Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-12 / 50. szám
2 oldal. Mátészalka 1913' MATÉSZALKA december hó 12. 50 (245) szám málódás, de ez általánosságban nem mondható. A maradi szellemet máról-holnapra kiirtani úgy sem lehet és konze-vativek minden téren, minden országban voltak és lesznek» Ezekről nem lehet beszélni, mert hiszen ebben a nagy világversenyben ők amúgy is alul maradnak és a pálma, mint minden más téren, úgy a mezőgazdaságban is, az előrehaladottaké, a képzetteké, a felvilágosultaké és azoké, kik a legtöbb anyagi hasznot tudják elérni. Örvendetes jelenség nálunk, hogy néhány év óta gazdanapokat tartanak, amelyek évről évre nagy érdeklődés mellett szoktak lefolyni. Képzett gaz- dászok és földbirtokosok gyülekeznek a Köztelekre, ahol gazdasági előadásokat tartanak az e téren elért legújabb vivmányok- jfól. Ez évben december 4-én kezdődtek a gazdanapok és Sporzon Pál gazdasági akadémiai tanár a talajművelő gépek jelentőségéről tart előadást. Ugyanekkor mutatják be a Baromfitenyésztök’jOrszágos Egyesülete által rendezett országos baromfi, há- zlnvul és galamb kiállítást, a következő napokon gazdasági akadémiái tanárok tartanak előadásokat csupa olyan dolgokról, amelyet minden modern gazdának okvetlenül tudnia kell, E napokban esik a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete :a! rendezett országos értekezlet is, amelyet az agrár szőllö kölcsönök tartalék- pjának visszafizetése tárgyában tartanak meg. Qazdanapok fontosságát méltatni égé- i szén hiába való volna. Csak az a kár, hogy az ilyen gazdanapokat csakis az ország fővárosában tartanak, ahová a Budapesttől távol lakó gazdák bizony csak nagy anyagi áldozatok árán tudnak feljönni. A gazdanapokat decentralizálni kellene és pedig az ország minden részében, nagyobb városokban, hogy az egész ország gazdaközönsége téli pihenőjét ne mulatozásokkal töltse el, hanem tanulással, amelynek hasznát láthatja a jövőben. Az ilyen gazdanapok a vidéken erkölcsi hasznuak is lelehetnek; a különböző nemzetiségek gazdáit szorosabban egymáshoz hozhatná és megértetnék egymással, hogy nemzetiségi perpatvarkodásnak meg kell szűnnie olt, ahol a céltudatos és becsületes munka ' kezdődik. Tangóláz. Egy rövidesen hírhedté vált érzéki tánc után, amelyet csak éjjelente és kétesebb hirü helyeken löjthetlek, a macsics után egy újabb forma tánc jelent meg a színen és ezt a táncot dicsérik és megvetik, szeretik és gyűlölik; hadakoznak ellene és érette. A macsicsra mindjárt az elején kimondták a halálositéletet. Szalónokban, tisztes bálokon, lakodalmi ünnepségeken még ezt a szőt sem szabad volt kiejteni, a macsics csak éjfél után támadhatott fel olyan helyeken, ahová az emberek elmennek ugyan, de röslellik bevallani, hogy ott voltak. Úgy burjánzóit ez a tánc mint a kankán, amelynek legtöbb valöszinőség szerint egyenes leszármazottja. Tompább é? szelidebb formája a macsicsnak a tangó. A ktilőmbség mindössze az, hogy inig a macsics tisztára az érzékekre akart hatni, addig a tangó kecses vonalhullámaival, negédes lépéseivel, incselkedő mozdulataival az érzékiségét csak sejtetlni akarja, de alapjában véve esztétikai gyönyöröket akar kifejezni. A tangó eredete déli és pedig délamerikai. Brazíliában és Argentínában kezdték o táncot már egy évtizeddel ezelőtt. Olt egy természetes és az épléleknek megfelelő tánc volt ez. Egy kissé tüzes, egy kissé kicsapongó, de alapjában véve mégis mérsékletes táno, amely csak a lebujokban és a tengerészek csapszékeibs fajult el olyanná, mint a milyen mostanában is a tangónak az a fajtája, amelyet táncolni látunk éjszakai mulató helyeken. A művészi tangó, amely lázba ejtette egész Nyugat europát és amelynek érdekében harcra kellett szállnia a művészi szabadságnak a konzervatív sötétséggel szemben, a szép mérsékelt tangó még most fs, amikor pedig már túlzásba kezdik vinni, egész bátran megállja a helyét bármelyik szalón tánc mellett az édeskés menüett és egyéb rokoko táncok kivételével. Aki látta a tangó táncot ügyes és a tánc iránt fogékony fiatal párlól lejteni, az első pillanatban meg van győződve arról, hogy ezen tánc elitélőinek nincsen igazuk. Mert hiszen érzékivé lenni minden táncot lehet. Még a szelid mazurkát is. Más áll a kimondottan és brutálisan érzéki táncokra nézve, mint a milyen a macsics és az apacs tánc. Ezeket szelid és művészi táncokká tompintani teljesen lehetetlenség, mert hiszen ezeknek a« eleme a imivéBzt olyan gunynyal és vegyes kelletienséggel mondta, hogy kiérezni véltem belőle, hogy a históriai részben elég ?gnorálisnak tart, most tudni akarja, mennyire vagyok a szép literaturában. Erre aztán megeresztém a beszéd fonalát és sok szó esett Caüillusról, Setiecáról, Lucreíiusról. Míg Calullnak Lesbiához V3ld szerelméről beszéltem, addig odafigyelt a kópé, sőt midőn a szép Beroui- kéről szóltam neki, élénken a hajzatához kapott, vájjon nincsenek-s a Vénusz oltárára érdemes fürtjei. De amikor tudományos szárazsággal beszéltem az autói ok munkáról, nyomban kerekre nyílt a pici száj és álmosan terjeszkedtek a kívánatos kezek mindaddig, amig Aquincumhoz nem értünk. Az amfiteátrum mögött kínálkozott egy szép dombos hely, melynek pázsitja valóságos szőnyeg volt, az innét nyíló kilátás pedig egy kis paradicsom, A múzeumot és a kiásott törmeléket behatóan vizsgálok meg és nem mondhatnám, hogy ezúttal elmaradtak volna őnagyságának tágra nyílott ásítását. Most jött a java. A közeli fogadóból sört hozz ttunk és cipót, annyit, hogy minden drága ejre egy-egy esett. Ittunk, énekeltünk és láncoltunk mint a banchánsok. Azonban őnagysága a mennyire-annyira megtartotta komolyságát és figyelmeztetett, hogy nőket ne ilyen iskolába való dolgokkal szórakoztassak. Beszéljek volük inkább | Mirandákról és Adoiárokról. Szót fogadtam neki. Szép dolgokat mondtam, amit tudtam a szerelemről és igy mégis ébren tartottam figyelmét és felváltva folyt az eszmecsere épületes témákról, melyek nem voltak ási- tozásra ingerlők. Szóvolt a kaján barátnőkről, i akik persze mindenben utánozni szeretnék őnagy- ságát; de ez nem más, mint béka felfuvalkodása, azután beszélt még goromba mészárosokról, akik még akkor sem barátságosak, ha elfogadja a húsúkat az ember. Egy hétre reá megint azon tanakodtunk, hogy hová megyünk vasárnap délután. Fel Aquincumba, szólt őnagysága, igenis Aquincumba, ott jó puha a pázsit, nagyon szép a tájék és mindenek felett pompás a — sör. B. A. szietlenség és ha ezektői megfosztanék, akkor mint táacforma is megszűnnének létezni. Más áll a tangóra nézve, ahol a túlnyomó eleme művészi és csak egyes formáiban — amelyek egész bátran ki is hagyhatók — mutat föl bizonyos érzékiséget. Egy angol Író, amikor meghallotta, hogy egy túlbuzgó pap be akarja szüntetni a hatóságok közvetítésével angliában a tangó