Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-05 / 1. szám

3 oldal. Máiéezeik«, MÁTÉSZALKA január hó 5. 1. (196 ) SEáttíb kelre hatnak kártékonyán, hanem azokra a hatton» tálán lényecskékre is, melyeket a bacilus néven ma» gnnkban hordunk. Miután a sok baktérium belé» légzés után jön a testünkbe, feltehető és egyéb­ként is világos, hogy a dohányfüst érintkezésbe jön velük s ezeket megsemmisül. Hogy ezt a kérdést közelebbről megismerjük egy bécsi orvostudós tü­zetesen foglalkozott veie és eredményeit a követ­kezőkben foglaljuk össze. A tudós egyes csöveket különféle bacillusokkal telitet s a csövet azután a dohányfüst hatásának tette ki. A difterülsz bacil- lusaira a dohányfüst nagy mértékben hatott, ameny- nyiben nem növekedtek tovább vagy csak nagyon csekély mértékben növekedtek. A tifuszbacillusokra gyakorolt hatása a dohányfüstnek már sokkal cse­kélyebb volt, de ezek növekedésére is károsan ha­tott. A gennybaktériumokai ellenben n dohányfüst valósággal pusztítja úgy, hogy összesorvadnak, minthogy növekednének. A tudós abban foglalja össze fejtegetését, hogy a dohányfüst a szájban levő baktériumok legbiztosabb kipusztilója. — Szilveszter-est n Vasúti vendéglő­ben. Az ó év uiolsó estéjét a Vasúti vendéglő­ben is hangos jókedvvel ünnepelték. Igen szép tár­saság verődött össze, urak es hölgyek vegyesen foglaltak helyett az asztaloknál és teljesen meg­töltötték a csinosan berendezett vendéglő díszter­meit. Rózsa Gyula cigányprímás jó zeneszóval gondoskodott arról, hogy a hangulat az uj év be- következéseig ne lankadjon és Szúnyog József ven­déglős figyelmes és szolid kiszolgálásával a vendé­gek teljes megelégedését érdemelte ki.-- Kártérítési pür a szatmári gyilkosságból. Póris Antal, a meggyilkolt szabóinas apja kárté­rítési pert indít Inglik József szabőüzlettulajdonos ellen, évi 360 korona járadékot kért, vagy 7200 korona végkielégítésért szón a címen, hogy ha In­gük a fiút nem késő este küldi, akkor a borzal­mas gyilkosság nem lett volna végrehajtható. — Afér a politikusok között. Közéletünk két kimagasló alakja Tisza István gróf a képvi­selőház elnöke és Károlyi Mikály gróf, kit rövi­den »Vörös« grófnak is hivnak a Nemzeti Kaszi­nóban történt incidensből kifolyólag súlyos felté­telű kardpárbaji vívlak a napokban a budapesti Rákossy-íéle vívó teremben. A párbajra az adott okot, hogy Károlyi gróf az udvariasság legele­mibb formáit megsértve a barátságosan feléje kö­zeledő Tisza grófnak nem nyújtotta kezét. A pár­bajt a felek súlyos feltételekkel vívták, fél nehéz lovassági kardokkal, szúrást engedve, teljes harc- képtelenségig. A párbaj lefolyása a duelumok tör­ténetében is párját ritkító kitartással egy és egy­negyed óráig folyt, melynek részleges leírását fővárosi tudósitőnk nyomán az alábbiakat közöljük : Pontban három órakor hangzott el az első rajta! s néhány pillanattal később már megtör­tént &i első sebesülés. Az állj ! szóra az orvosok Károlyi Mihály grófhoz ugrottak. A vágás Károlyi Mihály gróf hónalját sebezte meg, da a kard lap­jára forduit s ezért csak tompa zuzódds jelezte a sebesülés helyét. A harcképességet mi sem akadályozta, ezért a felek újra szembe állottak egymással. Még az első öt percen belül azonban megtörtént az első éles sebesülés: Károlyi Mihály gróf a homlokán kapott több centiméter hosszú éles sebet. Az or­vosok a sebet nyomban kimosták s beragasztot­ták. A harcképességet még ez a sebesülés sem befolyásolta s ezért a párbajt tovább folytatták. Sürü egymásutánban érte ezután Károlyi Mihály grófot több lapos vágás. Károlyi Mihály a mellén, karján a fejetetején, az arca mindkét ol­dalán összesen tizennyolc tompa sérülést szenve­dett, mig Tisza Isván gróf egyetlen tompa ütést kapott kardvlsszahailá* következtében a jobb kar­jára. Tizenhétszer állottak már ekkor