Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-02-16 / 7. szám
7 (150). szám. MÁTÉSZALKA 3 oldal. mert pénzéért nem követel honi árut. Szegény, üldözött társadalom! Mi mást mondunk, mi tudjuk és valljuk, hogy egyedül a kereskedők. Íme a példa: Bemegy az ember karácsonyi ajándékot vásárolni mondjuk egy bazárba. Amit ott felhalmozva talál, csak abbdl válogathat. Hát miért nem halmozott fel jó előre a vásárolni éhes közönség számára a kereskedő csupa honi árut ? Biz ha ezt tette volna, el is fogyott volna minden, mert karácsonykor sietünk és két kézzel is fizetjük meg az árát annak, amit elénk tálalnak. A kereskedők érezik, hogy kevesebb a vevő, hát rajtuk legyen a sor uj vevőkört és módosabb vevőkört teremteni azzal, hogy ilyen rendkívüli alkalmakat felhasználva, zúdítsák a piacra a hazai árukat. Az ily módon istápolt iparos is szívesen vásárol viszont gazdagabb ajándékokat szeretteinek. A társadalom igazán ki van szolgáltatva, ezt vádolni nem szabad. A társadalom ma is szívesen vesz honi árukat de tessék a t. kereskedő uraknak kartellbe vagy trösztökbe, vagy tudj’ Isten miféle szerves kapcsolatba lépni, kimondván: minden kifogástalan honi árut kötelességszerüen fogunk bevezetni és forszírozni. Lám, kaptuk egy olyan kereskedőnek véleményét is, aki a gazdag emberek szállítója. Ő nem panaszkodott, de kijelentette azt is, hogy amit vevőinek kitálalt, azt szó nélkül vették; olyan honi árut is, amit máskor nehezen adhatott volna el. Szeretnők, ha kereskedőinket felvetné a vagyon, de ez a paradicsomi élet akkor fog beáilani, ha közős akarattal és komoly elhatározással a hazai termékeknek felkarolását tűzik ki legnemesebb célul. E mellett meg is gazdagodhatnak, mert napnap után nagyobb lenne a jólét azon arányban, amilyenben segilnének apasztani azt az 1800 millió koronát, amit könnyelműen vetettek oda külföldi portékákért, éhhalálra kárhoztatván iparosainkat. Hát kérdezzük tovább: talán a társadalom, tehát a vevő, avagy az iparosaink rendelték külföldről a sok vacakot ? Erre minden józan ember csak azt válaszolja: nem, ezek egyike sem. Hát akkor csak világos, hogy az általános szegénységet csak a kereskedők lesznek képesek megszüntntni. Amig a kereskedőink be nem látják azt, hogy egészséges ipari osztályra tudnak csak támaszkodni kalkulációjukban, addig siralmas lesz helyzetük továbbra is és hova-tovább elfogy még a legutolsó, szegény, de még nem egészen koldusbotra jutott vevőkörük. Siessenek velünk karöltve cselekedni, hogy elmúljék már végre az a keserű pohár, amely legutoljára karácsonykor telt meg számukra csordultig. VI. Heller-féie cukorkagyár Keller Margit (Francia leány, bonbont kínálva.) Heller bonbont kínál ez a szép lehellet, Savanyu a szacharin is ily édes kép mellett; El rs felejtjük itt Heilert, a kép hősét, Mert csak Keller Miksáé az osztatlan dicsőség. VII. Athenaeum Kása Vince, Tárnái Sándor (Ülő és álló férfialak az Athenaeum kiadással.) Ez a két szép férfi, állva egy, más ülve, Tudományos könyvbe látszik mélyen elmerülve ; Vesékbe nam nézek, de fogadást tartok, Hogy a könyvnél jobban látják az északi sarkot. VIII. Kalodont Weisz Piroska (Leányalak kalodont tubussal.) fázzék a gyöngy fogsort s a virágzó arcot, Akik fogorvossal vívják az örök nagy harcot. Kalodont használjon, még ameddig ráér S nem vesz soha egy koronát 40 koronáér’. IX. Egger hajpetrol Roháy Margitka, Gál Ilonka, Berger Irénke • (Három leányfej pipacsok között.) Aki már bejárta kétszer a világot, Az se látott ily gyönyörű három mákvirágot; Szende, huncut, dttrcás, igy jönnek a sorra S nincs szüksége egynek sem az Egger hajpetrolra. 4fj R E K. Urak, csak tessék párbajozni! Az is naiv kis gyerek aki azt hiszi, hogy a mostani társadalmi rend mellett sikeresen működhetik a párbajellenes mozgalom terén, aki azt képzeli, hogy csak egyetlenegy szál úgynevezett lovagias ember is akad, aki ettől a párbajellenes mozgalomtól sarokba vágja a pisztolyt, a tőrt, az olasz pengét, a lovassági kardot és kijelenti, hogy fütyül párbajozni, amig Magyar- országon van biró. Ez a mozgalom még bajosan teremtett olyan embert, aki a pofontól, a sértéstől ilyen gondolatra ébredt volna: Megsért, pofonüt és majd ráadásul golyót lő a hasamba. Szépen lő. Szaladok a bíróhoz. Az emberek nem úgy gondolkoznak, hogyha megüt, visszaütöm és kvittek vagyunk, hanem úgy, hogy két úrhoz szaladjunk, akik másik két úrral összeülnek a kávéház valamelyik félreeső sarkában és meghányják-vetik, hogy sértő szándékkal történt-e a pofon vagy a legjobb barátságból. Az emberek azt hiszik, hogy párbaj az a gileádbeli balzsam, amely minden becsület-sebet összeforraszt és nincs az a jellembeli seb, amely össze ne heggedne, ha karddal vagy golyóval kenegetik. Az emberek azt hiszik, hogy az én becsületemet elveheti az az ember, aki hátulról tarkón vág vagy aki fölugrik és pofonüt anélkül, hogy én agyontapostam vagy páros viaskodásra hiv- tam volna. A biró, a törvény kevés ahhoz, hogyaz én becsületemet megreperálja. Szükségtelen arról beszélni, hogy a párbaj középkori bulasága-e vagy modern betegség. A törvény szemében bűn, amit büntetni kell. Nem olyan, mint a zsemlyelopás, amiért becstelenséggel járó büntetést kapsz, hanem úri bűn, amiért államfogház jár és aminek a szagát nem érzik meg rajtad soha. Sőt. Nem egy ur volt már, aki egész pályafutásán a sikereit a szerencsés párbajoknak köszönhette. Dehát mégis bűn. A rendőr, a csendőr, a szolgabiró vigyáz, hogy ilyesmit el ne kövess, ha teheti megakadályoz benne, ez a kötelessége és ha elköveted, előránt a vizsgálóbíró, a becsukásodat kéri az ügyész gyönyörűen megindokolt védbeszédében és a törvény- széki elnök kijelenti, hogy te bűnös vagy és becsuknak. Szóval nem vághatod le párbajban büntetlenül a sógorod fülét és nem küldhetsz golyót a legjobb barátod gyomrába. A paragrafust a nyakadba akasztják és berántanak vele az államfogházba. No most mondunk egy esetet. A szekszárdi törvényszék elnöke, Hasinszky Géza görbe szemX Kerpel kézflnomitó Dienes Jenő (Az ismert bíboros plakát mása.) A nevem Jenőke smost bíboros vagyok, Kezem, lábam Kerpel krémtől hófehéren ragyog; Nemrég huszár voltam, deli, snájdig nyalka, Jó a krém, mert pejparipám a kezemről nyalta. XI. Dralle gyöngyvirág parfém Rohay Bertuska (Leány-mellkép gyöngyvirágokkal.) Báj és illat együtt sok egy érző szívnek, Vigyázzanak hát magukra a gyúlékony szivek. Illusion Dralle 1 káprázatos álom 1 Le a függönyt, ezt a varázst tovább ki nem állom. XII. Kováid fest és tisztit Komorócy Ánnuska (Leány mellkép fehér liliommal.) Kováid fest és tisztit, azt mondják, hogy szépen, Láthatjuk is testetlenül e bájos kis képen; Férfi szív kerüljön itt majd tisztításra, El lehetünk készülve a biztos robbanásra. XIII. Üres keret (A tizenhármas képre nem akadt vállalkozó) XIV. Kaiser mellkaramella Szálkái András (Köhögő aggastyán viharban, kifordult esernyővel). mel nézett Pischer Imre szekszárdi ügyészre. Az ügyész visszanézett szintén görbeszemmel. Mért — azt ők tudják. Valami történt közöttünk. Pischer ügyészt el is helyezték Szekszárdról Nagykanizsára, de az ügyész urés az elnök ur nem bizott abban, hogy a fölöttes hatóság intézkedése a becsületreparáczió »zeinpontjából elég volna a maguk, vagy a társadalom szemében és a napokban Budapestre,^mentek, hogy lovagias tornát, istenítéletet, közép kori bűnt, vagy modern nyavalját (tessék a legmegfelelőbbet választani) vívjanak egymással. Megvívtak. Az ügyész ur koponyáján szenvedett könnyebb természetű, öthat centiméter mély sérülést. A segédek szolga- birák, járásbirák, alispánok, jegyzők voltak. Szóval a párbaj összes szereplői olyanok, akiknek hivatalos kötelességük, hogy engem megakadályozzanak a párbaj elkövetésében, vagy lecsukjanak, ha elkövetem. Már most jön egy ur, aki prédikál nekem, hogy nem illik, nem szabad párbajozni. Nekem mondja? Ha ezeket a szekszárdi urakat a törvény tisztelet érekében egylől-egyik becsukják és elcsapják, mint törvénymegtartásra képtelen bűnösöket, akkor elhiszem, hogy tilos a párbaj. Addig hiszi a piszi 1 Telefonunk végre f. é. második felének első hónapjaiban elkészül. Nagy, sőt talán azt mondhatnék igazságtalanul és visszásságokkal súlyosbított áldozatot kívánt meg az állam telefonunkért. De hát mi már hozzá szoktunk ahoz, hogy minden legkissebbhez a magunk verejtékével, a magunk erején és pénzén jussunk. Eljutunk hát végre a telefonhoz is, melyért annyit irt és küzdött megindítása óta a »Mátészalka* és amelynek meg- valósitááshoz elsőrendüsegédkezet nyert Rác Emil, a Szálkái gyártelep igazgatója személyében. Igazán hálásak vagyunk Rácz ur nak, hogy agilitásával össze hozta a szükséges tőkét, mert nélküle C3ak az eddig jelentkezett előfizetőkre hárul& 5010 kor. volt biztosítva, de az állami 7000 kor. hozzájáruláson felől szükséges továbbá 6165 korból csak a község által a vármegyei részleges telefonhálózat — úgy látszik — csődbejutott eszméjére felajánlott 15.92 kor, állott rendelkezésre. Mint tudjuk: most már a hiányzó összeg is fedezetet nyert és pedig adományokból, melyekről irtunk már, de amely értesítésünk nem fedi a tényeket. A helyes tényállás e tekintetben ez adakoztak : Szálkái gyártelep r. t. 1000 kort., Mátészalkai Takarékpénztár r. t. 1000 kort.: Mátészalkai Ipar és Kereskedelmi Bank r. t. 800 (és nem mint irtuk 1000) kort. 1 Mátészalkai Közgazdasági Bank r. t. 650 (és nem mint irtuk 800) kort.; Schreiber Bertalan cég 500 Dühönghet az orkán, eshet akár vella, Mindez ellen biztos szer a Kaiser caramella ; Elhihetik nékem : e cukor s a lányok Járatják még most is vélem e cudar világot. XV. Festékgyár. Keller Btuska (Leány mellkép színes virágokkal.) Ha festeni akarsz kárminnal, vagy tussal. Festék iránt értekezz a kis Keller Etussal. Arca, szeme, szive, csupa égő színek, Gyönyörűség minden szépért lelkesedő szívnek. XVI. Wlllax kávékocka Kása Vince, Fillöp Endre (Kávézó öreg nénikók.) Nagyon tetszik, látom, a két Willax néni, Nebulóknak hónapokig lesz miről beszélni; Hát ki hinné most el, hogy e szép matróna A diákot, ha érdemli, szigorúan rója. XVII. Kálmán Ernő gyógyszerész „Pálma“ crém Berger Irénke (Sveici ház ablakából kikönyökló leány, virágok között.) Sok mindent kitalált az a huncut német S még sem tudta kitalálni a jó Pálma crémet i Csillag patikában Szálkán van a gyárja, Reklámjának rövidesen bizton akad párja.
