Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-26 / 43. szám
Ti RS Ali ALIBI HETILAP. s* MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN k ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész, évre — — — — — — — félévre — — — — — — — Negyedévre — — — — — — — Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 8 korona. 4 korona» 2 korona, ö korona. Felelés szerkesztő: Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. W E ——“■** Egy szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I S Z ANTAL nyomdája (Vasut-uíca.) Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJ^K ELŐRE FIZETENDŐK, Magyar orvosok. A magvar orvosi kar érdekében elhatározó lépés történik. November 1-én a községi és körorvosqk nyugdíjintézete életbelép. Nemcsak az orvosok fogadhatták ezt megelégedéssel a legnehezebb feladatot vállalt kartársaikra való tekintettel, hanem közegészségügy érdekében mindenfelé meg elégedéssel kell ezt az intézkedést fogadnunk, amely az eddig csak papíron levő intézményt megtestesíti. Sokszor halljuk azt a fájdalmas panaszt, nogy egész körzetek, a felvidéken majdnem egész járások vannak orvos híján. Ugyanakkor, amikor a nagyvárosokban orvosi fölösleg van s a fiatal orvosok a struggle of life tülekedő harcát vívják, vagy a fogorvosok özönét növelik, hogy a mások fogán szerezzék meg betevő falatjukat. A járványok, föképen a lakosság legnagyobb átkai, a gyermekjárványok szabadon gazdálkodnak s veszélyeztetik még a rendezett viszonyok közé jutott Vidékek lakosságát is. Mert ami talán a legfontosabb, a preventív intézkedések nem történhetnek meg a szükséges orvosok hiánya miatt. De hát csodálhatjuk-e, ha nincs kedve elmenni u jobb környezethez szokott fiaiul orvosnak, amikor csekély fizetése, még silányabb mellékjövedelme maga sem csábi íja, ellenben visszariaszíja az a tudat, hogy higiénikus intézkedéseknek babonás konok- súggal ellenálló népség elfogultságát kell keserves munkával legyőznie, a jövője pe- dig egyáltalán nem volt biztosítva; mert még örülhetett, ha véletlenül megrokkanva a becsületes szolgálatban a vármegyei törvényhatóság nagylelkűségéből, emberi szánalmából némi kegydijat kapott. A nyugdíj biztossága tehát már jelentékenyen javítja a helyzetet; biztos állásra még a nehézségek mellett is szívesebben megy a fiatal ember, remélve sorsának jobbra fordulását, ami bizonyára legközelebbi gondja lesz a kormánynak. Nem tagadhatjuk, hogy legcélszerűbbnek az orvosok államosítását tartanók. Ez nem csak hogy megkönnyítené a közönség dolgát, mert az adó után esetleg kivetett pótlékot, szemben a nyerhető szolgálattal, senki sem érezné meg; hanem lehetővé tenné azt, hogy hivatalosan rendeljenek oda orvosokat, ahová önszántából ma senki sem megy. A leginkább kellemetlen körzetek sem maradnának orvos nélkül, s az orvosok sem panaszkodhatnának, mert az ilyen állások mintegy lépcsői lennének előléptetésüknek, illetőleg jobb helyre való áthelyezésüknek. Az államosításnak azonban sok megfontolandó körülménye van. Elhamarkodva nem lehet és nem szabad megcsinálni, mert itt nagy etikai kérdések megoldása is előtérbe lép; a közönség érdekeivel és óhajaival is kell számolni Hosszabb idő kell ennek megérlelésére. Számot kell vetni a pénzügyi követelményekkel is. Ez ugyan inkább csak munkát követel, mert fedezetét nem nehéz megtanálni; de ez a munka mindenesetre hosszabb időbe kerül. A legközvetlenebb teendő az orvosok helyzetének javítása. És ezért a nyugdíjintézet életbelépése nagy horderejű cselekedet; első foka az orvosi állás-biztosságának. A statisztika megállapítja, de a tapasztalat is bizonyítja, hogy ahol rendes és fejlett orvosi szolgálat van, ott a halálozás leszáll természetes fokára. Számba kell ugyan vennünk a különböző egészséA KASZINÓBAN. Banketlező társaság volt együtt a tiszti kaszinóban. Asztalbontás után