Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-03-22 / 12. szám
4. oldal. MÁTÉSZALKA 12. (155.) szám. összeg néhány év alatt adományok és a községek hozzájárulása utján való megszerzését lehetségesnek tartja és inegigérte hogy mint eddig, úgy ezután is, mint a kórház bizottság elnöke minden lehetőt megttsz a kórház érdekében. Miután a közgyűlés örömmel vette tudomásul a Péchy nemes érzelmekről tanúskodó szavait, kimondta, hogy egy kórház felállítását szükségesnek tartja, annak ideién a község erejéhez képest azt anyagilag támogatni is fogja és a két helyi lap által összehivott ülésen már megalakított kórház bizottságba a képviselő- testület is fog 2 tagot delegálni. A következő pont a villanyszerelési egységáraknak a gyártelep és a város közt való együttes megállapítása lett volna. Az ülés azonban úgy határozott, hogy az összes átalakítási munkálatok befejezése és az uj dinamó működésének megkezdése után szakértő mérnökökkel fölül fogja birál- tatni a telepet és az összes vezetékeket, hogy azok mindenben megfelelnek-e a szerződésben előirt pontosatoknak. S ekkor egyszersmint szakvéleményt kérnek a szerelési munkák szokásos egység áraira is; addig is azonban kérdést intéz a város ez irányban a Magyar mérnök és építész egylethez, hogy 'az árakat még helyesebben meghatározhassa. Bábel Ferenc és társai valamint Nagy Ferenc és társainak a közvilágítás kiterjesztése iránti kérvénye következett ezután. Rohay főjegyző figyelmezteti a városatyákat, hogy a kérvények honorálása folytonos felszólamlásokra nyújthatna a jövőben lápot. Egyszer egyik, másszor másik mellékutca lakói fogják gyérnek vagy nem jóhelyre alkalmazottnak találni az utcai lámpákat. Péchy, Almer, Tárkányi és Lőrinc István hozzászólása után kimondta a közgyűlés, hogy Nagy Károly és társai kérelmének helyt ad, de csak azon esetben, ha a villanytelep által minden évben adandó egy drb. ingyen lámpa közül 4 darabnak már most, előre való feállitása kivihető. Ez esetben 4 drb. uj lámpát alkalmas helyre még szét osztanak és a gyártelepet 4 évre előre fölmentik az 'évenkénti, ingyenes lámpaadományozás kötelezettsége alól. (Mi kikerestük a szerződés idevonatkozó pontját, mely szerint ezen lámpáknak egy szerre, 'csoportonként való felállítását is joga van a városnak kérni a villanyteleptől.) A tárgysorozat 6-ik pontja Csizmadia Ferenc "kérvénye volt, melyben azt kéri a várostól, hogy a ménlovak tartásdijára a sajátjából kiadott mintegy 800 koronát a város vállalja magára, mint a közérdek és a lótenyésztés előmozdítására kiadott összeget. Ezen deficit onnan ered, hogy az ■állam még mindég a 20 év előtti 10 koronás zab- és 5 koronás széna-árakat fizette a ménló-pénztár- nak, holott a zab tényleg 19 koronáért, a széna J pedig 9 koronáért lett beszerezve. Tárkányi szól hozzá részletesebben a kérdéshez és az ö ismert szókimondó és józan észjárásról tanúskodó modorában tárgyalta a ménló ügyet. Kárhoztatta az elöljáróság hanyagságát, hogy 7 évig soha át sem vizsgálta a ménlópénztár kezelését és hogy sohasem vették észre azt, hogy Mátészalka város céljaira 3 mén teljesen elegendő, minek tartanak tehát 9 mént. Ez csak a környékbeli községek érdekeit szolgálja, mely községek pedig egy fillérei sem járulnak hozzá a ménló-tartáshoz. Ezek után kimondja a gyűlés, hogy egy 5 tagú bizottságot küld ki a számadások megvizsgálása végett és csak ennek beszámolása után határozza^el, hogy menynyiben ad helyet a Csizmadia Ferenc kérelmének. A következő tárgy Schreiber Bertalan és társainak kérelme volt az uj egyenes útnak a város által való planérozása és kellő világítással való ellátása iránt. Többek hozzászólása után kimondta a közgyűlés, hogy ainig a közigazgatási bejárás meg nem történt és a tényleges átvétel törvényes formája nincs meg, addig nem lehet ezen kérdést tárgyalni. A városatyák nagy részének általános nézete azonban már előre is az volt, hogy a pia- nirozás teljesen a Schreiber és Társai vállalkozók dolga, kiknek ez egyenes ut mentén fekvő területek megvételekor már számolni kellett a planirozás költségeivel. A magánvállalkozás üzleti kiadásainak csökkentése pedig nem lehet a város célja és érdeke. Nekünk ebben elülő a felfogásunk a képviselő-testület több intelligensebb tagjának felfogásától. Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az egyenes ut minél gyorsabb rendbe hozatala és világítása oly irányt képvisel, melyen csupa véletlenségből a köz- és magánérdekek találkoznak. A város lakosai jönnek és mennek a vsuthoz vezető egyenes ufón, az idegenek is itt jönnek be és ha kellemes, kényelmes a bejövetel a vasúttól, inkább és gyakrabban jönnek ide és nem mennek tovább Bátorba, vagy más varosba, inkább hagyják iit a pénzüket, amely bizony ráfér erre a szegény városkára. Igaz ugyan az — mit néhány képviselő-testületi tag hangoztatott — hogy az ajándéknak keresztelt egyenes utat csak úgy fogadta el a város, hogy annak átvétele reá nézve semminemű kiadással es kötelezettséggel sem jár, de azért üdvös dolog lesz a közigazg. bejárás sürgetése és a magánvállalkozókkal közös költséggel (mindkét fél érdeke) rendbe hozatni a vasúthoz vezető uj útvonalat. Több illetőségi ügy és telepedés iránt való kérelem elintézése után a bő tárgyú közgyűlés 6 órakor véget ért. — Március 15-ike Mátészalkán. Szó sincs róla, nem a szokásos viatis tempóban ment meg biz az nálunk a Kossuih-párti kerületben. Valami szárnyaszegett lángolás, nehezen össze kászolódó üuuepiesi készség jellemezte a helyzetet, melyei kissé talán a zsákutcába került politikai homályos helyzet, avagy tatan a pedállal le- tompitott óvatos, körültekintő oportunizmusnak lehet betudni. Hát iszen nem hiáoa mondja a latin sen- tencia: »tempura mutantur et nos in i!lis<. De azért ünnepeltünk. A köz- és magánépületak nagy része főleg a főutcákon fel volt lobogóz va. A reggeli órákban előbb a ref., később a r. kát. templomban volt alkalmi istentisztelet, melyen a helyi hatóságok, a polgári iskolai tanulók nagy része tanáraik vezetese alatt és a polgárok szép számban jelentek meg. Ott volt Szálkái Sándor képviselőnk is, valamint más előkelőségek. A ref. templomban a dalárda a Hymnust és Szózatot énekelte. Kincses emelkedett szellemű imát mondott. A r. k. templomban ünnepi mise volt, melyet Koller Béla lelkész celebrált. Itt megállunk egy percre, leszögezzük azon említésre méltó tényt, hogy — ha jól tudjuk — ez volt az első március 15-iki alkalmi istentisztelet e helyen, melyre a r. katolikusok hazafias gondolkodású lelkésze direkte meghívta a hatóságokat. Elismerés ugyan nem jár a hazafiasságért, de jelen esetben ki kell jelentenünk, hogy ezen hazafias újításért meghajtjuk elismerésünk zászlóját Koller előtt. Déután 4 órakor a Polgári fiú iskola igen csinos ünnepélyt rendezett, a melyen az inteli- gens nők is szép számban jelentek meg. Voltak szép számmal polgárok, főleg az iparosok köréből stb. A szépen díszített tornaterem megtelt. Az ünnepély a Hymnussal kezdődött, melyet az ifjúsági énekkar, Medziliradszky tanártól megszokott precisitással adott elő, úgyszintén más énekszámokat: Tavasz elmúlt, Tied vagyok, tiéd hazám, és végül a Szózatot, a mit a közönség zajos tapssal honorált. Az első verset »Ima márc. ] 5-én< Jóbi Mihály IV. o. t. kissé elfogódoltan ugyan, de meleg vallásos pathossal, a másodikat. A »hazaszeretetről« Dóri Sándor II. o. t. tüzes hévvel, a harmadikat: »Előre« Fárnek László. II. o. t. rokonszenvesen és szép hangsúllyal adta elő. Kósa Vince tanár mélyen átérzett és átgondolt gyönyörűen előadott felolvasással emelte az ünnepély magasztosságát, melyre azt mondhatjuk, hogy széles architektúrája-, nagy kaliberével s főleg magasan szárnyaló nyelvezetével inkább magasabb nívójú pódiumra való volt. mint egy polgári iskola. Az ünnepély fénypontját a kitűnő szónok igazgató záróbeszéde volt. Beszéde oly súlyos igazságokat axiómákat, gyönyörű, meghatározásokat tartalmazott, hogy szinte alig tudta a felielkesitett hallgatóság elnyomi a hangos helyeslés kitörő vágyát. Úgy Kósa, mint Kathona zajos tapsokat és mindenfelőlről meleg gratulációkat kaptak. Az iparosok is kivették a maguk részét az ünnéplésből. Igaz, ez is hevenyében történt. Látszott itt is a vezető kéz hiánya, a mely kéz máskor »kedvezőbb viszonyok közt« oly dominenter törekedett érvényesülni. 30—40 iparos gyűlt össze a Hungáriába a fehér asztal mellé. Dobi Antal vacsora közben a függetlenségi eszme, főleg az iparososztály függetlenségének kivivására irányuló eszme diadalára, az iparosok összetartására ürítette általános éljenzés mellett poharát. Beszéltek még Lugosi, Tóth Bálint s többen. Utóbbi követünket apos- trofálta fel köszöntőjében megütközve azon, hogy nincs az ünneplő iparosok közt március 15.-én. Hideg március Idusa volt biz ez a mostani 1 . . . — Varjas miivészesfélye. Meg kell állapítanunk, hogy a Varjas estélye a program szerint elég fehér és eléggé művészi volt. Leszögezzük, hogy tapasztalatunk szerint ez az első eset, hogy egy hirdetett műsor tényleg megfelelt a programnak. Sőt egy nem hirdetett uj tag beállításával előnyösen kibővítette Varjas a különben is elég ga/dag és változatos műsort. Kritikát ez estélyről nem akarunk. Csak az itt még nem szerepelt uj egyénekről kívánunk röviden megemlékezni. Pásztor Zoltán, ki most lépett fel először nálunk, vérbeli színész, igazi kabaré művész. Vannak a sablontól elütő uj színei is. Varjas hatása, iskolája azonban látszik úgy énekén mint előadó modorán. — Tabui Arankának van énektudása, de hangja bizony nem elsőrangú. Nagy érdeme, hogy tudott elég diszkrét és fehér lenni 1 Rotmja, temperamentuma van. — Dóri Qiza disztingváltabb színésznő. I Éneke jobb, iskolázottabb a Tubáiénál. Csinosan, kedvesen tud előadni. — Varjas és Csillag Szerén a szokott zsánerűk keretében •mozogtak. De mintha némi kedvellenség ülte volna meg őket. Tán sok a strapájuk ? Mondanunk sem keli, hogy minden egyes szereplő zajos tapsokat aratott, ami többszöri ráadásra provokálta őket. Szívesen hagyták magukat az újrázásra rávenni, mint a inilyen- szivesen hallgatta a nagyrészben rokouias vagy ha úgy tetszik, rokonszenves érzésű közönség a szereplőket. Gyönyörű közönség volt jelen. Számra nézve azoban lehetett volna több is a m. t. közönség. — A mátészalkai járási ipartestület. Mátészalkán, 1912. évi március 24.-én d. e. 11 órakor a Városháza tanácstermében gyűlést tart. Tárgy: 1911. évi számadás vizsgálása s az 1912. évi költségvetés megállapitasa esetleg uj előljáró- sági tag választás, — Hirtelen halál. Fischer Farkas járini-i lakos, marhakupec e hó 20.-án tanúként volt beidézve a helybeli járásbírósághoz kihallgatás előtt Arndt előtt áldogált. Egyszerre rosszul lett és összeesett. Hazaszállították azon hiszemben, hogy jpb- ban lesz. De bizony nem lett jobban. Sőt baja már útközben annyira fokozódott, hogy meghalt. Úgy látszik, szívbaj oltotta ki életét. — Holttest a kutban. Veres István jármi-i 50 éves gazdálkodót f. hó 18.-án a kutban találták meghalva. A halál okát, hogy tudni illik gyilkosság avagy öngyilkosságról van szó, még eddig nem sikerült megtudnunk. Lehetőleg öngyilkosságlesz itt is szó. — Megölte a szamár. Gebe, szatmármegyei községben, Találka Mihály gazdát szamara úgy fejen rúgta, hogy a szegény ember menten meghalt. — Nő a kivándorlás az országos statisztikai hivatal januári jelentése szerint, amely 1912-re vonatkozóan 4618 kivándorlóról, í911-re vonatkozóan pedig csak 3538-ról számol be. Az útlevelek száma pedig 7540-ről 10,588-ra nőtt. A vissza- vándorlók száma ellenben csökkent: 2380-ról 2062-re. Ha a közgazdasági állapot meg nem romlik, jövőre ismét elérjük az 1906—1910. évek ki- vándorlási átlagát. — A „Jó Szív“ egylet adománya. A »jó Szív« egylet a panyolai árvízkárosultaknak 2000 koronát adományozott. I Gyári raktár I | Elsőrendű áruk J Épületüvegezés és javítások legolcsóbb árban. Specialista képkeretezésben. Üveg- és porcellán áruk, l majolika, fajence, dísztárgyak, függő- és asztali lámpák, díszes fali tükrök és ajándék tárgyak stb. a legolcsóbban n PATAKI JENŐ kizárólagos üveg üzletében szerezhető meg. | SS&üíKS