fel a felek. •A tizenhetedik összecsapás után Károlyi Mihály j gróf segédei kijelentették, hogy ha Tisza gróf az j •eddigi elégtétellel beéri, a párbajt akár meg is szüntethetik. Tisza gróf segédei azt válaszolták, hogy mi­vel a bárbajt a föltételek szerint harcképtelenségig kell folytatni, felük csak abban az esetben haj­landó a párbaj folytatásától elállani, ha Károlyi Mihály gróf, illetve segédei kijelentik, hogy felük harcképtelen, vagy ennek hijjával legalább is azt jelentik ki, hogy felük kimerültség folytán az ellen­féllel szemben inferiórisabb állapotban van s ezért item folytathatná a párbajt egyenlő sánszsial. Károlyi gróf segédei megvitatták felükkel ezeket a feltételeket és miután vonakodtak akár az egyik, akár a másik kijelentést megtenni, a párbajt folytatták. Károlyi gróf a további összecsapások alatt hátrálni volt kénytelen, sőt a vívótermet többször körben meg is járta állandó hátravonulás közben. A harminckettedik fölálláskor már a teljes ki­merülés jele látszott meg rajta, mig Tisza István gróf még mindig lankadatlan erővel emelte meg kardját. Alig néhány percnyi viaskodás után Ká­rolyi gróf a jobb könyökén olyan erős lapos vá­gást kapott, hogy a vér nyomban kiserkent és hatalmas daganat támadt a kardvágás helyén, úgy, hogy Károlyi gróf orvosa és segédei együt­tes kijelentése szerint harcképtelenné vált. A segédek erre a párbajt megszüntették, as orvosok pedig Káro'yi grófot gondjukba, a ki a nagy kimerülés következtében támogatásra szo­rult; testének több részén, még a lapos vágások helyén is vérzett. Miután a sebeket bekötözték, a grófot lakására kisérték. Tisza István nem szorult orvosi segítségre. — Eljegyzések. Krausz Kálmán bankhiva­talnok, Krausz Móritz takarékpénztári vezérigaz­gató fia, eljegyeszte Grünbergsr Editkét, Grünber- ger Albert földbirtokos és szeszgyáros leányát, Nyirmadán. — Mandel Helénkét, Mandel Emánuel föld- j birtokos leányát Vásárosnaményból eljegyezte Schreiber Henrik bustyaházi regalébérló. — Schwartz Ignác fehérgyarmati kereskedő leányát Irénkét eljegyezte Pr. Jahr Miklós rahói ügyvéd. — Szoba tűz. Ezeiőtt 3 hónappal ö/.v. Bé­ress Gyuiáné hálószobájában a szoba leány vigyá- zatlansága folytán ki égő gyártyát tartott a csipke függöny alá, a csipke függöey és drapéria meg­égett, de a tűz tovább terjedését a házbeliek el­nyomták. Az első magyur biztositó társaság tegnapi napon kint járt kárbecslője, hol a szoba beren­dezés biztosítva volt, a kárt 62 k.-ra becsülte s ez összeget kiutalványozta. —- Ellopták Gelbennan Samu kereskedő segédtől, ki Schwartz Jakabite vasas üzletében tel­jesít szolgálaton, az uj évre készített nadrágot és mellényt az év utolsó napján VVeisz Mór és tsa. cég tanulója a 60 k.-ért készült öltönyt hazavitte és felpróbálás végett a károsult kereskedő segéd lakásán hagyta, a ki valamiért eltávozott és szo­bája ajtaját nyitva hagyta. Vissza téréskor tapasz­talta, hogy anyveskezű tettes a nadrágot és mel­lényt eiemelte. A károsult jelentette az esetett a csendőrségnél. — December havi statisztika. Születtek: Csizmadia János ref., Eisenberger Margit, izr., Bartha Sándor ref., Lipsitz Miksa izr., Jónás Gusztáv ref. Kerekes Ignác ref., Jakab István ref. Néma Bertalan ref. Fodor Irén ref., Rác Terézia ref. Grün Mór izr., Sebek Gyula ref., Törő Fe­renc ref., Sőfi Ilona ref., Erdei Mária ref., Szabó István ref., Papp Borbála ref., Tripsánszki Róza ref., Jónás Margit ref., Deine Ilona ref., Kaufman Endre izr., Ungár Erzsébet izr. Házasság 1912. december hóban nein kötetett. Halálozások: Kiss Károly né özv. Horváth Borbála 62 éves, Kézi István 58 éves, Kozma Pé­ter 11 hónapos, Kerekes Károly 8 éves, Papp Borbála 6 óra, Jakab Ferenc 22 éves. — l'j ügyvéd. A városunkaan előnyösen is­mert dr. Schönwald Miklós ügyvédi irodáját Kis­váráén