Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-10-02 / 39. szám

1914. október 2. 2, oldal R E K. Felelős szerkesztőnk hadba vonulván jelen számén a felelősségetfőszerkcsztönk viseli. — Nyilvános nyugtázás és köszönet. A hazáért küzdő katonáknak hósipka és egyéb melegítő ruhával való ellátása céljából a ref. le­ányiskolában megnyitott munka műhelyben közre­működés végett idáig több, mint negyven lelkes leányka jelentkezett. Sajnos, hogy a munkálkodás­hoz szükséges anyag beszerzése nehézséggel és késedelemmel jár. A nemes célra alantiroíthoz a következő pénzbeli adományok folytak be : I. Mándy írénke gyűjtő ivén:'Oláh. Ferencné 2 kor., özv, Novák Györgyné, Novák István, Tóth Károly 1 — 1 kor. Izsoó József, ifj. újvári Néma Mihály, Bak Sándor 60—60 fill. Ifj. Képes István, Hagymás! Béla, Mátyus Káro.ly 50—50 fill. Özv. Mándy Ká- rolyné, Mándy Irén, Izsó Ferenc, Liiva Pálné, ifj. Oláh Istvánná, Erdődy Sándorué, Mónus Kál­mánná, Bogchsá Ferenc 40 — 40 fill. Szabó Istvánrié, Radoszta Jenőné, Szabó Zs'gmond, özv. Kézi Ist­vánná, Qyörfi István, Támcsák István, Kursinszky Sándorné, Bársony Ferencné, Éless Béláné, Rebán János 3Ö—30 fill. Váradi István, Spiegel Hertninke, Szilágyi Károly, Szilvái Jánosr.é, N. N., Bábel Istvánná,, ifj. Balázsi Ferencné, Kádár Mihdlyné, Visszás Gusztávné, Mándy. Géza, Mándy Zsig­mondiig, Hamonyak Jánosné, Kádár Károly, Szap­panos Erzsiké, Tarnóci Mihály, Lakatos Lajosné, Sarka Endréné, özv. Csizmadia Károlyné, Kerepeci Jánosné, Borbi Antal, Szilágyi Károlyné, Szolo- májttr Antainé. Lakatos Károlyné. Kis István, Pet- róci Gyéla, Mata Györgyné, Kóródy Istvánné, Mata András, Szőke Mihály, Pogyai Jánosné, Hacku Andrásné, Izsó Mária, Gál József, Slajfer Istvánné, Néma Mariska, Lőrinc Istvánné, Mándy Józsefné, "Nagy Ferencné, Gál Ferencné, Csigái Berta, Szabó Gusztáv 20—20 fill. Eölyüs Mihály, N. N, Csiz­madia Gusztávné, Lengyel Mihályué, Fecske Jó­zsefné, Mosolygó György, Böszörményi József, Popovich Andrásné, Gábor Józsefné, Nagy Istvánné, Katona Lajosné, Néma Gusztávné 10—10 fillér, összesen: 24 kor. 30 fill. — Csizmadia Etelka gyűjtői vén: Balássy Miklósné, Bodnár György, Oláh István, Szabó Sándor, Veress Lajos, Zem- lényi Miklós, Zuhan Teréz, Ari István 1 — 1 kor. Csizmadia József 70 fill. Fogarassy Dezső, Bányay Endréné, 60—60 fül. Barna Liza, Lőrinc Lajosné, Csizmadia István 50—50 fül. Szabó Ferencné, Jakab Ferencné, Pócsi Istvánné. Kun Jánosné, Gerzon Ferenc* * Gál János, Nagy Sándor 40—40 fi”. Nyisztor Jánosné, Éles Sándor ifj. Sikii Feernc, Varga Zsigmond, Kovács Mártonné 30—30 fill. Fiizesséri István, Csizmadia Ferencné, Várndy Ist­ván, Koznia Lajos, Stere József, Tóth István, Bá­rót Péter, Nagy Mihdlyné, Véd Ferenc, Lengyel Istvánné, Kádár Józsefné, Ládler Antalné, Pap Istvánné, Jakab Miklós, Györfi Ferencné, Szabó Árpád, Géresi