Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-03-29 / 13. szám
Mátészalka, 1912. IV. évf. 13. (15é.) szám. március 29. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----■“ Egy szám ára 20 fillér. — Fe lelős szerkesztő: Dr. VIZSOLYI MANÓ. SZERKESZTŐSIG fis KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. HÁROM KÖZKÉRDÉS. — Az egyenes ut. — A járásbirósági bérlet. — A járási közkórház. — I. Három községi közkérdésrö! óhajtunk itt foglalkozni. Mindhárom teljes megoldása mindnyájunk érdeke, amely a húsúnkba vág. Ez az oka annak, hogy itt ismételten visz- szatérünk az egyenes útra, a járásbirósági bérletre és a járási közkórház felállításának mégcsak embrióban lévő tervezetére. És mivel a közelmúltban tartott képviselőtestületi közgyűlés is foglalkozott e közkérdésekkel, éppenséggel aktuális e kérdések újabb diskussziója. Annál is inkább, mert a községi képviselet e közkérdések megoldásában — amint ezekre vonatkozó legutóbbi határozatai mutatják — nem a helyes csapáson halad. Az egyenes-ut homokbuckái ezúttal ismét rászomjoztak egy kis tintalére, ámbár egész tintatengert ittak már be. Nem tehetünk róla, de amig azok a buckák ott lesznek: ontanunk kell a tintát, mert meggyőződésünk, hogy azokat a homokhegyeket csak a tintaáradat moshajta el. E lap hasábjain öltött testet az egyenes ut eszméje ; e lap vitte be annak szükségességét a köztudatba; e lap oltotta be vágyként közönségünk polgárságainak keblébe; e lap forszírozta ki megnyitását és ez a lap érlelte odáig a dolgokat, hogy az • egyenesük meg kellett nyitni, mert ezt meg nem tenni: egyenlő lett volna szembe helyezkedni egy minden polgártársunkat hevítő közóhajjal. Az egyenes ut tehát végre a múlt év szeptember havában megnyílott. Azóta ki se törődik vele. Homok dombjai miatt, eddig se igen volt járható. Most felárkolva, «legkevésbé az. Tehát: már van és még nincs egyenes vasúti utunk. Ezt az anomáliát szóvá tettük 'régebben mi is, de legutóbb egy igen okos, helyes, ügyes cikkben a másik lap foglalkozott azzal, sürgetve (sőt, ha magunkról volna szó, azt mérnök mondani: követelve!) a közigazgatási bejárást és az ut planérozását, járhatóvá tételét. Azonban— ámbár az említett lap felszólalásának sikerét jelezve f. hó 14-ére bemondta ezt — máig még a közigazgatási bejárásig se juthattunk el. Az alispán ur azt mondta — more pátrio — »eh, ráérünk arra még«, majd, ha a Debrecen—Beregszász hadiut Mátészalkán átfutó részét kell közigazgatásibejárni, majd akkor kettőt egy csapásra. Ezt mint tényt, leszögeztük nemrégiben, de nem részesítettük kellő bírálatban, mert nem tartottuk ildomosnak ezzel elébe vágni a másik lapnak, amely újabban foglalkozott ez ügygyei. Mivel azonban a másik lap sem az általa bejelzett közigazgatási hejárás elodázása, sem a legutóbbi képviselőtestületi gyűlésnek az egyenes útra vonatkozó határozata kapcsán nem foglalkozott a kérdéssel, sőt angazsált rliásoontja és követelése elutasítása fölött hallgatással napirendre tért, mi kénytelenek vagyunk megtárgyalni úgy az alispán, mint a képviselő-testület eljárását. Az alispán ur vagy nincs tájékozva a felöl, hogy mit jelent Mátészalkára nézve az egyenes ut, vagy pedig cinikus. A hadi útnak az egyenes-uthoz semmi köze A kettő közötti kapcsolat csak az, hogy a mi indítványunkra és utánjárásunkra a kiküldött mérnök annak idején a hadimról oly tervet is készített, amely — az eredeti tervtől eltéröleg — az egyenes utat, a vasútállomástól számítót első 3Ö0—400 méterét beszámítva, magában foglalná s igy az ut kiépítése és fen tartása (az emlitettt 3—400 métert beszámítva) a község helyett az államot terhelné. Ennek a kapcsolatnak pedig semmi köze sincs a planérozáshoz, világítással való ellátáshoz s ezek feltételéhez : a közigazgatási bejáráshoz, amelyre minél előbb szükség van. Mert az egyenes ut kérdése Mátészalka boldogulásának, fejlődésének, megélhetésének kérdése. És ha több, mint félévtizedig éppen a túltengő közigazgatási személyeskedéseknek rendeltetett e közszükséglet alá, mely agyonnyomoritotta a hétszergöibe úttal e községet, akkor most legalább ne odázza a közigazgatás a fejlődést, mikor ennek a község társadalma a maga erejéből nagynehezen útjára léphetett. Ez igazán a legkevesebb, amit elvárhatunk. De merőben helytelen a képviselő-testületben csaknem lábrakapott az a felfogás is, amely azt tartja, hogy egyedül az egyenes- ut két szélén fekvő földterületet megvásárolt konzorcium érdeke az egyenes ut pla- nérozása, tehát ennek elvégzése kizárólag a konzorcium feladata. Igen jól ismerjük azokat a privát okokat, melyek e téves felfogás legvehemensebb szószólóit hevitették. Fájóan csodálkozunk rajta, hogy egy olyan községatya is, akinek eddigi, ily minőségben véghez vitt tényei mindég csak a legteljesebb elismerést válthatták ki, oly kevéssé tudja emancipálni magát attól a rémétől, hogy a község a vasút irányában fejlödjk, ami magánérdekeivel nem kvadrál. És fájóan érint benünket, hogy a másik, az egyenes ut rendezése ellen csatázó »napóleon* éppen egy olyan községatyánk helyét tölti be a községházán, aki a közügyeket soha se a zsebével, hanem tudással, pártallanul és mindig a fejlődés és haladás szempontjából bírálta el. Az egyenesut elrendezését illetőleg a képviselőtestületi ülésen csaknem győzedelmeskedő már ismertetett felfogás merőben tarthatatlan és kicsinyes. Igaz' az, hogy a Schreiber-féle konzorciumnak is érdekében van az ut elrendezése, de csak mellékesen. Első sorban az a község érdeke. Vajon,, ha az ut kétoldalán levő terület nem kerül parcellázás alá: kinek marad érdekében az utrendezés? Vajon a konzorcium az utmeg- nyitás szükségességének tudatában alakult-e^ vagy fordítva, a konzorcium megalakulása tette szükségessé az ut megnyitását? Hát az egyenes ut a parcellázás miatt szükséges? Ha nem parcelláznának, úgy nem volna rá szükségünk? A holdban volt még akkor az a konzorcium, mikor már 1910 februárában kimondta a képviselő-testület, hogy az egyenes útra szükség van, azt meg kell nyitni. Mi több: áldozni, vételárat fizetni volt kész a községi képviselet, csakhogy hozzájusson az úthoz, amelyet ingyen megkapott. És most csak azért, mert egyesek az ut megnyílta kapcsán kockázatos vállalatba mentek bele, fel kell rúgni az előző álláspontot és minden józan ész, következetesség és igazság ellenére ki kell sütnünk, hogy a községnek ugyan semmi köze ahoz az úthoz, arra nem nekünk mindnyájunknak, hanem csak a konzorciumnak van szüksége, hát csinálja meg — nekünk! Mi valóban nem vagyunk berendezkedve arra, hogy magánvállalatok szószóLapunk mai száma 8 oldal.
