Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-21 / 12. szám
V. évf. 12. (217,1 mm. március na .21 TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN ^ í ELŐFIZETÉSI ÁRAK: .. •‘T í SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Egész, évre — — — — — — — g korona* Félévre — — — — — — — 4 korona* FeM#» ezerkesztö : W KlbX ANTAL nyomdája (Vasut-utca). tíegvedévre — — — — — — _— 2 korona* Dr. TŐRÖK ÁRPÁD. Távbeszélő-számunk: 13. Tankoknak é* községi közegeknek egész évre 5 korona.-•—* F-gy s*ám ára 20 fillér. ———...................... A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. • feltámadás ünnepe, az életre ébredés szimbóluma vagy és ezért vágyakozva tárjuk eléd a karjainkat. Ébressz fel bennünket is a hétköznapok sivárságából, hogy a küzködés hörgő hangjait elnyomja az áhitat. Egy embertársunk, aki Willde Oszkár nevet viselt földi vándorutján, prédikálta: »A legtöbb ember azt hiszi, hogy él, pedig csak létezik.« Feltámadás ünnepe ébreszd őket is az élők sorába l Mert bennünk lakozik a nagy, mérhetetlen életvágy, mely az élet zengő szavára figyelmeztet minket, de megvannak kötve a kezeink és le van bilincselve az akaratunk. Feltámadás ünnepe, hozd el a sírjukban vajúdó népjogokat, mely egész nép- osztályokat van hivatva feltámasztani, olyanokat, akik vágyakozva tekintenek a ragyogó napfény felé siri éjszakájukból. Feltámadás ünnepe, hívd életre haló poraiból reményeinket és bizodalmunkat, melyet annyira elnyomott e harc balálmadarának baljóslatú kuvikolása. ügy akarunk bízni, úgy akarunk hinni az Igazság felt múlásában, de az igazság csak nem akarja elfoglalni az élet trónusát. És amikor a feltámadott Igazságot nem tudjuk feledni a földi történések törvényszerűségében mi akarunk felemelkedni hozzá a föld porából, az ö magasságos átmoszféráiba. A nagy gondolatok szárnya nem fárad ki. mig felemel hozzá, csak a sivár kicsinyesség köt sokat a föld porához. Pénzért, címért, rangért törtető embertömeg fölött észrevétlen múlik el a feltámadás niementója, és igazi husvétjuk nem lesz nekik. Mert az ünnepi érzés, az kevesek kiváltsága: a szenvedőké, akiket jóvá tesz a sors; a belátóké, akiket megnemesit a tudás; a poétáké, akiket felemel az érzés. Mert bárhová is fejiődik az ember és az emberiség, bármilyen utakat tár fel a tudomány az ember mivoltának egyik sarkalatos véglete marad a szubjektív érzésvilág. A szeretett glóriája a világtörténelem lapjaira irta fel a tiszta belső érzésvilág jelentőségének himnuszát. Mennyire független mindez a kalendáriumtól, de a kalendárium hozta az eszünkbe. Mennyire más ez, mint eerimóniálc üres játéka, s mégis, csak ott beszélnek a feltámadásról. Mennyire magas ideál a feltámadás, s mégis, csak a szenvedés porában, a belátás megszégyenülésében és az érzés megalázkodásában lehet megismerni. Mert a végletek találkoznak, — les extrémes se touchent — a legmagasabb gondolatok és a legsilányitóbb keserűségek. Odakün tavaszodik, a természet is feltámad, hogy napsugárral aranyozza be az ünnep áhítatát. Minden feltámadásra emlékeztet, minden megújhodásra ösztönöz ; ennek a himnuszát halljuk a léget betöltő ünnepi harangszőban. A feltámadást bójtszaka előzte meg A magyar ugor népe is sokat bőtölt, nemcsak a tápláló kultúra tekintetében, nem csak mostohára szabott népjogok keretében, hanem a szó gazdasági értelmében is. A magyar föld sok polgárát nem tudta letartani, koldusbotot adott a kezükbe, s ki tudja, hogy az Újvilág mely részéből küldik felénk sóhaikat a feltámadás husvét ünnepén. JŐ tudja mikor támad fel a mi megváltónk, aki a szeretet nevében megujhit minden fájdalmas, elkorhadt barkasztot. Ám a re. mény él bennünk: feltámadtunk! Csakhogy ez a megváltás ki tudja mikor következik be? A mai zavaros idők nem kecsegtetnek semmi biztatóval, a mi feltámadásunknak ünnepét semmiféle biztató hírnök nem jelei. Ezért szomorít el minket minden szimbólum, amely a feltámadásra emlékeztet: húsvéti tavasz, minden.' Várjuk az időt, várvavárjuk, amikor mindennek mi is örülni fogunk. FELTÁMADÁS