Károlyné, Jakab Józsefné, Kovács Istvánné, Oláh Sándorné, Sikii Ferenc, Vasas An- rás 20—20 fill. Tóth Ferencné, Kádár Zsigmondné, Géci Sándorné 10—10 fill. Bidder Andrásné 7 fili. N. N, 63 fill. Összesen: 21 korona 10 fillér. — Kerekes Veronka és Szabó Zsu/sika gyűjtő ive: Nagy Lajos, N N., N. N 1 — 1 korona. Fii- zesséry Istvánné, Vékev Jolánka, N N. 50—50 fill. Dobos Gábor, Hegedűs Pálné 40 — 40 fill. Nagy Lajos, N. N., Csoba Lajosné, Bodri Aladár, Kovács Sándorné, Vékey Sándor 30—30 fii!. Ra- bovicky Mária 80 fili. Tóth. Lajos, Nagy Jánosné, Nagy Sándor, FonaJka Sándor, Willinger Lajos, Lengyel Józsefné, Szabó Ilonka, Jakab Lajosné, Hadady Johanna,. Oláh Sándor, N. N. 20—20 fill. Balázsy Menyhért, Fonalka István, Vajda Sán­dorné, Bakos Józsefné, Cine Juliska, Kovács Sán­dor, Varga Mária, Szabó Ferenc, Jakab Istvánné* 10—10 fill. Kis Andrásné 4 fillér, összesen: 11 korona 4 fillér. — Özv. Kerekes Istvánné, dr. Dienes Dezsőné, Mayerhoffcr Anna, dr. Vida Jó­zsefné, dr. Szepessi Károlyné, Etsztner Rezsőné, Dóri Manó, özv. Béress Gyuláné, N. N„ Adler József, 1 — 1 kor. Mező Károly Szunyogh József 50—50 fill. Pap Józsefné, id. Pap Józsefné, Szabó Ferenc, dr. Németh József, Feldman Dezső 40—-40 fill, Szabó Istvánné, Bakos Mária, Kun Mór, Dobi Antal, Lengyel Péter. N. N. 30—30 fill. Lengyel Lajosné, Franki Ármin, N. N , Csincsák Józsefné, N. N, Juhász Erzsébet, N. N., Weisz Miklós 20—20 fill. N, N., Erdélyi Bertalanná, Bloch N Feldman Károly 10—10 fillér. Összesen; 16 korona 80 fil­lér. — Német JózStfné 60 fillér, Grósz József, Krane Sámuelné 50—50 fii!. Képes Ferencné, Kotró Józsefné, Kádár Lajos, N. N., Képes Imréné 20 — 20 fillér. Péter Zsigmondné .10 fillér, Veres Istvánné 4 filter. Be nem jegyezve 22. Összesen ; 30 K- 80 f. í ' Kincses István — Kis trf?gé(dia. Cs. Szász Ádám szamos- szegi földmives éveken át élt vadházasságban Biró Andrásnéval. Később azonban a jó egyetértés meg­bomlott köztük. Az asszony elhagyta a férfit és kérésre sem akart Hozzá visszatérni. Majd perelni kezdte ideiglenes éluttársát. Cs. Szász Ádám súlyos anyagi veszteségeket szenvedett á ‘perek folytán. Nagyon fájt neki, hogy a hűtlen asszony ennyire ellene fordult. Elhatározta, hogy még egy utolsó kísérletet tesz. Szeptember 28-án felkereste Biró Andrásnál Nagyecseden. Hogy ne menjen üres kéz­zel s valamivel kedveskedjen az asszonynak, vett MÁTÉ g Z A LKA nehány szép pírnál és bekötötte tarka kendőjébe. Az asszonyt ott találta meg a Sárvár határrészen, éppen krumplit szedett. Odaadta neki az almakat, de kosarat kapott. Hiába hívta az asszonyt. Hiába kérlelte. Felvágott egy almát és úgy kínálta. »Nem kell!