Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-25 / 30. szám

m

Uátészalfca. 1913.

V. évi. 3d. (225.) száiü.

jtíüns hé 25. \

n ?' *> \ ‘ í ■

IÍRSABUJU HETILAP.

MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre — — — — — .— — 8 koronaFélévre — — — — — — — 4 korona.

Negyedévre — — — — — — — 2 korona.

Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----■■■■" Egy szám ára 20 fillér. ——■---Fe

lelős szerkesztő ;

Dr. TÖRÖK ÁRPÁD.

Fömunkatárs r

SCHREIBER MENYHÉRT.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca). Távbeszélő-számunk: 13.

A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK.

Pusztulás országa.

öleljetek meg.*)

Irta: Kerekes Qy.

Mindennapos borozgatással Áltatgaiom a lelkem bánatát.

Botos nóták, jó dalok mellett A gondom nekem nyugodalmat ád.

Nem fö ma fejem éltem s baj miatt. Sírásra sohseni görbéd el a szám. Nem vágyódom el távol — falura,

Mól Nóra busul, sir értem talán.

Csöndes az éjjel, akad jó barát.

Ajtót nyit szívvel szolid borozó,

Cigány mindig van, ház bús nótákat: Csöndesen sírva mulatozni jó.

Papos voltomat nem éri szégyen, Mámorban tárlóm józan voltomat. Nappal csönd-ember, éjjel vig fiú,

— Odvözlégy áldott, forgó változat!

Tévesztett sorsom kicsinyre törpül,

Az életemre nincs kádencia. öleljetek meg: nem leszek soha Az iskolánknak mostoha fia.

■Simult idők. siratáso.

Irta: Szigethy f.

Csendes szobákban elpihent a város, Magam megyek a csendes éjszakába

Délkeleti és keleti Magyarországot borzasztó csapás sújtotta. A nyári vizára- dás tizenöt vármegyében pusztított, száz >Jalu határát öntötte el, száz és száz házat sodort el és vagy tiz városnak okozott károkat. A vizáradás lábán érte a termést és nagy részt kiirtotta A kár lehel tízmillió, de lehet harmincmillió is. Az ország legszegényebb részeiben pusztított az elemi csapás. A rettentően sújtott nép, sok százezér ember Ínsége, nyomora, kétségbeesése leírhatatlan.

Három egymásután következő esztendőben szakadt Magyarországra a vizáradás csapása, kevés különbséggel, ugyanazokban a vármegyékben. Mintha valami bosszúálló nemezis haragja zúdulna Magyarország keleti felére, a legszegényebbre, u legelmaradottabbra. Hogy mint fogja fel ez az országrész, mint fogja az egész ország kiheverni ezt a szörnyű csapást, annak csak az isten a megmondhatója, az Isten, aki a közmondás szerint csak azt segíti meg, aki magán is tud segíteni. Ha íeális igazság lenne ez a közmondás, hol lenne ma Magyarország? . ..

Évtizedek óta készen hevernek már a földművelésügyi minisztériumban Magyar- ország vizszabályozásának tervei. Hozzáértők mondják* kitűnő, elsőrendű lervek melyeknek megvalósítása nem sokkal kerülne többe, mint az idei árvizek pusztításai, de semmiesetre sem többe, mint azok a károk, melyeket a három egymásután következő esztendő árvizei okoztak. Ezekből a pompás tervekből azonban a legutóbbi tiz esztendő alatt semmi, épenséggel semmi nem valósult meg. Tiz év előtt legalább a Dunán folyt vaianVéfyes szabályozási munka, a Tiszán is Szolnok és Titel között Meg is van a látszatja, mert egyenesen ki van zárva, hogy a Duna, vagy Szolnok alatt a Tisza a szokványos nagy esőzések hatása alatt olyan pusztításokat vigyenek véghez mint az olyan jelentéktelen folyók, mint a Maros, Béga, Szamos és a Felső-Tisza és ezeknek még jelentéktelenebb mellék folyói, melyek az év legnagyobb részében patakokként szerepelnek. Ezek a palakok most mindmegannyi beltengerekké váltak és soha ezelőtt nem ismert vadsággal rombolnak, pusztítanak emberi életet és vagyont. Sok helyütt olyan vehemesen rohannak, hogy leszakítják a humuszt és magukkal sodorják!

