Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-26 / 39. szám
Mátészalka, 1913. 39. (234.) szám. 5. oldal. MÁTÉSZALKA szeptember hó 2b. 664 számú végzésétel az árverés, elrendeltetvén, annak a korábbi vagy felül foglaltatok követelése ergjéig-is, amennyiben azok törvényes zálogjogot nyeltek volna, alperesek lakásán Rápolton leendő megtartására'határidőül 1913. évi október hó 15-ik napjón délelőtt 9 órója kilüzetik, amikor abiróilag lefoglalt lábasjószágok, lovak és szekér s egyéb ingóságok a legtöbbet ígérőnek készpénz fizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni. Feíhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégittetésheZ jogot tartanak, hogy amennyiben részükre a foglalás korábban eszközöltetett volna és ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbbségi bejelentéseiket az árverés megkezdéséig alulirt kiküldöttnél Írásban vagy pedig szóval bejelenteni el ne mulasszák. : A törvényes határidő a hirdetménynek a bjróság tábláján'történt kifüggesztését követő naptól számittatik. Kelt Mszalkán, 1913. szept. hó 21. PÉNER, kir. bir. végrehajtó. 3788/1913 tkv. sz. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT. A mátészalkai kir. járásbíróság közhírré teszi, hogy Pável Salamon végrehajtatónak Demeter Miklós paposi lakos végrehajtást szenvedett elleni 72 kor. tőke és jár iránti végrehajtási ügyében a szatmárnémeti kir. törvényszék a (mátészalkai kir. jbiróság) területén levő Papos község határában levő a paposi 77 az. betétben A.-f- 1 sor 836/1 hrsz. ingatlanokra 46 kor. az u. o. 151 betétbeli A I 1-2 sor 628, 715 hrsz. ingatlanra 114 K- u az u, o. 69 betétben AI, 1-5 7 sor 318, 368, 369, 430, 505, 951/2 hrsz. ingatlanokból Demeter Miklós B 4 és 14 a 2/e-od rész jutalékára 92 K, az ezen belétbeli II, 12 sor 37, 38 hrsz. ingatlanokból Demeter Miklós B4, 14a, 2/o részére 492, K. a 161 belétbeli AI, 1-3 sorsz. 642, 716, 717 hrsz. ingatlanból De neter Miklós B2 alatti, ’/a-ed részére az árverést 205, korona Kikiálltási útban és ped'g a 161 belétbeli jutalékra özv. Toncsa J;i- zsefné haszonélvezeti jogával lerhelleu elrendelte, s hogy a fenti ingatlanok közül a házbér adó alá nem esők a kikiáltási ár 2/3-adán alúl el- ádatni nem fognak. Az ingatlanok nyilvános árverésére batáridőül Papos község házához 1913 éy október hó 21-én d. e. 10 órójdt tüzle ki. . Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10 %-át készpénzben, vagy' az 1881 öO tcz 42 §-ában és a 3333/8S1: J .visz. 8 §-ban jelzett árfolyammal számított óvadékképes érték papírokban a kiküldött kezéhez letenni vagy ennek az 1881 : 60 tcz. 170 §-ában megjelölt módon bíróságnál történt elhelyezéséről kiállított el- ösmervényt átadni s amenynyiben a vételár a becsárat meghaladná a bánatpénzét a vételár 10%-ára kiegészíteni. A mátészalkai kir. járásbíróság, mint tlkvi. hatóság 1913. évi julius hó 9-én. DEME s. k. kir. jbiró. Kiadmány hiteléül: ALBERGER kir. tlkvezető N YILT-TÉR. E rovatban közlőitekért a szerkesztőség nem vállal felelőséget. 1912. B. 646/2. Ő Felsége a király nevében! A mátészalkai kir. járásbíróság mint büntető bíróság becsületsértés vétségével vádolt Veres István és becsületsértés vétségével viszont vádolt Nagy Zsigmond elieni bűnügyben Nagy Zsigmond és Veres István főmagánvádlók által emelt vád felett Mátészalkán, 1912. évi október hó 8.