Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-02-27 / 9. szám
3. oldal. Mátészalka, 1914. MÁTÉSZALKA február 2" Az állami polgári fiúiskola müesíéiye folyó hó 21-én zajlott le az intézet e célra ízlésesen díszített, tágas tornacsarnokában. Hosszas készülődés előzte meg e minden tekintetben sikerültnek nevezhető estélyt, mert úgy az agilis rendezőség, — élén Rat/iona Géza igazgatóval s Balássy Miklós járásbiró gondnoksági taggal — mint az ambiciózus szereplők fáradságot nem ismerve készültek el nehéz feladatukkal. De készült a nagyközönség is, mert jólesett látnunk, hogy az ég tudja hányféle okból százfelé szakadó társadalmunk oly tekintélyes számban jelent meg az estélyen, messze vidékről jött kedves vendégeinkkel zsuffolásig megtöltve a tágas nagyteremet. Dezső barátunk épp egy lágyan zsongó ke- ringőt játszott ez alka'omra igen jól betanított zenekarával, midőn pont 9 órakor i\aíhona Géza igazgató a Közönség üdvözlésével megnyitotta az estélyt. A tartalmas műsort egy bájos élőkép : a »Tündérálom« vezette be. Délszaki növények hódító édes illatával telt tündér kertben alusznak a kis tündérek: Kaihotui Manci és Hu, Balássy Min és Steinberger Lili. Törpék : Raíhona Laci es Balássy Pisti. Hogy álmuk minél édesebb, minél ró- zsásabb legyen, megjelenik a lündérálmok angyala (Béress lncike) s rózsaszirmokat hint a kis tündérekre. E bájos, görögliizfényes, mesebeli élőkép percekig lekötötte a közönség figyelmét és hosszú, zajos tapsot váltott ki. Akissé változtatott műsor 2-ik és 4-ik pontjáról később szólunk. A 3-ik pont: Révay Viktória tirhölgy zongorajátéka volt, Offenbach »Hoffmán meséi«-ből játszotta el a különösen szép részeket. Nyugodt, biztos föllépése már előre biztosítják részere a sikert. Előadása szintén nyugodt, disztingvált. Játékán megérzett a lelkiismeretes tanulmány. Zajosan megtapsolták. A következő számot egy kis szünet előzte meg, a mi éppen alkalmas volt arra, hogy a közönség mintegy hozzákészüljön hazánk egyik, mostanában jubiláló, koszorús, aggköltőjének örökbecsű köbe menye meghallgatásához. Néma csend les/., mikor az emelvényen megjelenik : Balássy Miklósáé úrasszony s elmondja nekünk »Simon Judit« szomorú históriáját. A mit Kiss József „megírt“ azt ő »elmondta« olyan szépen, mint a hogy az meg vagyon Írva. Sokan, nagyon sokan voltunk olt együtt, de azért talán még a légy zsongását is meglehetett volna hallani, oly odaadó figyelemmel várta, leste a hallgatóság minden szavát. És nein hiába várta, mert különösen ott, a hol az »anya« szivetráző, kétségbeesett szavait interpretálta, egyenesen művészi volt A közönség szűnni nem akaró, frenetikus tapssal honorálta e művészies szavalatot s ha lett volna vasfüggöny, bizonyára a vas-taps sem maradt volna el. E mély érzésekkel, mély gondolatokkal oly pazarul telitett komoly költeményt Schuman: »Aufschwung«-ja és L. v. Meyer: »Grillen Polká«- ja követte, ismét alkalmunk nyilván Almer Annuska urleány, e vérbeli zongora virtuóz finom nüán- szokkal ékesített játékában gyönyörködnünk. Mégis tapsoltuk érte, úgy, amint dukált s addig tapsoltak, mig csak egy ujrával meg nem ajándékozott. Addig addig hallgattuk a sok szép zeneszámot és szavalatot, mig csak el nem jutottunk a Lipótvárosba egy olyan jobb, mondjuk, hogy „kékvérű* fiatal Smock-családhoz. Alighogy belépünk, mindjárt észreveszük, hogy Smock nagyságos ur: (Aranyi Kálmán ur) és bájosan éles nyelvű neje (Éless Bóláné úrasszony) >A Deszkát kitanitják« (sőt kitaszítják!