Tiz esztendő allatt nem akadt egy a váltakozó kormányok között, amely a viz- szabályozás ügyével legalább tettetett komolysággal foglalkozott volna.

Ami jó volt odalent, azt is elrontották, tudatlanságból, kapzsiságból és lelkiisme- retlenségből. Jöttek milliós nagyválalkozók nagyobbára külföldiek és kezükbe kapari- totiák a keleti Kárpátok évszázados rengetegeit. Megindult egy nagyszabású »faipar s ma kopáron számtalan négyzetmért- földnyi területeken a hegyek mi sein állja már útját a keleti szeleknek, fergetegeknek* egy merőben uj, az előtt soha sem tapasztalt időjárás kezd odalent rendszeressé válni s hozzáértők azt mondják, hogy a rengeteg, abnormis esőzések az óriási erdőirtásokkal vannak összefüggésben. A Qroedel urak báróságát igy sínyli meg több százezer szegény ember!

5 csak néz kialudt, száz ablak szemével Az ős Collegium késő fiára.

Nagy bánat ül ki megszürkült falára:

A régi, jó fiuk nagy messze mentek. Boltíves teste más fiukra hajlik,

Azóta hozzá mások érkeztek meg.

Szomorú arccal, megfáradva járunk. Vagyunk kis álma, sok gondu legények. Csak néha nem félünk nagyot kacagni. Csak néha hisszük el, hogy szép az élet.

Más lett a kedvünk, a nótánk azóta. Fekete tógánk is már elvesztettük. Diákszobákban csendes lett az élet, — Szomorú órák csak múlnak felettünk.

. . . S szinte hallom a késő éjszakából, Félig kihajtott öblös kancsók mellett Szomorú arcú, tógátus diákok Minket sirató nótát énekelnek.

*) Akit érdekel egy ősrégi collegiumnak diák romantikája, az bizonyára örömét fogja lelni a fenti két szerzőnek most megjelent „Pataki Versek“ cimii, csinos kiállítású füzetében. Megrendelhető kiadóhivatalunk utján- Ara 1 korona.

A VÁROS RÉME.

Saint-Savininben hirtelen összevesztek a legjobb barátok, eljegyzések bomlottak föl közvetlen az esküvő előtt, a legjobb egyetértésben élő házaspárok érthetetlen gyorsasággal elváltak; üzletLapunk mai száma 6 oldal.

emberek és részvényesek — mintha egyéb dolguk sem akadt volna — kölcsönösen perelték egymást, tigy hogy a törvény emberei s az ügyvédek tulhalmozva voltak munkával.

És ez mind Balagnasse asszony müve volt.

Gazdag, özvegy, gyermektelen lévén, csak egyetlen gyönyörűséget talált az életben — pletykát csinálni. Betegségig borzalmas volt nyelve, a szó teljes értelmében tönkre tette az egész vidéket és senkisem találta meg az ellenszerét e gyilkoló méregnek.

Rágalmazásai époly ügyesek, mint gonoszok valának. Egész szelíd hangon beszélt, gyengéd, kimért szavakkal. Szerinte, tiszteltés szeretett minden embert, a lelkét adta volna barátaiért és tüzbe menne barátnőiért. De mindennekfölött egész sereg botrányos dolgot tudott, amit minden egyes ismerőseinek úgy mondott csak el, »ha a világért tovább nem beszél.«

Mindenkihez szives volt, készséges, ahol bajt sejtett, amellett egy csomó ember állt rendelkezésére, akik kémszolgálatokat teljesítettek neki a »drága jó emberek“ apró és nagyobb botrányairól. Mihelyt egy férjet törvénytelen kalandon értek emberei, vagy feleséget találtak randevún, nehézségei voltak egy üzletiembernek, ő volt az első, aki megtudta és rögtön elvitte szellőztetni rossz nyelvét. A hűtlen férj »sajnálatra méltó« feleségéhez igy szólt:

— Istenem mennyire irigylem önt családi

boldogságáért. Milyen páratlanul finom ember a férje kegyednek! Igazán szebb, bensőbb házas-