táncot, ez ellen erélyesen felszólalt és érvei között találjuk a következőket : — Ha az erkölcs azt diktálja, hogy ilyenfajta táncokat ne engedjünk parkettre vinni, ugyanolyan jogon az erkölcs azt is parancsolhatja, hogy zárjuk be a templomokat. Hány ember él a világon, akik a ceremónia és e vallás misztikuma megbolygatja lelki egyensúlyát, logikáját; hány ember ói a világon, aki egy egész élelet siratha azért, mert babonával és a valláshoz egyáltalán nem tartozó ostobasággal súlyosították az agyát. Mérséklet a művészetben és mérséklet a vallásban I Az érv használt, a tangót abban az angol községben továbbra is táncolhatták. Nálunk is felemelkedtek már azok a bizonyos erkölcsös urak, falültek a magas lóra és bennünket kioktattak a tangóláz veszedelme felől. Ne féljenek. Csak arra ügyeljen mindenki, aki olyan nagyon szivén viseli a közerkölcsöt, hogy a tangó ne csapjon át szélsőségbe, oda, ahol már csak egy lépés vau az Ízlés és erkölcsiség között. Ha erre vigyázunk, akkor nincs mitől tartanunk, a tangó nem fog nagyobb bajokat ©kozni, legyen a iáz bár milyen magas fokú Is. 4\j R E K. — Vármegyei közgyűlés. Szatmdrvár- megye törvényhatósági bizottsága dec. 13-án d. e. lő órakor rendkivüili közgyűlést tart. A tárgysorozat főbb pontjai; 1. A legtöbb adót fizető bizottsági tagok névjegyzékének bemutatása. 2. Vármegyei bizottsági tagválasztások kitűzése, 3. A láposvöl- gyi, a Halmi, — bikszádi és a Nagykároly — szi- lágypeéri h. é. vasutak segélyezésére vonatkozó közgyűlési határozatok jóváhagyása tárgyában lejött kereskedelemügyi miniszteri leirat. 4. A keresk. min. leíratta a Bikszád—kotnorzáni h. é. vasútvonalra adott előmunkálati engedély meghosszabbítása tárgyában. 5. A vm. alispán előterjesztése ez évi rendes közgyűlések számának 4-re való felemelése iránt. Az összes tárgyalás alá kerülő pontok szám i 207— A közigazgatási bizottság december 12-én, ma tartja rendes havi ülését, mely alkalommal, mint az év utolsó ülésén, a vegyes albizottságok is megalak illatnak. — Az árvizfcólyegek. A m. kir. posta m, hó 20-án bocsátotta ki az úgynevezett »árvizbélye geket«, amelyeket az árvíz sulyiotta lakosság föl- segitésére adott ki a posta. Az drvizbélyegek az eddigi használatban volt levélbélyegek másai,, alsó részükön egy kis, a bélyeg niagásságának negyedét tevő toldalékkal meghosszabbítva, a melynek ez a felírása: >Kz árvízkárosultaknak külön 2 fillér.« Ahányfajta levélbélyeg van, annyi most az árvíz bélyeg. A bélyeggyűjtők nagy érdeklődéssel várták ezeket a bélyegeket a budaptsti postán valósággal elkapkodták. A szükölködőkön a szerencsétleneken segíteni mindenesetre szép és nemes dolog, az olyan borzasztó csapást ért embereket pedig, akiket az árvíz sújtott le, szinte kötelesség fölsegileni. Azonban ezekben a fö'segi- tésekbenvan hiba. Elsősorban az államnak lenne kötelesége, hogy segítsen az ilyen katasztrófát ért embereken, nálunk azonban a kormányférfiak ilyesmikkel nem törődnek és a közönségre tolják a segítés munkáját. Pedig a közönség ilyenek nélkül is nagyon igénybe van véve és végre elérkezhetne az ideje annak, hogy az állam maga végezze el a segítségére szorult emberek támogatását. Haas Fülöp és Fiainál szőnyeg és bútorszövet gyárosok részvénytársasága Debrecen, Plac-u. 59. (Kaszanyitzky mellett.) Fianeitakarók. Teveszőrtakarók. Bútorszövetek. Kecskebőrök. Mélyen leszállított árak mellett!!!
