Mátészalka, 1915 (7. évfolyam, 1-37. szám)

1915-03-28 / 12. szám

MÁTÉSZALKA március 28. március 1-ig 27 koronás áron vásárolja a közönséges tengerit szabad kínálat mellett, azontul pedig a jóval alkacsonyabb maxi­mális árakon rekviráltatja. Ez az eljárás az, amelyet a magunk részéről támogat­tunk, mert a csökkenő áru és egyúttal az ármegállapítás komolysága mellett emelkedő kínálatra kell számítanunk. A kukorica példája lesz hivatva ezt a józan okoskodást igazolni. Mig nálunk a gabonamennyiségek lefoglalása az Országos Gazdasági Bizott­ságnak elismérésére méltó vezetésevei fo­lyik, addig a német birodalomban ez a tö­rekvés a gabonamonopólium behozatalára és ezzel kapcsolatban a hadi gabonatársu­lat (Kriegsgetreidegesellschaft) megalakítá­sára vezetett. A maximális árak tehát sem itt, sem ott elegendőnek nem bizonyultak és a maximális áraknak az a jelentősége van, hogy azok alapján megy végbe a ga­bonamennyiségnek kisajátítása a birtoko­sok kezéből. Eltekintve a formától, az ál­lam mindkét esetben a gabonamennyi­ségek birtokába helyezi magát, a német birodalomban kizárólag, nálunk ellenben az állam egyelőre párhuzamos tevékenységet folytat a maximális árak alapján lebonyo­lódó szabad forgalommal. Kétségtelen, hogy nálunk a kétféle eljárás sok irányban ke­resztezi egymást és zavarokat támaszthat, de meg van viszont az az előnye, hogy a szabad forgalmat bizonyos mértékben érin­tetlenül hagyja. 2 oldal. Aranykőnyv a munka hőseinek. Biztosítani kell az idei termést. Nem szabad megengedni ebben az áldott szép hazában, hogy,'egy talpalatnyi termőföld is megművetlenül maradjon,. Ez most határtalanul fontosabb, de határtalanul nehezebb feladat is, mint máskor, mert a háború a mezőgazdaságtól a munkaerő javarészét vonta el. És mert életbevágóan fontos, egyúttal pedig rendkívül nehezen megoldható ez a föladat, azért kell sikeres elvégzésére vállveleit buzgalommal egyesülni a kormánynak a társadalommal. A kormány megteszi a magáéi. A földmi- velésügyi miniszternek ebben a tárgyban az alis­pánokhoz és a törvényhatósági jogú városok pol­Alexander von Kluck a másik dicső. Kato­nai kiképzését úgyszólván Pranciaorsságban kap­ta. A német-francia háború után 1873. augusztus 11-ig volt tagja a megszálló seregnek minta 73-as hannoveri lövészezred tisztje. Kluck 1846. május 20-án született, tehát most 68 éve?-. 1865-ben lépett a hadseregbe és az 1966 iki hadjáratot mint majnai sereg tagja küzdötte végig. 1870 —7l-ben résztvett Metz körül- zárásában, a gravelottei, saarbrückeni és egyéb ütközetekben. Colombeyben karját golyó érte s ugyanekkor egy mellébe igyekvő golyótól zseb­órája mentette meg. Csaknem tizenkét esztendőn át volt a det- moldi 55-ös ezred tisztje s mint ilyen kedélyes természetéért a katonai és polgári körök kedveltje. Detmold öregei közül még sokan emlékeznek a a tisztikaszinónak arra a műkedvelő előadásra, melyen Uhland egy hires költeményének, a »Sän­gers Fluch«-nak paródiáját játszották el fiatal tisz­tek. Kluck adta az öreg királyt »félelmetesen és nagyszerűen*, mint ahogy egykorú újságírók föl­jegyezték. Schwarzkoppen játszotta ugyanekkor a kiráyné szerepét. Delmoldban nősült is meg Kluck. Donop bárónak és angol származású feleségének leányát vette feleségül. 1876-ig szolgált K'uck az ötven- ötösök között. Már korán kitűnt jelentékeny szer­vező tehetségével. Egész életében sokat tett szóval és teltei katonai gyakorlóterek létesítése érdeké­ben, Mindig is igen erélyes férfi volt, de ugyan­I -mm II | IIWUSIMMI «I T—e**®"' gármestereihez intézett rendelete gazdag prog- rammja a munka országos szervezésének és i rá - ; nyitásának. De az eredmény elsősorban mégis a | gazdálkodó közönség lelkes tevékenységétől foko- j zott szorgalmától függ. Cihiilány miniszter elrendelte megyei és köz­ségi, illetőleg körjegyzőségi gazdasági bizottságok alakítását az értelmiség bevonásával. Ezek a bi­zottságok lesznek hivatva gondoskodni a termés biztosításáról és arról, hogy minden gazdaságilag használható terület be legyen vetve emberi vagy állati táplálékul alkalmas terményekkel, lgás álla­tok megvásárlását a gazdasági felügyelők díjtala­nul közvetítik a gazdáknak. Az alispán előterjesz­tésére a miniszter hajlandó megengedni a szemé­lyes szolgáltatás elrendelését és a közerő kirende­lését. Az azért.járó térítés megfizetésére, valamint a velőmag beszerzésére legcélszerűbben a közsé­gek, vagy a törvényhatóságok gondoskodhatnak előlegről, illetőleg kölcsönről A miniszter megbí­zásából a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete nagy készletet szerezbe árpa, zab és tengeri vetőmág­ból. Gazdasági gépek megrendelésében is szíve­sen támogatja a köjuiuséget a miniszter, azonkí­vül gondoskodik arról, hogy nagyobb uradalmak az aratás munkájára hadifoglyokat vehessenek igénybe. Nyilvántartja és közzéteszi a miniszter a más vidékre is elszerzödtethetö munkás adatait, megkönnyíti a gazdasági munkaszerződések megkö­tését s általában a földművelésügyi igazgatás egész szervezetével támogatja a gazdálkodó tár­sadalmat. Magát a nagy munkát azonban mégis csak a gazdálkodó közönségnek kell elvégeznie. Min­den munkabíró ember — akár férfi, akár asszony vagy leány — dolgozzon minden igyekezetével. Kiváltképpen dolgozzanak azok, akik hadisegélyben részesülnek és akik a mezőgazdaságban való nél­külözhetetlenségük címén kaptak fölmentést a had­kötelezettség teljesítése alól. Ha «z ilyenek mun­kakészsége kifogás alá esik, méltók a kedvezmény elvesztésére és bizony el is fogják veszíteni. Két nagy elv hassa át az egész társadal­mat : önsegélynek és az egymás segítésének az elve. Mindenki legjobb tehetsége szerint végezze el a saját munkáját, azután pedig siessen gazdál­kodó polgártársainak a segítségére, esetleg pén­zének kölcsönbeadásával. Ez nemcsak emberséges, hanem hazafias cselekedet is lesz. A balkáni népek az ő háborújuk idején el tudták végezni minden mezőgazdasági munkájukat Vájjon a hazaszeretetéről és munkabírásáról egy­aránt hires magyar elmaradhat-e a balkáni népek mögött? Ghillányi miniszter intézkedése folytán azok neve, akik a termésbiztosilás nagymunkájában ér­ékkor rendkívül nyugodt, s ebben természete na­gyon emlékeztet Hindenburgéra. Alárendeltjeivel szigorúan bánt, de nem keményen. Kitűnő katona- nevelőnek bizonyult a jülicbi és egyéb altiszt) iskolákban. 1896-ban a berlini első landwehr-kerület parancsnokává nevezték ki, s ettől fogva kezdődik pályájának fényesebbik része. Nagy becsületre tett ott szert. Ebben az állásában kedvelte meg Ber­lint is annyira, hogy nyugdíjas korára azt sze­melte ki lakóhelyének. Haiensenban van szép vil­lája gyönyörű parkban A császár fjgytlmét Ber- nát meiningeni herceg irányította feléje. A háború kitörésekor katonai körökben biz­tosra vették, hogy Kluckot a keletporoszországi sereg élére állítják, mert élete javát ott töltötte, és például annak az emlékezetes