Mátészalka, 1914 (6. évfolyam, 1-50. szám)
1914-01-16 / 3. szám
5 öldal. Mátészalka 1914. január há 16. akkor ai a tisztességtelen verseny bélyegét hordja magán. Különböztetnünk kell, ha helyesen akarunk tehát Ítélni, mindenkor a kihasznált Valóság és a kihasznált látszat között s akkor könnyen meghatározhatjuk, vájjon az a megengedhető formája e a versenynek. Valótlan állítás, illetve minden törekvés, vagy cselekedet, mely hamis és hazug jelszavakkal a nagyközönség vagy a versenytárs megkárosítását és megtévesztését célozza, az alapvető ismertető jele a tisztességtelen versenynek. Legyen törvény « tisztességtelen verseny követői ellen, de nem meghatározott és felsorolt cselekedetekre kiterjesztve, hanem mindenre, mi tisztességtelen és legyen egyúttal egy állandó központ, mely figyelemmel kiséri és megfigyeli a versenyt és annak minden MÁTÉSZALKA anr ——n— — min u ■" ~ t~ i->~ininfM~ir 1 “ OMO«u* 108 * *j mozzanatát. Ez a központ a tisztességtelenül versenyzőket idejében, még mielőtt kártékonnyá válnak, felfedezi és az illetékes hatóság, illetve kereskedelmi bíróság elé viszi. Legyen törvény mindaddig, mig a tisztességtelen verseny megszűnik önmagától, mert egyszer és mindenkorra a világból eltüntetni törvénynyel sem lehet. Mindaddig mig az egyenlőtlenül eloszlott földi javak folytán nehéz megküzdés lesz a mindennapi kenyér ára, mindaddig létezni fog a verseny és amig versengés lesz, addig fel fel fog bukkani a tisztességtelen verseny is. Minél nagyobb a jólét, annál kisebb a tisztességtelen verseny és ha majd mindenütt jólét fog uralkodni, akkor nem lesz többé szükség a tisztességtelen verseny elleni törvényre sem. Községi képviselő-testületi közgyűlés. Az uj esztendőben és az újonnan megválasztott képviselő-testületi tagok szokatlan érdeklődése melleit tartotta a község képviselő testülete f. évi január hő 10.-én közgyűlését. A közgyűlést az uj főbirő Veres Lajos nyitotta meg * * a múlt gyűlés jegyzőkönyvét Rohay Gyula felolvasása mellett Duby Antal és Tdrkányi Lajos hitelesítik. A mait számunkban közöli tárgysorozat 1-ső pontjának megvitatásában sokan vittek részt. A községi iskola állami kezelésbe valő vételéről volt sző, mely kérdést a szatmármegyei tanfelügyelő ▼etette fel s mely kérdés tárgyalásánál valő részvételre Bodnár György kir. tanfelügyelő személyesen kívánt megjelenni. A kir. tanfelügyelő azonban betegségére valő hivatkozással személyesen nem jelent meg, hanem e tárgyban átiratot küldött, melyet Rohay főjegyző részletesen ismertetett. A tanfelügyelői átirat hajlandőnuk jelenti ki a hozzájárulásnak az állam részéről való megadását, ha a községi iskolát teljesen átbocsátja a község. Hangsúlyozza az átirat, hogy a községi iskolát jelenlegi < állapotában elégtelennek tartja, mert 108 gyermek ma is beiskolázásán maradt. Az állam az iskolu átadása ellenében hajlandó újabb tanerőket a szükséghez képest rendelkezésre bo- esátani és a személyi és dologi kiadásokat magára vállalná. Ez esetben is zonbau a községnek újabb tantermekkel kellene ellátnia illetve bővítenie a meglevő iskolát. A főjegyző ajánlja elfogadásra a javaslatot, íaert ez a községet nagy kiadásoktól egyszer és mindenkorra tehermentesítené. A kérdéshez először Kincses István ref. lelkész szólott hozzá, ki inti a községet, hogy a kérdés megoldását ne hamarkodja el, mert Nagykárolyban 10 évig volt az államosítás kérdése szőnyegen, mig az teljes megelégedésre megoldatott. De nem lehet a kérdés megoldását mar azért sem egy-kettőre dűlőre vinni, mert a községi iskola ma is egy tulajdonilag vitás telken épült fel s a vitát a .bíróságok még masern döntötték el. Több hozzászólás után a képviselő-testület Úgy határozott, hogy átír a tanfelügyelöséghez, hogy 3—4 évig adjon halasztást, mert a község jelenlegi rossz viszonyai