Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-26 / 39. szám

3 Qldai. Mátístallca, 1313 MÁTÉSZALKA szeptember hó 25 39 (334.) szám, ható véleményei szolgálni a szenvedő emberi­ségnek. Szerintem első sorban ott kellene kezdeni, hogy egy bizonyos időre a végrehajtást be kellene szüntetni, mint a viszmajorbeli eseteknél, mert ha t gazdasági életünket és annak ezer baját látjuk, önkéntelenül is ide tereli cselekvésünket, mert ter­més ez idén egyáltalán nem volt, amit a vizes időjárás elöl megmentettek gazdáink, az is jobb lett volna, ha el pusztult volna, mert két, sőt négyszeres fáradság és költség után kitűnik, hogy a kis kalászos még takarmánynak sem jő és a legjobb esetben 10 koronát Ígérnek érte min.-ként. Volt alkalmam a napokban egy hires szamosháti gazdával beszélni, ki oda nyilatkozott, hogy ha az idén az összes termésen földbe veszett volna, sokkal jobban jött volna ki, ez tehát eléggé iga­zolja helyzetünk keserves voltát. Mert a mi az emberi organizmusban a ge­rinc ugyancsak életünkben és egymáshoz való vi­szonylatban a gazdaközönség az, az aki e fontos részt képviseli, a mint látjuk tőlük nincs mit várni a kereskedelem ős ipar következetesen szintén sőt hatványosabban érzi a bajt, mert ha a gazdának nincs, kitől várhatunk rendelést, mun­kát és foglalkoztatást. Islennek végzésében meg kell nyugodnunk ez tény, de ő is azt mondja, hogy ember segíts magadon én is segítelek. Penti azon nézetemre való hivatkozással te­hát csak is azt tartanám ezen borzasztó helyzet Szanálására célszerűnek, ha ennek végrehajtását *t magas kormány mielőbb eszközölné, mert azt Ugy kell gondolni, hogy mainapság a magyaror­szági effektiv vagyon megszűnik létezni, ennek bi- gonyitására egy példát vagyok bátor felhozni. Tegyük föl, hogy X. Y. földbirtokos a múlt­ban egy 200,000 koronás földbirtokkal birt, ame­lyet mint jó! szituált gazda 100.000 koronával ter­helt meg, akkor még mindig gazdag ember volt, intrt 100.000 korona értékű vagyonnal rendelke­zett, mit látunk és tapasztalunk azonban ma, azt t. 1. hogy az illető földhöz ragadt szegény ember, kinek semmije nincs azon igényén kívül, hogy most is ugy költené mintha 100 000 koronája lenne ezt az óriási értékcsökkenés okozza a mi minden téren nevezetesen lábas jószágnál, annál és mindennél tapasztalhat, a mi emberi fogalom szerint vagyont képez. Nagyon is időszerű volna tehát, ha az in­téző körök megszívlelnék óhajainkat és a cselek­vés terére lépnének még kellő időben, mert kü főnben a nagy magyarnak azon kijelentése, hogy »Magyarorszák nem volt, hanem lesz* ugy fog valósulni, hogy Magyarország nem volt, de nem is lesz (isten őriz). A kik könnyen hisznek és még van egy kis zsirozójuk, azt mondják nem kell félni minden És ó maga irt egy cikket. Nagyon szetuá- ' ciós volt, mert leleplezte a tulajdon ingyenes mun­katársait. Az egyikről kiszerkesztetle, hogy a kor- ! inány titkos kémje, a másikról, hogy a külfölddel paktál az ország ellen, a harmadiknak a családi dolgaiba vájkált, egy fiatal poétáról meg azt ta­pasztalta, hogy lopja a hangulatait. Ez volt a leg­súlyosabb vád, mert ez a fiatalember velle komo­lyan a talpas-ember iráshibáktól hemzsegő cik­keit és a poéta egy gunyoros költeményben — négy strófából állott mindössze - kegyetlenül ki­figurázta a talpas-emberi. Legjobban azon nevet­tek. amikor húsos, széles ajkát egy pávián hátá­nak rózsaszínű folytatásával hasonlította össze, a lábairól meg azt irta, hogy egy elefánt megpuk­kadt miattuk az irigységtől. A városban mindenki a versikéről beszéli, sokan betéve tudták és egy élelmes kereskedő megszerezvén a talpas-ember