« Elutasította. A fedi felemelte a kést, a .iely- lyet előbb gyöngéden vágta fel az asszony sza­mára a piros almát és az asszony hátába szúrta. Biró Andrásné a nagykárolyi kórházban haldok­lik. Szász Ádám pedig megtörtén ül a fogházban és csak azon sóhajtozik, mi lesz a két kis gyer­mekévéi, ki visel rájuk gondot ? — Késelés. A pult hó 28 án Mátészalkán Szabó János és Bertók Károly a Berger Béla korcsmájában összeverekedtek. Erdódi József meg akarta akadályozni a verekedést és szétválasztotta őket. Erre Szabó János késével oldalba szúrta Erdödif, kinek súlyos sebét Bródy Sándor dr. kö­tözte be. Állapota nem veszélyes. — Hogyan gyógyítják sebesültjeinket? A világ legnagyobb háborúja fölölébb aktuálissá teszi még laikus körökben is azt a kérdést, hogy mivel gyógyítjuk sebssültjeinkel. Akiknek húsát golyó hasítja, srapnel zúzza, vagy más hábous szerszám roncsolja borzalmasan össze, megérdemli, hógy a legféltettebb hazafias és humánus gonddal avatkozzunk bele fájdalmaikba. A bajokat tompí­tani a kínokat enyhíteni, a hős sebesülteket kö­zelebb hozni az egészséghez ... ez ma mind- annyiunknak a legbecsületesebb gondja. A sebe­sülteket minél előbb vissza kell adni a harcoló seregnek, hogy háborús erőnk ne lankadjon. A könnyii és gyors gyógyulás most nemcsak hu­mánus, hanem hazafias érdek is E sorok írójá­nak volt alkalma több tartalék kórházban megfi­gyelni a sebke/.elézt s tanulmányozó utunkban véletlenül akadtunk egy olyan eljárásra, mely a sebgyógyitás terén kétségkívül diadalmaskodni fog. A budapesti Vörös Kereszt kórházban láttuk először, azután Szegeden, Nagyváridon, majd Békéscsabán találkoztunk vele. Ez utóbbi helyen azután alaposan megismerhettük az uj gyógyszert mert maga a föltaláló, Wagnjr Dániel Dr. a békéscsabai, közkó.rház főorvosa, s a gyógyszer is Békéscsabán készül s Wetol néven kerül for­galomba. A Wetol célszerű kombinációjú éterikus (illanó) ólai, mélynek bámulatos hatását a békés­csabai tartalék kórházakban hetek óla figyeljük az oda érkezeit sebesülteken. Az eddig használatban lévő fertétlenitő sze­rek ugyanis mig a sebekben jelentkező bacilu- sokkal bírókra kelnek : a seb szövetét is össze marják, s a törtető protoplazmát is megölik. Ha az evesedést és genyedést meg is gátolják, de a seb környékének gyuladását gyakran kiváltja bru­tális hatásuk s a sebláz nem ritka eset. A kötelék változtatása pedig a régi eljárá­ahogy tervezték, egymás mellett ülve* egymás ke­zét fogva, szerelmes forró nyári délutánon, az a sötétszemü barna férfi és ő . . . Úgy lesz minden, mert ö el fog Jönni — hallgsss el kicsi szivem, majd meglátod jő lesz egyszer minden . . . És az a bohó leánysziv lecsendesedett egy időre. Vzírt, várt türelmesen. És dolgozott szor­galmasan, sokszor még éjjel is a kicsi Gitta. És gyűjtőt. Nehéz, fárasztó munka árán gyűjtötte össze a koronákat. Menyasszonyi ruhára és hosz- szu, hosszú fehér fátyolra. Mert úgy akarta, hogy szép legyen majd akkor, ha egyszer igazán valóra válik az álma . . . Mert csak nem lehetett csa­lóka álom? csak