Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-06-05 / 22. szám

TÁRSADALMI HETILAP. ^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN * Egész évret Félévre ELŐFIZETÉSI ÁRAK : — 8 -korona. — 4 korona­Felelős szerkesztő : Negyedévre — — — — — —- —2'korona­Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. .-—Egy szám ára 16 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: W EISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. A modern haladás csak ott! tűzheti ki zászlaját, ahol a nemzeti élet e három legfontosabb érdeke.: az egészség, kultúra és jómód * kellő hatalmú - gondviselésben részesül. Ahol az egészség,..kultúra ésva- gyonosság párosulnak, ott boldogság, meg­elégedés üti fel a tanyáját,. ott tiszták, erőssek, okosak és józanak az emberek, ott meggondolt, céltudatos a korosabb elem, tanult, igyekvő a fiatalság, ott biz­tos a nemzet jövendő fennmaradása. Ahol azonban ez a három nem ád találkozót egymásnak, ahol az egészségre, a kultúra terjedésére és a jólét emelésére nem for­dít megkülömböztetett gondot a közhaía- ; lom, olt energianélküliek és tudatlanok j az emberek, ott nyomorúság honol. Hát ahol e három >egyike sincs meg, ahol fer­tőző betegségektől tizedelve, gyermeki tu­datlanságban élnek az emberek, hát az elhagyatott magyar községekben hogyan honoljon megelégedés, boldogság, hogyan tűzze ki zászlaját a modern haladás? Két adat í kapja meg a figyelmünket azokból a jelentésekből', amelyeket a nyári törvényhatóságii közgyűlések elé terjesz­tenek az alispánok. Az egyik az majdnem vármegyeként tapasztalható panasz, hogy nincs orvos a községi lakosság egészsé­gének szolgálatára, a másik az, hogy nincs iskola. Szinte megdöbbentő adatok tárulnak szemeink elé, ha a falusi gyermekhalandó­ság. statisztikáját nézzük. Evenkint mint­egy 250 ezer gyermek betegszik meg fer­tőző gyermekbetegségben s közülök majd­nem 50 ezer hal el. E. megbetegedések és halálozások leghatalmasabb része elke­rülhető lenne.akkor, ha egyrészről a köz- igazgatási hatóságok gondos, körültekintő módon teljesítenék a törvényszabta elkülö­nítési intézkedéseket, másrészről és főképen,. ha a községi I lakosságnak^ orvos állana rendelkezésére. Az iskolák, amelyek a kul­túra áldását terjeszteni lennének hivatva, dohos, szennyes, .egészségtelen helyiségek, ha »ugyan hiányuk éppen a mezei liliomok sorsára • nem^bizzaa jövő nemzedéket. Elszomorító,» sötét kerettel-látjuk eb a ma­gyar községek e közegészségügyi és kul- turaszempontból rajzolt e fájó képét a sze­génység, a minden ' fejlődési szándékot és képességet béklyóba kötő nyomorúság, így pusztulnak a magyar községek, igy válik mindinkább khimérává az állam egész­séges fejlődésének minden lehetősége is. Egészséget kell adnunk a magyarfal- vaknak ; orvost, tisztaságot, higénikus köz­müveket, hogy a fertőző betegségek grasz- szálásának valahára vége szakadjon; kul­túrát, modern iskolákat, hogy szégyenletes elmaradottságából kibontakozva a szellemi tökéletesbülés ösvénnyére léphessenek; Kossuth Ferenc ifjúsága. Kossuth Ferenc Budapesten 1841. november 16-án született a Belváros Szép-utcájában még m 3 is megtevő László féle házban. Ő volt édes any­jának a nagy-és klasszikus műveltségű meszleni iV.eszlényi Teréziának az eisőszülöU fia. Kereszt­atyja Deák Ferenc volt, kit a negyvenes évek ele­jéiéi kezdve szoros baráti kapocs, sőt rokoni kö­telék is fűzött Kossuth Lajoshoz. Deák akkori leveleiben gyakran kérdezősködik a «Komámasz- szonyról» és «a kis keresztfiáról». 1848-ban ez meg­szűnt. Deák Ferenc 1849-től kezdve nem értinke. zeit többé Kossuth Lajossal. És ez fájt Kossuth­nak. Hogy fájt, arról ő maga tett tanúságod 1876. február 14-én kelt levelében, midőn Deák Ferenc liálála alkalmával Helfy Ignáchoz intézett levelé­ben a többek közt a következőket irta: Kevéssel azután, hogy Deák halálának hírét vettem, egész váratlanul betoppant lakomba első-- szülöttem, ki nem rég túlzott kötelességérzetből egy lángtengernek ment neki. E szavakkal foga- dám : — Meghalt keresztapád, ki annyit ringatott karjain ! Mert nem tudom, tudja-e ön ?, neki Deák ke­resztatyja volt; s hogy a kapocs köztünk még ben­sőbb legyen, a Deák keresztnevét adattam neki,- nem a magamét. Némán borultunk egymás nyakába. É& sze­meink könnybe lábadtak. Pedig I — — — Hinné-e ön, hogy minden hajdani ■ barátaim közt éppen Deák volt az, mindenek közt- éppen ő, ki amióta száműzöttek vagyunk, irántam,J.vagy az enyémek iránt (kikkel pedig vérrokonságban is volt) a legkisebb érdeklődésnek, a legparányibb részvét­nek tudtomra sóba jelét nem adta ? Kisded gyermekeim tömlőében sinlődtek. Volt, aki bezáratta magát velük, hogy ápolhassa. Idege­nek, politikai elleneim a legszivélyesebb részvét­ben versenyeztek irányukban, Deák csak azt sem kérdezte soha, hogy .élnek-e ? Számkivetésbe ván­doroltak. A nép az ismeretlenek ezrei könyekkel, áldással- kísérték »hajójukat. Deáknak nem volt számukra a hontalan-élet» hosszú útjára egy : .«Is­ten veletek» izenete. Két családi gyász súlya ne­hezedett rám idegen földön. Majd-összeroskadtam a teher alatt.: Részvét hangzott felém öt világrészből, ide­genektől. Deáknak nem volt számomra egyetlen részvét szava. Pedig ő, legbensőbb barátom, egy­kor ismerte lelkemet, mint jobban senki; meghitt tanúja családi életem házias -boldogságának, tudta hogy egyetlen részvétszava mint balzsamir lett volna szivem még most is vérző sebére. De a hazának számüzöttje az ő szivéből is száműzve volt •• Lehet, hogy e közönyben része volt annak, hogy-egykor párhuzamos utaink ellentétes körbe fordultak. Lehet, csak vérmérsékletének volt ter­mészetes kifolyása. Jobbra mint balra, mindenki­vel jól tudni lenni, nagyon áldott jovális tulajdon s az értelmi felsőségnek nagyon hatályos auxili- ariusa a közéletben. De a ki e tulajdonnal bir, az amint senkit sem gyűlöl úgy senkit sem szerethet igazán. Az is meglehet, sőt valószínűbb, hogy az én hibám volt. Nem vagyok szimpathikus termé­szettel megáldva. Tudom------Legyen akármiként, ne kem ez a hideg részvétlenség fájt. . . Kossuth Feronc első gyermekévei viszontag- teljesek voltak. E viszontagságok egyes részleteit elmosta az a sok esemény, a mi most Kossuth Ferenccel élete későbbi folyamán történt. E zsa­badságharc alatt édesatyja közelében volt úgy Pes­ten, mint midőn a magyar kormány Debrecenbe^ vonult, ott: is. A fiatal Kossuth Ferenc Ormay vadász .zász­lóaljába volt beírva, mint honvéd s a vitéz;/ Or- may őrnagy és későbbi vértanú kérelmére még a tisztek névsorába is felvették hadnagynak, úgy, hogy voltaképeu 1848-ban Kossuth »Ferenc volt a legfiatalabb honvédtiszt. Ormay oldalán egyenru­hában, a zászlóalj soraiban is megjelent, mely őt mindig leírhatatlan lelkesedéssel fogadta. Élénken bevésődött a gyermek emlékezetébe a bujdosás néhány mozzanata. Amikor ugyanis a kocka fordult s a nemzetnek vakot vetett, 1849 júniusában Kossuth Lajos és a magyar kormány előbb Szegedre, majd Aradra mentek, Kossuth Lajos ekkor gyermekeit egyik roko« nának, a férfias idegzetű és hősi elszántságu Már­ton Antóinunak gondozására bizta, Márton Antó­nia a gyermeket Karády Ignác nevelőjükkel s egy Mari dajkával a Dunántúlra vitte Meszlényi ro­konsághoz. Egyik napon osztrák katonaság, vonult a fa­luba. A katonaságot egy hosszuhaju, polgári ru­hába öltözött egyén kalauzolta, s a katonaság egyenesen a kastély fele tartott. A hosszuhajn am« bér levett kalappal s gyors léptekkel vezette a fegyvereseket. Amidőn a katonaság a kastélyba vonult, a kapuk elé örökét állítottak. Nemsokára azonban kijött a hosszuhaju ember a kastélyból s néhány fegyveres katona kíséretében egyenesen a paraszlházikd felé tartott, a hol a Kossuth gyer­mekek voltak elrejtve, A házikó hátsó ablakán ezalatt elmenekült Boross Sándor guerilla-kapitány, ki a bakenyban kisérte a kormányzó családját. Márton Tóni é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom