Mátészalka, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-21 / 12. szám
4&HH5: l MÁTÉSZALKA mirciaa hó V. U. (201) s&m/. Husvét és ai Asszonyok. Husvét az ét«t ünnepe. Az enyészetnek nem 'szabad, nem lehet győzedelmeskednie az életen. Isten az életnek örökkévaló Ura. S a föltámadás ünnepe at élet valóságát varázsolja oda a tél bilincseiből kibontakozó nagy természetre s a legegyszerűbb, mohosult sirhalmokra is s boldogító hit ragyog föl sok millió hivő arcán s szemeiben. »Nincs már szivem félelmére nézni sirom fenekére, mert látom Jézus példájából, ml lehet a holtak porából.» Így énekel husvét ünnepén a keresztyén világ diadalmas hittel s reménnyel. De vajon jut-é eszünkbe, bogy a feltámadás hitte, vigasztaló reménysége, boldogitó tudata női szivekben fogamzott meg legelőször s lesz benső, szilárd meggyőződéssé ?! Csak futólagos tekintetet vessünk Jézus szenvedése s feltámadása okmányaiba, az evangéliumokba, meggyőződhetünk ennek igazságáról. A tanítványok legnagyobb része, közöttük Péter, ki kardot rántott az Űrért Oecsemáné kertjében, szétrebbent Jézus elfogalása után, sőt megtagadja az Urat. Jézus keresztje előtt már csak az ö anyja, anyjának nőtestvére, Mária a Klerpós felesége és Mária Magdaléna stb. állanak, meg az * tanítvány, kit Jézus szeret vala, tehát JánosUgyancsak ezek a szent asszonyok voltak azok, kik a szombat végén, a hét első napjára virradólag kimennek Jézus sirjához drága kénetekkel. Ók hallják először az örvendetes birt: lines itt az Ür, föllámadott! Menjetek gyorsan, Mondjátok meg az ö tanítványainak, hogy feltámadott a halálból! És amint gyorsan eltávozván a sírról féle- látnmol és »agy örömmel, futnak vala, hogy ime szembe jőve ö velük Jézus mondván : legyetek üdvözölve I Azok pedig hozzájárulván, megragadták az ö lábait és teboruláaak előtte. A föllámadott Jézus tehát szintén a szent asszonyok előtt jelent , meg először. Gondolkozzanak bármiként Jézus íöltáma- dásáről a bölcselkedők, kételkedők, hívők, hitetlenek ; ennyi bizonyos, hogy a Krisztus föltámadása benső meggyőződéssé, boldogító tudattá a szent asszonyok szivében lett először s nélkülök [talán soha meg nem alakul Krisztus föltámadásdn, mint fundamentumon épülő keresztyén egyház. jjMert Úgymond Pál apostol : ha Krisztus föl nem támadott akkor hiábavaló a mi predikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. Végtelen örömmel hirdetik a hirt a szent asszonyok a tanítványok között s az egész városban s leírhatatlan lelkesedést keltenek s a végső eredmény : Jézus eszméi győzelmet arattak I Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy Isién bölcsességének nem is véletlen müve az, hogy gyönge női sziveket választott ki a világ meggyő- ző hit befogadására s terjesztésére. A husvét az asszonyok, az anyák ünnepe I Ók képviselik az életet: ők adnak életet a jövő nemzedéknek! De kérdem: adhatnak-e életet Úgy a jövő nemzedéknek, hogy az az élet csak természeti, tengéleti legyen, mondjuk ki, hogy az az élet csak az állatvilággal érezze magát összefüggésben■ üres, tartalmatlan s nincs összeköttetésben a minden változások egyedüli örök forrásával: Istennel, ama magasabb lelki, erkölcsi élettel, Isten amaz örök országával, melynek megalapításáért élt, halt, s támadott föl a mi Megváltó Jézus Krisztusunk ? ! Isten a tökéletes élet, kinek lelke összefüggésben van ez élettel, annak nem árthat semmi változás, nem maga a halál sem l Ti nektek szól tehát elsősorban a feltámadás ünnepe, husvét nagy igazsága, keresztyén nők és anyák l Nem érzilek-é, hogy ti vagytok hivatva arra hogy a megfeszített názereti Jézus először is a ti szivetekben, telketekben támadjon fel s keljen hatalmas erőre?, nem crzilek-é, hogy a li magasztos hivatásotok a jövő nemzedéket, drága gyermekeiteket ujjászülni eme magasabb, lelki életre is s odahatni nemes buzgósággal, hogy a család, a haza reményeiben, szivükben, leikökben keljen életre Jézus, az ö világot meggyőzó tudományai ? S aztán a szent asszonyok lelkesedésével, húsvéti örömével s boldogitó meggyőződésével életetekben, vallásos, buzgó példátokban hirdessétek ennek a gonosz s bűnös világnak ama magasabb lelki, erkölcsi életre, Krisztus országának való újjászületés, föltámadás lehetőségét és szükségességét. Ti kiálltsátok első sorban ennek az eltes- pedt, elernyedt, hitetlen világnak fülébe : óh balgatagok és rest szivüek mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak l Ti tegyetek bizonyságot az élet küzdelmeiben elfásult emberek szive előtt a husvét nagy igazságáról: föltámadott az Ur, bizonnyal föltámadott! Adja Isten, hogy Isten országáért való munkálkodásotok legyen olyan sikeres, áldásos, mint a szent asszonyoké; tudjatok oly meggyőződést, lelkesedést kelteni Krisztus iránt, hogy általa el- higyjük és tudjuk, miként nekünk nem árt a halál sem s az Ö élete tegye mélylyá, tartalmassá ami életünket s mindenek felett pedig megértsük azt • nagy húsvéti igazságot: ha Krisztus föl nem támadott, hiába való a mi predikálásunk, de hiába való a ti hitetek is ! Qyörtelek, 1913. március 11. Juhász László, ref. lelkész. 4\J R E K. Március idusán. Melegséggel, megértéssel, szeretettet a szivekben, a mullhoz hasonló módon, megérezve a nagy idők szelét* impozáns módon gyűltek össze helybeli iparosaink a Sarkady vendéglőjében, márd. 15-én rendezett vacsorán. Csaknem teljes számban mintegy 60-an vettek részt, a márciusi eszmék hatása alatt álló öregek, nők, ifjak ! Megujrázva a múlt emlékeit* hazafias szellemben megerősödve várhatják a jövő év március idusát. A jóizü vacsora fogyasztása közben egy* másután emelkedtek szólásra lelkes iparosaink. Doby Antal, Horváth Sándor üdvözölve a szép számban megjelenteket, méltatták a nap jelentőségét. Beszéltek még Mátyu3 Károly Lengyel Péter, Tóth Károly melég, lelkes szavakban óhajtva a további összelarást, együttérzést, hogy erős oszlopként nézzenek az idők viszontagságai ele »mondván :« nagy időket élünk! Tóth Bálint felolvasta néhai áldott emlékű Tóth Bálint erre az alkalomra irt ődalát. Mészáros: Szabó Albert »Petőfi« gyönyörű költeményét. Meglepően hatott két kis leány néhány kuruc éneke. Vacsora végeztével közóhajra Szabó Tecza urhölgy tökéletes Cimbalornjátékáva! gyönyörködtette a jelenlevőket. És azután táncoltunk! S. B. — Életmentés, F. hő 13-án Kosa István olcsvai lakosnak 4 éves Árpád nevű fiacskája játszadozott a község mellett elvonuló Kraszna folyó töltésén. Játszás közben hirtelen belegorult a töltésről a 2 méter mélységű krasza folyóba. Szerencsére az ép arra portyázó Szinjon Ferenc és Kovács Lajos csendőrök észrevették a gyermek FEHÉR ZSUZSI. Irta i Kondoros Gáspár. A kúriái bíró ranggal nyugalmazott törvényszéki elnök, Síáky Ernő beszélte el ezt a történetet. Az öreg or, mint megyei esküdt kezdte meg « hivatalos pályát és sok érdekes emléket őrzött meg. a kriminális zivatarokkal sürü pandurvüág- ból. — A* a Fehér Zsuzsi — Így beszélte el az öreg biró — Udvariból való parasztleány volt. Magas, barna, ringó járású hires személy, ki ugyancsak nem sütötte le szemét£ha rá néztek. Pedig nemcsak rá, hanem utána is néztek, mikor feársony-pruszlikban, suhogó selyem szoknyában