«.) — A finom, »uri« bánásmódot azonban egy kettőre megunja a Treszka lány (Deme Bözske urleány) s egy pár amolyan jó zamatos odamondás után úgy ott hagyja a »kutya. pofáju« nagyságos urékat, mint a pinty. — Gábor Andor e tréfás jelenetekben változatos k:s darabjának igen sikerült előadását egyesitett, zajos hármas taps követte. Ezután ismét zeneszám következett. — Révay Viktória urhölgy zongorakisérete mellett A\ed- zihradszky Péter ur Zsadányi A. »A csikós tanyán« C. ábrándaját hegedülte el'sok sok érzéssel, jő magyaros lélekkel sokat érő szárazfájáu. — »Sirt a hegedű négy húrja«, mintha csak a »Kondorosi csárda mellett,« — hol a gulya ménes delelget— játszott volna. — S az »Ábránd« után jöttek a szerelmes, bánatos hallgatók, majd egy pár ropogós csárdás. A csárdás után jött a sok taps, a tapsra újrázás s aztán - megint taps és megint taps. így akartuk jutalmazni a szépséges magyar nóták előadóját s a precíz zongora kíséretet. Hogy aztán az idők folyásáról se feledkezzünk meg, Roth Miksa ur helyi érdekű »aktuális $trófák«-at és kaptákat adott elő zenekiséret mellet, született kabarét talentummal. S mint hogy a strófák nem mondtak fuccsot, megtapsolták szerzőjüket is : Dr. Fach sot. A gazdag, változatos műsort szintén élőkép zárta be. — »A párkák és az élet« C. élőkép, a gyarló, halandó s múlandó »amber« élete Sorsát jelképezte. — Láttuk a párkákat (Klotho: üál Ilonka urleány, — Lachesis : Ro/uiy Berta Urleány s Atropos: Révay Viktoria urhölgy,) amint az »élet« fonalát fonják, szövik s elvágják. — Láttuk a bánatos szülőket (Éless Bétáné úrasszony és Aranyi Kálmán ur,) amint megtört lélekkel, bánatos szívvel veszik körül a kis bölcsöt, melyben mindenük, egyetlen reménységük a halállal vivődik — mig a selyemmel tapétázott, süppedő plüss kedvetekkel bútorozott szeparé bizalmas félhomályában hangos Cigányzene mellett, dalolva, kacagva, kart karba fü/Ve mulat egy élni vágyó vérbeli asszony, — egy másik anya (Balássy Miklósáé úrasszony) imádó s imádott lovagjával (Tárnái Z, ur). — Sokat mondó, nagy koncepciójú kép — kicsiben. — A kép összes szereplőit zajosan megtapsolták. Föntebb azt Ígértein, hogy a »kissé változtatott műsor 2 ik es 4 ik pontjáról később szólok.« Most tehát szólhatnék. De miért? — Fölösleges 1 — A közönség már akkor megalkotta, sőt elég érthetően meg is mondta azokról a számokról a saját — jól megérdemelt véleményét! A^egjegyezni kívánjuk, hogy a figyelmes rendezőség mindéi.ik szereplő hölgyet egy-egy szép virágcsokorral lepte meg. Kathona Géza igazgató megköszönő zárószavai után a nagyszámú, vidám társaság asztalhoz ült, a fiatalság táncra perdült s jártuk reggel hatig (a régiek 101-ig!) — Nem mondom, hogy nem mulattam jól, de mikor úgy a harmadik kakas kltkorikolás után a/t láttam, hogy a cimbalmos szónélkül otthagyja a társaságot, nem állhattam meg, hogy mirgemben jó huszáros déjjatektusban utána ne kajálsam: »Sárga lábú mindenét az anyádnak!« k— Így la! mondok. A müestélyen megjelent hölgyek névsorát, valamint a bevételt és felülfizetéseket helyszűke miatt a legközelebbi számunkban hozzuk. JCótárius. 9. (255) Ttí'h. 4rl l fi E K. ■V<5> Az utcák és átjárok rendben tartásáról annyit irtunk már e lap hasábjain, hogy szinte beleuntunk. Minden egyes alkalommal kértük és figyelmeztettük a hatóságot a bajok orvoslására, amely azonban mindezideig még egy esetben sem következett be. Most hogy megint foglalkozunk ezzel a kérdéssel, önkénlenül is felvetődik az a probléma, hogy kinek is Írjunk hát, mit is írjunk és milyen formában, hogy végre valahára meghallgatásra találjunk. Mert mégis csak furcsa dolog az a nagyfokú indolencia, amely, lyel a hatóság a járda ügyét kezeli. Járhatunk térdig érő sárban, kitörhetjük lábunkat a rosszul takarított, fagyos járdán befoghatjuk orrunkat egyes házak előtt, hol minden