Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-05 / 1. szám

5 oldal. Mátészalka, 1933. január hó 5. 1. (196) seám. MÁTÉSZALKA Eszméin tafás n elmúlt esztendőről. A válságos esztendők fekete lisztáj.ra kerül fiz 1912. év. Rettentő örvény izéién jártunk: a világháború veszedelme fenyegetett bennünket. Még nem múlt el végleg * fenyegető rém, de «z esz­tendő végén mégis csak íeicsilinn egy kis béke- reménység. Ez a kis remény az egyetlen fényes pont, mely a gazdasági életre boruld sötétséget enyhíti. De e pontocska körül is súlyos gondok, aggodal­mak torlódnak. Háború nem volt » mégis háborús sebekből vérzőnk, óriási depresszió minden téren, megrendült vattaiatok, tönkrement exisztenciák, meg­csappant kereset s mind ezek tetejébe az alig lep­lezett mozgósítás roppant költsége s a katonai ter­hek nyomasztó suiya. Düledékek és romok, amere a szem ellát. Ez a szomorú látvány sújt le ben­nünket évzártáva!. A háborús veszedelem okozta rendkívüli hely­zet mindenekfölöít a pénzvisvonyok abnormitásában jutott kifejezésre. Pénzdrágaság és pénzszűke fő- jellegzetessége az elmúlt esztendőnek. A töke a s >ó szoros értelmében elbújt, a pénzforrások be- ungultuk vagy csak roppant vékonyan folydogáltak s ipar, kereskedelem és vállalkozás elsorvadlak a pénzszomjuságtől. A hitelélet terén a felforduláshoz közelálló jelenségek mutatkoztak ; építkezések akadtak meg, beruházások, üzembővilések lehe­tetlenné váltak, a hiteleket megszorították, a t ikarékbetéteket kiszedték s a fizetésképtelenségek es bukások egész áradata zu.Iliit reánk. Most de­rűit ki csak igazán, milyen vékony és rövid a ta­karónk. S tagadhatatlan, hogy erősen tulnyujtóz- kodtunk azon. Túlságosan »hitelélet« éltünk, tarta­lékaink igen csekélyek, s többet költünk a kele­ténél. Ennek a reakciója nyilvánult meg most a háborús félelem nyomában, s ezért éreztük sokkal súlyosabban az általános gazdasági depres­sziót, mint Európa egyéb országai. Az ipar és kereskedelem minden ágában egy­forma a panasz: az 1912, esztendő biztató kilá­tásokkal indult és lesújtó csalódásokkal végződött. Az egyetlen vigasztaló mozzaaat, hogy gondokkal, küzdelmekkel teli korszakot szívósságával, ellent- íálőkápességévsl mégis csak megúszta habár­sok sebből vérzik, és szervezete elég erős, hogy azokat kiheverje. Biztató e részben, hogy gazda­sági életünk főalapját, a mexőgazdsdgot, aránylag alig érintették mélyebben az esztendő válságai. Az ez évi termés habár alatta maradi a tavalyinak s az azt megelőző esztendőnek az értékesítési viszonyok i edvező alakulása folytán erősbitette gazdáink helyzetét, s csak a háborús ngodalmak okozta tnrtóz­r.tenni. Szavakkal akar boldogulni? Gyenge lesz. Lássa, a maga őszintessége engem is öszintes- zégre hangol, különben kérte is, hogy őszinte le­gyek. Nos, az leszek. Vigaszt az ember eszik ese­ményekben talál. Nzigy eseményekben. És a leg­mélyebb események azok a csÓKok és ölelések amiket ilyen tizennyolc éves lányoktól kapunk, mint maga. Tömören fejeztem ki magam, s átlói felek, hogy igy hirtelen, merészen brutálisan . . Érzem, tudom, hogy ilyenkor a szavakat megfe­lelő adagolással kellene kezelni, de lássa, valami öszinteségi roham ilyen nyers modorra kényszerit. Lássa, ezt csak azokkal szemben engedhetjük meg magunknak, akik hozzánk nagyon, nagyon közel- nllanak, Engedje meg, hogy ezt érzem én is. amikor magával állok szemben . . . (A többit az igen tisztelt olvasók inár úgyis ismerik, azt nem Írom le, csak a motívumait jel­zem; bealkonyulás, sok, sok meleg szín, furulya­szó a* országúitól, félhomály, muzsikáló kósza szellő, elnyomott sóhajok, lomha vágyak, vonagló ölelések, megrázó csókok, amig a mama hivó hangja meg nem szakítja az idilt. Szóllan vacsora, csöndes bucsuzás, titkos, megértő kézszoritás) Aztán Péter továbbutazott. Az éjféli gyors elvitte, valamerre Pétervár felé, a muszkák hazá­jába. És ha Önök azt hiszik, hogy Péter tényleg tu utazás mánikusa, hogy most itt hagy egy lányt, oki szereti és akit szerel, hogy pompás, vissza- v.ilihaíatlan napokat szakit szét, — akkor megsúg­juk, hogy Péter okosan cselekedet», Péternek el 