és formás lábához feszülő piros csizmában (még akkor nemesak a színpadon viselték) végiglépegetett a gyalogjárónak Szolgáló kettős padlón. Aztán valami különös büszkeség lakolt ebben a kétségtelenül cédaélelü parasztszépségben. Az apja még jobbágy volt robotolni járt, 6 meg ha úri emberre! találkozott, csak úgy köszönt neki, mintha azt mondaná: köszönök, de csak éppen az illendőség okáért. A később íelveit bűnügyi aktákból tudom, hogy árva leány volt s egyült lakott nagynénjével u folyóparii kis zsellerházban. Hogy miből tellett selyemre, bársonyra, piros csizmára, az sem volt titok. Cserjés Feri volt a szeretője, aki nem vehette el feleségül, mert akkoriban éppen bujdosó betyáréielet folytatott. Ez a Cserjés Peri veszedelmes indülatu fickó volt. Ki sem a maga, sem a más életéből rtem ‘csinált nagy kázust A betyársága Is úgy kezdődött, hogy agyon akarta lőni az ispánt. Az ispán valami csekélység miatt végig vágott az ostorral, Cserjés Feri dühödten a csöszházba szaladt, lekapott a falról egy puskát és tiz lépésről rásülötte az ispánra. Szerencse, hogy nem találta. Azaz jobban mondva, nem is találhatta, mert a csőszpuskában — mint később a tárgyaláson kiderült — csak fojtás volt, az is csak a varjuk ijesztgetése céljából. A bűn lajstroma egyébként sovány volt: egy sereg birka, sertés, néhány linó és ló elhajtása. Azt hiszem, a pandúrok nem is nagyn törték magúkat utána, hogy kézrekeritsék. A tolvajlásokat is leginkább azért követte el, hogy pénzelhesse szeretőjét, a szép Fehér Zsuzsit Mert ez a paraszt kokott ép oly kévéséit törődött azzal* hogy romlásba sodorja imádóját, mint társnői a magasabb kulturrétegekben. Egyszer aztán hire járt, hogy Fehér áiadta Cserjés Ferinek az utat. Egyebet is tett: ő adta pandurkézre a szeretőjét. Mikor Cserjés Ferit a Fehér Zsuzsi portáján vasra verték, a vad, féktelen indulatü ember még egyszer odaszólt a hüteten* áruló nőhöz: — Miért tetted ezt velem Zsuzsi ? — kérdezte szikrázó szemmel. A válasz kurta volt. — Azért, mert nem köllész! Azzal hátat fordított és bement a pitvarba. Cserjés Feri fölött nemsokára törvényt ültünk. Mint jegyző vettem részt a tárgyaláson me- lyen igen enyhe ítéletet hoztunk. Mindössze har- nwiáfél esztendei börtönre ítéltük, mit becsületesen, zúgolódás nélkül leült az utolsó napig. Még akkor nem volt meg a feltételes szabadság intézménye. Akit ételfogytiglanra Ítéltek, az nem került haza soha. Fehér Zsuzsi pedig azonközben menyasszony lett. Nem is hat, hanem harminchat őkrösgazda kínálkozott férjül neki, névszerint Csada Kiss'Mihály. A vőlegény három szesszió földnek volt az ura, ami egész kis paraszt latifundium, amellett javakorbeli, hájas özvegy ember volt. A lakada- lomnak épp abban az időben keltett volna meg7 tenni, mikor Cserjés Feri szabadult. Sokan hitték, főleg a megyeházánál, hogy az a vad indulatu ember, kit az a nő oly csúfosan megbántott, kegyetlen bosszút fog rajta álla* ni. Arról is szó esett, hogy talán fegyveres asz* szisztenciáí keltene Fehér Zsuzsinak adni, hogy as ember valahogy kárt ne tegyen benn®, A csendbiztos fel is ajánlotta neki a védelmet. Pehér Zsuzsi kinevette vele. — Micsoda? Hogy engem pandúrok strá- zsáljanak, aztári ne legyen nyugtom tőlük? Aztán minek ? Nem félek én Feritől, tegnap is kétszer találkoztam vele. — Aztán mit szólt ? — tudakolta a csendbiztos. — Aszonta, hogy »jónapot, Zsuzsi I« — Semmi egyebet ?, — Nem ölég a ? Mit tudjon egyebet mondani, ba széjjelkülönböztünk ? A csendbiztos még aznap szóba ereszkedett Cserje* Perivei is. — Mi hír a Zsuzsiról ? — kérdezte.
