Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-04-12 / 15. szám
t .2. Oldal. MÁTÉSZALKA 15 (158). szám. ságügyi palotát« épittet magának Mátészalkán. A legokosabb megoldás ez az utóbbi volna. így legalább mi nyernénk egy szép, modern uj, céljának még megfelelőbb középületet, a község egész szépen kitudná adni szummá-szummárom 4000 koronáért a maga helyiségeit (kaszinónak, lakásnak, üzleteknek stb.) és a végén rájönne a miniszter ur, hogy más a jog és más a pénzügyi tudás; 4000 koronánál*jóval drágábban lakik a bíróság a saját házában. Es dokumentáiódnék, hogy azért mert valaki az igazság-ügyek minisztere még azért nem szükségképpen igazságos is. vágó kérdésekről és igyekezzenek azt a gyakorlati éleiben hasznosítani. Az életben látjuk, hogy amelyik osztály egymást megérti és összetart tisztességes és egymás vezetése melleit értéket tud szerezni munkájának és boldogul. A magány is kell, főleg akkor, mikor az önképzésről, tanulásról van szó; de az állandó magány rossz tanácsadó és a ki saját otthonában ül és foglalatoskodik állandóan, egyoldalú képzettségre, tudásra tehet szert; csak a maga üzleti, foglalkozási körét ismeri, nem tud a világról, az újdonságokról, semmiről nem értesül. A .kise mberek komoly összejövetele csak előnyökkel jár és az ilyen időtöltés nem fecsérlés, nem tékozlás, hanem gyiimölcsöztető befektetés. Vajha mmdezt megszívlelnék a mi gazdáink, iparosaink és kereskedőink! M. T. Mikor előnyös a társas összejövetel? Az iparosoknak, kisgazdáknak és kereskedőknek is megvannak — ha nem is Mátészalkán — a maguk egyesületi körei, akárcsak a nagyvállalkozóknak, mérnököknek, hivatalnokoknak, ahol néha napján összekerülnek. Nálunk; Magyar- országon legkivált kifejlődött a társas összejövetel (hol van annyi kávéház és korcsma mint itt ?) és íöleg vidéken a legtöbb helyütt egyetlen szórakozó .helynek lehet a kaszinói, körbeli összejövetelt nevezni. Mi most a kisemberek, kisiparosok, kisgazdák érintkezéseiről akarunk beszélni, akikre mindenesetre hatással van a társaság. Előnyösen vagy hátrányosan hat-e az ilyen összejövetel a kiseg- zisztenciákra, arra rá fogunk térni. Nem kell szépitgetni, nyíltan bevallhatjuk, hogy a körbeli összejöveteleken sok mindennel foglalkoznak, sok mindenről esik szó, az időtöltés legváltozatosabb módjai kerülnek felszínre, de a legtöbbjük minden komolyabb alapot nélkülöz és inkább káros, mit hasznos. Politika — ez a legkedvesebb szórakozás — mulatság, kalandok elmesélése, kártya, ivás stb. napirenden vannak, csak éppen a legfontosabb, legszükségesebb valamiről hallgatnak és ez a szakdolgokkal való komoly foglalkozás. A szaktudás, szakismeret fejlesztése, a műveltség, a képzettség bővítése, ugyancsak ráfér a kisiparosságra, kiskereskedőre a kisgazdákra. Igen ritkán, vagy egyáltalán nem fordul elő, ha a kisemberek összekerülnek kaszinójukban, körükben, hogy szakvitát rendeznének, nem is igen gondolnak arra, hogy egy-egy életrevaló, aktuális ötletet vetne fel egyik is, másik is, amiből azután nagyszabású polémiát kezdezményeznének. Mindig akadna valami újabb és újabb téma, melyhez hozzászólni lehet es az életben használni tudnának. Nem akarjuk mindezzel azt mondani, hogy a kisemberek napi munkájuk után ne szórakozzanak. Sőt I A nehéz munka után a test és a szellem megkívánja a szórakozást; ártatlan mulatozás, időtöltés, egy kis olvasás (jó könyv, újság) kell és ha már a szórakozásból is mérsékelten kivették a részüket, akkor következhetik a hasznos és értékes tanácskozás, a komoly szakdolgokkal való foglalkozás. Meghányni-vetni lehet — meggyőző érveket csoportosítva — az ipar, a kereskedelem, a mező- gazdaság mai helyzetét, mibenlétét; a netáni bajok orvoslásáról mindenki elmondhatja a maga nézetét, jobbnál-jobb és magasabb eszmék velődnek felszínre, a viták folyamán több figyelemreméltó kérdés merül fel, amelyek gondolkozásra és újabb felszólalásra serkentik a többieket. Így aztán a komoly szakviták és eszmecserék sok oly kérdést tisztáznak, miket azelőtt mély homály fedett s melyeknek tisztázása közelebb vezeti a kisembereket boldogulásuk felé. A szabad időt tehát a kisemberek részint jó, egyszerűen megirt könyvek (irodalmi és szakkönyvek) és főleg szakújságok (napi és helyi lapon kívül) olvasásával töltsék egyrészt s ha már Összekerülnek néha, ne feledkezzenek meg a maguk dolgaival való behatóbb foglalkozásról sem. Komoly gondolkodása, józan életű és öntudatos kisembernek soha se lehet unalmas mesterségéről okosan beszélni, arról beszédet hallgatni, tanulságos szakvitákon megjelenni és ott az eszmecserékben részt venni. Ilyenkor, amikor a kisegzisztenciák szórakozás céljábóljeginkább összejönnek, használják fel az együttlétet, cseréljék ki egymással nézeteiket életbe44 I R E K. V® ___ PANYO LA NYOMORBAN. 458,223 kor. kár — 800 kor. segély. — Sziget a sárteugerben- — A gavallérjállam és a bölcs kormány — A szatmármegyei közatak. — II. Panyola magán szivfaccsaró látvány tárul az éjkező elé: megroppant hazak, széttört butrok, összeomlott falak, üres telkek, melyekről az egész viskót elsodorta a rettenetes erejű ár, amely főleg a szegényebb részen pusztított, mert a vagyonosabbak a templomtéri dombos helyen laknak, a község szivében. Az iskolában szükség-lakásokat rendeztek be. Egy-egy házban 2—3 család kuporog kis gyermekeivel, asszonyaival, férfiaival. III. A hivatalos becslés szerint a kár összegei ezek: épületben 353,890 ; ingóban 24,620; terményben 76,869 és lábas jószágban 2,844; összesen 458,223 korona. Legnagyobb a kár az épületekben. 260 ház van a községben. Ebből 70 teljesen összedőlt, 172 mellékepiüeteivel együtt megrongálódott. Legnagyobo a kár természetesen az épületekben. De talán még ennél is jobban sújtja a népet az a pusztítás, amelyet terményekben okozott a viz azáltal, hogy a takarékos nép kamráiban levő kenyérre valót és vetőmagot elvitte, a szántóföldekről pedig kimosta a már elvetett magot. Tavaszi szántásról\ vetésről szó sem lehet, mert a puha iszapra lehetetlen ekével és jószággal rámenni. Jelentékeny összeggel szerepel ebben a tételben az a nagymennyiségű takarmány is, ämelyet szintén elhordott az árvíz. A takarmány hiány folytan a lakosság kénytelen volt jószágait is eladni. Valóságos nagyvásári napok voltak az árvíz után Panyo- lán A szomszédos közsségek lakói, a vásári ku- fárok potom áron szedték össze a jószágot, amit a panyolaiak kénytelenek voltak a helyi piac lenyomott áraiban elpotyázni, mert nem maradt takarmányuk. A szatmármegyei népsegitési kirendeltség táviratilag ajánlotta fel az ingyen takarmányt, de a panyolaiak ezt sem vehették igénybe, mert a rettenetes ut miatt nem tudták a faluba beszállítani. Elképzelni sem lehet nyomorultabb helyzetet, mint aminőben ez a szerencsétlen község került: még azt a kis segítséget, amihez hozzájuthatott volna, sem vehette igénybe, mert nincs útja, amelyen beszállíthatná. Ugyanez az esete az építkezéshez szükséges anyagokkal is. Egy gerendát egy szál deszkát nem tud bevinni most a falujába, mig csak a nyár porossá, járhatóvá nem teszi majd az útját. Akkor pedig a legdrágább idejét: a nyári munkaidőt kell erre fordítania, amikor mezei munkával e^y elenyészően csekély részét pótolni tudná mérhetetlen kárának. És ezzel a mérhetetlen nyomorral szemben a gavallér magyar állam a magas kormány bölcsességére bízva a dolgokat 4000 korona segélyt adományozott egyszersmindenkorra. A jósziv egylet 2000 koronát, magánosak pedig Jékey Sándor főszolgabíró gyűjtésére 600 és Szarka Boldizsár pa- nyolai ref. lelkész gyűjtésére 2000 koronát adományoztak. 458223 korona kár ellenében van tehát 8000 korona segély. Az állam illetve a bölcs belügyminiszter meg az országos segélygyüjtés iránti kérelmei elutasította. De ha Bugacon vagy Haceplacon templomot építenek, akkor megkapják az országos gyűjtésre. A panyolaiak derék papja emberfeletti munkát végez a segélyakció érdekében. Legutóbb a püspökéhez fordult nem is eredménytelen ál. Segélyére van Jánny Béla a kerület képviselője is. Lesz-e látható eredmény: kérdés, mely nem rajtuk múlik. »A panyolaiak nyomorától mélyen meghatva, a lelketlen indolencián felháborodva hagytam ott az ehes falut — mondja Dénes Sándor — »úszó kísérőin« (aki a hátas fuvarra vállalkozott) elkeseredve szól a pipa mellől«: — Higyje el, tekintetes urain, ha két-hároin katonaszökevény lenne a faluban, vagy pediglen választás vóna, már régen elért vón az állam keze Panyolára, de hát az éhes ember nem kell a magas kormánynak sem. A szegény ember adjon katonát, szavazzon, fizessen adót, osztán dögöljön meg éhen. — Kedélyes est. A f. hó 8-án, hétfőn este lezajlott »Kedélyes esu-nek inkább ezt a hosszú cimet kellett volna adni: »Polgári’leányiskolái növendékek vizsga előadása a szavalás, zene és elemi színjátszásból.« Nem mintha az estély nem lett volna elég kedélyes, hanem mert ez a cim fedi legjobban a kapott élvezeteket. Magasan felül emelkedik természetesen e hypotetikus cim szűk keretén Révay'Viktoria tanárnő zongora játéka, melyről csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. — Az előadás iránt óriási volt az érdeklődés és a Hungária nagyterme alig tudta befogadni a folyton gyülekező publikumot. A programúi első pontja már sejtette velünk azt a rendkívüli gondosságot és igyekezetét, melyet Révay Viktoria az előadás sikere érdekében heteken át kifejtett. A többi programm-számok pedig csak megerősítették azon egyhangúlag kialakult véleményt, hogy értékes tanerőt, a gyenneklélek egy megbecsülhetetlen ápolóját találtuk fel a vezető tanárnőben, ki eddig szerény ibolya módjára el volt rejtve intelligens közönségünk kutató szemei elöl. Minden szereplő, korához mértén, megállta nelyét és a gyermekek, sok gyakorlati a való tudással, mind egyesre feleltek. Különösen kitűnt rutinos és határozott tehetségre valló játékával Lövy Bella »A pesti kisasz- szony« címszerepében, továbbá igen bájos jelenség volt a színpadon a kis Kerekes Mariska, kinek ajkairól a már számtalanszor hallott, régi-jó »Szép Ilonká«-t is szívesen és örömest, hallgattuk.. Elismeréssel kell megemlékeznünk Polták Ilonka bátran előadott monológjáról és Szúnyog Erzsi hatásos, ügyes játékáról egy kis cigány leány szerepében. De a többi szereplők egyike sem produkált kivetni való vagy Ízlés nélküli dolgot, mi egy ily gyermek-előadásnál igen nagy érdem. Az élőképek is a Révay Viktoria tanárnő ügyességét dicsérték és utolsó programmpontként kellemes benyomást hagytak a távozó közönség lelkében. Ószintén gratulálunk tehát a vasszorgalmu tanárnőnek az aratott nagy sikerhez és igen üdvös dolog volna, ha gyakrabban rendezne ily kellemesen érdekes estélyt, mely rendkívül nagy nevelő és művelő hatással van a fiatalságra. A nagy közönség előtt való nyilvános, gyakori szereplés oly nagy előnyére válik a serdülő leánygyermeknek, modorára és egész viselkedésére egyaránt, melyet a szülők semmivel sem tudnak megfizetni egy ilyen művészetektől távol eső kis fészekben, mint Mátészalka. —es. Felőlfizettek a következők: Deme Kálmán, Már- kusz Vilmos 5—5 K- Rác Emil, Székely Gusztáv (Budapest), Weisz Zzigmond, Goldblatt Vilmos 3—3 K- Kincses István. Dr. Rosenberg Ignác, Foaó Imre, Berger Andor 2 — 2 K- Berger Albert, Perey Sándor, Olasz Lajos, Szántó Emil, Máté Sándor, Csizmadia Kálmán, Friedmann Testvérek, Kálmán Ernő Weisz Ferenc, Hoksári Antal, Feld.nann Zoltán 1 — 1 K. — Köszönet nyilvánítás. Hodászon, folyó hó 8.-án a gk. egyház javára megtartott, táncmulatságon résztvevők, úgy vidékiek mint helybeliek fogadják hálás köszönetünket. Összes bevétel : 247 korona, ebből kiadás 122 korona, az egyház részére maradvány 125 korona. Tisztelettel a rendezőség nevében Csóka Mihály ellenőr, — Szaímárvármegye törvényhatósága f. hó 18.-án d. e. fél 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart a vm. székház nagy üléstermében. K ERTES1TES! k 5-6 _____ ‘StU kjKüBMWí Van szerencsém értesíteni a n. é. hölgyközönséget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól vjiti rljtroj- balqnAl/' készítését vezettem be és azok a legújabb divat szekezdve MŰI UiVtlu KdlujjUlv rinta legizlésesebb kivitelben lesznek készítve. -;------ Állandó raktár valódi modell női-, lányka-, gyermek- és gyászkalapokban. —— A nagyérdemű hölgyközönség b. pártfogását kérve tisztelettel 7\ckt%£\ női div<iíárti!iáz<i JUlWam JCllO a „Kalap Királyihoz at 1 Mátészalkánál
