Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-03-27 / 13. szám
MatégsaHca 19 H. MÁTÉSZALKA sót a közönség hazafiasságára nem hivatkozhatnak jogosan azok, akik a hazafiasság jelszava alatt akarnak nagyot vágni a zsebeken. Ellenben az igaz, hogy nálunk a fürdőidő rendkívül rövid. Ennek pedig fóoka: iskolai vakációrendszerünk, mely a szülők ezreit igazítja. A régi vakáció rendszer félig meddig jobb volt. Hazánk klimatikus viszonyai éppen nem követelik, hogy június végén kezdődjék a szünet, eltarthatna bátran az iskola év július 15-ig annál inkább, mert hiszen az utolsó két-három hétben már úgy sincs tanítás. Az iskolai idő kezdetéi pedig bátran lehetne szeptember 20 ig kitolni, hisz;:; t szeptember rendszerint a legkellemesebb, valóban üdítő hónap, ha nem is fiirdőhónap Magyarországon; az utazásra meg éppen alkalmas. A pár nap különbözeiét meg lehetne nyerni az évközi szünetek kurtításával. Maga ez az intézkedés legalább is egy hónappal toldaná meg a fürdosaisont, mert a júniusi vendégek száma (akiknek nincsenek is- 1 kolás gyermekeik)egyszerre felszökkenne; augusztus ?5 ike körül pedig nem ürülne ki rohamosan a fürdő, mint ma történik. Ezt a körülményt nagyon is figyelmébe ajánljuk a Balneologiai egyesületnek. Számos év tapasztalata alapján merjük mondani, hogy fürdöintézeteink kőzőnsé gének rövid hat hétre való összetorlasztá- sát nagy részben a mostani vakációrend- szer okozza. Ez a körülmény pedig szinte kényszeríti a fürdőbeli vállalkozókat, hogy hat hét alatt szedjék be azt, amit három hónap alatt a kÖ. őnség helyes eloszlása mellett felcsigázott, elriasztó árak nélkül szerezhetnének meg. Várhegyei közgyűlés. Szamár vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 19 én tartotta közgyűlését a megyeháza nagytermében. A közgyűlésnek nagyon érdekes és fontos tárgysoroz-ta nagy érdeklődést kelteit, úgy hogy a bizottsági tagok teljesen megtöltőt lék a termet. A karzat pedig az érdeklődők sokaságával telt meg. A gyűlés közérdekű ügyeiről az alábbiakban hozzuk tudósításunkat. Méltán nagy érdeklődésre számított és ab. ban is részesült Peslvármegye és a ketozsvári Emke közművelődési egylet átirata a román-paktum tárgyában. A kérdéshez dr.. Falussy Árpád szólt hozzá lelkesen, párioióísg. Az átirattól eltekintve egy önálló indítványt terjesztett be, melynek tartalma röviden az, hogy Szalmár vármegye közönsége csakis egységes nemzeti alapon látja az ország jövőjét biztosítva s azan álláspont mellett foglal állá3t. Ezt az indítványt a munkapárt részéről Múlni e ez y József fogadta el a párt nevében. Ezzel a vita be is záródott volna, ha nem kér ezót Lukács László, a lacfalusi pap. Hosszas fejtegetéseiben, melyet a közgyűlés sokszor szakított meg heves kifakadásokkal, visszautasította Paiussy Áf- pád dr. azoa állítását, hogy a hazai románság támadólag viselkedik. Kö°zben fejtegette, hogy miket tart a hazafiul érzés feltételeinek. Három feltétele van — agymond: az uralkodói család Iránti hűség, a törvények iránti engedelmesség és a faji-szeretet. Pejtegetése’során tiltakozott az ellen, hogy a románság fel akarja osstanl Magyarországot , beszélt a nemzetiségek között óhajtandó jó. testvéries viszonyról. Paiussy Árpád dr. személyes kérdésben szólal fel, amennyiben Lukács László többször lett róla kijelentések*!. Valótlannak mondja azt az áliitást, hogy őt a közoktatásügyi tanácsban Széli Kálmánnak kellett a románokkal szemben mérsékelnie. Egyben bírálat alá veszi Lukács László feltételeit a hazafiasságról. Elsorolván azokat, rámutat, hogy teljesen hiányzik belőlük épen az amit hazafiasságnak nevezuek. Élesen vágott vissza az egyes kijelentésekre. Értem — úgymond,— hogy Lukács László ur fontosnak tartja a törvények iránti engedelmességet, mert volt módjában ezt a hazafias erényt gyakorolni. Ezek után dr. Róth Perenc szólalt fel, kifejtvén, hogy a tárgy a vita hevében mellékvágányra terelődött. Minthogy azonban Paiussy Árpád indítványát itt egyhangúlag, maga Lukács Lásslő is, elfogadták, kéri a főispánt, hogy azt határozat- képen mondja ki. Főispán sajnálatát fejezvén ki a szónokok heves modora felett, az indítványt határozatképe» kimondja. Ezután Vetzák Ede dr. indítványt tett, hogy Szatmárvármegye törvényhatósága írjon fel á kultuszminiszterhez és a kormányerőkhöz és kérje a hajdudorogi egyházmegye székhelykérdésének mielőbbi elintézését s egyben kérje a székhelynek Nagykárolyba va’ó helyezését. Az indítványt egyhangúlag elfogadta 8 köz1 gyűlés. Nagy érdeklődés és részvét mellett ejtették meg a megüresedett megyei tisztviselői állások betöltését, A kandidáló bizottságba Kende Zsig- mond, dr. Paiussy Árpád, dr. Róth Perenc, gróf márclus hó Z7. 13 (pop) seÁm a legbiztosabb hatású háziszer. Próba üveg 40 filier. Rapha ;ó mindéi) gyógyszertárban, drogériában és a készítőnél: Dr. Szelényi Árpád gyógyszerésznél a „Kossuth“ patikában, Debrecren, FHacz-títcza 30. szám. Posta! iléllilMk naponta bérmentve küldetnek. nak; hogy az idegenforgalom emelését azon a téren segítse elő, ahol a legjobban elérhető: a fürdők népszerűsítése állal a külföldön.-A népszerűsítésre azonban nem elég egy könyv, nem elég semmiféle reklám, hanem pénz kell arra, hogy a hirdetett fürdők meg is feleljenek a külföldiek megszokott követelményeinek, hogy akik idejönnek .* jól érezzék magukat, sőt visszakivánkozzanak, vagy ha maguk már nem jönnek, másoknak ajánlják, másokat küldjenek. E végből meg kell nyerni tekintélyes külföldi orvosokat is; de ezek természetesen szintén csak akkor fognak lelkiismeretesen élni ajánlatukkal, ha tudják, hogy az ajánlott fürdővel nem vallanak, kudarcot. De ha a kormány megteszi a kötelességét, a fürdőtulajdonosokra még nagyobb feladat hárul, még pedig elsősorban a hazai közönséggel szemben. Mert elsősorban azokat kell a magyar fürdőhöz csatolni, akiknek egyéb kívánságuk nincs, hogy üdüljenek, gyógyuljanak; külföldi utazásuknak tehnt semmi ideális céija nincs. Ámde a magyar közönségnek ez a része nagy százalékban éppen azért kerüli a magyar fürdőket, mert nemcsak hogy -aránytalanul drágák, hanem bizonyos zsarolási szisztémával is fokozzák a drágaságot ; emellett pedig nem nyújtják azt a kényelmet, otthonosságot, szórakozást, amit -a népszerű külföldi fürdők. Nálunk sűrűn védekeznek a fürdőigazgatók külföldi elsőrangú fürdőhelyek drága tarifáival. Csak «rról feledkeznek meg, hogy ott olcsó tarifák is vannak. Minden osztálybeli hozzáférheti erszényéhez a lakás és megélhetés. eszközeit, úgy, hogy a nagyotb útiköltség mellett is többet takaríthat meg, mint amennyit a magyar fürdőkön kimunkálnak belőle. A fürdötörvényben hiába gondoskodnak róla, mert ezt nem lehet semmiféle törvényes kényszerrel elérni, pusztán a tfüídőíulajdorlosok okosságától függ, hogy -a rövid bérletek és zsaroló személyzet rendszerét megszüntessék és Így a gyors iiHüggazdagodás törekvését kiirtsák. Mert iámig a mai rendszer marad, hiába sopánkodnak a magyar közönség elmaradásán, tíltii « kéj párosaimnál,* elértük a megfogha- lUtlftnt a husvágyó gyönyöreiben. Ha nem leittuk egymást, Charmides isteni csókjával csókoltok 'egymást fantastUcusan szép viziőképeit örökösen íg.yötrődve kínos féltékenységben. Ájult fetrengésében marcaugoltuk egymást és a vért szivta kegyetlen vörös ajkunk. Irtóztató 'fájdalmas szeretkezésünk egy wagneri bangtumultus, tele ijedt -lármával, a hegedűk kacajával és az utca barna «sibbasztó troubonkisérelével. Emelkedik az élher- be, arcunk görcsös rángatódzása a földöntúli kéjt 'lehelte és sápadtak voltunk az ily halálos éjszakákon . . . Jött egyhónapi félős küzdelem önmagunkkal és hittak, hogy nem látjuk egymást, messze voltunk egymástól és hihettük is . , . nem tudom miért? Mennyi álóm, mennyi fizikai szenvedés ős kothornusos szent fájdalom, vágytam az isteni karok ujraölelésére, a beteg hisztérikus harapásokra és mindenre, ami elmúlt . . . Megfogta fejét Qéaa, könnyű fáradságot ér- satt,ismét ivott. A kávéházban mintha eltűnt volna minden, barátai tüzelő szemcsillanása) összebújtak a csillárok bukó fényevei. Hallgattak, ideges várásbán múlt el egy pár hosszú pillanat . . . Mikor visszajött, kezdte újra Qéza, szökve, a vonattal versenyezett fantáziája, meg-mcgáll, vár* ta a gyorsvonat lassú döcögősét. Szinesen, regényesen képzelte el a találkozást, mint én és nem lett belőle semmi, csak sirlunk és egymást néztük hitetlenek voitunk mind a ketten. Azt hiszem akkor csalódtunk először a mi abszolút csodaszerelmünkben és aztán jött isméi a régi megszokott ideges változás-várás, ami kettőnk lelkében folytonos zaklatottság érzését váltotta ki, egymást kinozva örökös gyötrődésben. Most már vége, most már jön a próba; fiuk, a megszokott sablón, ami esak a mi szubti- lis lelkűnknek fáj és ami csak nekünk egyszersze- retőknek fáj és újság. A pénz, sose hittük, h >gy ez is jelem valamit, mart előttünk a nyomorúság olyan szép és éltető jelenség volt és nem ismertük ezt a szót, csak játszottunk vele, mert olyan furcsa szine volt. A nyomorúság összekapcsolódott lelkünk szépségével és el sem tudtuk képzel, ni a fojtó csókokat aaókü! egymásrautaltságunkban . . . _________ Cs endesek lettek és fáradtak, mindegyik elővette a maga apró baját és fájt most nekik minden. — No és mi lelt azefán — kérdeztek. — Azután jött a pénz és'jőtl a felejtés, vágy« va kapaszkodtam bele a múlt igéző emlékeibe. Zon. goráztam sokat és minden hang' rezgésével küldtem egy fájó csókot a végtelenbe. Látjátok mi lett, megöregedtem én is, hiszitek ? Pedig néha felzeng bennem a nyári esték minden zokogása, a kedves hotelszobák furcsa hangulata fújta át néha telkemet. Csendes ember lettem és elfáradtam, érzem sokszor lelkemben a sajgó édes hazugságok halk zenéjét és sírok egyedül a sok mulató boldog ember között, akik szeretnek és akiket szerelnek. Minden nőben őt keresem; az ajkát, a félig lehunyt szempillák alatt vágyódó tekintetű kék szemét, halk simogatásu puha kezét, kacagó hang. ját, a lelkét, az én telkemet, amit egészen neki adtam, s amiből nem maradt nekem semmi . . . Keresem és vágyva csókolom az őszi kósza szellőt, ami összehozott minket és halk rezigná- dóval dalolom dalaimat a csúnya őszről, a sáros, esős. kedvetlen őszről ....
