Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-03-22 / 12. szám
3. oldal. MÁTÉSZALKA Ét most végül, hogy a tisztelt közgazdász és újságíró ur kritikájának mindeu passzusára válaszoljak — annak megemlítésével, hogy jelen válaszommal a polémiái részemről befejeztem (a szerkesztő se adna erre többé teret s elfogult emberrel nem vitázom) — megválaszolom a kritika utolsó fejezetét is, melyben a »Mátészalka« és a Mátészalka és Vidéke összeméréséről beszél. így legalább a cikkem is kerekdedebb, mert ha már nyilatkozatokkal kezdem azokkal is végzem és nem — mint On — csak úgy odadobok valamit a végére, mint aki azt Írja: Mátészalka mezőváros, helyesebben nagyközség és a sasok magasan repülnek. Hát kedves Kollegám (pardon 11 elsősorban is mit akar ön a »Mátészalkától« ? Mert az ön b. cikke nem annyira az én cikkem, hanem inkább a *Mátészalka« ellen puffogtat. Rám — és higyje el minden pártatlan szemlélőre — tehát azt a benyomást teszi, hogy nem az a baj, mit irtani, hanem az, hogy hot Írtam 11 Ez minden esetre az objektivitás kellő megvilágítása, amint fennebb már bátor valék kimutatni. Mert látja: én részemről hagyom a Mátészalka és Vidékét, egyetlen szóval se akarom megbántani, nem is teszem, hanem csak önnel, csak az ön cikkével foglalkozom. Arra nem kívánok reflektálni: melyik lap jobb. Őszintén szólva: egyik se elégíti ki ízlésemet. De tény, hogy a »Mátészalka« eddig még nem ment a szomszédba munkaerőért, bár ö maga se állította, hogy különb a Vidékénél, csak —ha jól tudom — azt, hogy van olyan. (Ugy-e szerény volt?) Egyébként higyje el kollega (ismét pardon, hogy ilyen vakmerő vagyok, de ön igazán nem tehet róla, hogy én is foglalkozom közgazdasággal — ha nem is nevezem közgazdásznak magam — és olykor-néha én is Írogatok újságba — ha nem is nevezem újságírónak magam — és e réven kollegának tolakszom) igen hálás dolog az, mikor az ember az érdemeket nivellálja. Érdemes mindég kevesebb van, mint érdemtelen. S igy az érdemek leszállításának többen örülnek, mint az érdemek honorálásának. Ha tehát ör. arra a feladatra vállalkozott, hogy kimutassa: nincs felette a cikkemben valamiben kiválónak jelzett intézet a többi fölött és nincs mögötte a cikkemben valamiben hátrább állónak jelzet intézett a többi mögött, úgy igazán hálás munkát végzett. Persze: más kérdés, hogy igazságosat-e isf Mert ugy-e, mégis csak nem egyforma annak a három pénzintézetnek a zárszámadása, mert mégis csak mások az üzleti adatok és viszonylatok, amelyekről beszámolnak ?! De — mondom — ez a nivellálás hálás munka s nekem önkénytelenül is a hulló hóról és daráról meg a menyasszonyról szóló kis népverset juttatja eszembe: »Ahol fázik: betakarják, Ahol viszket: megvakarják.« Hát kollega (pardon!) csak »takargasson« és »vakargasson«! Nagyon hálás munka! Nagyon hálás . , . —a 4{J REK. KOSSUTH. Tizennyolc éve volt tegnap előtt, hogy a magyar nemzet édes atyja, hazánk legnagyobb, legdicsőbb fia: Kossuth Lajos örökre lehunyta szemeit; végtelen szomorúságba, nagy gyászba borítván az országot. Tizennyolc esztendő! . . . Úgy rémlik, mintha ma történt volna a rettentő csapás. Azt hinnők, hogy a kalendárium most ir 1894 évi március 20.