az urak bevonultak a hangversenyterembe. Tanos hadnagy, pezsgés jókedvében, leült a zongorához és eljátszott néhány népszerű Lehár- melódiát, közben lármásan hívta oda az egyik tiszttársát: — Hattól Fuller gróf! Jer ide öregem. Énekelj valamit. Halljuk Futtert! — Hurrá ! Fuller enekeljen 1 Fuller, dicső férfiú , . . en avant! — hangzott mindenfelől. — Tanos, az isten szerelmére, én gyomorgörcsöt kapok, ha Fuller énekel — mondotta Péterffy kapitány. Maga megakar ölni; minek biztatja, hogy kornyikáljon ? I — Sohse fáradjon, Péterffy, amúgy is tudjuk, hogy a sárga irigység bántja . . . Jer csak ide, Jenőkéin, neked arany van a torkodban . . . Fuller gróf kissé bizonytalan lépésekkel közeledett a Zongorához. Tanos széke mögött pózba vágta magát és affektáltan köhécselt a parfümös zsebkendője mögött. — Kezdjük hát, fiacskám! Csak azért is mutasd meg ezeknek a barbároknak . . . Péterfíyt azért öli meg az irigység, mert a szép Netty múltkor azt mondotta, hogy szeretné meghallgatni az énekedet. Rajta hát . . . egy-kettő-három .. . Vilja, óh Vilja te szép, te csodás . . .1 Fuller gróf magas, vékony hangon, megle- hetően bizonytalanul énekelte az első strófát. Tanos, akinek okos szemeiben ezer apró, csintalan kohold táncolt, ügyesen átsiklott egy másik dalba. Fuller észre sem vette pajtásának csintalan- ságát, egy kicsit^ kizökkent ugyan a ritmusból, de azért tovább fújta a »Vilját«, a lassan és érzelgősen játszott »Körösi lány* dallmára . . . Érzelmesen, szívből fújta mindaddig, a inig a kitörő, falrengető kacagás erőszakosan véget nem vetett az előadásnak. A »hirtelenszőket énekes bosszúsan hátraszegett fejjel, upró, ringó lépésekkel hagyta el a zongorát. Tanos követte és általános hahotázás közepette, tettetett sajnálkozással érdeklődött, vájjon kifárasztotta-e az éneklés. — Oh, dehogy fárasztott — suttogta bágyadtan Fuller gróf, — szó sincs róla ... de ilyen orditozás mellett nem lehet énekelni . . . Ezek a barbárok amúgy sem értenek a zenéhez . . . minek öntsem hangokba a lelkem vágyódását ... ah istenem, ha Netty hallhatná, akkor érdemes volna, de igy . . . A zsebkendőjével legyezgette magát és hátat fordított a barbároknak. Vargha főhadnagy, pezsgőspohárral a kezében lépett Fuller mellé. — Isten éltessen! Mégj mindig a szép amerikai lány jár az eszedben?! Akkor bajtársak vagyunk! Igyunk a megtört szivek felgyógyulására! Éxl — Péterffy már összeragasztotta a megtört szivét — mondta nevetve egy kövér kapitány. — Qy jn- jon meg Péterffy, gratulálhatunk ? Hogyan vagyunk azzal a bájos kis özvegygyei ? Megbízható értesülésem szerint még mielőtt haza utazik, megisszuk az eljegyzési pezsgőt! A nagybácsija ha'lom, megesküdölt, hogy jegygyűrű nélkül nem engedi elutazni a húgát. A szép asszony már hazairt és szabadságának meghosszabbítását kérte. — Mennyi pletyka ! — szólt bosszús hangon Péterffy. — Vájjon ki mondhatta, hogy éppen én vagyok az a boldog halandó, akit az öreg nábob, becsének szerelne? Nem tudok róla semmit. Tanúst kérdezzék . . . ő többet van odaküun náluk I Ne is kérdezzenek, én nem tudok semmiről — ellenkezett Tanos. — örley ért a kártyave- téshéz, majd ö megmondja, hogy közülünk ki ünnepli meg elsőnek az eljegyzését. — Gyerekek ne bolondozzatok — csattant fel egy magas szőke főhadnagy — ne kezdjetek ilyen komédiába 1 Ez néni leányuevelő intézet! Kártyavetés, pfuj, bolondság! örley, a legfinomabb hadnagy, elegáns, karcsú, kékszemü, leányos arcú fiú. Keskeny, fehér kezei ügyesen keverik a kártyát. Ki rakja őket maga elé az asztalra, aztán kérdi: — Ki parancsol emelni? — Csak nem fogtok bele komolyan? —kérdi dörmögve Péterffy — szégyelltem, ha résztvennék ilyesmiben . . . — Kezdjük hát örley. Nekem valami nagy hazugságot jósoljon. Háromszor emelek, ugye? — mondta Tanos, — Igenis. Balkézzel háromszor emelni és Lapunk mai száma 6 oldal.