fényképét, anzixká-tyákra sokszoritotta és ugy vesztegette a versike hősének fotográfiáját. Ezt már nem bírta ki a talpas-ember. Mondta is a feleségének: Fiacskám, meggyilkollak. És eladta lapját és egy másik városba költözött. Itt ebben az ä jóra fordul, ámde addig, hogy fogjuk a minimális ^ 12 —16 sőt 18%-os kamatokat fizetni a bankoknak, a pénzzel pedig ugy állunk, hogy a rém magas ka­matláb a bajnak csak kisebbik fele, ellenben, hogy a pénzt egyáltalában beszerezni nem lehet, ez a nagyobb baj, mely körülmény egésten megbénítja az amugy’is pangásnak indult kis kereskedelmünket. Cikkem végére értem, jgaz hogy még igen sokat lehetne e témáról beszélni, de vajha ezen pár sorok inegszivielésre találnának az illetékes helyen és ne lenne a pusztában való kiáltás. Friedman Márton. * Ezen cikket ugy mint beküldetett betüről-betüre a cikk iró kérelmére és azért hozzuk nyilvánosságra, mivet ér­dekesnek találjuk, hogy ezau cikkben a cikkíró a tényleg lé­tezd közgazdasági bajokat csak is az adósoknak a hitelezőkkel szemben való megvédésével véli megorvo­solhatni és egyáltalában nem gondol arra, hogy ezen védőiem »hitelezők többnyire pénzintézetek, kereskedők, és iparosok tönkrej utasát vonná maga után és ily módon az abban foglalt, különben dicséretre méltó buzgalomból eredő javaslatával elfogadás esetében az ország, vagy nemzet-test egyetemes kózgazdasagi állapotának többet ártana, mint használna, — Szerit. 4\J R E K. A „ Mátészalka “ legközelebbi száma az izraelita ünnepekre való tekintettel jövő hó 3-ika, péntek helyett, jövő hó 5-én vasárnap délben jelenik meg. ELŐFIZETŐINKHEZ 1 Felkérjük a t. vidéki előfizetőket, kik előfizetési dijakkal HÁTRALÉKÉBAN vannak, szíveskedjenek azt kiadóhivatalunk címére MIELŐBB beküldeni. — Helyreigazítás. Lapunk mull legköze­lebbi számában »Egyházmegyei közgyűlés* cim alatt leadott közleményünkben azt irtuk, hogy Papos községben a ref. egyház temploma újból épült s az építési költségekhez Főldváry Tamás ottani birtokos is hozzájárult. Most kapjuk erre nézve illetékes helyről a helyreigazítást, hogy a kérdéses templom csak renováltalott, de nem épít­tetett ujból s hogy nevezett birtokos ur annak köllségéhez csak gyűjtés ulán szerzőit, nem pedig saját pénzével járult hozzá. — Rövidzárlat a színházban. Folyó hó 21-én, vasárnap este az >Éva< cimü színdarabot adták. Az első felvonás után n vidám társalgás­ban lévő publikum között egyszerre csak leírha­tatlan riadalom keletkezett. A színház menyezetén lévő villanyvezeték rövidzárlatot kapott és ennek következtében meggyűlt. Mindenki helyéről felug­idegen városban azon töprengett, hogy a talpát, hogyan értékesítse. Erős, hasznavehető volt még a talpa, kár lett volna penzióba küldeni csakhogy az Írókon idvül nem volt más szakmabeli, a ki a -potyaemberrel szóba állott volna. Gondolt tehát egy nagyot és megint lapot gründolt és megint eljárt a város íróihoz. De ezek tudták ám, hogy hálátlan ember letaposta a jótevőit és kijelentet­ték, hogy nem adnak neki ingyen kéziratot. »Akkor adjon hitelbe* — mondta minden al­kalommal a ravasz ember. »Az más* — felelték az ltok és vígan Írták a cikkeiket, amelyekért persze soha egy krajcárt sem láttak. De a talpas-embernek Így is jól volt. A JÓ EMBER. Ez az ember nem volt egy csodálatos te­remtés, ilyennel uton-utfélen lehet találkozni. Egy úgynevezett reklám fi volt, az újságírók társaságát nem azért kereste, hogy kéziralér pumpotja őket, ahnein, hogy ezek a lehető legjobb híreket ler­jesszék róla: milyen kitűnő hazafi, mennyire sze. iáivá hanyat-homlok az ajtónak és ablakoknak rohant, jól lehet, hogy a tűz csak pár pillanatig