piszkos viz az udvarról a járdára folyik, dühünkben öklünket szoríthatjuk, mikor Márkus vendéglőié előtt a hideg esővíz nyakunk közé zuhan stb. és a hatóság ezzel mit sem törődik. Talán az uj főbíró ur figyelmébe kellene ajánlani ezt a néhány sort. Hisz ő még uj ember, ki előtt szokatlanok fiz effajta sorok. Hátha tenne valamit ? Vagy talán a főjegyző úrhoz, mint az elöljáróság egyik irányitó tényezőjéhez kellene intézni, kit szintén mindennap leöntöz a Márkus csatornája és ki szintén mindennap taszítja kalocsniával az átjárók sarát. Vagy talán egy fokkal feljebb kellene mennünk és valamelyik szolgabiró urat kérnünk meg, miszerint utasítaná az előljárságot az egykét napra ledutyizöft pasasok foglalkoztatására, mely az átjárók félméteres sarának lekaparásában és a dédelgetett »egyenes ut« némileg járhatóvá tételében nyilvánulna meg. Hátha történne valami? Hátha megérnünk azt, hogy a község érdemes ootos szolgái könyörtelenül megjelennének minden oly házigazdánál, kinek a háza eleje piszkos és büntetés terhe mellett figyelmeztetnék annak rendben tartására. Hátha egyszer az elöljáróság szemlét tartana és kötelezné azokat a háztulajdonosokat, kiknek eresz-csorgöjuk épp a járda közepére esik, csatornák felállítására (ilyen többek között Szabó Zsigmoi.d kerékgyártó háza). Hátha eljutnánk odáig, hogy esős időben tiszta járdán és átjárókon mehetnénk, tél idején a járdára felgyülemlett és odafagyott hótól és piszoktól nem kellene a kocsi utra letérnünk . . . milyen derék dolog,, milyen nagyszerű is lenne ez. És ami a fő, milyen szépen meglehetne csinálni ezt a csekélységet a főbírói, főjegyzői, talán még a szolga birdi teendők mellett is. Csak néhány szóval kellene megadni az utasítást, a kivitelre volna ember. De úgy látszik Mátészalkán még a nagyobb horderejű dolgokat sem fn* lézik ei egykönnyen, hát még az ily csekélységet. —©—■ — Olvasókör alakítása Kocsordon’ Egy követésre indító, nemes inienciójtl dolgot vitt véghez gróf Tisza Lajos kocsmái nagybirtokos. Folyó hó 20-án értekezletre hívta össze a község értelmesebb, számottevő embereit es szép beszéd kíséretében ismertette előttük, hogy mit jelent az egy község szellemi és lelki életének fejlődésében, ha olvasó körrel és könyvtárral rendelkezik. Ko- csord a népesebb községek közó számiltatik és mindez ideig olvasó köra nem volt. Nélkülözte tehát azt a helyet, amely a szórakozás mellett a tapasztalat, tanulság gyűjtés helyéül is szolgál és melyben üres óráit is kamatoztathatja az ember. Hogy pedig a felállítás költségei nehézségeket ne támasszanak, késznek njilalkozott az összes felmerülő költségeket viselni. Szavait lelkes taps és éljenzés fogadta és a jelenlevők egyhangúlag kinyilvánítottak, hogy hajlandók a kört megalakítani. Diszclnökül nyomban meg is választották gróf Tisza Lajost, elnökül pedig Oláh Zsigmondot. A tagok száma körülbelül 200. Folyó hó 24 ikén Mosvay Ferenc. halt el Nagykárolyban nagyilosvai llosvay Ferenc, ügyvéd, Szatmár vármegye árvaszéki elnöke életének 65-ik évében. Megboldogult testvére volt néhai llosvay Endre volt mátészalkai főszolgabírónak. Ót is, mint korában elhalt testvérét az egyenesség, munkaszeretet, a közügyeknek érdeknéküli, lelki- ismeretes vitele, jellemezte. A megboldogultat, folyó hó 25-én a nagykárolyi gyászháznál a róm. kalh, egyház szertartásai szerint beszentelték s onnan Nyirábrányba szállították. Temetése óriási részvét mellett folyt le, megjelent azon a vármegye öszes- elŐkelősége. OROSZMANN és MANDEL BANKUZLETE KffSM Olcsó törlesztéses kölcsönöket 4 földbirtokra a legelőnyösebb feltételek mellett eszközlünk. 5-10 kamatra Felvilágosítást díjmentesen adunk.