-át Most se tudunk belenyugodni abba, hogy a csodás szellem, a hatalmas meteor elköltözött innen. Akkor legkevésbbé adtunk hitelt a fájdalmas és megrendítő valóságnak . . . Igaz volt . . . Kossuth apánk csendes hallgatag lett; elnémult az a férfiú, ki évtizedekkel annakelőtte erős, tiszta, hazafias érzésével, lánglelkével, ragyogó szónoki képességével megteremtette a minden kincsnél drágábbat és értékesebbet: a nemzeti szabadságot. Kossuth Lajos nemes hévvel, hatalmasu gyújtó lánggal teli beszédei állították talpra a szunnyadó nemzetet, magasan szárnyaló, fenkölt szónoklataival sikerült szaporább mozgásba hozni a magyarság vérét. A nemzet erőt kapott és lelkesedése tetőpontján a legnagyobb áldozatokra is képes volt a veszélyben forgó haza érdekében. Kossuth Lajos mondotta, hogy szorgalom és akarat tehetséget pótol. Nála a vasakarat és páratlan szorgalom egyesült fényes, egész kort bevilágtö, sőt korszakot alkotó tehetséggel s teremtett és létesített csodás dolgokat és megteremtette és megalkotta a legnagyobbat: a szabadságot. Bámulatos gyorsasággal toborozott össze egy hadsereget, számra nézve nem óriásit, de elszántságra, vitézségre nézve mindörökké ragyogó példája a szabadságért, függetlenségért és önnállóságért küzdő nemzeti katonaságnak. Egy férfi, egy hatalmas szellem harsogó szavára, hivó szózatára megindult a nemzet apraja-nagyja, öregje-fiatalja, fegyvert ragadott minden épkéz-láb ember és ment a csatába életét áldozni, vérét ontani a mindennél drágább és szen- tebb hazáért. Kossuth Lajos dicső nevét évszázadok, sőt évezredek sem tudják majd elhomályosítani, oly tündöklő fényben, oly ragyogó magasságban áll az utókor előtt. A magyar nép, a magyar nemzet szemében egyre nagyobbra nő, mindjobban emelkedik glóriás alakja ; ott él minden igaz hazafi szivében és emlékezetében; ott él kitörölhetetlenül szelleme közöttünk; ott él az a csodás szellem, mely istenit alkotott, mely tetteivel a halhatatlanságot szerezte meg magának és nemzetének. Az évforduló alkalmából a kegyeletes magyarság elzarándokol a nemzet nagy fiának sírjához, elhozván legigazibb, legfájdalmasabb könnyeit, miket sírja felett elhullat; elzokogja legőszintébb bánatát, hogy nincs már többé: aki izén. Az egész ország, az egész világ, hol csak magyar él, kegyelettel adózik Kossuth apánk emlékezetének, méltóan emlékezik meg a drága halott szmoru évfordulójáról. Feltűnik csodás, misztikus .alakja és magunk előtt látjuk fáradhatatlan munkálkodását, lelkes ténykedéseit az édes haza érdekében. Kidomborodnak magasztos eszméi, nemes törekvései és fenkölt cselekedetei és úgy érezzük, mintha ismét közöttünk látnok s mondaná: „Leborulok a nemzet nagysága előtt1“ Csodás érzés tart fogva bennünket s mi kulcsolt kézzel leborulunk az ő halhatatlan nagysága, hatalma és szelleme előtt és áldjuk haló poraiban. Legyen áldott dicső emlékezete! A képviselő-testület ülése. Képviselő-testületünk s hő 16.-án szombaton d. u. rendes közgyűlést tartott, melyre a város atyák igen szép számban gyűltek össze. A tárgysorozat első pontját a járásbíróság! bérletre vonatkozó igazságügyminiszteri leirat tárgyalása képezte. A velünk szemben annyira zsugori s mintegy a rossz indulat külső jelét mutató miniszter csak nem akarja a már legminimálisabbra szabott 4000 K- évi bérösszeget megadni, hanem csak 3500-at. A miliókkal dobálódző kormány egyik tagja nagy kegyesen fejebb ment most ugyan 300 K.-val, de a kért összeget — deputáció és protekció dacára — még mindég nem adja meg. Az ily kicsinyes eljárás ellen általános volt a harcias és ellenálló hangulat és egyhangúlag kimondotta a közgyűlés, hogy a 4000 K.