és a telek vitás volta miatt nincs abban a helyzetben, hogy e kérdésben érdemleges választ adjon. E kérdés kapcsán Dr. Fuchs Jenő ügyvéd, mint a mátészalkai közbirtokosság képviselője szólalt fel s ajánlotta, hogy az általa képviselt s a községi iskola telek helyére igényt tarló közbirtokossággal egyezségileg el lehetne intézni a dolgot s igy a községi iskola államosításánál a tulajdonjog vitás volta akadályt nem képezne. A felépült és államosítandó községi iskola a telek azon részén épült, melyet Szálkái Sándor és társai a közbirtokosság nevében elbirtoklás címen a község ellen perre! érvényesítenek. Ezen rész az uj ut, kath. temető és gyártelep által határolt részé a vásártérnek. Rohay válaszol Dr. Puchs ajánlatára és válaszában a feletti aggodalmainak ad kifejezést, hogy az ügy békés utón — egyezségileg — nagyon nehezen lesz keresztül vihető, ha azonban ez valami uton-módon sikerülne, úgy ő készséggel hozzá járul. 3 (250)5ítám A képviselő testületnek 19!3. évi augusztus 3.-án hozott határozatát, mellyel a képvfselő-tes- ! tütet kimondta, hogy az aszfalt járda építése ügyé- j ben a Menzel céggel kötött s újabban átdolgozott szerződést jóváhagyja és elfogadja, — a törvény- hatósági bizottság 19131 december hó 13-án tartott rendkívüli közgyűlésében, ns' állandó választmány vél „menyével megegyezöh-g megsemmisíti és szabályszerű határozat hozatalra utasítja, atneny- nyiben képviselő testület a határozat meghozatalánál nem tartotta be az 1886. éri XVII. t.-c. 59. §-ának intézkedését, melyszerint terhes szerződés megkötésénél névszerinti szavazást kell elrendelni, vagy legalább jelezni a határozatban a jelenlevők névszerinti felsorolásával, hogy egyhangúlag hozatott-e? Ezenkívül a szerződés érdemébe« sem hagyható jóvá, amennyibén a szerződésre vonatkozó 34152/91^. száinu miniszteri intézkedés* ama rendelkezése, hogy a jövőben esetleg felmé- rülendő munkálatok ezen szerződés tárgyát nem' képezhetik, a szerződésbe nem vétetett be, hanem ezzel ellenkezőleg a szerződés 1. pontjában benn hagyatott, hogy a szerződés tárgyát kepezi azon munkálat is, mely a községi járdák burkolására nézve »elhatároztatni fog« jóllehet a szerződés II-ik pontja részletezi, hogy mily munkák tcljesl- tendők a szerződés alapján. A községi korcsma bérbeadására vonatkozólag képviselő testület akképpen határozott, hogy árverés utján a legtöbbet ígérőnek elöljáróság adja bérbe és a bérlővel a szerződést kösse meg. Krancz Sámuel az irányú kérelmére, hogy a község tulajdonát képező és általa haszonbérelt földek után járó bérösszegből, tekintve a multévi rossz gazdasági esztendőt, bizonyos összeg engedtessék el, szavazás utján kimondta a képviselő tes- testillet, hogy a kérelemnek helyt ad és 400 köröndi az évi bérösszegből levonásba helyez. Ezután Hadady István ref. s. lelkész kérvénye tárgy altatott, melyben a községi iskolába* való vallástanitásért 300 korona évi dijazást kér. Többek hozzászólása után képviselő testület ezen kérelmet elutasítja, indokolásul hozván fel, hogy a községre nem tartozik, miszerint egyes felekezetek miképpen látják el a vallástanitás ügyét. Vegre néhány illetőségi és telepedé*! ügy ietdrgyalása után a közgyűlés bezáratott. * A tárgysorozat pontjának végigtekínté.se utáo sajnálattal kell leszögeznünk azt a még sajnálatra méltóbb tényt, hogy abból egy igen jelentékeny, az egész községre kiható, nemcsak kényelmi, hanem egészségi szempontokat is érintő kérdésnek — a villanyvilágítás ügyének — a felvétele és igy tárgyalása is elmaradt, jóllehet, hogy többek aláírásával ellátva egy kérvény nyujtatotf be a képviselő-testülethez, melyben a mozgó színház megnyitása óta előállott viágilási zavaroknak minél előbb való orvoslása kéretett. Ennek az ügynek elintézése, mindennél előbb való Mikor egyik