1 ellett uláznia ■— mert Péter kávéügynök volt, utazó a kávé és the?, branchebnn. Keleti Armand. kodás magyarázza meg, hogy a termésből befolyt nagy összegek nem áradtak szét kellő mértékben a gazdasági csatornákba. A béke korszaka meg fogja nyitni a lezárt zsilipeket s az újból visszatérő biza­lom nyomában uj munka- és vállalkozási kedv fakad. Nagy bankjaink és pénzintézeteink ez évi mű­ködéséről eredményeiről ők maguk számolnak e visszapillantásunkkal kapcsolatban. A legtöbbjük az utóbbi évek tőkeemelése után teljes erővel és sikerrel dolgozott annál inkább, mivei a pénzdrá­gaság a kamatjövedelmekben erősen kifejezésre jutott. A közlekedési vállalatok is elég jól zárják mérlegeiket. A gabona-campagn* a vizijármüvek teljes kihasználását telte lehetővé s a vasúti dríu- varozás is kiadós volt. A forgalmi zavarok az idén nem voltak oly nagymérvűek, mint az előző években; igaz, hogy a legutóbbi hónapok kereske­delmi pangása visszahatott az áruforgalomra is. Külkereskedelmünk ebben az évben is emel­kedést mutat. De egyúttal erősen dominál külke­reskedelmi mérlegünk passzivitása. A behozatal hónapről-hónapra növekvő arányban múlja felül a kivitelt s hova-tovább félő, hogy ennek hatásai nemzetgazdaságunk fejlődésében zavard módon fognak nyilvánulni. Az évek óta tartó drádaságok az idén sem •nyhült. A lakás- és élelmezési viszonyok inkább rosszabbodtak s a legtöbb ipari termék, a karte­lek révén, állandó áremelkedésben van. Ez is egyik súlyos veszedelme nemzetgazdaságunknak, mert a kereseti viszonyok nagy aránytalanságba kezdenek jutni a megélhetéssel. Abban a szomorú jelenség­ben, melyet fentebb érintettünk, hogy tudniillik túlságos »hiteléletet« élünk, nagy része van az élet egyre fokozódó drágulásának* Lezárván e válságos esztendő mérlegét, bi­zony igen nagy tételek kerülnek a veszteségszám­lára. Nem csüggedünk azonban, ha a jövőbe pil­lantunk. A mi erős és egészséges volt gazdasá­gunk szervezetünkben, kiállóba a megpróbáltatást és megedződött a küzdelemre. S hogy újból a föllendülés áldásait éhezhessük, nincs egyébre szükségünk, csak kül- és belpolitikai békére. A balkáni háború lezajlása és remélhetőleg közeli békekötés kedvező gazdasági konjunktúrákra nyújt kilátást. A területileg megnagyobodott balkán ál­lamokban hosszas és tartós kulturmunkának kell megindulnia ; ez már maga hosszabb békekorsza­kot igér. De e kulturmunkának első sorban gaz­dasági téren kell megnyilvánulnia s e részben n magyar iparnak és kereskedelemnek bőséges alkalma nyílik a balkán piacokon való tér­foglalásra. Egy hosszabban tartó európai béke-óra mozgósítani fogja a soká tétlenül heverő és eldu­gott tőkéket. Alkalom nyílik jó és biztos befekte­tésekre s a vállalkozási kedv feléledésével, a pénz olcsóbbodásával és a termelés ujuit erejével aránylag rövid idő alatt pótolhatók lesznek a most !azáruió év vesztességei. A gazdasági fejlődés szakadatlan mozgásá­ban hullámhegy és hullám völgy torlódik egy­másra. Nincs nyugalom, nincs megállás egy pil­lanatra sem. A gyönge alul marad; az erős fel­küzdi magát és tovább jut. Nem csüggedő lélek és fáradhatatlan karok leküzdik a válságokat s a veszedelmeket. Kitartás és munka, ez az életképes egyének és az életképes nemzetek legnagyobb ereje. Ebből kívánunk sokat, mennél többet a ma­gyar nemzetnek az uj esztendő küszöbén. Jr\j KE K. — Szilveszter est a Központban. Máté­szalka úri családai sikerült piknikkel összekötött Szilveszter estét rendeztek a központi szálló nagy termében. Híre hamva sincs a télnek, fekete volt a Karácsonyunk és sáros a szilveszterünk. A ha­gyományos Szilveszteri jókedv mintha, alább ha­gyott volna, a mulatozás az idén nem volt olyan meghitt, meleg, mint az előző években volt, mit egyes egyedül a rossz gazdasági viszonyok okoz­tak. A családapák gondtelt arczczal jártak-keltek, a szilveszteri estére őket az elmaradhatatlan — atra cura — Asszonyok azonban ennek dacára kiteltek magukért, a kitűnő ételek és italok a szebb jövőbe vetett hitet és a jobb időkbe vetett bizo­da'mat fényesen pé'dázták. A legnagyobb gur- mandok is passzióval áldoztaták gyomruknak és Bachusnak