Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-02-27 / 9. szám
Mátészalka, HU. MÁTÉSZALKA február 27 9. (250) czim. 2. oldal, W-. I a gon nem gyártanak. — A piszkos verseny szabályozásának végső ideje is elérkezett már, mert nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken talán még nagyobb mértékben elharapódzott. Rá- kell, hogy mutassunk arra, hogy ezt a vállalkozóktól sajátították el az iparosok, Nálunk, az asztalos szakmában már ez az arcpiritó verseny oda fejlődik, hogy nem vagyunk képesek megállapítani azt, hogy a munkabér van-e kifizetve, vagy a fa. Egyesek, hogy ne tűnjön fel az, hogy áron alul vállaltak, vállalkoznak lakatos- munkákra is és ezzel takarják az áron alul való foglalkozást s ezzel nemcsak az asztalos szakmát rontják, hanem ártalmára vannak a lakosság egy ágánák is. Tudom, hogy sokaknak nem tetszik, hogy ezt a leplet fellebbentjük, de ezt parancsolja a közérdek, még ha ezt szolgálni hálátlan valami is. A két évi rossz közgazdasági helyzet állítólag azt is eredményezte, hogy az építőipar pangása folytán 40—50 ezer munkás vau munka nélkül a fővárosban. Ha talán nem is ily nagymértékű a munkanélküliség, de mindenesetre sajnálatos körülmény. A kormány százezer koronát adott a munkanélküliek íelsegitésére. Erre egy lap azt irta, hogy ezt a segélyt állandósítani kellene. A kívánság a gondolkozás minden feltételeit nélkülöző agyból kerülhetet ki. Munkanélküliek akkor is vannak, mikor elegendő a munka. Vannak emberek, akik azért nem dolgoznak, hogy még a dolgozót is kivegyék a munkából. Erre kívánja az állandó segélyezést az a lap. Poganositson a kormány közmunkákat, tan ilyen elég, akkor nemcsak a munkásnak lesz keresete, hanem az államot fentartó iparosok önérzetes és dolgozni akaró munkásnak Is, tiltakozik az ilyen segélyezés ellen mert 1 — 2 korona segély éppen annyi, mintha a Dunába egy pohár vizet Öntenének. A 29 év óta fennálló ipartör- fényflnk, mely már születésénél is revízióra szorult. 26-szor tartott nagygyűlésekből tertént felterjesztések eredményeként revízió végett már kiadatott egy szükebb- köri bizottságnak, mely azonban nehezen halad a munkájával, mert van olyan tagja, ki a 29 éves kaptafát még mindig megfelelőnek tartja. Angolok ^ Magyarországon. Egy hír, amely egy angol folyóiratban, hosszas kommentárokkal kisérve jeleni meg, elmondja, hogy tervbe vau véve Magyarországon konzulátusokat létesíteni az angol ipar Magyarországon át a Balkánba való kivitele érdekében. A magyarországi képviseletet az angol iparcikkek jxvára úgy akarják megvalósítani, hogy a Bár meglevő budapesti fó és kolozsvári alkonzulátus mellett nagyobb vidéki kereskedelmi gócpontokban, esetleg Aradon, Nagyváradon, Szegeden alkonzulátosokat szerveznek. Ezen alkonzulátosok alá volnának rendelve a budapesti főkonzutálusnak, de közvetlenül Angliával állanának összeköttetésben, amely a balkáni béke megteremtése óta szeretné ipari árui számára megnyerni a Balkánt is. A kolozsvári al- konsulátust néhány évvei ezelőtt szervezték és legújabban irodáit kibővítették, ami nyilván nem történhetett más célzattal, mint hogy Anglia és Magyarország között kereskedelmi kapcsolatot hozzon létre. Angolországnak pár évei ezelőtt meg volt az a szándéka, hogy megveti lábát Magyar- országon és innen vezeti balkáni és elő ázsiai kereskedelmét. Az angolok ngy