Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-05-22 / 20. szám
flifészalka, 1914. VI. éri. 29. (296.) szám. TÁRSADALMI HETILAP. s* MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 koronaNegyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----■ Egy szám ára 16 fillér. —*-------Fe lelős szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utcá.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. A vasárnap és az alkohol. Az 1891. év óta érvényben levő vasárnapi munkaszüneti törvények hiányait akarja kiegészíteni a kereskedelemügyi miniszter által most előterjesztett, az ipari munka vasárnapi szünetelésének uj szabályozására vonatkozó előadói tervezet. Ebben ki van mondva, hogy a vasárnapokon kívül csak Karácsony első napja és Szent István nap munkaszüneti nap, tehát a magyar államnak, mint keresztény államnak semmi köze a Kr‘szlus emlékéhez fűződő nagy ünnepekhez, az áldozócsütörtökhöz, nagypéntekhez. Ha vannak is elhaladást mutató és a szociális érzék fejlődésére való újítások — a miket itt tárgyalni nem tartozik ebbe a keretbe — de mindezt agyonüli az a megcsontosodott közfelfogásban és általános keresztényieden gondolkozásban gyökerező intézkedés, hogy a fogadó-, vendéglő-, kávéházi — és kávémérő iparok kivétetnek a munkaszünet alól. Es ugyan miért? Azért, hogy az emberek vasárnap délelőtt is vígan sörözhessenek, korcsmázhassanak? ! Hát nem elég ha az a vendéglő déli 12-3, és este 8-10-ig, meg ha az a kávéház reggel és délután bizonyos ideig nyitva van? Nem! Az állam maga áll oda protektornak, hogy módot adjon polgárainak dőzsölni, időt, pénzt fecsérelni azokon a napokon, a mikor a munka másutt szünetel, a mikor pihenő nap van, nehogy valamiképpen a jóra, nemesre, a béke művelésére törekvő társadalmi akciók sikerre vezessenek, hogy az egyházak óriási erőfeszítéssel végiéit *^mkája is tönkre legyen téve! Nem ezt vártuk a javaslattól. Es nem ezt várta a nemzet erkölcsi nívójának emelésén komolyan aggódó, a népet szerető magyar társadalom és az egyház. Égetett szeszes italt is szabad továbbra is árusítani munkaszüneti napon reggel 6-10 óráig. Ez éppen elég, hogy ezentúl is részeg, dülöngöző embereket és asszonyokat lásson megbotránkozásul a tempblomba siető ember s hogy a lépten-nyomban taNem merte befejezni a beszédet s bement a házba. A pásztor kivette a furulyáját a szájából és félénken nézett oldalt. Mindenre mintha fátyol borult volna. A fák varázslatosan egybefont árnyaiból mint az ólomképek, úgy váltak ki a csöndes házak; a tüskés bozótban helyenkint fölragyogtak a szentjános bogárkák s a száraz cserjék zugiak, mintha az őszi éjjelek ősrégi eseteiről akarnánau regélni. Kosjo még egyre állt s elmerült a gondolataiban. Egyszerre fölijedt — idósbik nénje állt előtte. — Legyen már eszed — becsukja a karám ajtaját és menni készül — olyan fiatal legényt, amilyen te vagy, Neda uton-utfélen kaphat. Hogy is bolondulhattál bele ennyire? Minden éjjel itt lesed a furulyáddal, amíg csak nem kukorékol a kakas; már valósággal a falu csúfjává lettél . . . Csakhogy ettől a beszédtől annál mélységesebb a bánat Kosjo szivében; újra vadul fölhangzik a szenvedélyes nótája. És mintha köröskörül felébredt volna minden, hogy hallgassa a furulya édes szavát. . Amikor aztán az éj csöndje ráborul mindenre, halkan megnyílik odaát az ablak és a vad- szőlő közt megjelenik a Neda feje. A hold lopva nézi, ellesni igyekszik tőle egy pillantást s aranyos hajától köritett fehér arca fölragyog. A szemük felvillan, a tekintetük