ország a másikkal hajba kap, Sendeten megváltozik n dolgok eddig jónak hitt riadj*. Régi ellenségek kibékülnek; keserű irigységek a jóakarat szintnézévé édesednek. Nincs Hőbbé sértett önérdek és kielégítetlen ambíció: n oeimet sorsa vállvetett együttműködést kiván, a- tnelyből mindenkinek ki kell vennie a maga részét *r«je szériát. Az egyik fegyverével szolgálja a hasát, a másik eszével és a fő, hogy mindenki s»tt álljon a sorban, ahová kötelessége kijelölte. A mi két emberünk jó magyar volt, szerette a hazáját, a becsületre is adott. Itt tehát nem igen akadt hiba. A baj ott volt, hogy mindenik más szempontból nézte az eseményeket. Karsay azt állította, hogy az egész világon Csak egy tiszte megdönthetetlen igazság van, és ez nem más »ifit az, hogy huncut a német. Ergo le kell kaszáira egy szálig a gálád fájjál. Amint ez a vélemény kolbay tudomására jutott^ természetesen a másik Végletbe csapolt át s azt bizonyítgatta, hogy nincs 'mináíoheö Igázünk. Békés fejlődés való nekünk, Httíi ftdborÓ. Iskolát kell építenünk, nem ágyút ói kardot kell gyártanunk. Nem egymással szem- heszdllairank, ’hanem karöltve mennünk. Baj leül ebből a vélemény eltéréséből, de nagy. A két paprikáteriaészetfi ur átkiabdlt egyórásnak a kerítésen. — látszik, hogy Németiben spionok tokunk . . . keóves egészségére m éjszak«» nyugodalmat — köszöntött át nemzetes Karsay uram a szomszédjához barátságosan. — Szatmárban meg kötni valő bolondok. . . váljék egészségére a früstök — udvariaskodolt Kolbay uram. — Nono. — Nono. így kedélyeskedett egymással a két szomszéd egy darabig. Aztán csak eltűnt mind a kettő. Karsay elment harcot csinálni, a másik békét faragni. Az egyiknek hős, a másiknak hazaáruló volt a neve, pedig hát igaz, jó hazafi volt mind- akettő, csak éppen más más utakon járták az ország javát. A nagy harc Világosnál végződött. A két helység szomszéd portái ekkorára elpusztullak, lakói elszéledtek. Az egyik háznak a gazdája __ Kolbay Perencz — »hazaáruló« lett a másik __ Karsay Kálmán — megcsodált hős. És mindaket- tő földönfutó: az egyik nz átok elől szaladt, hogy áldást, békességet hozzon a hazára, a másik az osztrák zsandárok elől menekült, hogy elkerülje a bitófát. Kolbay az osztrákokkal tartott, hogy mentse ami menthető, a másik menekült előlük, hogy megmentse karja erejét a letiport h<za számára. Elérkezett az 1850-ik év karácsonya. Kolbay Perencznek Nagyváradon volt ideiglenesen szállása. Bizalmi állást töltött be az osztrákoknál: az elfogott szökevényeknek volt a személyazonossági tanúja, ha haditörvényszék elé kerültek. Meg kell adni, hogy nem állott, hivatása magaslatán. Minden elfogott gyanús magyart ismert s mindenkiről be tudta bizonyítani, hogy nem volt köze a szabadságharchoz. Az egyikről kisütött* hogy futóbolond, azért veri cly büszkén a melléit bírái előtt, a másikról azt állította, hogy égésé életében undorítóan szelíd voll, aki egy csirkét se tudna leölni, nemhogy csaták tüzében hősként viaskodni! Az ilyen tanúskodásért aztán haragudtak rá az osztrákok is, a magyarok is. Azok azt állították, hogy hazudik, ezek is bizonygatták, hogy hazudik, ö csak mosolygott: — Tessék bebizonyítani az ellenkezőt. Ezért örvendett közulálatnak mindkét oldalon Kolbay uram. Nem csuda, hogy örökké komor volt. Csak már vége lenne az egésznek, hogy felkereshetné a családját. Hadd jönne a hazaárulás vádja, ó bátran fordulna az Istenhez: Uram te itéii, hü sáfára voltam-e én a népemnek ? Karácsony estéje volt s Kolbay gondolatokba merülve járt fol-alá a szállásán s tégi karácsonyesték jártak az eszében. Hej de mások is voltak azok, mint a mostani! Kopogtak az ajtaján. A cseléd jött be. — Egy ágrólszakadt idegen kér éji szállást, — Bocsásd be. És bejött a szálláskérő: a haláfraitéH, mindenfelé kérőzött Karsay Kálmán.