-ból, mint helyes számításokon alapuló, minimális évi bérösszegből egy fillért sem enged és ha kell a legszélesebb köfü protekciót is igénybe veszi jogos és méltányos kérelmének teljesítése érdekében. A Dr. Helvey bpesti cégnek a belügyminiszterhez beadott és a községnek leküldött aszfalt fellebezésének tárgyalása következett ezután. A Helvey cég ugyanis nem elégedett meg azzal, hogy Dóri Manó utján képviselő-testületünkhöz adjon be csupán felebbezést, hanem fellebbezéssel illetve panasszal élt a K- Menzel cég ellen a belügyminiszternél is. Panaszában előadja, hogy a K. Menzel cég nem magyar aszfaltot használ és igy nem felelhet meg a közszállitásokrő! szóló törvény idevonatkozó rendelkezéseinek. Péchy, Rohay és mások hozzászólása után határozatilag kimondták, hogy ezen fellebbezés visszautasittatik, azon indokolással, mert egy ugyanerre vonatkozó, ugyanilyen tárgyú felleobezést a képviselő-testület már egyszer letárgyalt, mely most a megyénél van végleges elintézés végett. Az elintézésen kívül a városatyákat azon helyes intenció is vezette e határozatnál, hogy ezzel is csak gyorsítsák a képviselőnk által már úgyis eléggé elhúzott aszfalt ügyet. A 3-ik pont a kereskedelmi miniszternek a a villanyszerződésre vonatkozó leirata volt. A miniszter a vilEnyszerződést helybenhagyta azon kikötéssel, hogy a szerelésekhez csakis magyar gyártmányú anyag használtassák és hogy a koncessió dacára a saját céljaira bárki, a közterület dtszegésévelS is állíthat fel villanytelepet városunkban. Ezután a »Mátészalka« cimü helyi lap szerkesztőségének a kórház felállítása iránt a képviselő-testülethez beadott indítványának tárgyalása- következett. A beadványt egész terjedelmében felolvasták, mely nagy terjedelme miatt nem kis időt: vett igénybe s kis türelmetlenséget keltett a gazdatagok soraiban. A terjedelmes indítványt, mely a propaganda megindítására, a gyűjtés módjára, a kórház helyére, nagyságára és beosztására nézve is szakértőktől beszerzett részletes propozlciókat tartalmaz, olvasóink jól ismerik lapunkból. Az indítványhoz első sorban Péchy szólott hozzá a tőle már megszokott tárgyilagossággal. Határozottan méltányolandó — monda — az az ideális, nemes cél, amit a »Mátészalka« ezen gondosan kidolgozott memorandumával elérni óhajt, azonban egy kórházat máról-holnapra előteremteni nem lehet. Szerinte a legkisebb keretek közé szorított 24 ágyas kórház felállítása is cirka 3—4 évet vesz igénybe. Péchy tudtára adta aztán a közgyűlésnek, hogy fen- járt már a minisztériumban és részletesen informál- tatta magát a kórház ügyre vonatkozólag. Ez információ szerint egy 24 ágyas kórházhoz cirka 90.000 korona szükséges, melyből az állam cirka 55.000 korona terhet magára vesz. A mi hozzájárulásunk cirka 35,000 korona volna és ha ezen pénz együtt van, akkor már a kórház is biztosit tatott. Ezen 35,000 korona nélkül azonban szóba sem állanak velünk a minisztériumban. Péchy ezen 12 (155). szám. m—ts—o. ^ÉRTESÍTÉS! Van szerencsém értesíteni a n. é. hölgyközönséget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól «ííj íjjiTot készítését vezettem be és azok a legújabb divat szekezdve “U1 ülV db *k{UíipUA rinta legizlésesebb kivitelben lesznek készítve.- - - - Állandó raktár valódi modell női-, lányka-, gyermek- és gyászkalapokban. A nagyérdemű hölgy közönség b. pártfogását kérve férfi= és női divatárníiáza a „Kalap Király“4o2 at 1 tisztelettel Schwartz Jenő Mátészalkán.
