Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-07-10 / 28. szám

Mátészalka, 1914,

VI. évf. 28. (264.) szám.

TÁRSADALMI HETILAP.

m MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN t

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre — — — — — — — 8 korona.

Félévre — — — — — — — 4 koronaNegyedévre — — -— — — — — 2 korona.

Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----— Egy szám ára 16 fillér. —---FŐ

SZERKESZTŐ:

Dr. T Ű T H BAHNT.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: 13.

A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK.

Magyar ipar, magyar társadalom.

Hetvenkeltedik közgyűlését tartotta az Orsz. iparegyesület. Mint minden évben, az idén is az igazgatóság minden részletre kiterjedő jelentésben számol be nemcsak az egyesület működéséről, hanem mindazokról a mozgalmakról, hullámzásokról, amelyek Magyarországon az ipari életben végbementek s azokról a munkálatokról, amelyek az iparfejlesztéseérdekében folynak.

Mindjárt a bevezetésben olyan pontot találunk, amely éppen a mai napokban fájdalommal és idegenkedéssel tölthet el bennünket. A jelentés hivatkozik a múlt évi gazdasági válságra és a következőket mondja: »a pénzszükség, a munkahiány megnehezítették az ipar boldogulását és a nagy bajok mellett még inkább éréztük a magyar ipar legnagyobb csapását, a magyar fogyasztó közönség pártfogásának megcsappanását.« »Továbbá: az iparellenes áramlatok és többek között az ipari szövetkezeti ügy terén beállott visszafejlődés szomorú stációk a múlt évi ipartörténetében «

Ezek bizony szomorú dolgok éppen a válságos időkben, azokban a napokban.

amikor az úgynevezett értelmiségi pályák csődje, nyomorúsága mindenfelől és minduntalan hangoztatja, hogy az ifjúságot nagyobb számban kell az ipari pályára nevelni. De micsoda reménynyel fordulhat a szülő legjobb szándéka is az ipari pálya felé, ha előre tudja, hogy a fogyasztó közönség közömbösségén megfeneklik a legjobb igyekezet is? Erről a forgalmi statisztika is elrémitő számokban beszél; a kereskedelmi mérleg passzivitása haragos vád a magyar közönség ellen, amely frázisok tengerében úszkál; de tetteiben érdekével és nagyralátó büszkeségével ellentétesen cselekszik. Amikor itt be minden drágul, amikor millió család megélhetése van a kockán a külföldi iparcikkekért, leginkább pedig nem a közszükségleti cikkekért egyre nagyobb összeget küld idegen országba.

Van ugyan hiba az iparosságban. Ezt sem szabad számon kívül hagynunk. Csak a közelmúlt jelenségeiből is láthattuk, hogy nemcsak az egyes iparosok, hanem ipar- vállalatok is mennyire szem elől tévesztik az igazi célt, amelyért dolgozniok kellene

vagy amelyért alakultak. Ha olyan jelenségeket látunk, hogy egy jól menő, közszükségleti tárgyakat gyártó,, a közönségtől is már felkapott gyár tulajdonosai örült tőzsdajátékban milliókat szeretnének nyerni, mert a tisztességes és egyre bővebb ipari haszon nekik nem elég, a tözsdeveszteség következtében pedig tönkremennek, a gyár is kénytelen megbukni és munkásait szélnek ereszteni; a munkanélkül maradottak szenvedte negativ kár mellett pedig azonban egy nagyobb pozitív kár is jelentkezik, tudniillik a megürült piacot külföldi vállalatok lepik el és azután, sajnos, meg is tartják: akkor joggal „panaszkodhatunk az iparunk és épp igy k M-eskedelmünk terén uralkodó inszoliditás ellen. Ez annál károsabb és veszedelmesebb, mert hiszen a közönség amúgy is közömbös és az idegen dolgok favorizálásának rabja.

A közönség jobb érzésű részét máp ez is megingatja bizalmában; de még inkább a magyar iparosság egy részének az a hibája, hogy vagy elhanyagolja vevőit, vagy nem törődve a konjukturákkal, drá-Vágy.

Szeretném: ha valaki szeretne Nagy, forró vággyal, véghetetlenül.

Ha maga előtt mindig engem látna Míg szeme a távolba elmerül.