terveztek, hogy iparcikkeik számára itt Magyarországon ipartelepeket állítanának fel abban az esetben, ha az Idei közel eső bálkánl piacot megnyerték volna maguknak. Az ilyen esetben természetesen a magyar munkás kéziek is sokat használna ez az ügy, lennének egyéb előnyei is, de megfeneklett a jó szándék osztrák és német befolyás következtében. Az osztrákok persze nem szívesen látták volna Magyarországon, hogy angol konkurencia a legerősebb, amitől féltem lehet az ő iparukat egyrészt itt Magyarországon, másrészt a Balkánon erős versenyre hívja. Igaz, hogy Magyarországon orruknálfogva vezettetjük magunkat az osztrákoktól. Az angolok már meg is kezdték az akciójukat, de amikor látták, hogy itten minden hivatalos faktor oz osztrák verseny mellé áll, hogy az angol tőkének, az angol vállalkozásnak olyan versennyel kellene megküzdenie, amelynek a közlekedési és pénzügyi tényezők a kezére jártak, szóval amikor látták, hogy Magyarországon vannak, meggondolták az ügyet, visszavonultak a tervezett üzletektől és olyan helyeken kezdettek versenyt ahol, ha már küzdeniök kell, egyenlő ellenfeleikkel küzdenek. Mi okozta mégis, hogy az angolok Ismét kiszemlélték maguknak Magyarországot, mint olyan államot, ahol érdemes újabb vállalkozásokba fogni és ahonnan érdemes irányítani azt a balkáni kereskedelmet? Azt is tudjuk. A kormányt ős a bankokat Angolország közgazdasági világa mostanában a nagyobb kölcsönök átvételében való részvételével lekötelezte, kiderült, hogy nem támaszkodhatunk tisztára az oszliák és német pénzekre, hogy az angolokkal jóba lenni nagy dolog, most úgy látszik, a változott helyzet következtében sem a kormány, sem a nagy bankok nein fognak akadályokat gördíteni az angol tőke idc- gördülése ellen. Magyarország kiilömböző vidékein már most érezni lehet azt a nagy ipari és közgazdasági erőlködést, amit a közel jövőben kifejteni akarnak mindenfelé. Sok vasút- és házépítés jön, mindenki reméli, hogy a balkáni háború következtében beállott közgazdasági pangásnak iinmárom vége lesz, egy újabb kor következik, amely a békés és nyugodt fejlődésnek minden karakterével bir, A magyar ember iszonyodik a vállalkozástól. Nagyobb ipari vállalatainkat jórészt idegenek hozták be, de ezen legnagyobb részt volt is áldás, vagy abban, hogy magyar munkásoknak adtak kenyerei vagy abban, hogy a magyar tőkét is megmosdi- tották, hogy fokozták a vállalkozási, hogy ebbea az ipar nélküli országban mégis némi ipart holtuk. Ha tehát ebben az általános közgazdasági igyekezetben az angolok is részt fognak venni, akkor ezt a mi részünkről csak üdvözölhetjük. Az angol konzulátusok újjá szervezése csak nyereség lehet a magyar ipar szempontjából is és azt hisszük, hogyha ez megvalósul itt nálunk, hogy akkor még csak fokozódik a vállalkozáshoz való akarás mart nincs a világon nemzet, amely okosabban tudná pénzét megszerezni, mint az angol. És barátságban lenni egy ilyen memzet fiaival, mindenesetre csak nyereség lehet. yC Fél helyárak mellett tart előadást vasárnap délután 4 órai kezdett«], as „APOLLÓ“ Mozgó-Színház Vállalat. ■ a É «ölhessem fohászkodott Lure ur és elkeseredetten indult neki az útnak, Madame Mórcau lakása felé. Már csaknem célnál voltak, mikor Madame Lure egy olcsó, szegényes kis cukráxdát pillantott meg. Poros, piszkos csokoládé, száraz sütemények és bizonytalan színű