Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-03-27 / 13. szám
Hátészalka, 1914. Yl. M. II. (259.) síim. aárdis 27 TiRSADALRI HETILAP.-3* MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Égés* évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 koronaNegyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----““* E*y szám ára 16 fillér. •**"—* Fe lelős szerkesztő: Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vaaut-ntea.) Távbeszélő-számunk t 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. É Az idegenforgalom emelése Magyarországra nézve nögy gazdasági érdek. Ezt beismerik mindenfelé, hangoztatják is eleget; de nagyon keveset tesznek érette. Habár nem meddő az időszakos vendégfogadás sem ; ez még sem jár az állandó idegenforgalom, tehát számításba vonható gazdasági tényező hatásával. A Balneologiai egyesület most sem hagyja el azt a megszokott vádat, amellyel a magyar közönséget felelőssé teszi a fürdők elhanyagolásáért és elkerülése miatt. Pedig csak a közönséget odaállítani felelősnek nem helyes, sem nem igazságos mindenképpen. Megmagyaráztuk már ezen a helyen, hogy a közönség egy részének külföldi fürdőbe való vándorlása nem mindig ítélendő el, sőt az idegen földre való utazás szellemi haszonnal járhat. Csak az a baj nálunk, hogy ezt a vándorlást, amely megvan más országokban is, nem ellensúlyozzuk ugyanakkora arányú idegenforgalommal. Ebben van gazdasági veszteségünk nagysága. Bizonyos, hogy van a közönségnek jó nagyrésze, amely nem látnivágyás végett, hanem puszta megszokásból, hiúságból vagy a magyar földet nem ismerő orvosi tanácsra megy olyan külföldi fürdőbe, melynél jobb hatásút találhatna itt. Tehát ez a rész egynesen megkárosítja a hazai gazdaságot, amikor pénzét a külfödnek viszi, ugyanakkor, amikor megfelelő számú külföldit mi nem bírunk idecsalogatni. De a Balneologiai egyesület csak közvetve és nem nyíltan mondja meg, hogy e miatt sem szabad merőben a közönséget hibáztatni. Fürdöintézeteink maguk riasztják el magyar vendégeiket,, amikor nem csak aránytalanul drágábbak, hanem kevesebb kényelmet és rendet nyújtanak az üdülni vágyóknak, főképpen pedig a családoknak. Hogy a fürd” 'örvény megalkotása szükséges, az régen hatott igazság. A kormányok már majd húsz év óta foglalkoztak vele és Ígérték, de egyik javaslat sem került még a törvényhozás elé. Szükséges törvényesen, egységesen megállapítani a fürdők rendjét, az adózási normákat, mert ma az adózás módja is fölösleges terhekkel gátolja a fürdők fejlődését az építési szabályokat, a kisajátítások lehetőségét stb. De a fürdők befektetés, te hát kellő hitel nélkül nem fejlődhetnek. Ezért a Balneologiai egyesületnek az a kívánsága, hogy állami előlegeket adjanak a fürdőknek, amelyek később megtérülnének, mindenképen pedig közvetett nemzetgazdasági hasznot eredményeznének, egészen helyes és Okszerű. Jól hivatkozik az egyesület arra, hogy egyes külföldi városok, továbbá tartományok, mint Tirol, államok, mint Svájc évente nemcsak százezreket, hanem milliókat költenek az idegenforgalom emelésére^ mert ezek az összegek közvetve busásan megtérülnek s gyarapítják a nép vagyonát. Ennek teljesítése elől tehát az állam nem zárkózhatik el nálunk a kőzvagyonos- ság kára nélkül. Az idegenforgalom emelése volt a margitszigeti vállalkozás vezéreszméje is; és — nem beszélve most a morális érvekről — az idegenforgalmat kétségtelenül emelte volna. De ha ebben a -formában a margitszigeti tervet meghiúsították, annál szorgosabb kötelessége a kormányaz ősz. Irt*: lmra Sándor. Fiuk ma nagy nap van, ma issünk és mulatunk, befestjük az éjszaka komor sötét tsxirsél a mi tarkaszinü kedvünkkel. Mit gondoilok a bánat agy meglépte telkemet, hogy a miatt a lány miatt as én régi kedvem nem tudná bearanyozni ezt a drága, nyomorult éjszakát . . . Ittak, a zene szólt, a kristályos csillogó poharadban gyöngyözött a pezsgő, túlfűtött volt a hangulat, valami csodálatos zainata volt ennek a kávéházi éjszakának. Október ötödiké Gézának fontos dátuma, ma egy évo ismerkedett meg Ellykével, a bájos, kacér színésznővel, ki még szintén ideálista gyermek eolt. Pár nappal előbb történt meg az egy évi csodáé szerelem, őrült szenvedéses boldogság után a legközönségesebb, a legprózaibb szakítás. Együtt ült barátaival Qéza zgv hosszú ér «tán. Nagyon szerették a kedves Gézát, szellemes, léha müvészkedélyü szép arcú fiú volt. Együtt ültek egy év után először, huszonegy évének minden öregségével és a szája szélén elhúzódó két mély vonallal — elviharzott boldogságok szent jelével, fájdalmas egyedülségherr ... A fiuk vigasztalták szokott könnyelmű modorukban, némi kis megértéssel, sokkal több közönnyel. Nem igen érte'ték meg a könnyelmű, frivol gyerek nagy szerelmi őrjöngését és annak elmúltán való bán- kődását. Ez estén kissé összemelegedtek és meg- ieduüan a zenétől, pezsgőtői, szép lányarcok könnyes mosolyától, érdeklődve kérték, hogy meséljen valamit ebből az érthetetlen dologból. Egy- námelyik tisztán lelki furcsaságok szempontjából, mások csakhogy meghatottságukat mutassák, többen pedig, mert velük együtt ültek. Géza ivott egy pohár Clipot-t vörös borral keverve egy vastag szivarra gyújtott és lassan, mintha lelkét figyelte volna hozzákezdett az elmúlt év Ideggyötrö boldogságának elmeséléséhez. Ma egy éve — érdekes — egy csomó kislányt kísértem valahol a körúton fiatal és bódult lelkem szent biztosságának tudatában annyira könnyedén, hogy szinte a levegőben jártam és olyan boldog testetlenséget érzett lelkem, hogy szinte vágy nélkül csókolgattam idegcsókjaimma! a lányok friss, hamvas illatos arcát. Persze nem értitek? Tudjátok nem kívántam csókolni durván emberien, olyan langyos volt az októbereleji szellő, mint tavasszal, balzsamos, tiszte. Az orrom cimpái éreztem, hogy tágulnak, remegnek és mégis, mintha a lelkem, meg az idegeim szitták volna be ezt a fojtogató édes szellőt. Nem értitek tudo-n, nem is kell . . . Engedjétek, hogy magamnak mondjam . . . A kis lánykák egyonkmt szállingóztak el. mint a körúti fák sárga levelei az őszben és fájó j örömben éreztem, hogy nemsokára egyedül leszek és mégsem volt erőm őket nem kísérni, otthagyni. Párasztott volna — most úgy érzem — megmagyarázni, hogy miért megyek el. Do lassanként elértünk egy utcakeresxthes és elváltunk. Nevettem magamban, hogy milyen jó egyedül lenni, szerelmes voltam azt hiszem ni agamban. Ha benéztem a kirakatok üvegablakába mindig egy szépet, idegent láttam és ha benéztem magamba láttam a felrajzolt, a tegcsodásabb álomtesteket, szenvedélyes és e világgal furcsán és legbizarabb módon összekapcsolódott élményeket. Es ekkor elment mellettem ó és ée is mosolyogtam vágytalan a Don Jüanok hirtelen elölülő mosolyával jelentéktelenül, fáradtan és mégis . . . tudtam, hogy jelent az életemben valamit ez a mosoly. Az ő mosolya kislányos volt, amit én az utcalányok obiigát mosolyának hittem ekkor. Félő lelkem nagy külső bátorságom mellett is visszahúzódott és bánatos mimóza természetem már könnyeket hullatott a Jövendő fájdalmaiért. Pillanat alatt megéreztem a nyomorult ée ssent Egyszeri, amivel örökszerető lelkem meg tudott alkudni és amivel a fojtó csókok isteni gyönyört remélteitek hirtelen szakadó elmúlás-reménnyel. Ee valami könnyen ereszkedő köd vont körül, misztikus én-kereséssel, ki utakkal kerestem mostanig a boldogságomat . . . hiába . . . hiába . . . Vad zokogó éjek következtek, tobzódó, kínos örömbe« Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál «rahafestö, yegyilszlitó « ■ és gázatosó gyárában « Felvételi-lelet: Mátészalka Koeuith utca. A magyar fürdők és az idegen forgalom.