császáfgyakor- latnak haditervét, amelyen Emmi eh annyira kitün­tette magát, ő készítette el. Páratlan hidegvérü- ségére mi sem jellemzőbb, mint az a mód, aho­gyan 1913. őszén mint hadseregfelügyelő a csá- szármanöverre készüli. Ó vezette az egyik sereget, a másikat Mackensen tábornok. Kluck feladata a védekezés volt,.minden hozzáértő szerint rendkívül nehéz feladat. És a hadgyakorlatot megelőző na­pot Kluck nem a térképek tanulmányozásával töl­tötte, hanem — őzvadászatra rándult ki. Nehéz feladatát másnap mégis fényesen megoldotta. demeket szereznek, belekerül a 'murika hőseinek aranykönyvébe, amely kiegészítő párja lesz a harc­téren küzdők areinykönyvének. Van-e épkézláb magyar, aki nevének egyik vagy.másik aranykönyvben való megörökítésével ne óhajtana bizonyságot tenni az utókor előtt ar­ról, hogy a világháború forgatóban nem volt mél­tatlan fia hősi nemzetének? 44 I H E K. V® Virág Józsi története. Vájjon aki időt és kedvet talál e so­rok olvasására, éppen oly szomorú, el- fogódott hangulatba jut, mint én, amikor e szürke kis történetet egyedüllétben el­merülve nesztelen éjjel megírom. Virág Józsi derék, munkás cigány le­gény, nem volt zenész, sem sármunkás, mezei munkát végzett paraszti sorban. Mindenki szerette: jókedvű volt és szor­galmas. Mikor eljött a katonasor ideje, Józsi nem bírta a fegyelmet, megszökött. Hiába keresték, nem akadtak rá. Józsi folytatta régi életmódját itt Mátészalkán. Tudták a múltját, de nem jelentették fel Meg is házasodott. Boica, az erős termetű cigányasszony lett a felesége. Csak úgy törvény nélkül. Dolgoztak együtt. Házikót is építettek a község földjén. A gyerek meg jött mint a bő áldás. Öt. Hat. De csak megéltek. Mikor az általános mozgósítás köz­tudomású dolog lett, Virág Józsi Önként jelentkezett. Nem sokat faggatták, elvit­ték a harcok mezejére. Borca egyedül maradt a hat púidéval A hadisegélyből éltek, tengődtek valahogy. Félév ment már el, mikor Sebesült katonák hírül hozták, majd meg hivatalosan is beiga­zolódott, hogy Borca hiába várja vissza Józsit, sohasem látja többet, mert Józsi a harctéren hősi halált halt, a becsület mezején esett el. Borca csak busult, busull és bánkódott utána, majd beteg lett. És nemsokára vége lett a bánatá­nak, megkereste Józsit, utána ment Árván maradt a hat gyerek. És most már hadisegélyt sem kapnak, meri Borca meghalt, változás történt, ujbó, fel kell venni családot a névsorba é& újból előterjeszteni. Addig a hat árva éhezik. A legnagyobb, tizenegyéves fel­keres: „Csakugyan nem kapunk most már segélyt?* Nem bizony, mert „vál­tozás* van. Meghalt az anyátok, jó árvák . . . J)r. Cóih Jjálint. — A mátészalkai járás községének 1915. évi községi póiadd százaléka: ópályi 72'5, Nagydobos 46 5, Parasznya 80, Vitka 53, llk 80, Olcsva 95*5, Apáti 125, Gyűrtelek 57, Kocsord 58, Tunyog 49, Fábiánháza 80, Nyirmegyes 74, Gebe 74, Vasvári 13 3, Kántorjánosi 64, Iklód 78, Hodász 69, Jármi 74, Papos 103, Szamosszeg 59, Szamoskeér 50. Mátészalka, Nagyecsed, Nyircsa- holy, Nyírcsászári még nem küldték be. — A tavaszi munkákra kirendelt kato- na-munkáscsoportok elszállásolása, élel­mezése és díjazása. Tudvalevő, hogy a hon­védelmi miniszter e hő 6-án kelt rendelkezésével lehetővé tette, hogy birtokosok kérelmére a póttes- leknél szolgáló legénységből a sürgős tavasz» munkák elvégzése céljából busz emberből álló múnkásesoportok, egy altis7t vezetése alatt 14 napi,

Next

/
Oldalképek
Tartalom