találkozik és a Neds arca belepirult a pajkos mosolyba. A pásztor leejti furulyáját és alázatosan meghajtja a fejét. — Jer, jer ki . . . — szólt Kosjo remegő hangon. lálható korcsmák zaja háborítsa fel n vasárnapi csendet, áhítatot szerető lelkek tábora. Risum teneatis! .............. Az alkoholellenes egyesületek országos ligája máris mozgalmat indított, hogy szombaton este 6 órától hétfőn reggel 6 óráig mindennemű szeszes ital kimérése szüneteljen. De hát, hogy élhessen megákkor a sok pocakos korcsmáros?! Ez a bökkenő! A nép csak hadd igyon, hadd pusztuljon! Az iskolák, az állam által pro- tezsált intézmények pedig hadd prédikálják továbbra is az alkohol veszedelmes hatásait. így meg lesz az ellenhatás! Az állam megteszi szociális kötelességét, de nem ejtheti el a fiskális érdekeket. Fogyasztani kell a pálinkát, sört, bort — s mikor van erre jobb alkalom, mint munkaszüneti napon? De persze Magyarország— keresztény ország?! Oregon államban indiánusok, négerek laknak, de minden község állomásánál hirdetőtáblák jelentik, hogy: nincs korcsma! — Ugyan kihez menjek ? — felel a leány nevetve. — Jer ... — az arca fájdalmasan eltorzul, uein mer a szeme közé nézni. Neda mind bolondabbul nevet, — Mit csináljak odakünn ? Játszair. veled ? — Le nem veszi diadalmas tekintetét a kis pásztorfiuról. — Oh . . . — egyebet nem tud mondani és megszégyenüllen megy tovább. Neda felkacag és mintha ez a kacagás kergetné, Kosjo mind vadabbul fut. Iszonyú kint érez, kétségbeesett fenyegetéssel össze szorítja a fogát; sírni szeretne, de egyetlen könnye sincs a sze- móneK. II. A hó még megfeküdte az udvart, előbb gyön» ge takaróként, amely egy egérnek se ért volna A térdéig, amikor Kosjo hirtelen megbetegedett és egész télen át ki nem mehetett a házból. Napról- napra sorvadt és már nem is hasonlított eleven emberhez. A be'egségét pedig senki sem tudta megérteni. Meglocsolták a szentelt vízzel, oltott szénnel, amikor első álmát aludla; oda tettek egy szentelt vízzel teli tányért melléje, — semmi sem akart használni. — Boszorkányság van a dologban, — szólt Qena néne a fiú anyjához, amikor Miklós napkor kijött a templomból. — Akár boszorkányság, akár más egyéb,— kesergett az anja, — elég az, hogy nem tudunk knkosodni belőle. Mindjobban gyöngül s nincs» BOSZORKÁNY SZERELEM. I. Mindenki tívta. Jött az anyja s egy tejjel teli dézsával a kezében odaállt fia elé és szólt : — Hagyj fel már ezzel a furulyázással . . . Mindjáit kibújik a hold s az bajt okoz. Valami szerencsétlenség érés akkor aztán nem óvhatunk j r’cg a szomszédoktól és a falubau sem mutathatjuk többet magunkat. De a fiú nem hallgatott rá. Háttal támaszkodott a karám ajtajához, egyik lábát a másikra vetette, anélkül, hogy abban hagyta volna a nótáját, amely oly vágyteljes lágysággal hangzott tova. Köröskörül elnémult a nappali élet zaja. Imitt-amott becsapódott egy ajtó, az emberek betértek a házba ; a messzeségben egy elkésett szekér mz3dás kereke nyikorgóit; másfelől a juh- nyáj kolompja hangzott, vagy egy kutya ugatta meg a holdat. Azután újra elcsendesült minden, s ráborult a tájra a csillagos ég titokzatosan sötét köpenye. Most az ángya jött ki; ő is ott volt a fejés- nél és megállt előtte: — Sógor, jer be ; a nénémnél ma megint olyan furcsán kukorékolt a kakas s a kutyánk úgy vonított mint a pusztában ... ez nem jót jelent . . . Emlékszel-e, hogy megszállja a pópa feleségét Doinát az erdei manó ? . . . Jer ; olyan fényesen süt a hold, mintha éjjel se lenne. Te még " találsz betegedni , . .