megnyitotta. Központi kávéház kellemes szóra- : kozó hely. : Hetenkint zene. hmm elöa== BluuuuII „Mátészalka cimü társadalmi heti lapra. Csarnok. _____ A N I K Ó. Anikó éppen akkor futott b# a gyár udva­rára, mikor az egész udvar tele volt emberekkel, akik között alig birt előfurakodni. Azt látta, hogy egy nagy kocsi körül állanak valamennyian, amely kocsi olyan volt mint az amnihsz. de nem volt ló eléje fogva. Valaki rákiáltott: — Itt nincs helye gyereknek. Takarodj in­nen ! — És hátrafelé lökte. De akkor már meg­látta őt a szomszéd bácsi az öreg Heiter és ma* gynrázólag emelte fel szavát mellette. — Hiszen ez az ő kis lánya 1 — Az övé ? — kérdezte egy kövér ur, ki­nek gyönyörű prémeskabátja volt. Akkor közbeszólt egy másik munkás: — Nem igaz, nem volt annak gyereke, hiszen nőtlen volt. — De a kis leányt ő nevelte —• erősködtek többen.<■ Mindig vele volt és ez eljött érte mindig. — Mindenesetre ez a hely nem alkalmas az ittlétre — szólt a tekintélyes külsejű prémes- kabátos ur. — Menj haza gyermekem 1 Akkor megfogta valaki kezét és elvezette a kapuig. Még jól hallotta amint valaki azt mondta: — Szegény kis lány! És utánna kiáltották: —Ma ne várj bácsikádra, menj szépen haza egy magad I Elindult, de megállóit a kerítésnél s sok né­pet nézte, nem tudta mitbámulhat az? A kövér, prémes ur szava még idv elhallatszott: — Végre is mit lehet termi ? Tulajdonképen maga volt a szerencsétlenség okozója, senkit sein terhel érte a foieiósség. Elég kár a gyárnak, ha most félórával előbb meg kellett miatta állítani a gépet. A gyerekről gondoskodjék más, az urnák elég kiadása lesz a temetéssel is. Haza ! Anikó boldogan futott hazafelé. A férfiak beszédéből mitsein értett, de nem is törődött vele. Agya teio volt szinos gondolatokkal, merész tervvel, melyet annál könnyebben keresztül viszi ma, mi­után f. bácsit nem kell hazuvárnia. Tavaly ilyenkor sár volt, csúf, lucskos esős idő. Ma hóval tele minden. Szép kemény fehér hóval, mely csikorog az ember léptei alatt. Tavaly ilyenkor a temetőből jöttek vissza a bácsival, anyja temetéséről. Édes anyja csúf fekete koporsóban feküdt és oly sová­nyan, meg sárgán, hogy borzalom ránézni. Gö­dörbe eresztették s mikor v^szsfelé jöttek, az egész városba meg voltak gyújtva a lámpák. A kiraka­tok ablakai homályosak voltak a nedves idő gőzétől, de még azok keresztül is ragyogva csil­lant elő a Karácsonyi tneseálom. Akkor azt Ígérte a bácsi, ha ma sietve jön vele hazafelé és elalszik szépen, sirás nélkül, jö­vőre elviszi azokra a ragyogó utcákra, ahol min­denki boldog mosolylyal visz csomagot u fényei üzletekből. A bácsi kevésszavu volt, de a kis lány élénk fantáziája egész világot teremtet magának azóta. Az iskolában, a szomszédoktól is hallott egyet-mást a karácsony felől, úgy hogy ma Men­tül hitte, ha bemegy azokba a fényei utcába, b.- zonyára találkozik Jézussal, ki meghallgatja és segíteni fog panaszain. Hazament, megigazította a tüzet a kicsi ká- hályban, mely nagy rideg szobájukat alig melegí­tette, aztán magára vette kendőjét, bezárta a szo­bát, annak kulcsát a szokott titkos helyre rejtve, ! elment hazulról, boldogan örvendve. Micsoda gyönyörű útja volt! Mindenki sietett ; az utcákon, beszélgettek, nevettek és mindenki csomagokkal járt. Reá senki sem nézett, vele senki | sem törődött. De miért is tették volna, ő sem törődött senkivel s csak azért nézett rájuk, hogy meglássa, nem-e Jézus jön veie sembon, akit vé­letlenül elkerülhetne. Mert ma beszélni akar vele, ma elakar menni vele, maelakar mondani mindent é* ma — neki is lesz karácsonyfája bistoian, mint a gazdagok gyerekeinek. De tnár majd holtra fáradta magái. A fény, ragyogás kevesbedni kezdett, az emberek elmara­doztak, bementek a nagyházakba és nem jöttek ki többé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom