Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-25 / 30. szám
2i oldal. Mátcszalkat 1913. Julius hö 95. 30. (225.) szám. A telefon. Hossza küzdelem és nagy anyagi áldzatok árán sikerült elérnünk azt, hogy telefont kapott városunk. Hogy mennyi előny származik ebből azt nem szükséges bővebben fejtegetnünk, azzal is tisztában van bizonyára minden olvasónk, hogy kényelmi szempontból a telefon úgyszólván, megfizethetetlen és most, hogy már megvan, hát szinte nélkülözhetetlen. Hogy mennyire néllkülözbetetlen, azt csak akkor érzik városunk telefonelőfizetői legjobban, mikor egyszer-egyszer — nem is olyan nagyon ritkán — elromlik a telefonjuk és nem tudják azt használni. Már több mint egy félesztendeje annak, hogy élvezzük a telefon által nyújtott előnyöket és kényelmet, de szenvedjük az azzal járó kellemetlenségeket is és ha a kellőt összehasonlítjuk, hát bizonyára sajnálattal kell konstatálnunk, hogy a sok kellemetlenség, a bosz- szuság és méreg amit telefonunknak mai kezelése okoz, nem ér tel az általa nyújtott előnyökkel és kényelemmel. De azt hisszük, hogy a kellemetlenségek csak átmenetiek lesznek és reméljük, hogy a posta és távirda igazgatója: Siket Trajáni ki szigorú pontosságáról és pedánsságáról ismeretes fog találni módot rá, hogy a jövőben ne legyünk kitéve a sors és a telefonos kisasszonyok szeszélyének. Hisszük és reméljük, hogy ő, sem fogja helyesnek találni azt, hogy egy-egy zivatar után elromlanák a telefonok (a gyenge szereléstől, vagy az erős légköri elektromosságtól), hogy akkor 1—2 hétig ne beszélhessünk telefonjainkon. A közel múltban pl. majdnem az összes telefonok használhatatlanok voltak egy teljes héten át. Ilyen esetnek nem volna szabad előfordulni És ez nagyon könnyen elkerülhető volna csak egy állandó szerelőt kellene itt tartani a telefon igazgatóságnak és igy nem volnánk kitéve a nagykárolyi telefonközpont önkényes eljárásának. Még ettől is abszordumabb állapot az, hogy Szatmárral iigyszólván lehetetlenség beszélni, legalább is ha legfontosabb és sürgős elintézni valója van valakinek, nem szabad, bogy a tele- ft ura bazirozza, mert ha reggel felhívjuk Szatmárt, csak este kapjuk meg, de gyakran megesik az is, hogy csak másnap kapunk kapcsolást. Hogy ennek mi, illetőleg ki az oka, azt nem tudjuk. Az egésznek az a látszata, hogy a nagykárolyi központ a feletti bosszúságában, hogy ők csak pénzért, mi pedig díjtalanul beszélhetünk Szatmárral, nem kapcsolja azt nekünk és szándékosan tartja vissza a vonalat. Reméljük, hogy a posta- és távirda igazgatóságnál panaszunk meghalgattatasra fog találni és annak orvoslása nem fog soká késni. MÄTESZAL k a _ 4í I RE K. ____ — Országos gyűjtés az árvízkárosultak javára. A belügyminiszter az árvízkárosultak segélyezésével kapcsolatos, részben folyamatban lévő i Hé/.kedéseken kívül országos gyűjtés iránt is intézkedett. Az egyletek is akcióba léplek. Így a »Jósziv Egylet« 45 ezer korona segélyt utalványozott ki kilenc vármegye károsultjai számára. — Ötvenezer helyett hatvanezer. A létszámemelés kérdése, melyről az utóbbi hónapokban már többször volt szó, a legközelebbi jövőben aktuálissá válik. A hadvezelőség, nem mint eddig tervezve volt, ötvenezer, hanem hatvanezer fővel kivánja emelni az eddigi ujonckontingenst. Ezt a többletet állítólag a kü'politikai helyzettel okolják meg. A hatvanezer létszámemelésből 30.000 a közös hadseregre, 3000 Bosznia-Hercegovinára, 15.000 az Osztrák Landwehrre és 12000 a magyar honvédségre esik. A létszámemelés után a közös hadsereg és a két hadsereg évi ujonc- julaléka az eddigi 220.263 ember helyett 280,000 lesz. — Visszautasított gavallér merénylete. Egy