Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-26 / 39. szám
MiÜualka. HU MÁTÉSZALKA 2 c!<2a!.. C2«(.Umber hd 2fi 39 (234.) SZáltt. ban járt és ellátogatott akár egy hajómunkás otthonába, az csodálkozással tapasztalta, hogy milyen rend honol a kis hajlékban. Milyen egészségesek a gyermek és agg egyaránt és hogy milyen egyszerű eszközökkel tudnak ezek az emberek küzdeni a betegségek mindenféle fajtája ellen. Mert nemcsak ez az egyetlen elónye a tisztaságnak, hanem van egy más fontosabb előnye is, az, hogy az ember meg- elégedettebb vidámabb és jóval nagyobb az életkedve, mintha testi bajokkal kell küzdenie. A magáról megelégedett és jókedvű ember tud már a testével ellent állanl a fertózó betegségnek. A lerongyolódott, külsőleg és bensőleg lezüllött ember nem tud védekezni egy erős járvány hatalma ellen, összeroppan. Ezért olyan erős a kolera a balkáni államokban és azért nincs hatalma a nyugati és északi népek között. Ezt meggondolás tárgyává tehetnék hatóságaink. Tiszta ember erősebb és erkölcsö- [ »ebb a tisztátalannál. Az előzetes óvin- i tézkedések tétessenek meg az egész éven ‘ át, tanítsák a népet testi tisztaságra és ezzel a leghathatósabb óvintézkedéseket foganatosították. Erre gondoljanak mindazok, akiknek föladatuk a népet vezetni. Ha ezt keresztül vitték, akkor meg- rendszabályozták a kolera behurcolását. Eltűnések korszaka. Ez egy specialitása a magyar riporiázsnak. A télen egy huszonnyolc éves egészségtét és ambíciótól duzzadó fiatat ember, dr. Havas Ernő liiut at Nizzában, minden nyom nélkül. Semmi oka as eltűnésre nem volt. Gazdag családja, elő- | kelő befolyásos rokonsága, kitűnő hivatala volt, csupa olyan tényező, amely egy bánt tisztviselő pályáján az előmenetelt gyorsítja. Amint azt a | pesti riporterek fürgén megállapították, Havas Ernőnek szerelmi élete sem volt olyan, hogy okot adhatott volna öngyilkosságra. Szerelmi élete nem tért el a sablontól, mint minden más nranyifju, az éjjeli mulató helyeket látogatta, elseje táján pezsgőt ivott, a hónap vége felé szerény pikoló mellett élvezte a dalcsarnokok kétes értékű művészetét. Amikor pénze volt, akkor egy táncos-nőt ültetett az asztalához, de amjkor csak nikkel pénztől duzzadt a bugyetárisa, akkor egy kalapos, de facér saobaleány is megtette. Az ilyen szerelmi élet drámai bonyodalmakat nem szokott fejleszteni. Dr. Havas Ernő egy esős napon Nizzából nyomtalanul eltűnt, az ottani rendőrség a párisival egyetemben dolgozott a rejtélyes ügy kibogozásán, a világsajtót is igénybe vették, mindent tűvé tettek miatta, de a fiatalembert sem élre, sem halva nem lehetett föltalálni. Hiszen, ha rabióromantíkába még ma is lehetne hinni, ükkor ez az egyetlen megoldás megadná a rejtély kulcsát. De e romantikának már vagy egy évszázada nincs talaja a kulturnépek között és így hinnünk keM, hogy dr. Havas Ernő bűnténynek lett az áldozata. Ez természetesen csak föltevés, mert hiszen az utolsó évtizedben alig volt bűntény, amelyet a közbiztonsági hatóságok nagy, internacionális összeköttetéseiknél és modern apparátusuknál fogva ki nem derítettek Volna. Dr. Havas eltűnése egyike ama rejtélyeknek, amely úgy látszik örök kérdőjele marad a kriminológiának. Egynéhány hónappal utóbb egy újabb ese- tet jegyez föl a rendőri krónika. Egy Ruth nevű jómódú pékmester Abbáziába utazott nászutra fiatal hitvesével. Csak a trafikba ment szivarokat vásárolni és az óta nyoma veszett, a világ összes kikötőinek rendőrségei talpon voltak, hogy esetleges partraszállása alkalmával előállítsák és beszolgáltassák őt ama hatóságnak, amely kerestette. Róla sincs semmi hírünk. Eltűnt mintha a föld nyelte volna el. Legtragikusabb és legszenzációsabb volt Bogdanovics Lucián szerb pátriárka eltűnte. A szent férfin egyike volt azoknak, akt kis sorból a legmagasabb egyházi m él lóságok egyikébe emelkedett. Nagy ésszel, nagy akarat erővel ó< kitartó munkássággal jutott erre a magas polcra. Itt már össze-roskadt a kemény és tehetséges férfiú a nagy küzdelem inegőrölte erejét és már csak mint saját árnyéka járt-kelt ezen a földön. Ga- steinbe ment üdülni a pátriárka, aki valóban a pátriárkák nemes és szent példája szerint élt minden fényűzést kerülve, úgy élt mint egy zarándok, vagy mint egy erdei remete. Egy napon elhagyta szállóbeli kis szobáját és egyedül ment kóborolni ki az erdőbe, vízesések és patakok közelébe, hegyek közé, hogy igy egyedül sétálgatva magába mélyedve gondolataival közelebb jöjjön istenhez. Elment és nem jött többé viss/a. Végig keresték miatta az összes közeli hegy-szakadékokat, utána néztek folyóban, patakban, fák sűrűje között, de a kalapján éj egy-két rtú (foszlányon kivüi semmit nem lehetett találni. Lehet, hogy mire e sorok napvilágot látnak megtalálják a pátriárka holt testét. De hogy az élők sorában nincsen már, az egészen bizonyos. Itt épp oly rejtély előtt állunk, mlntnt 12 említett két esetben. Ac eltűnések korát éljük, mert etek mák példái, ismert példái az eltűnési eseteknek, «melyek azonban a rendőri statisztika szerint jóval nagyobbak, sem mint gondoljuk. Naponta jelentenek be számos eltűnést és csak aránylag a (elét találják meg az eltűnteknek hí tősági vagy magán utón. Csak hogy kis emberek eltűnéséről jönnek a jelentések és ereket sommásan szokták elintézni, Milyen rendszabályokat léptessünk éleibe az ilyen esetek ell*n? Ez egy olyan kérdés, amit bizony igy hamarjában megoldani nem lehetséges. Csak leszögezzük a tényt, hogy ez a modern kornak egy tipikus és szomorú jelensége, a mely ellen egyelőre még nem találták föl az orvosságot. fizessen elő a „Jtfátészalk című társadalmi - hetilapra. Pénz kolera. Már ide-tova két éve annak, hogy guzdastfgi i életűnkben egy rettentő epidemikus baj dühöng, I. i. | hogy a pénz és vele a magyarországi vagyon to- | talliter elpusztult. Ezen rettentő, de nem orvosolhatatlan epidémiái jelenség, millió és millió exis- tenciát tett tönkre, számtalanokat öngyilkosságba | kergetett, munkaerőnket fokozott kivándorlásra ' kényszeríti és szép hrzánkban nem jeleatkezik egyetlen cselekvő egyéniség, ki tiltó szavát felt- metné, hogy eddig és >ne további* Pénz kapicitásaink mosolyogva olvassák • cikket, mondván, hogy beszélni könnyű, a kivitel ellenben lehetetlen. Cikkemben nem is hozzájuk fordulok, haném intéző köreinkhez és pedig először is a magas kormányhoz, ki eddig összetett kezekkel nézi és tapasztalja, mint pusztulunk el egymás után ezen ádáz veszedelemben, pedig ha ezt rövid idő.-, belül nem orvosolják az állam is csődbe ju'hat, Ez olyan evidens, hogy ezt elvitatni nem lehet, mert a mint cikkamet címeztem ezen baj egyénről-egyénre, pénzintézetekről-pénzintéxe- tekre és végül magára az államra kolerikusan fog átszármazni. Csodálkoznom kell főképen a fővárosi sajtón, hogy ezen rémitó baj érdekében még csak egy vezércikket sem tartanak érdemesnek, közzétenni a nagy lapokban és hogy egyáltalában nem foglalatéinak egy esetleg elfogad»Holnap lesz a húzás, hátha megütöd a főnyereményt — monda neki, — kivette kabátja belső zsebéből a sorsjegyet és bedobta a tenyerébeCsakugyan megütötte a főnyereményt és mindenki örült, hogy megszabadult a tenyér-embertől. Mert most már nem járt a régi társaságba, hanem házat vett és szép csöndesen uzso- ráskodott. Egy napon megjelent nála az az ember, «kinek a sorsjegyén meggazdagodott. Egy pár forintot jött kölcsön kérni a tenyeres embertől. »Mutasd a tenyeredet« — mondta neki az uzsorás. A szegény ember megmutatta mind a kát kese felületát. As uzsorás alaposan szemügyre vette e kezeket, megcsóválta a fejét, aztán megszólalt : »Barátom, az ilyen tiszta, rendes kézbe nem illik a kölcsönpénz.« Ezt mondta, majd sarkon fordult, bement a szobábája, ahol egy nagyot csavart a házbérsrőfon. A TALPAS-EMBER. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy talpú ember. Ennek is állandóan zavarai voltak, de nem pénz zavarai. Ez az ember kézirat-hiányban szenvedett és unos-untalen író emberekhez futkosott. Nehéz járása volt szegénynek, szörnyen lihegett, amikor belépett az íróhoz, de ó viszont igy prédikált: »Uram ön az ország legnagyobb embere. És nemcsak ezen ország, hanem a jövő országé is. Tegnap egy tárcát olvastam magától, tegnapelőtt pedig egy cikket a marokói zendülőkról. No- hát, hogy ennyi eredetiség, tendület és szépség miképen tömörülhet abba a néhány sorba, az örök titok marad előttem. Uram, erre tisztára egy nagy, egy isteni művész képes.« Az író ilyenkor elég jól érezte magát és csak azt sajnálta, hogy a talpas-ember jelenléte miatt nem veheti elő a zsebtükrét, amiban megkereshette volna a tulajdon arcát, az isteni vonásokat. igen ám ez az öröm nem tartott sokáig. Mert az Író a talpas embertől megtudta, hogy es nem azért jött, hogy szépeket mondjon,' hanem, hogy a lapja számára ingyen kéziratot kérjan. Az írók vajszívű emberek és a talpas-embernek adtak ingyen kéziratot már csak azért is, mert nem nekik kellett a küldönc-dijat fizetni.. A mi emberünk pedig vitte a nyomdába a friss, potya cikkeket, amiket az emberek mohón olvastak. Ourultak is szépen a talpas-ember bu- gyelárisába a krajcárkák, amik halomra gyültak ás ádvediettek ropogós, friss bankókká. Már nagyon sok pénze lehetett, mert az irők egy napon azt mondták, hogy most már nem dolgoznak ingyen: a munkájukért pénzt akarnak. Akkor a talpas-ember nagyon megharagudott és azt mondta a feleségének, bogy no majd elbánik ő ezekkel a rongy firkászokkal. SZŐNYEG és BÚTORSZÖVET GYÁROSOK HAAS FOLÖP és FIAI Debrecen, Piac-utca 59, (K&szanyltzky mellett). Mindenféle kivitelű butorszővet, finomabb és olcsóbb minőségű szoba szőnyeg, futó szőnyeg és 140 centi szétess halina, ágy és asztalterítő, hencser átvető, szövet és csipkefüggöny, aplikált fülle függöny és ugyanolyan stoor és ágyteritő, paplan, gyapjutakaró, lópokróc, úti takaró, kecske ás angora bőrök, bel- és külföldi tapéta, valódi perzsa és Smyrna szőnyeg, nemkülönbeu soproni gyárunk kézzel csomózott szőnyegeiből rendkívüli választék. . ....... . ------- Cárunkét kérjük m*s KÉ RJEN BÚTORSZÖVET MINTÁKAT ÉS KÉPES ÁRJEGYZÉKEKET ! téríteni