és köszönthették a regeit, mely az uj évben is reánk virradt és talán jobb napokat és kevesebb leszámítolási jegyzéket hoz. Gyula czigány lágy muzsikája nyomán osztani kezdett a ború s a fiatal asszonyok és szép lányok a fehér plaszl- ronos gavallérokkal a zene hangjain kecsesen kezdték emelgetni lábaikat akár a néhai elmúlt esztendőben a bankok a kamatlábait. Jelen voltak a következő hölgyek Dr. Bródy Sándorné, Fazekas Artknrné. Feldman Árminná, Dr. Fuchs Jenöné, Fuchs Gyuláné, Feldman Dezsőné, Gaál Sándorné, Klein Andorné, Klein Móricné, László Imréné, Ro- bay Gyuláné, özv. Steinberger Samuné, Talay Pálné, Weisz Lász'óné, — A járásbíróság ügy forgalma 1912. évben. Az elmúlt nehéz esztendő fokozottabb fel­adatok elé állította a helybeli kir. járásbíróságot. A bűnügyek kivételével a törvénykezés minden ágában szaporodott az ügy forgalom a múlt évi­hez képest. A sommás ügyeknél legnagyobb a sza­porodás, mert mig 1911. évben beérkezett. 890 drb. sommás per, addig az elmúlt évben 1434 sommás keresetet adtak be. Ezen számból te­kintettel arra, hogy csak egy biró tárgyalta som­másba, csak 562 dr. jött át az uj esztendőre. Az uj jásbirósági beosztás szerint ezen övtől kezdve két biró fogja tárgyalni a sommás pereket, «■. ügyek nagyobb részét Deine Kálmán kir. járás- birő ki eddig a lelekkönyvben dolgozott vette át, mig Bányay Endre vezető jdrásbiró a megkezdett sommás pereken kívül a telekönyvi osztályt kapta. Az örökösödési ügyek száma 243 volt, melyből a közjegyző közbejöttével lett letárgyalva 234 drb. A büntető ügyek száma határozott apadást mutatt az előző évihez képest, mert 300-at adtak be ke­vesebb büntető feljelentést az elmúlt évben, ami ta­lán az erkölcsök javulását mutatja. Ijesztő mér­tékben szaporodtak a végrehajtási ügyek, mintegy 600-al, a mi a szomorú gazdasági esztendőnek, tudható be. 600 emberrel szenvedett több mint 1911-ben, a mai percentekben kifejezve 200 °/o-ot tesz ki. A büntető és végrehajtási ügyeket ezután, is Balássy Miklós kir. járásbiró Intézi. A járás* bírósági ügyforgalom emelkedése előbb-utóbb nél­külözhetetlenné teszi egy uj bírói állás szervezését és beálUit.ísát. — Rázzin a Nagy Bertalan korcsmá­jában. Kállay Szabolcs a mátészalkai járás fő- szolgabirája a műit hó 29.-én vasárnap délután, eredményes rázziát tartott a Nagy Berti-féle korcs­ma helyiségében. Többször érkezeit már panasz, hogy egyszerű falusi embereket, akiket balsorsuk a korcsmába vezényelt, sipistákból álló kompánia, állandóan fosztogat. Azonkívül, a hazárd játék éjjel nappal folyik s ugyancsak e barlangban so­kan áldoznak az egyszerű becsületes nép közül zülésnek Indult család apák, Bachusnak és Vénus- nak is. A panaszok alapját kinyomozandó Kállay vette kezébe az ügyet és vasárnap Szakolyi Dá* niel és Márkus Mihály ceeudőrökkel bekerítette á korcsmát és az. ott játszó társaságot lefülelte. A korcsma egy sötét helyiségébe a zöld asztalnál vígan folyt a ferbli és a népszerű huszonegy. Hop­pon éretett Bétéry Ferenc, Elyüs István, Kádár János. Slajfer Mihály, Kis József, Kun Adám. legifj. Várady István, Novák Gusztáv, Varga La­jos, Csigay Sándor mindannyian mátészalkai lako­sok. A kártya asztulnál lefoglalt a hatósági 3 csomag kártyát és a bankban 4 K.- 74 fillért, me­lyet a feljelentéssel együtt áttett a helybeli kir. járásbírósághoz. A korcsma bérlőjét, kt helyet adott a szerencse játéknak, Nagy Bertalant szerencse játék kihágása miatt a helybeli főszolgabiróság a fenti tényállás alapján 100 korona pénzbírságra ítélte. A játékosok felett még nem Ítélkezett a já* ráíbiróság. — Lejárt pályázat, a szatmári ref. lelkészi állásra a következők pályáztak: Baja Mihály Mi- kesporti lelkész, Boros Jerfő óvári s. lelkész, Birtha József lévai lelkész, Kiss Bertalan szamos- keéri espereslelkész s Varga Jenő méhteleki lelkész. — Dohányfüsthatása. Annyi minden rosz- szat beszéltek össze-vissza a dohányzásról, hogy egyszer igazán már jót is lehet róla mondani, hisz már a legelemibb igazság is megkívánja ezt. Mér­ges anyagai ugyanis nem csak az emberi szarve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom