Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-02-16 / 7. szám
% oíd. Mátészalka 7. (150) szám. Ez a meglevő iskolákat, azok befogadó képességét s a beiskolázott tanköteleseket tünteti fel. Itt mindjárt szemünkbe ötlik, hogy az iskoláinkban sokkal több gyermek van bepréselve, mint amennyit a tantermek térfogata és a törvény rendelkezése megenged. Mig az egyik iskola csak 365 gyermeket fogadhat be, addig a valóságban 410 gyermek van benne összezsúfolva. A 410 gyermeket 5 tanító oktatja. Egy tanítóra tehát az átlagos 60 gyermeknél jóval több jut. Csak természetes, hogy ez a túlzsúfoltság a tanítás intenzivitásának s igy a gyermekek előhaladásának a rovására esik. Jön aztán a kimutatás a be nem iratkozott tankötelesekről: Be nem iratkozott: ai iskolába járás alól c vallás felmenteit fel nem mentett (L> <V 6—11 12 — 14 6—11 12—14 N cn </) tanköteles o r. kath. 12 10 18 15 55 g. katk. 47 12 — 16 75 ref. 38 30 60 100 228 ág. hiv. ev. — — — 2 2 gör. kel. — — — — — unit. — — — — — izr. 1 5 13 36 55 más val- lásu «— — — — — összesen 98 57 91 169 415 Eszerint nem iratkozott be 189 a 6—12 «éves és 226 a 12—14 éves a tankötelesek közül. Ha tudjuk, hogy iskoláinkban a beiratkozottak száma is felülmúlja a niegen- gedhetőt, akkor rögtön tisztában lehetünk a 416 tanköteles kinrekedésének oka felől. Nem Iratkozott be, mert nincs hová ! A törvény büntetés terhével kötelezi a szülőt, hogy iskolába járassa tanköteles gyermekét, de vajon mit csinálnának a mi községünk iskolafenttartói, ha a szülők kötelességük értelmében követelnék tanköteles gyermekeiknek a felekezetűknek megfelelő iskolába való felvételét? Hogy a második kimutatás 155 tanköteles úgy tüntet fel, mint akik »fel vannak mentve« az iskolába járás alól, ezt csak furcsának tartjuk. Nem hisszük ugyanis, hogy ezek mindegyikének szülője olyan vagyonos volna, hogy otthon — magánúton — gondoskodhatnék gyermekei taníttatásáról?! Már pedig a 10 éven alóli felmentéséhez más indok el nem fogadható. Tiz éven felüli tanköteleseknél is csak a szorgos mezei munkák idején van helye a felmentésnek. De hát fel kellett őket az iskolába járás alól menteni, mert nincs iskola, amely őket befogadná és azért is, mert Mátészalkához néhány, a község területétől jó pár kilométernyire fekvő tanya tartozik ahonnan naponta iskolába járni — pláne az őszi esőzések, a tavaszi csontigható szelek és a téli fagyok idejében — lehetetlen. A helyett tehát, hogy az arra hivatott hatóságok a szomszédos tanyák (pld. Vay-, Bendek, Vágóháza és Hermantag) tulajdonosait a tanyájukon lakó tankötelesek iskoláztatása céljából közös iskola fenltartására, avagy arra köteleznék, hogy az említett gyerekek iskolába és hazaszállítására fuvart szolgáltassanak, addig a gyerekek rovására és a nemzeti közmivelő- dés kárára (a gyerekek, vagy a tulajdonosok iránti kíméletből?) a tanköteles gyerekek felmentésével érik be. Hisz ha csak a 6—12 éves tankötelesek számát vesszük alapul, akkor is a 800 tanköteleshez a mai 10 tanterem s ugyanannyi tanító kevésnek bizonyul. Legkevesebbet modva még három tanteremre és ugyanannyi tanítóra van ma szükség Mátészalkán, hogy az összes tankötelesek beiskolázhatok legyenek. Ezt a hiányt pedig a felekezetek a saját erejükből és jószántukból pótolni aligha fogják. A szanatórium bálról. Mátészalka, 1912. február 10. Izgalmas napok lázasan siető tevékenysége előtt« meg ■ József királyi herczeg szanatórium helyi fiókjának bálját, az idei farsang ez egyetlen elitmulatságát. A lázas sietséget az a rövid, nyúlfarknyi időköz okozta, mely az előkészületek megkezdése és a bál napja között volt és az a körülmény, hogy egy 16 képből álló élőkép-sorozatot kellett a rendezőségnek az alig egy heti idő .alatt összehoznia. Lóhalálban készültek hát a toalettek. Izgalmas sietségtől reszkető leánykezek szorgalmasan öltögettek reggeltől napestig, apák és mamák reklám képpel kezükben rótták a várost, üzletről-üzletre jártak, hogy megtalálják a képhez szükséges legillőbb rekvizitumokat. És siker, fényes siker koronázta a rendezőség munkáját, lányok szorgalmát, szülök fáradozását. Mert, ismerjük el, hogy ritkán, vagy talán még soha nem volt részünk ilyen szemnek, léleknek magas élvezetet nyújtó műsorban, amilyet ez estén ifjaink porodukáltak, eltekintve attól, hogy az est fényét nagyban emelte Pakots József illusztris fővárosi iró, a szanatórium egylet főtitkárának jelenléte és közreműködése, valamint Hajak Károly' zenetanár és Hariska Béla hegedű-virtuóz szereplése is. * Esti 8 órakor már egymást érve szállították a magánfogatok a bál közönségét a központi szálloda fényesen világított dísztermébe, úgy, hogy Vi 9 órakor a zsúfolásig megtelt teremben kezdetét vehette az előadás. Hariska