szerelmes csengetujfrhii gazdálkodó revolverrel rálőct és nyakán súlyosan megsebesített egv asszohyi, aki őt Szerelmi ajánl Iával elutasította. Bárgyún Mihályné szül. Pap Mária cseiiger- ujlálui lakosnak férjé-már három éve Amerikában tartózkodik ahol szorgalmasan gyűjti a pénzt itthon hagyott négytagú családja számára, hogy őket is átutaztassa majd magához Amerikába. Kecskés Péter csengerujfalui gazdálkodó minden alkalmat felhasznál! arra, hogy a szép Búr- gyánnét szerelmi ajánlatával ostromolhassa s mikor látta, hogy szép szóval nem boldogul, vakmérő merényletre szánta el magát. Az elmúlt hét egyik estéjén Kecskés ügyesen belopódzott Burgyánné lakásába, ki gyanútlanul tért nyugvórra gyermekeivel. Mikor már minden elcsendesedett, az éjszakai lovag előjött rejlékhelyéről s az ágyban fekvő szép asszonyt ismételten ostromolni kezdte. Burgyánné a tolakodó szerelmest kiutasította a lakásából, az azonban fenyegetőzni kezdett, hogy megöli, ha ajánlatát elutasítja és miután Burgyánné erre sem hajlott, az elutasított szerelmes revolvert rántott elő és azzal a szép asszonyra lőtt és azután elmenekült. Burgyánné az ügyészségnél gyilkosság kísérlete miatt megtette a feljelentést Kecskés Péter ellen. — Aratási szabadság meghosszabbítása. Országszerte örvendetes fogadtatásra számíthat a közös hadügyminiszter azon rendelete, mellyel a balkáni események folytán létszámkie- gészités végett behívott és az aratás céljaira rövid ideig szabadságolt tartalékosoknak ezen aratási szabadságolását saját kezdeményezéséből nyolc, esetleg tiz, söl tizennégy nappal meghosszabbította. A hadügyminiszter ezt a rendelkezést azzal indokolja, hogy Magyarország számos vidékén a kedvezőtlen idő járás és az elemi csapások folytán az aratás sok helyen megkésett úgy, hogy a szabadságolt tartalékosok a munkából nem vehették ki részüket, ezért a hadvezetöség, mint a rendelet mondja, szükségesnek tartotta az illető vidékeken a földmivélő lakosságnak érdekeire való tekintettel ezen szabadság hosszabitást engedélyezni — Romlott hús behozatala. Klein Márton kocsordi mészáros folyó hó 20-án romlott húst hozott be városunkba, hogy azon itt túladjon. A rendőrség azonban ezt megtudva, a husi rögtön elkobozta és a közigazgatási hatóságnak jelentést tett, mire az állatorvos vizsgálta meg a húst, azt tényleg romlottnak találta és elrendelte az azonnali elásatását. — Tömeges betörés Csengerben. A múlt hét fvlya nán vakmerő betörések sorozata tartotta izgalomban Cr.enger lábosait. A rejtelmes betörök, az élelmiszertartó pincéket tisztelték meg látogat.vsukkal s hat helyen nagyobb mennyiségű élelmiszert elloptak. Így Groszman József pincéjé- j böl egy bődön libazsírt és különféle husnemüe'-et loptak el, melyeknekértéke körülbelül 150-200 korona. Klein Ignác pincéjéből két métermázsa tengerit Klein Rezső gyógyszerész pincéjéből 10 kg. éihert, nagyobb mennyiségű assznbort és élelmiszert, mintegy 200 korona értékben. Kaufman An- la! pincéjéből 50 liter bort és udvarából 10 tyúkot, Friedman József kamarájából ruhaneműt és Póior Elemér reí. lelkésztől 1 kenyeret loptak el a vakmerő betörők. A csendőrség erélyesen kutat a betörök után. Bizonyosra vehető, bár a nyomozás még meg nem állapította, hogy a csenger pinezéket a környéken tanyázó kóbor cigányok dézsmálták meg. életet nem ismerek, mint az Önét. Mondtam is annak az együgyü H. asszonynak, az Ön legjobb barátnőjének, hogy nem lehet igaz a mese, hogy Önt, aki oly ideális mintafeleség, megcsalhatná férje egy undok, harmadrangú színésznővel. Mert van aki azt állítja, hogy ez igaz volna. Hiszen olyan bestiákra egy szép asszony férje nem is köp . . . A férjjel pedig