tartott, a szolgálatot teljesítő egyik tűzoltó a helyzet magaslatára, a színpadra emelkedett és az ott elhelyezett Minimal fecskendővel próbálta a tüzet eloltani, közbe bőven ontva a mélyen dekol- tált csipke blúzokra a hűsítő és mindent eloltó cseppeket. Az izgalom és ijetség átragadt a mű­vésznőkre is, kik a darabnak megfelelő éva- kosztümökben kiugráltak az udvarra, nem kis örömére és gyönyörűségére az éppen akkor ott tartózkodó néhány öreg urnák. Végre sikerült a megijedi hölgyekbe egy kis nyugalmat önteni s az előadás zavartalanul folyt tovább. — Tűzoltó záró gyakorlat. Folyó hó 28-án tartja ez évi utolsó gyakorlatát a helybeli tűzoltóság. E záró gyakorlaton bemutatni kívánja azokat a gyakorlatát is, melyekkel Szatmáron az első dijat nyerte. Nagy érdeklődéssel és varako. zással tekintünk e gyakorlat elé és reméljük, hogy derék tűzoltóink itthon is megfogják kapni uzt a tapsol, amelyet Szatmárcn kaptak a verseny al­kalmával. A záró gyakorlatról a főparancsnok a követ­kező tartalmú plakátot adta ki: »A Mátészalkai önkéntes Tűzoltóság* folyó hó 28 án, vasárnap délután 3 órakor tartja záió gyakorlatát a »Szálkái Qyárteiep és Mezőgazda­sági Részvénytársaság* gyárudvarán. A tűzoltóság azon gyakorlatokat mutatja be az érdeklődő közönségnek, melyekbe' a Szatmármegyel Tűzoltó- szövetség sz évi versenyének első diját megnyerte és pedig: 1.) Iskola szerelés billenő rendszerű mozdony fecskendővel és gráczl kihúzó létrával (13-as csapat). 2.) Qyorsszereiés billenő rendszerű mozdony fecskendővel és gráczl kihúzó létrával. 3.) Taktikai támadás a szeszfinomitó kupolájára az összes tűzoltókkal. 4.) önmentój mentőkötelek­kel a szeszfinomitó harmadik emeletéről. 40 fil­léres belépőjegyek minden tűzoltónál és Weisz Antal papirkereskedésében kaphatók. A záró­gyakorlatra az érdeklődő közönséget tisztelettel meghívom Fazekas Arthur parancsnok < — Uj községi tanító választás. Lapunk múlt számában megírtuk, hogy az újonnan épült községi iskolába megválasztott, Hummer Ernő tanító állásáról lemondott. Kathona Géza iskola­széki elnök ekkor az idő előrehaladottságára tekintettel azt a javaslatot tette, hogy ujnbb pályázat mellőzésével a legjobb minősítésű pályá­zók közül négyen hivassanak fel újabb pályázatra. Ez meg is történt és folyó hó 23-án délután Pécby László elnöklete alatt megtartott gyűlésen szavazás utján Aranyi Kálmán bakonyszegi tanító lett meg­választva. A választás eredménye a közigazgatási bizottsághoz felterjesztett. réti a vá'ost és micsoda áldozatokat hoz a köz- oltárára. De ha egy megszorult ember jött hozzá, kitől a »jó ember* nein várhatott hasznot, akkor nagyon szigorú lett a nyájasságra berendezett arca és pénz helyett tanácsokkal küldte el az embereket. A jó ember egy szép napon meghalt. Ugy-e más hasonló mesében a temetési pompáról, de különösen a papnak a dicsőítő prédikációjáról gúnyosan ima a szerző. Ám ami emberünknél a gúnyolódás bűn volna. A mi emberünk ugyani* ugy végrendelkezett, hogy vagyonát önhibájukon kívül bajba jutott emberek örököljék. Persze min­denki tágra nyílt szemekkel nézett, amikor a* esetről beszélgetlek, de a csudát maga a jó em­ber magyarázta meg Írott testamentumában. Ezt irta : Én egy hiú ember voltam az élet­ben és természetemhez halálom után sem akarok hűtlen lenni. Akarom, hogy sokáig megmaradjon a jó hitem. Szabó Imre Kapható villanyszerelési fizietekben, víilanytstepeken és a «AGYAR Si£MWS-SCHUCK£RT4JlJV£K-iiíl. Btftapest. VL, Teríz-körut 38. Gyár-atCM i3, * A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75°/* árammegtakaritás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom