Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-04-10 / 15. szám
Mátészalka 1914. április hó ló MÁTÉSZALKA 15 (252) szám Jön a tavasz. Küszöbén állunk a virágfakasztó tavasznak, bimbó nyílás idején v. gyünk, a költők szezonja ez, a fiatalság a természet megújhodásáé, a bizo- dalom, a pompa, a színes frisseség, a szerelem évszaka ez. Nem is lehet elmélkedni ilyenkor, nem is akarunk elmélkedni, bele éljük magunkat a gyönyörűséges hangulatokba, csak élni akarunk, csak éivezni akarjuk a nagy szép termeszetet s messze űzzük magunktól az elmúlás, < z elfonnyndás a nincsetlenség gondolatát De igy belemerülve a gondolatnélküliség a szabadság áradatába, még mindig él a lelkünk alján az a gondolat, hogy az a szép időszak ép oly múló, mint amilyen maga az élet, hogy a napsugár és a virág mezők és a lombos árnyékos erdők csak átroeneli jelenségek, aroannyiben megszűnnek bizonyos idő múlva, hogy helyet adjanak más természeti erőknek. A mi számunkra a tavasznak úgyis jelentősége van mostanában. A világpolitikában ugyanis nagyon erős feszültség mutatkozik, az a hömpölygő áradat mely nem állt meg és hatását érezteti különösen azoknál a nagyhatalmaknál, a melyek már a háború kitörése előtt is határokon nagy mozgósított csapatokkal résen állottak egy esetleges világháborúra. A készülődés pedig anyagi károk tekintetében felér egy olyan háborúval, amely véráldozatokba is kerül, és minden téren meglátszik ennek a hatása. A legnagyobb krakk idején sem volt olyan kereskedelmi hanyatlás, mint a milyen most van, alegnagyobb téli Ínséget, szárazságot köny nyebben hevertük ki, ennél a csendes csapásnál. S most jön a tavasz és ismét erős feszültség mutatkozik Oroszország felől, ahol mór a határokra vonták a csapatokat. Kis dolgok, de jellemzők. A fővárosi embereknek oly szükségletei vannak, amilyeneket a vidéki ember is ösmer, többekközöll a villamos vasutak igazgatóságai tapasztalják, hogy a tavalyi és az ezidei, tehát a balkáni állapot óta a forgalom vonalaikon, megcsappant, ami érthető is, ebben a kilátástalan világban. Bizonyos foglalkozású ágak, majdnem teljtsen parlagon hevernek. Az ügynök nem utazhatott villamoson, mert még azt a néhány krajcárt is kidobott pénznek tekintette, viszont az a hivatalnok ember, aki beosztottan él a folytonosan emelkedő szükségleti cikkek árai miatt kénytelen volt lemondani arról a lukszusról, hogy villamoson utazhassák. A szép veröfényes tavaszt az idén nem a legjobb reményben várjuk, mindössze talán a munkanélküliség megcsappanását, vagy talán még azt sem, mert nagyon késnek a közmunkákkal, -- fogja hozni számunkra, de is vajmi kevésbiztatás nekünk, A nagy tömeg, a nép megfogja érezni azt a nyomott hangulatot, amelyet a diplomaták fényes termeiben csiszoltak ki, elegáns arany pa- szomántcs főurak. A parasztra ép úgy mint a kabátos emberre nem a legjobb idők várnak. A legjobb termés esetén is uj megadóztatásra van kilátás, a rossz termés esetén pedig annyi fére tenni valónk sem lesz, hogy talán újra megszánisuk, megvessük a földel. A népek története nagyon hasonló egyes emberek történetéhez. Ha szívósság és energia lakozik az egyénben, akkor kiheveri a legnagyobb bajokat is. De nem heveri ki, ha a kétségbe esés fészkel szivében. A magyarnép megmutatta nem egyszer, hogy súlyosabb bajokat is áttudott heverni, megfogja mutatni most is, hogy a válságos éveket szintén ős energiával, türelemmel fogja szerencsésen átélni. KEK. Van fészke a madárnak . . * Van fészke a madárnak, odúja ebnek, Mikor vihar zug és zápor szakad, De ki fogadja meleg hajlékába Az árvákat a ngomorultakat. Ki bénán látja meg a napvilágot, Az koldustarisznyával születik. & idő előtt: az ínség, gyilkos bánat, A siri ágyát lágyan megvetik. Emeljük fel a gyámoltalan lelket S nyújtsuk feléjük a testvérkezet, Hisz megalázott koldus, nyomorultnak, E világon senki sem született. Kik itt élünk a föld roppant pusztáin Tápláló anyánk ó nekünk a nap. Ha bennünket csókolnak, őket is becézik, Az áldott, égi meleg sugarak. A szomorúság, bánat és bus elhagyoííság Kinek ne fájna, aki él, kinek ? Fáj látni sötét boldogtalanságban Derűs arcokat és gőgös szivet. Gyújtsuk fel a szeretet rőzselángját, Mikor az elhagyottak ege borult. Adjunk hajlékot, adjunk menedéket, Ó, mindenkinek, aki nyomorult. Van fészke madárnak, odúja ebnek. Mikor vihar zug és zápor szakad, Nyissuk meg hát a bénákért is néha A sziveinket és a kapukat. f>. jj. 2 oldal. —1.1— ni. ■ ■—i^mn f ■ —■ .1 ^ Képviselő-testületi közgyűlés. Folyó hó 4 én d. u. 4 órai kezdette! a képviselő-testület közgyűlést tartott, melyen első sorban Rohay főjegyző a múlt gyűlés jegyzőkönyvét olvasta fel, mely után az alábbi ügyek intézteitek el. 1. A múlt közgyűlésen kiküldött villanyvilágítást ellenőrző bizottság javaslattétele, a gyártelep részére kiadandó ny'latkozat tárgyában. Miu'án, gyárielep időközben a kért nyilaíko- kozatot,visszavonta a bizottság javaslattétele tárgytalanná vált. 2. A csendőrségi laktanya javítására beérkezett ajánlatok felbontása és a munkálat odaítélésére nézve teendő intézkedések. Képviselő testület többek hozzászólása után, akképpen határozott, hogy egy négy tagú bizottságot küldött ki, melynek tagjai: Nagy Zsigmond, Tárnái Gyula, Klein Andor és Kerekes János, kik az épületen eszközlendőjavítások mérlegelésével, a legmegfelelőbb ajánlatot a képviselő-testület elé fogják terjeszteni. 3. A községi korcsma bérbeadására vonatkozó szerződés bemutatása. Tudomásul vétetett és a bérbevevő által ajánlott garancia elfogadtatott. 4. Á községi iskola ügyében érkezett közigazgatási bizottsági határozat bemutatása. A halasztás, melyet a közigazgatási bizottság arra a névre adott, hogy 1915. szeptember 1-ig a községi iskolában még egy másik tan-terem is építtessék, tudomásul vétetett. 5. Berger Béla és társai kérelme, átjárók építése iránt. Miután a köves ut, még ez év fo’yamán ki lesz építve azokon a helyeken, hol fo'yamodők átjárók létesítését kérelmezték : Képviselő-testület a felesleges kiadást és költséget kerülve, csak az úttest kiépítése után hajlandó a kérelemnek eleget tenni. 6. Hegedűs Mihály, hentes iparos kérelme báz: fogyasztásra levágandó 4 darab sertésének, a fogyasztási adó mentesítése alól. Képviselő-testület a mentesítést csak 2 darab sertésre adja meg. 7. A vakokat gyámolitó országos egylet segély iránti kérelme. Képviselő-testület 10 korona segély kiutalását engedélyezte. 8. Perl Izráel telepedési engedély Iránti kérelme. Az engedély megadatott. 9. A községi jegyzők és segédjegyzők illetményeiről szóló kimutalás hitelesítése. Képviselő-testület a hitelesítést elöljáróságra bízta. tén az legyek. Mi is a baj? Két éve maradt ki a felső leányiskolából; most tizenkilenc éves és az a két év arra tansi- totta meg, hogy az élet igen kereset ad meg abból, amivel önnek tartozik. Azt hiszi ugy-e, hogy ez valami nagyon egyéni benyomás és ezért oly érdekes, hogy büszkének keli reá lennie? Az igazság azonban az, hogy ez a gondolat a 'eányok között olyan elcsépelten mindennapi, hogy inkább egy kicsikét szégyelni lesz jó. Mert nézze, a baj gyökere ez: az iskolával együtt elmaradt az időbeosztás és a rendszeres munka, amely az ön kétségtelen energiáját egész- ségésen fölhasználta, most itt áll ön arra a régi igazságra emlékeztetőn: akkor vigyázz legjobban, mit teszel, mikor azt teheted, amit akarsz. Mert ime ön ahelyeP, hogy tele volna az élethajnal örömével, rettentően sajnálja magát. Ez a legkönnyebb és a leggyöngébb dolog mindabból, amit az ember csak tehet. Minden életben könnyű olyant találni, ami talán jobb is lehetne, a közepes ember abban látja a maga kiválóságát, hogy ezeket a hiányokat fölfedezze, az előkelő lélek pedig abban, hogy ezeket elfeledje. ön aláhúzva is ismétli ezt a mondást: amivel ez élet nekem tartozik. Nem hiába vádolnak bennünket, nőket, azzal, hogy' a kettős könyvvitelhez nem értünk: gondolt-e arra is, hogy hát ön mivel tartozik az életnek? Nem volna ön fiatal, ha sem volna tele aránytalanul nagy ambíciókkal, de még sem rossz, ha meghallja azt a goromba szót, amit merek idézni, mert nem illik önre és igy nem vonatkozik önre. A mondás az angol sajtóban kelt szárnyra : »Az átlagos leány kimaradt az iskolából egy Néró hiúságával, egy Napoleon rtagy- ravágyásával és egy csirke eszével.« Aránylag nem mindig ilyen rossz, de azért még mindig elég kevés az egyensúly e két kérdés közt: mit vár ő a világtól és mit várhat a világ ó tőle. Hogy ezt a két kérdést a mai leányra nézve még jobban összezagyválták, kikaptak nehány kisebb nagyobb iióból és odadobtak a közhasznaiul piacára nehány olyan olcíó, tehát kapós mondást, hogy »az egyénnek joga van követelni mindazt, amit az élet nyújthat stb.< A baj csak az, hogy amit sok leányra ez jelent az: több bál, több ruha, több tennis, több szalonbeli szabadság. A másik divatos bölcs mondás : »az egyéniség érvényre juttatása«. Miért van az, hogy akinek az egyénisége érvényre jutásából a világnak legtöbb haszna volt, az beszélt erről legkevesebbet. Átolvasom ajra a levelét és azt látom, hogy a lelki keserűséggel is Hgy vagyunk, mint a testi betegséggel: ha bennünket ér, mindjárt azt hi- szük; ilyen még nem volt senkinek, ön azt Írja : szeretném élni az életet és szeretnék valami nagyobb teret, hogy érezzem, amint több leszek, mint eddig voltam. Édes gyermekem, ez a szó vagy azt jelenti, amit egészen köznapi lelkű leányoknál, hogy ugyanis több mulatságot kívánnak és ez esetben ez nem lélektani kérdés, amihez érdemes hozzászólni, egyedül pénzkérdés, amelyhez csak a szülei erszényének van köze. Vagy pedig igazi komoly vágyakozás van önben, valami emelkedés után és akkor, kedvesem, nem ál! ön szemben semmi akadálylyal. Mert kötelességet teljesíthet minden nap, minden órán és köteleségteljesités nélkül nincs emelkedés. Mert nézzünk csak szembe azzal a kettős könyvviteli kérdéssel: megadja-e ön is mindazt, amivel az életnek tartozik, például vegyük mindjárt a legközelebbi körét, a családot. Azt Írja, szeretne tenni valamit a világ boldogulásáért, de ugyanezen a lapon irja ezt is: a mindennapi élet kötelességei untatnak és van valaki, akitől azt hiszem, igazán elvárhatnám, hogy mindenben megértsem : hiszen édes anyám. Igen ismeri- ugy-e azt a bölcs mesét: a sziUa- fa és hernyók? Az önző kis hernyók is azért vártak és követeltek mindent a jóságos szilvafától, mert azt mondták, hiszen édes anyánk vagy, de arra már a szegény szilvafának kellett őket kérni.
