Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1914-01-16 / 3. szám

Bilésíslka, 1914. VI. évi. i. (259.) szám. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN h W - . cr-. v:l.%ÍE . ... ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — •— — ;— — — 8 korona. Félévre — — — — •— — — 4 korona­Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----- Egy szám ára 16 fillér. ——---­Fe lelős szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. Milyen legyen a tisztességtelen verseny elleni törvény. Törvény készül a tisztességes verseny .legfélelmetesebb ellensége, ,a tisztességte­len verseny ellen. A törvény jygJa meg­határozni, hol kezdődik a tisztességtelen és hol végződik a tisztességes verseny. Ez a meghatározás azonban korántsem oly könnyű, mint azt gondolná az ember, mert magát a tisztességleien verseny jogalmát is ahányan vannak, annyiféleképpen hatá­rozzák meg, A tisztességtelen verseny épp úgy lehet árak mesterséges apasztásának, mint jelszöktetésének előidézője. Így például a ; világtörténelem századokra visszamenő j följegyzéseiben nagy szerepet játszott a ; >t.ylip$nhare< (Tulpománia), amikor is 1 (P35- ben egy tulipánhagymáért 13.000 hollandi! arany forintot is adlak. Utóbb azonban a teljes árzuhanás a versenyzőket tönkretet­te, ami ugyancsak — már akkor is — a tisztességtelen verseny szüleménye volt. Volt idő, amikor a lisztességtelen verseny ellen Magyarország kellő köze­pén is, Budapest fővárosában, törvényes rendelkezés hiányában, sőt hatósági jóvá­hagyással, a »szeget-szeggeU — elv sze­rint védekeztek. Ma, napjainkban pedig, a hatóságok különböző felfogásától függő, KIBÉKÜLÉS. Él! egyszer a szabadságharg idején kél cso­dálatraméltó ember. Az utolsó uiga-gyerek is is­merte ő..ei Szalmáiban és Németiben. Az egyiket Karsay Kálmánnak hívták, a másikat Kolbay Fe- reneznek nevezlek. Birtokos nemes volt mindaket- tő. Karsay. S/atmár szabad királyi város polgár- j ságának vö t oszlopos tagja; Kolbay uram, Németi nagyközség fundamentumának bocsájtolta tekinté­lyének gyökerét. Amely hikozásbeli állapot azonban nem zárta ki, kogy a két emberséges ember ne legyen töszomszédiá egymásnak, lévén a két hely­ség oly köze! egymáshoz, hogy a szatmári polgár, ha leemelte a fejfedőjét, már németi i terület fölött lábalta szívélyesen, feltéve persze, hogy ezen a részen jött rá a köszönés tiszteletreméltó vágya. N Amint mondtam: a lét ur más-más helység bén takozék, és mégis kedves lő.szomszédjaj va­jának egymásnak. Ha a R-olbay uram néívjell-i tűzhelyén felgyűlt a láng, annak keserít füstje.ok­egyenlőtlen és hiányos intézkedések foly­tán, vígan arat tovább a tisztességtelen verseny. Olyan rendelkezésre van tehát szükség, mely nem sújtja intézkedéseivel a tisztességes kereskedőt is, hanem helye­sen tudja mérlegelni a tisztességes és tisz­tességtelen versenyzést s ostorozza a tisz­tességtelent. Szem előtt kell mindig tarta ttunk, hogy csak bénitóíag hathat keres­kedelmünkre, ha ezt a törvény betűiben lefektetett paragrafusokkal irápyitanák és agyo:trendszabál/óznák. Szahad kereslte- délem szabad versenyt igényel! Franciaor- SEágbmt a tisztességtelen versenyről lakó- r»,k; s rövidséggel intézkedik a törvény, ii... c én egyszerűen füfj hogy aki csele­kedetével, üzleti eljárásával másnak kárt okoz, ezért felelős. Mert egyenkint felso­rolni mindazokat az eshetőségeket, melyek a tisztességtelen verseny 'tépyállását kime­rítik — minthogy az időről-időre más és más módon és formába tűnik fel — med­dő vagy hiányos munka lenne, hisz se szeri, se szátpa a tisztességtelen verseny eddig ismert különböző nyiivánulásainak, s a még kieszelhető újabb módok kifür- készhetetlenek. Sokan a megrendszabályozás hevében veden Szanniron csapódott le, Karsay Kálmán nagy bánatára ; ha pedig az utóbb nevezett hon­fiú kertjében felnőtt egy szilvafa, annak a legjob­ban megrakott ága Németi fölött lógott már s a Kolbay-gyerekek legelték ie — még zölden. Ször­nyű perpatvarok származtak ebből, meg egyéb­ből. A két család küldöncei folytonosán átjártak egymáshoz fenyegető üzenetekkel s mindig úgy kezdték a mondóké jukal lipgv: — Nemzetes Karsay uram Szatmári" út küld ide Németibe, Kolbay lírámhoz, azzal, hogy mármeg határsertés történt: a kerítésen átjárnak az apró jószágok s a mi kukoricánkból laknak jót, már pedig a m,i gazdánk nem akár}**, hogy az ő jóvoltából kerüljöu kövér tyuk a kegyel­med fazekába. Erre aztán visszaüzení Kolbay uram éspedig nem kevesebb célzatossággal: — Ne üzengesen, nekem ilyesmit az én ked­ves jó, szomszéd uranj, mert mindjárt eszembe jut, hogy az én gyümölcsömtől gömbö’yödölt atni­a tömeges vásárlásra való ingerlést emlí­tik, mint a tisztességtelen verseny leggya­koribb válfaját és a mai ipartörvény .51. és 52 §§-ai is erről beszélnek, holott nem lehet és nem szabad a kereskedelem érde­kében tisztességtelennek minősíteni, ha ügyes reklám által a vételkedvet elősegít­jük, mert elvégre is, ha az — és ezthang- 1 su'yoznunk keli — a valóságnak megíe- lelő és nem hazug reklám által propagál- tátik, még nem tisztességtelen, — ezt ke­reskedőink többé-kevésbbé miruiaiinyian megtették a múltban és megakadják tenni a jövőben is. Hisz ha nem reklámozhatja a kereskedő áruját, ha azt meg nem szó­laltatja a hirdetés, kirakat stb, ismert for­májában, olyan az akkor, mint a ..néma ember, senki sem érti ni eg, senki sem vesz róla tudomást. Viszont, ha a kereske­dő raktárából hibás, divatja tiiqlt, romlott, megsérült, vagy bármiféle »partie«-árut a vevoközönségnek elad, de nem jelzi annak hibás voltát, ennek elhallgatása épp oh' tisztességtelen,, mintha csak ráfogásból használja fenti kitételeket. Legyen minden állítás a valóságnak megfelelő és igaz, akkor tisztességes versenyről van sző, de ha csak ráfogas és nem igaz az álütás, lyenre a hasa. Máskülönben pedig menjen tör vényre, ha baja van, majd ott megfelelek, de úgy, hogy örökre belefájdu! a dereka töte. És mivel nem volt más dolguk, hát egyre másra a törvény elé citálták egymást és fizetléjj a perlekedés költségeit anélkül, hogy egyiküknek haszna lelt volna belőle. Az Arany János fülemi- lés emberei voltak ők, azzal a külötnbséggel, hogy sohosem vetemedtek tettlegességre, sőt in­kább a szavak mérgét udvariassági ostyákba pa­kolták, hogy ne legyen keserű, mikor egymásnak lenyelésre átadják. Ha pedig személyesen össze­akadtak, majd elolvadtak az előzékenységtől, hogy melyik tartsa a másikat jobbkéz felől s közben olyan furfangosan cserélgették a jókívánságokat, hogy aki hallotta az majd megszakadt a neve­téstől. Egyszer azután olyan esemény adódott elő az ország sorsában, amely mellett még a két ki­tűnő szomszéd nagyhires haragszotnrádja is el­törpült: bekövetkezett a szabadságharc. HA FÁJ A FEJE CSAK A KITÜNŐHATÁSU DR. SZELÉNVI M1GRENPASZTILLÁIT HASZNÁLJA. A „KOSSUTH“ PATIKÁBAN Debrecenben, Piac-utca 30 sz. Postai szállítások napontá tnekbérment külvede

Next

/
Oldalképek
Tartalom