Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-06-12 / 23. szám

Mátészalka, 1914.

VI. évf. 23. (269.) szára.

TÁRSADALMI

HETILAP.

^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ^

ELŐFIZETÉSI ÁRAK;

Égész évre — — — — — — — 8 korona.

Félévre — — — — — — — 4 korona.

Negyedévre — -— — — — — 2 korona.

Tanítóknak és községi- közegeknek egész évre 5 korona. ■—Ef;y szám ára 16 fillér. ---* FŐSZERKESZTŐ t

Dr- T 0 T H BÁLINT.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL r WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: 13.

A HIRDETÉSIDIJAK ELŐRE FIZETENDŐK.

Olvasóinkhoz.

Örömmel jelentjük t. olvasóinknak, hogy Dr. Tóth Bálint ur, lapunk régi kitűnő munkatársa, kinek cikkeire olvasóink még bizonyára emlékezni fognak, lapunknál a főszerkesztői tisztet volt szives elvállalni. Reméljük és hisszük, hogy lapunk benne erős támaszt nyert. Egyben hirt adunk arról is, hogy lapunk szerkesztőségét teljesen újjá szerveztük. Számos uj munkatársat sikerült megszereznünk lapunk számára. Minden igyekezetünk, fáradozásunk oda fog irányulni, hogy olvasóinknak minél jobb, minél élvezhetőbb lapot nyújtsunk.

Támogatásukat újabban megígérték, s munkatársaink sorába lépteki

Barth Ernő, Borbáth Andor Elving Janina, Főnyi Ilona, Filipovich Idus. Füley Lajos dr. Hasenauer Magda, Juhász László, Kiss Kálmán, Kosa Vince,

Lazaroff Th. Luba, Molnár Károly, Puskás Lajos, Schreiber Ferenc dr. Schreiber Menyhért, Salamon Tilda Sarkady Erzsiké, Tóth Imre,

Vida Gyula dr. Vincze Elek,

Dolgozik az adóprés.

A mátészalkai adókivetö bizottság munkája befejezéshez közeleg. Szerencsés és gazdag, szegény és koldus, boldog és boldogtalan Hl-ik osztályú kereseti adója a végsőkig felfokozva ott fekszik abban a nagy ' könyvbe felfektetve, melyet a kincstári előadó a legnagyob pedantériával vezetett. A rideg rubrikák tátongó vak ablakai a legnagyobb gonddat' vannak kitöltve,a számsorok összegezve, pontosan vág a zárlat. Egyszóval a kincstári előadó befejezte munkáját, a kötelességteljesités és a legfőbb kincstári érdek szemelőtt tartásának pontos megóvása, a jól végzett munka boldog tudatával hagyja el városunkat, várván munkálkodásának, szorgalmának bőségesen leendő megjutaimazását. A bizottsági ta gok felszedik napidijaikaí s aztán bezáródik minden 3 évre, újra csend lesz a Sar- kadyban.

A kivetés a múlt évihez viszonyítva hatalmasat emelkedett, a Ill-ad osztályú adócsavar olajozott ágyán a nut-mutter itt ott elérte már a végső támaszfalát, innen túl már nem izzad a beteg adóalany, mert ezen túl már nem fáj semmi. A határvonalat már régen túllépték, a jámbor tehénből már több pénzt kifejni nem lehet, ettől kezdve már vért ereszt. A nagy bonczte- remben, hol a kincstári előadó borotvaéles operáló kését 5 aszisztens rajongó bámulata mellett zsonglőr ügyességgel forgatta, kitárva fekszik a nagy oszlásnak induló hulla, melynek mátészalkai járás a neve.

Le van huzva a koponyájáról a bőr, az agy veleje kitárva, a szive rekeszekre bontva, itt a mája, ott a veséje és minő csalódás: a feltárt gyomorban nincs meg a mit az orvos keresett, a szegény hulla nem nyelt le pénzt,, a beleiben nincs már emészthető darab.

Az operáció megint kitünően sikerült, ki törődik vele, ha a szegény pácziens belehal. Az operáló urak jól végezték munkájukat s a jól végzett munka után az adókivetésben és becsületben megöszült fejeiket nyugodtan hajtják a végrehajtási jegyzőkönyvtől szűz párnáikon nyugovóra. A páciens eltemetéséről gondoskodik akegye- letes fiscus, mely állítólag ápol és eltakarít. A végtisztességen a notabilitások jelen volt tagjai között távolmaradásával nem tünés még többen, akik álnév alatt óhajtanak dolgozni lapunk számára.

Lapunk megtartja régi irányát. Készséggel állunk mindazok rendelkezésére, akik e város és vidéke érdekét előmozdítani kívánják. Mindenki tudja, hogy lapunk rövid múltja alatt miig fényes eredményeket volt képes kivívni a kultúra, az előhaladás nemes küzdelmében. A villany világítás, az aszfalt, a telefon stb.

Ezután is bátran, egyenesen fogunk rámutatni a hibáikra, hiányokra. Bennünket semmi sem fog korlátozni abban, hogy az igazságot megírjuk. Mi nem az egyesek érdekét, hanem a köz érdekéi fogjuk szem előtt tartani, örömmel nyújtunk segítő jobbot a megbáhtottnah, a sérelmet szenvedőnek és bárkinek jogos panaszát szívesen tolmácsoljuk.

Felkérjük azért t. olvasóinkat, támogassanak bennünket önzetlen, nemes munkánkban. Fáradozásainkért nem várunk ellenértéket, nem várunk elismerést. Mi már tudjuk mi a jutalma a közért való becsületes munkának.

Jl szerkesztőség.

LISETTE.

Irta: Dr. TÓTH BÁLINT.

Régen történt- Akkor még én lelkemben is ifjú voltam. Ábrándozó, érzékeny idealista. Tiszta, finomult érzéseimért sokat kellett szenvednem, tapasztalatlanságom sok csalódást hozott. Az étet valódisága még nem volt ismeretes előttem, még nein nyűgözött le, még nem tört meg engem. így jöttem Parisba. Azelőtt Párisról kevert színű képet alkottam magamnak ; a fény városa, a szórakozás, élvezet otthona, a művészetek, magas ízlés melegágya, kalandorok menhelye, a romlottság, erkölcstelenség gyűjtője, fej'esztője. Kiváncsi voltam hát, mit fogok találni.

Párisban pension de famil!e-ban vettem szállást. Kedves társaságunk volt: orosz, lengyel, német, olasz egy svájci, a többi francia. Együtt szórakoztunk mindig, úgy éltünk mint egy család, így esett meg aztán, hogy egyszer csak avval leptek meg bennünket: egyik franciánk eljegyezte a kis csintalan lengyel lányt, aki nem volt nagyon szép, de gazdag. Madame Tour- nade büszkén tette hozzá, hogy pensiójában ez az ötödik házasság, mely kijelentéshez rni persze különféle megjegyzéseket fűztünk.

Nekem a svájci volt a legrokonszenvesebb. Éppen olyan érzelgős, szentimentális volt, mint én. Két egymásba nyíló szobában lakiunk, sok- szói elbeszélgettünk ha egyedül voltunk, néha éjfélekig. Kicseréltük gondolatainkat, leplezetlenül föltártuk érzelmeinket. És nagyon örültem, hogy bizalmával aunyfra kitüntetett. Égyült látogattuk a város nevezetességeit, együtt tanulmányoztuk a »Louvre« remekeit, a történeti emlékeket. Nagyon megszerettem az őszinte, ideális lelkű fiút.

Egyik napon Me Tournade nagy örömmel jelentette, hog penziójába uj vendég érkezeit. Általános érdeklődés. Honnan? Milyen? Unó jolie francaise! Mondta nevetve. Egy csinos francia hölgy ? Kíváncsian vártunk a bemutatásra. Végre a »diner«-ház megjelent. Megkapó jelenség volt. Csinos alak, magas homlok, mandulavágásu szemek tengerkékkel. Aranyszóke haja középen elválasztva bájosan simult kétoldalt lejfehér arca fölé.Szép volt. És arckifejezése olyan nemes, tiszta, önérzetes, szinte büszke tekintetet mutatott, hogy akaratlanul Is elkomolyodtunk es bizonyos tiszteletlel fogadtuk az üdvözlését. Még a magatartása, föllépése is olyan parancsoló, fölényes volt. A kis lengyel lány nem állhatta meg, hogy föl ne bigy- gyessze ajkát és oda ne súgja fülembe: ügy viselkedik, mint egy grófnő« Én tovább adtam ezt a svájcinak s nemsokára azt suttogtuk mindnyájan, hogy úgy akar feltűnni, mint egy aristok- rata, mint egy grófnő. Pedig csalódtunk. Figyelmes, előzékeny és szives volt mindenki iránt. De azért azután is megmaradt „grófnődnek. Én gyorsan megismerkedtem vele közelebböl is, sokat beszé!- tem neki Magyarországról, ami őt nagyon érdeke; te. Étkezésnél mindig mellettem ült, udvariasan töltögettem neki a bordóiból, s közben folyton kérdezősködött elveimről, gondolataimról, művészi

V