-ik napján Balássy Miklós kir. járásbiró és Dr. Király Zsigmond joggyakornok jegyző könyvvezető, Dr. Groszinan Henrik ügyvéd mint fömagánvádió képviselője, Nagy Zsigmond fó- magánvádló és Veres István vádlott részvétele mellett megtartott nyilvános tárgyalás alapján a vád és védelem meghallgatása után következőleg Ítélt: A kir. járásbíróság Veres István vádlottat, aki 39 éves, református, mátészalkai születésű és lakos, nős, gyermektélen, földbirtokos, 150.000 korona értékű vagyona van, kiszolgált katona, ír, olvas, és . Nagy Zsigmond vádlottat, aki 48 éves, református vallásu, kocsordi születésű, mátészalkai lakos, özvegy, 1 gyermek apja, pénzintézeti pénztáritok és - földbirtokos, 150.000 korona értékű vagyona van, kiszolgált katona, ir, olvas, bűnösöknek mondja ki a Btkv. 261. §*ába ütköző s minősülő nyomban viszonzott kölcsönös becsületsértés vétségében. Veres István vádlottat ama cselekménye miatt, hogy 1912. évi augusztus hó 23.-ik napján Mátészalkáit, Nagy Zsigmond mátészalkai lakost »marha bizottság voll az, aki az ő egyenes kerítésének vitte a járdát« nteggyalázó kifejezésekkel illette. Nagy Zsigmond vádlottat ama Cselekmény, miatt, hogy 1912. évi augusztus hó 23.-ik napján Mátészalkait, Veres István mátészalkai lakost »az a marha, akt azt a kerítést nem görbének látja« meggyalázó kifejezésekkel illette a Veres István állal vele szemben használt meggyalázó kifejezések után. A büntetés állal mindkét vádlottat a Btkv. 275. §-a alapján felmenti. Bűnösnek mondja ki Veres István vádlottat a Btkv. 261. § ába ütköző s minősülő egy rendbeli becsületserlés vétségében ama cselekménye miatt, hogy 1912. évi augusztus hó 27-én, Mátészalkán, az aszfalt bizottsági gyűlésen kijelentette, hogy az 1912. évi augusztus hó 23.- ik napján Nagy Zsigmondnak mondott ezt a kifejezést »marha bizottság volt az, aki az ő egyenes kerítésének vitte a járdát« Nagy Zsigmond és Csizmadia József bizottsági tagokra értette. Ezért a Btkv. 261. §-a alapján az 1892: XXVli. törvénycikk 3. §-ában meghatározott célokra fordítandó, az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett e kir. járásbíróságnál fizetendő, behajthatatlanság esetén a Btkv. 53. §-ához képest (5) öt napi fogházra -átváltoztatandó (50) ötven korona pénzbüntetésre Ítéli. A Bp. 483. §-a alapján kötelezi vádlottat, hogy a kir. kincstár részere a felmerülhető rab- taitasi, mint bűnügyi költségeket az 1890. évi XLiü. törvénycikk 9. g-álioz képest közadók módjára behajtandólag fizesse meg. Kötelezi továbbá vádlottat, ho.tg’ Nagy Zsigmond fömagánvádió részére 24 korona ügyvédi képviseleti költséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizesse meg. Kötelezi végül a Btkv. 277. § áiu.k rendelkezéséhez képest, hogy ezt az ítéletet egész terjedelmében indokaival együtt a Mátészalkán megjelenő »Mátészalka és Vidéke«. cimü lapban saját költségén tegye közzé. Dr. ürosztnan Henrik ügyvéd diját megbízójával szemben a Bp. 485 §-a alapján 24 koronába állapítja meg. Indokok: A lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból a kir. járásbíróság tényként állapította meg. hogy Veres István és Nagy Zsigmond a Mátészalkán épülő aszfalt felügyelő és ellenőr főbizottságának tagjai voltak. Ilyen minőségben szólt Veres István 1912. évi augusztus hó 23.-án Nagy Zsigmondhoz Mátészalkán, »marha bizottság volt az, aki az én egyenes kerítésemnek vine neki a járdát.« Erre Nagy Zsigmond azzal felelt, »az marha, aki azt a kerítést nem görbének látja.« Úgy Veres István, mint a Nagy Zsigmond által használt egy és ugyanazon kifejezés »marha« meggyalázó, mert az embernek állathoz való hasonlítása az emberi méltóságot meggyalázza. Tény, hogy Nagy Zsigmond aszfalt bizottsági tag volt, hogy Veres István az épülő aszfalt irányait kifogásolta 1912. évi augusztus hó 23.-án, mikor Nagy Zsigmonddal beszélt, tehát akkor, mikor a bizottságot, azért, mert az az aszfalt irányát szerinte nem helyesen állapította meg, »marhának« nevezte, e kifejezésével Nagy Zsigmondot is, mint bizottsági tagot, megsértette. S mert e kifejezéssel magát Nagy Zsigmond sértve érezte, kétségtelen, hogy Nagy Zsigmond akkor, mikor e kifejezést használta »az a marha, aki azt a kerítést nem látja görbének« — habár nem nevezte is meg névszerict Veres Istvánt, ezt sértette meg, mert hiszen Veres István a kerítést egyenesnek látta. Minthogy mindkét, vádlott értelmiségénél fogva e kifejezést, annak meggyalázó volta tudatában használta, tebái úgy a Veres István, mint a Nagy Zsigmond cselekményében megvolt a szándék. Minthogy pedig az általuk használt kifejezések meggyalázó volta a fentebb kifejtettek szerint kétségtelen, igy cselekményük a Btkv. 261. §-ában meghatározóit becsületsértés vétségének ismérvéit magában foglalja, e bűncselekményben, mert velük szemben beszámithatóságot kizáró, vagy megszüntető ok fenn nem forog, bűnösöknek voltak kimondandók, azonban a büntetés alól felmentendők voltak, mert a kifejezés kölcsönös használata állal azt már elszenvedték. A felek előadása, a Tárnái Gyula, Gold- blatt Jakab és Steinberger Sándor tanuk teljesen egybehangzó vallomása alapján lényként állapította meg a kir. járásbíróság, hogy az aszfalt bizottság 1912. évi augusztus hó 27.-ikén gyűlést tartott. E gyűlésen Nagy Zsigmond bizottsági' tag Veres István bizottsági tagot kérdőre vonta az 1912. évi augusztus hó 23.-án előtte használt ezen kifejezésért »marha bizottsági tag volt azt aki az ő egyenes kerítésének neki vitte a járdát.« Veres litván azt válaszolta, hogy e kifejezés, Nagy Zsigmond és Csizmadia József bizottsági tagokra értette. •• Rohay Gyula bizoltéági ' tag ^felszólította Veres Istvánt kijelentésének visszavonására, mit azonban saját beismerése szerint is fentarlolt, a Tárnái Gyula tanú vallomása szerint is kifejezetten vissza nem vont, — amennyiben kijelentette, hogy vissza nem vonja. ' ..... Tény, hogy vádlott’ e kifejezést marha, az 1912. évi augusztus hó 27-iki aszfalt -bizottsági gyűlésen nem használta. —-De az által, hogy kijelentette, hogy 1912. évi augusztus 23-án Nagy Zsigmond előtt használt »marha« kifejezést Nagy Zsigmond és Csizmadia Józsefre értéllé, s kifejezése használatáért felszólítás dacára sem volt hajlandó elégtételt adni, Nagy Zsigmondnak, a kifejezés használata fnegisinételtnek tekintendő. Mert ahoc a kijelentéshez, hogy az 1912- augusztus 23-án használt »maiha bizottság volt az.« kifejezési Nagy Zsigmond és Csizmadia Józsefre értette, újabb meggyalázó szándékú akarat elhatározás volt szükséges, mit-bizonyít azon körülmény is, hogy azért, habár arra felszólítva lett, elégtételt nem adott, hanem mint maga is mondja, fentarlotta. , Minthogyha kifejezés meggyalázó volta kétségtelen, s a meggyalázó kifejezés tudatos használata állapítja meg a Btkv. 261. § ába ütköző s. minősülő becsületsértés vétségét, — vádlott pedig a kifejezés használatakor annak meggyalázó voltát tudta, mert beszámithatóságot kizáró: ok velő szemben fenn nem -forog, tehát ó e bűncselekményben bűnösnek kimondandó, s megbüntetendő^ volt. _ A bűnügyi költségek megfizetésére való kötelezés a Bp. 480 § ának rendelkezése alapján történt. A büntetés kiszabásánál mint enyhítő körülményt mérlegelte a bíróság vádlott büntetlen előéletét s a tárgyaláson fömagánvádió jellemére vonatkozó megbecsülést és elismerést kifejező nyilatkozatát, ezzel szemben súlyosítókul mérlegelte a nyilvánosságot (gyűlés) a vádlott társadat mi állását. E körülmények mérlegelése után a rendelkező részben irt büntetési találta arányban állónak vádlott bűnösségével. Az ügyvédi djj megállapítása a Bp. 485. §-án alapszik. Mátészalka, 1912. október 8. A kiadmány hiteléül: BALÁSSY s. k. P, H, kir. járásbiró GYÚRÓ járásbirósági kezelő Hogy ezen Ítélet jogerős és végrehajtható igazolom. Mátészalka, 1913. junius 5. BÁNYAY P. H, vezető kir. jbiró
