Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-12 / 50. szám
TÁRSADALMI HETILAP. • .► _ ME GJELENIK MINDEN PÉNTEKEN üálésialfca 1913 —— V. évf. 50. (245.) s?im. december 12. toraB»»r..WiwniBBrinTiir iwai .v . i ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — Félévre — — — — — — — Negyedévre — — — — — — — Tanítóknak és községi közegeknek egész évre ---■**“ Egy szám ára 20 fillér. “~*--ko rona. koronakorona. korona. Felelős szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca.| Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDqK. Gazdanapok Budapesten. Mint mezőgazdasági ország, Magyar- ország jellegét, népességének karakterét az anyaföld és annak megmivelése adja. Ten- germelléki országok nem tudják elvonni magukat a tenger hatása alól, a hegyi lakók is más karaktert mutatnak, mást az északiak és mást a délenlakó embertársaink. A föld népe vagyunk mi, foglalkozásunk a földhöz van kötve, a földből élünk, a földre kérjük Isten áldását, örömünk, jólétünk kutforrása a föld és ha baj éri ezen országot, akkor e baj visszavezethető arra, hogy a föld nem adta ki számunkra azt az áldást, amelyet tőle megművelése és munkánk jussán joggal elváriunk. A magyar nép gondolkodása, érzése és kultúrája olyan szoros kapcsolatban van av édes anyafölddel, mint test a lélekkel. Ami iparúnk és kereskedelmünk ebben az országban van, az mind a vidékből táplálkozik, onnan veszi életerejét és sorvadnia kell, ha sorvad maga a mezőgazdaság is. Bővebben nem is szükséges ennek a hatását kifejteni. Évezredes megmunkálás alá volt véve a magyar föld és a nép, amely rajta lakik tiszta tudatában van annak, hogy mit jelent számára a talaj, amely az egyiknek kenyeret, a másiknak jómódot ! biztosit. A mi népünk nem is gondolhat egyébre, mint erre az egyetlen kincsre: földjére. A többi nagyhatalmak gyarmatosításra is gondolhatnak, amikor már olyan szaporodási fokot értek el, hogy otthon megélniük nem lehet, akkor mindig talál egy okos kormányzat módot arra, hogy a nép számára egy gyarmatot biztosítson, amely szoros nexusban áll az anyaországgal és amely biztosítja az oda vándorlovak számára az ország törvényeiben gyökeredző jogokat és kedvezményeket. Hogy ez egymagában milyen hatalom, arra nézve csak Olaszország példájára kell utalnunk, amely a közelmúltban egy távol eső országrészt hódított meg. Ez ország — Tripolisz — műveletlen és elhanyagolt, rengeteg tőke és sok munkaerő kell hozzá, hogy valamelyest rendbe hozassák. Az olasz nemzet azonban nem riad vissza a nagy föladattól az olasz nemzet ujjong ezen nyereségen és aki mostanában lent járt Itáliában, nem tud eleget beszélni arról a lelkesedésről, amelyet a nép minden rétegében tapasztalhatott. Fájdalom, mi nem tudnók kártalanítani magunkat egy vagy két rossz esztendőért, amit itthon elszenvedtünk, azzal a jövedelemmel, amit más oldalról a gyarmatok hoznak. E szerencsés kiegyenlítődés csak nagy országoknak adatott, olyan országoknak, amelyeknek a szerencse istene a történelem folyamán kedvezett. Anglia, Franciaország és Németország, továbbá az Egyesült Államok azok a szerencsés államok, amelyek, ha az egyik zsebükből kiveszett a pénzük, belenyúlhatnak másikba és máris kárpótolták magukat. Monarchikus helyzetünk és politikánk nem volt ter- jeszkedőbb, rászorultunk az intenzív munkára. Igaz, hogy ezen a téren az elsők közé számítódunk. Mi tehát a mi feladatunk? Nem lehet más, mint a földnek intenzív, modern megmunkálása és oda való törekvés, hogy föídjavitások és minden más fajta eszköz igénybe vételével az elérhető legnagyobb hozadékot teremtsük elő. E eél elérése mindnyájunk közös érdeke, de leginkább a szükebb gazdasági közönségé, amely bizony a legjobb igyekezettel is azon van, hogy a magyar mezőgazdaság ne csak lépést tartson az idegen mezőgazdaságokkal, hanem túlszárnyalja azt és példát mutasson nekik. Sok helyütt ugyan még elmaradott a mezőgazdasági téren való reforFel Aquincumba ! Egy héttel megelőzőleg szólt a nagysága, hogy rándtiljunk ki valahová, ahol a kellemest a tanulságossal, a szépet a hasznossal egyesiiheinők. Persze ilyen kiránduló helyet Budapesten nem oly könynyü találni, amint gondolni méltózUtik. A múzeumok és képtárak hasznos és tanulságos helyek ugyan, de nem nagyon kellemesek. Gondoljunk csak kérem azokra a szeretetreméltó polgártársakra és azokra a nem csekély átmérőjű nőkre, kik legjobban szeretnék, ha a padlózat tyúkszemekkel volna kirakva, gondoljunk csak arra és meggyőződhetünk, hogy a muzeum látogatói a fejükben tanulsággal, ámde lábukban fájdalommal fagyják el a múzsák eme csarnokát, ami végtére Bein lehet épenséggel kellemes. Színházba járni esztétikai érzékre vall; de éz a mulatság korántsem hasznos. Már csak azért sem, mert a lukszus e neme, kivéve, ha polyaje- gyen megyünk, rendesen számlánk megterhelésével jár, ami tudvalevőleg a haszon ellenlábasa. Egyikünk Újpestet vélte kirándulási végcél gyanánt azzal a bölcs inegokolássa), hogy ott a vidéki életet tanulmányozhatjuk, szemlélhetjük a népet a maga természetességében. Az ellenzék persze mindjárt fslüllette őt azzal a megdönthetetlen ellenérvvel, hogy ha vidéket akarunk bámulni, akkor menjünk egyscerüen a »Fekete macskához« vagy más korcsmába, ahol egyben az osztr. niagy. hadsereget, a magyar gselédügyet és más egyebet is tanulmányozhatunk. Az ellenzék három hölgyből állt; megannyi fiatal és szeleburdi. Tanácsot tanács után velettek el és a pártoskodás már.már szélvállásá fajult, amidőn egy pillantást vételiem Őn8gyságára s diadalmasan kiálltok fel: Aquincumba megyünk, Aquincumba ! Szinte felocsúdott az egész társaság e kijelentésre és ujjongva mondta utánam : Aquincumba, Aquincumba! Meg kell magyaráznom, hogyan jutóit e hely eszembe éppen akkor, midőn őnagyságát pillantottam meg. Azt hiszem magyarázatnak elég lesz, ha bemutatom őnagyságát. Nyílt feketés szeme volt, amelyekből okos. ság, hogy ne mondjam egy csipetnyi hamisság sugárzott ki és ha szemei nem is emlékeztetnek a Madonnára, feje nem minden napos fej volt, Szép barna arcán az aj bizonyos nyugodtság terjedt, amely titkolt szenvedést árult el és hullámos hajzata, kis szájacskája és a szabályos profil Ludovici Hérát juttatta eszembe. Ruházata is egyszerű volt, akárcsak a régi görög asszonyoké azzal a külömbséggel, hogy az ő kbitonja nem engedi látni azokat a bájckat, melyeknek szemléltetésében a klasszikus hölgyek olyan szabadelvűek voltak. Ám ha az öv feletti részről egy Praxitelesz mintázhatott volna, a folytatás már nem igen hasonlítóit volna a meloszi Vénuszhoz. Kis rnolett termetű asszonyka volt, ami bizony egy kissé elütött a szép fejtől, de ha csevegni kezdett, az ember egészen elfelejtette azt a csakély diszharmóniát, no meg aztán a neve is klasz- szikus volt — Helén. Nagyon megörült az eszmének, hogy Aquincumba megyünk jövő héten vasárnap délután, ígéretemet vette, hogy szórakoztatni fogom az egész utón Pesttől Aqaincumig. Feladatom teljes tudatában még ugyazon áj- jel elővettem a nagy Mommsent, egy csomó rógi- ségi folyóiratot, irodalmi történetet, de kivállkép a római törlénetirókat vettem komolyan munkába és kezdve Marcus Poricius Catótól, a nagy puritán írótól, egészen Cornelius Tucitusig, a komor és pesszimista bölcselőig, minden lehetőt elkövettem, hogy Ígéretemnek helyt álljak. Az előkészületem elég szeréoy volt, dejazén megvallom féltem kissé, hogy ez az asszony klasz- szikus ismeretével sarokba szőrit. A nagy nap délutánja is elérkezett és a kis karavánból egy drága lélek sem hiányzott. Indulás. A szórakoztatást természetesen mással, mint római históriával kezdeni nőm lehetett. Ajkamról folyt a szavak árja és csak vártam hölgyem megjegyzéseit. A torkom kiszáradt a bosszú dikcióban, de őnagysága csak ásított hosszan, mélyen és unos-un'alan. Már majd kétségbeejteU a helyzet, hogy egy férfi képtelen egy nőt mulattatni, midőn egy ur jött felénk. Szép markos szál ember, nyilván drámai hős, vagy henteslegény. Azt hiszem ez az ur színész, szólt a nagysága, talán beszélne inkább, ha már beszél a régiek szinészkedéséről. _____ La punk mai száma 6 oldal.