Béla magyar d i lókat adott elő hegedűn, czigánykisérettel, átérzett, igaz művészettel. Sok tapsot aratott. Utána Pakots József olvasta fel legújabb, bájos novelláját. A közönség megkülönböztetett figyelemmel hallgatta a rokonszenves iró előadását, majd szűnni nem akaró tapssal honorálta a nyújtott élvezetet. Hajúk Károly zenetanár varázsolta el még a közönséget klasszikus, művészi hegediijatékával, miután kezdetét vette az élő reklámképek bemutatása. — A képekhez, melyek fáradságos művészi rendezése és beállítása Kathona Qéza polg. isk. igazgató és fía- lássy Miklós járásbiró érdeme, Fazekas Arthur nyújtott ötletes verses konferanszot, melyet a képek sorrendjében aiább közöljük. A megkapóan szép képek valósággal elbűvölték a közönséget és mindegyik után peremekig tartott a taps és éljenzés. A tizenhat reklámkép bemutatása körülbelül 11 óráig tartott el, amikor még Hajúk Károly zenetanár adott egy gyönyörű zeneszámot s utána mindjárt tánezra perdüli az ifjúság és járta ki-de- ki-világos-kivirradtig. Az est anyagi eredményéről lapunk más helyén számolunk be. Idi. REKLÁMKÉPEK. I. Almer Béla gyógyszerész. „Alabastrom“-krém Béress Irénke (Leányalak piros toalelben, piros krizantérnek között.) Az oroszlán gyógytár olyan, mint egyklastrom: Oltárképe ez bájos, üde alabastrom; Pici piros ajka, makulátlan arca, Szamosszegen ezért dúl az alabastrom harca . . . A politikai községnek kell ezeken a bajokon segíteni — egy községi iskola felállításával. Mivel pedig szomorú tapasztalataink arról szólnak, hogy községünk képviselőtestülete városunk kulturális intézményeinek létesítésénél az égető szükség dacára szűkmarkú és késlekedő szokott lenni, az érdekeit szülőkön és tanügyi hatóságokon áll, hogy kötelességük teljesítésére szorítsák. Csak igy remélhető, hogy mielőbb szervezve lesz a községi (vagy éppen állami) iskola, mely községünk tanmizériáit meg fogja szüntetni. K. I. Szomorú valóság.*) Külkereskedelmi mérlegünk állandó passzivitása megtermi káros gyümölcseit és hova-tovább azok fognak tönkre menni, akiknek Hékuba az Ország gazdasági fejlődése. Évenként növekszik az a borzasztó szám, amely a behozatalt jelzi és noha már 1800 millió koronával is többet fizetünk külföldi árucikkekért, mégsem remélhetjük ennek az óriási számnak csökkenését. Vájjon miért nem apadhat e szám és miért félünk attól, hogy ijesztő rohamossággal e szám tova-növekszik ? Megfogyott a vásárlók száma ésszegó jtiyebb lett a vevők sora. És igy fog az ezentúl fokozottabb lenni. Napnap után gyérül a tőkénk, mert a behozatal növekedésével nem növekszik arányosan a nemzet I vagyona. Elúsztak a karácsonyi ajándékokért kiadott milliók is a külföldre és minél több értéküt rendeltek a kereskedők külföldi árukból, annál inkább kétszeres értékkel szegényedett a magyar fogyasztó vagyona. Maholnap üres tarisznyája koldusok nézik-nézik csak a fényes kirakatokat és az azokban felhalmozott külföldi lim-lomokat. Még oly olcsó legyen majdan a vakító ragyogásu olcsóság, nem lesz vevő ezekre sem. A kereskedő sorsa olyan mértékben hanyatlik, amilyen mértékben megvonja a rendeléseit a hazai iparosságtól. Feltesziink egy kérdést: kit lehet okolni azért, : hogy aránylag igen csekély értékű honi áru kerül I eladásra ? A kereskedők válasza: A társadalmat, *) E közlemény azon alaptételét, miszerint a krr.ike- dők okai külkereskedelmi mérlegünk passzivitásának: «gesz merevségében nem osztjuk. Ennek oka Ausztriáhozi viszonyunk és az agrárfeudálizmus, melyek iparuk kifejlődését gátolják. A kereskedő nem tehet róla. hogy honi gyártmányt némely cik- ben egyáltalán nem kap, vagy ha kap rosszabbat és drágábbat. Itt semmiféle más mód, mint az iparosodás nem (agithet. — A szerk. II. Wagner hanglemez-gyár Oiíl Ilonka (Cigányleány hegedűvel.) Hangszerlemezt készít ez a címzett gyáros, Reklámképét férfi népnek nézni bizony káros: Megigéz a szép szem, cigányvarázs benne, Ha árulná,— mindenkire két grammofont kenne. 111. Neszflé gyemektápliszt Rahay Margitka (Leány, virágos gyermekkocsiban.) óh boldog gyermekkor, jöjj vissza egy szóra, Hogy a Nesztlé gyerrnektápliszt legyen éltünk sója. Piktor, szobrász ugy-e itt vehetne skizzet — És megenné sütetien is ezt a gyermeklisztet. IV. Lysoform Szálkái András (Az ismert Lysoform plakát, kérdőjellel.) Miért e derültség? Mit nevetnek kérem? Tán mert azt, hogy ismerik-e kérdőjellel kérdem ? No csak tán ismerik Lysoform Bandit, Ki még itt a rámáról is a szépnemre sandít ?... V. Gschwind-féle likör-gyár Gráf Ilonka (Leány magyar alföldi népviseletben, likőr kosárral.) Rangos kis magyar lány, szemrevaló jószág, Amint kinál, két szeméből özönlik a jóság. Reklámtársit veri, verseny nélkül mindat, Lábaihoz érdemelné a fiatat Oschwiadat,