cukorkák feküdlek a kirakatban. — Ez jó hely lesz, ez megteszi — mondta Lure-né. Bement, körülnézett, megszaglászott mindent, végre nagynehezen megalkudott az egyik fajta csokoládé cukorkából. Figyelte a mérleget, spárga helyett egy szem cukorral többet kért és amikor mindennel rendbe jött, elégedetten adta át a csomagot férjének. — Na itt van a csokoládéd — mondta. Lure ur szerencsétlenségére leejtette a csomagot, amely egy kissé sáros lett. — Rémes I — sipított az asszony. — Úgy, hogyne, most plszkitsd még jobban be a zsebkendődet ? Lure ur szót fogadott és végre elérkeztek Madame Marcaun lakásához. Madame Morcau egy száraz, fáradt, öreg nő, közömbösen fogadta a jókívánságaikat. A csokoládét illendőség szerint megköszönte és azután félre tette anélkül, hogy megnézte volna. Azután kínált nekik egy kis savanyú cukrot, majd ígéretképpen igy szólt: — Ugy-e Sophie, te szereled a cukorkát? Persze, persze a te korodban jó foga van az embernek az ilyesmihez. Ez a megjegyzés felbőszítette Lure-né asz- szonyságot, aki az ő hamis fogaira való célzást látott benne. Amikor elmentek, haragosan mondta a férjének : — Most boldog vagy, mi ? Sok hasznod lesz belőle! Sokat törődik a te csokoládéddal. Majd odaadja másnak. — Mindenesetre fog Sophienak is küldeni egy csomaggal, mint eddig is minden évben. — Hát aztán? Attól talán szép lába lesz Sophienak, nem ? Majd kap egy csomag cukorkát, amit ez az öreg mumus mástól kapott ajándékba. De most azután gyerünk, mert akármi legyen a nevem ha azt az ebédet meg lehet enni. Olyan száraz lesz minden, mint a csont. Egész nap Lure ur egész erőlködése dacára sem birta a feleségét dühösebb hangulatba hozni. Estefelé kissé lecsendesedett, mert megfájdult a feje. A délelőtti sok járástól — mondta a férjének. Már vacsora után voltak, amikor megszólalt a csengő az élőszoba ajtaján. — Szent isten, látogatók. Nem vagyunk itthon senkinek Catherine I— kiáltotta Lure-né bosszúsan. De nem látogató volt, hanem Madame Morcau cselédje, aki egy levelet és egy kis csomagot hozott. Lure-né felszakitotta a férjénék cimiett borítékot és hangosan olvasta : »Madame Morcau szívélyesen üdvözli Lure urat és kedves nejét 4» egy pár szem cukorkát küld a kis Sophienak.« — Jól van mondja azután a cselédnek. — Tévedsz, ha azt hiszed, hogy vett« ezt a cukrot mondta, miközben kibontotta a csomagot. — Még ha valami iinom cukorkát küldene. Hiszen igaz, hogy mindogy, de mégis . . . Oh, oh, oh, hát ez már mégis csak sokl — Egy percig nem tudott szóhoz jutni. — Sok, sok — nyögte azután rekedten. — A mi csokoládénk! Felismered a dobozt? Itt vaa a kis sárga folt! Naliát ez óriási! Meg sem nézte ! Fel sem bontotta ! Na, megállj csak, majd máskor is viszek neked három frankért csokoládét I Hallatlan ! Elküldi nekünk a saját cukrunkat 1 Holnap visszaviszem az üzletbe! — Nem fogják visszavenni — jegyezi« meg Lure ur félénken, bizonytalan hangon. — Nem fogják visszavenni? Hát akkor «ítészem más alkalomra. Vagy külömben — egy pillanatig megszállta a nagylelkűség. — Sophi« mindig azzal nyaggatsz, hogy valamit vinni akarsz a tanítónődnek. Nos, hát holnap elviszed neki ezt a cukrot. Ilyen finomat úgyis csak ritkán evett. T> Ám M 1/ Minden ruha uj fesz tisztítás és festés által ■ rnhafestö, vegytisztító ■ »és gözmosó gyárában ■ Felvételi-üzlet: Mátészalka Koesuth-tftca.