kell, hogy legyen folytatása is. Öli igen, kell, hogy legyen; hisz ő megígérte,hogy eljön majd egyszer érte, hisz azt is mondta: hogy szereti s szeretni fogja mindig . . . Azt mondta és mégis — máskép lett min­den. Szomorú lett az álom folytatása — a sze­gény kicsi Gittának halálosan szomorú . . . Ott tilt az ablak mellett és öitögetett. Sür­gős munka volt, be akarta fejezni már alkonyo- (jott s félretette egy percre á hímzést, kinézet! az ablakon. Olyan ritkán szokott kinézni, de már olyan szép alkonyat volt; s olyan sokan jártak. Elegáns úri nők, délceg lovagok. Szép, csinos fér­fiak; de egy sincs köztük olyan, mint ő volt. Olyan szép, olyan délceg ; aranyos ruhájában karddal az oldalán . . . Egy sincs olyan ... De nini — mintha egy — amott a tulsd oldalon, azzal az elegáns, selyemruhás nővel— az ott épen olyan . . . Nézi, nézi — a hangját is hallja; az ő hangja megismeri: az ő hagja — ő az — ő ... és az * nő? milyen bizalmasan simul hozzá, milyen sze­relmesen néz rá . . az a nő . . . talán ... és a szegény kicsi Gitta úgy érzi, mintha meghasadna a szive, olyan nyilalló fájdalom járja át — elsö­tétül előtte minden s eszméletlenül esik a földre . . ­Úgy találták másnap reggel a Szobájában holtan. Most már mindennek vége. Gitta mosolyog és boldog; alszik és álmodik s ebből az álom­ból nem ébred fel soha. Szépet álmodhatik, mert a halál jótékony is tud lenni: szép álmot ád a va­lóság helyett; s ez az álom hosszú, mély örök, nem múlik el soha ... A nagy bérkaszárnya előli megáll a halottas Jcocsi. Az egyszerű-, a szegényes, olyan, amilyenn t Ilik Azíán eljön a pap. Fehér kis karingben, úgy, ahogy n «regényeket szokták temetni. Minek lenne a parade ?• Elvégre az mindegy; Gitta úgy sem tudja. A Ms szoba megtelik asszonyokkal, a szom­szédból jöttek; sokan ismerték s mindenki szerette a hallgatag.; szerény, szomorú kis Gittát. Hadd mondjunk érte egy miatyánkot. És mkezdi a pap: Gircum dederunt me . . . 'Valaki még sir is, hangosan zokog.Egy gyönge szivü asszony az, neki is volt leánya, az is ilyen ÍLstulon halt meg. Hiába a hálái nem válogat. Ét tts/ perpétua tuceat ei . . . Véget ért a szertartás, a pap sietve távozik; bent nagyon meleg volt. A koporsót felteszik a gyászkocsira aztán megindul a menet. Kevesen vannak — messze kell menni — s drága az idő a szegénynek. Mindössze néhány asszony s egy pár kiváncsi gyerek. A járókelők elkaligatnak egy percre — szo­morú temetés — koszorú sincs a koporsón . . . Aztán oda érnek a temetőbe, lebocsájtják a koporsót; dübörögve hullnak rá a rögök. Aztán kis harmat raknak az agyagos földből, odaállítják a vékony fehérszallagos kis fakeresztet— és ez- zei véget ér a szegény kicsi Gitta szomorú tör­ténete . . . Gallérok gőzmosása hófehérre tükörfényei Pál ’ MÁTÉSZALKA és gözmosó gyárában Kossuth-utca.

Next

/
Oldalképek
Tartalom