ha találkozott, nem volt sürgősebb mondanivalója, mint az, hogy némely ember még azt is feltételezi, az a kis hadnagy azért járt házukhoz, mert a lehető legtüzesebben udvarol az asszonynak. Sőt volt aki látta őket együtt randevún . . . Ha azonban a tiszteletreméltó hölgy nem tudott biztosat, költött mesékkel állt elő, melyeknek kitalálásában mester volt. Az egész város örökös aggodalomban élt. Mert haj! — emberek vagyunk és kinek ne volna egy ici-pici titkolni valója. Ennek dacára a kedves hölgy általános tiszteletnek örvendett. Először is mert mindig akad ember, aki szereti a rosszat hallani másról; másodszor Balagnasse asszony Franciaország egyik legősibb nemesi családjából származott; igy aztán nagyon természetesen a köztársasági franciák különösen megtisztelve érezték magukat, ha úri házához meghívta őket. Egyedül Crecy-Manber merészelte az ellene való fellázadds zászlóját magasra emelni, mert tudta, hogy Balagnasse asszony oka annak, amiért <lt nem léptették elő tábornokká, ó volt aki alattomosan elterjesztette azt a hirt, hogy az ezredes epileptikus és alkoholista, hogy a bridge játszmánál csal és ehez hasonló szeretetreméltóságokat. Ez azonban nem hátráltatta a tiszteletreméltó delnőt abban, hogy a maga részéről ki ne jelentse, mennyire tiszteli a férfierényekben bővelkedő ezredest. — Az az átkozott vén boszorkány! Az a gonosz Xantippe ! — dühöngött az ezredes reggeltől estig. — Csak tudnám miképpen büntessem meg érdeme szerint! — Mit tehetne ön Balagnasse asszonynya! szemben ? — vélték sokan. — Majd meglátják! Úgy teszek mint vén macskával, ha az neveleilenkedik. A menykőbe is, egynek már muszáj szembeszállni a város vénével . . . Nemsokára Balagnasse asszony meghívót küldött az ezredesnek is, házánál tartandó szin- előadással egybekapcsolt estélyre. Hálás köszönettel fogadta Crecy-Manber e megtiszteltetést, sör megkérte a ház kedves úrnőjét, hogy régi barátját, Santa Jamaica márkit is magával hozhassa. A műsor megkezdődött és a lehető legunal- masabban folytatódott, öreg és fonnyadt, aztán fiatal, de nagyon kövér hölgyek szavaltak, éne- keltek és egy közeli földbirtokos saját verseit olvasta fel. Hegedűszóló következett ezután, amelyet jobb lett volna tiz mérlföldnyiről hallgatni. Santa Jamaica márkin kívül ugylátszott mindenki unatkozott. De ő megfeszített figyelemmel élvezett mindent, amit elébe tálallak. Aztán maga is a zongorához tilt és vidám keringőbe kezdett... — Az ön barátja nagyon elragadó ember — szólt a ház úrnője az ezredeshez — valódi grandseigneur . . . — Nemde asszonyom ? Régi velencei nobilitás. Végre szünet következett. Balagnasse asszony csevegni kezdett. Egy fiatal kis leánykáról beszélt, akinek egy hét múlva lenne esküvője. — Olyan csinos a kicsike. Madonna arca, angyali lélek. Müveit. Okos. Kitűnő háziasszony. Kár azonban, hogy a nagyapja a börtönben lett öngyilkos ! Mindenki szinte memeredve ült a helyén. Tudják, ha a bevezetés ily szörnyű, akkor ma végzetes dolgokat fognak itt hallani. Balagnass* asszony egy pillanatra szünetet tartott, körülnézett, leste a hatást. Akkor újra szólásra köszörülte a torkát és — — Milyen szerencsétlenség az, hogy én a legrosszabb nyelvű asszony vagyok és dacára nagy ostobaságomnak, mégis előkelő szerepet viszek . . . A teremben leírhatatlan volt a meglepetés. A ház úrnője arca biborpirossá vált és dadogva kérdezte: — Ki volt az a vakmerő, aki «féle szókat engedett meg nicjjgának? Szema egyre vadaimul forgott és arca kezdte a lilaszint mutatni. Akkor újra megszólalt: — Igen, valóságos undok Xantipe vagyok, akit nem volna kár máglyán megégetni. A másik percben pedig, mintha már megbánta