Ha ajakán csak az én nevem volna,

Amíg szerelmes, vágyó dalba kezd;

Ha lelke minden álma enyém lenne,

És dalba, rímbe mondaná el ezt,

Szeretném, ha keze megremegne Amíg titokban a kezemhez ér;

Ha vidám arca el-elborulna Sokszor egyetlen röpke kis szóér’ —

Ha vidám lenne mikor mosolyognék,

És vélem sírna, hogyha könnyezem;

Úgy érzem meg tudnék halni érte,

Jobban szeretném mint az életem . . .

Főnyi Ilona,

FERENC FERDINAND.

Apróságok az életéből.

Markáns, határozott vonások, erős, váilas alak, magas homlok, kék szem, ezek jellemezték Ferenc Ferdinandot. Zárkózott természetű, trdn- várományosi helyzetéhez megfelelően rezervált ember volt, akitől sokan féltek, akinek erélyes voltától, határozottságától sokan féltették a monarchia helyzetét és jövőjét, de akitől mindenki azt várta, hogy erős kézzel fog rendet teremteni a monarchia ügyeiben kifelé és befelé egyaránt.

Nálunk, Magyarországon, főképen attól féltek és azzal vádolták, hogy magyargytilölő. A magyar sajtó orgánumai is igy állították be. Persze csak az első esztendőben, mikor Rudolf haláia után befejezetté vált, hogy a magyar trón várományosa ö lesz.

Mindenki tudni akarta, hogy a trónörökös tud-e magyarul, ismeri-e az ország történetét, közjogát és elsősorban, hogy szereti-e a magyarokat.

Ez a bizalmatlanság neki fájt legjobban, azonban különleges közjogi pozíciójánál fogva nem oszlathatta el, de egy alkalommal, mikor magyar arisztokraták voltak nála konopisti birtokán, igy nyilatkozott:

— Annak idején teletömték a fejemet mindenféle haszontalan dologgal, aminek nagyon ke. vés hasznát vettem, a magyar nyelvre pedig semmi súlyt nem fektettek. Én a gyermekeimmel máskép fogok eljárni. Nekik már gyermekkorukban kell magyarul tanulniok.

Ferenc Ferdinand férfikorában tanult meg csak magyarul, de mikor megismerte nyelvünket, ezt a tudását fel is használta. Az utóbbi időben — mikor a delegációk megnyitásain a trónbeszédet a király helyett mondta el — már egyáltaláhan nem lehetett beszédén idegen kiejtést és accentust érezni.

Ferenc Ferdinand igen sokat olvasott magyarul, Jókai, Mikszáth és Herceg müvei meg voltak

könyvtárában, a nevezetesebb magyar lapokat járatta és olvasta. Azok, akik őt közelebbről imerik, azt mondják róla, hogy a magyar belpolitikai és. társadalmi ügyekkel teljesen tisztában volt és figyelemmel kisérte az eseményeket, hogy annak idején, ha szüksége lesz rá, minden apró momentumét ismerjen.

Ferenc Ferdinand akkor szerette mega magyarokat, mikor Chotek Zsófia grófnővel való házassága alkalmával teijes lelkesedéssel melléje állottak. Ferenc Ferdinand házassága előtt tudvalevőleg egy nyilatkozatot adott, melyben m ra kötelezte magát, hogy leszármazottaival szemben nem támaszt igényt a magyar és az osztrák trónra. A magyar képviselőház 19Q0. október havában kezdte ezt a lemondási nyilatkozatot tárgyalni, mellyel szemben a Széli-kormánynak az volt az álláspontja, bogy mivel a Ferenc Ferdinand házassága az uralkodó- család házi törvényei értelmében morganatikus házasság, leszármazottaira nézve a trónutódlás jogát tényleg elveszítette és éppen ezért a lemondási nyilatkozatot a magyar törvénytárba be kell iktatni.

Az ellenzék ekkor heves támadást intézett a kormány ellen a közölt álláspont miatt. Kossuth Ferenc, Polónyi Qéza, Barabás Béla és az összes ellenzéki matadorok egymásután szólaltak fel és fejtegették, hogy a Ferenc Ferdinand házassága Chotek Zsófia grófnővel a magyar törvény értelmében törvényes házasság s még ha le is mondott Ferenc Ferdinand utódaira nézve a trónigényről, ez a lemondás tárgytalan és a törvényhozásnak nem szabad azt elfogadni.