Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-03-08 / 10. szám
Mátészalka, 1912 IV. évi. 1«. (153.) szám. márcins 8 TÁRSADALMI HETILAP. stM MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. I | ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. -----Egy szám ára 20 fillér. ■—-----------Fe lelős szerkesztő: Dr. VIZSOLYI MANÓ. SZRKKRSZTÓSf.a ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. A sajtó hatása és hivatása. A nemzet kívánalmai, úgyszólván ösz- szes életnyilvánulásai a sajtóban tükröződnek vissza. Egészséges sajtó egészséges lelket képes belehelni a nemzet testébe. Romlott sajtó a fertőző bacillusok egész seregét viszi magával és mételyezi meg azok ielkületét, kiknek szellemi táplálékul szolgál. Nincs könnyebb mint a fogékonyabb lelkeket hálóba keríteni a sajtó hatalmával. A nemzet életét visszatükröztetö sajtónak azonban más a hivatása. Feladata a nemzet vérkeringését szabályozni, irányítani. E hatás sokszor rendkívüli tevékenységre is fel tudja a nemzetet riasztani let- hargikus állapotából. A sajtó hatása néha óriási szokott lenni. Hasonlít a villámütéshez. Kápráztató fényt áraszt, tüzbe hozza a lelkeket s felkorbácsolja sokszor a szenvedélyeket is. A hírlap a mai nap harcosa, de a jövő alapját készíti elő. Minden egyes nap újabb és újabb tápanyagot nyújt és gazdagítja a nemzet vérkeringését, mely ezáltal szabályozottabb mozgáshoz s igy öntuda- tosabb életműködéshez jut. Az 1848-as nagy idők a sajtó egy napi villámütésének köszönhetők. Ahány eszme csak született akkor az emberiség agyának gazdag tárházában, az mind a sajtó villámszárnyán indult hóditó útjára. Szabadsági Egyenlőség! Testvériség! Demokrácia! Emberi és politikai jogok! Szabad munka csak szabad hazában! Mind e jelszavak és törekvések ugyan minek köszönhetik létüket, hanem a sajtónak? Ma már ott állunk, hogy egy nemzet nagyságát sajtójának fejlettségéből is képesek vagyunk megítélni. A hatalmas britt birodalom, Németország vagy Amerika sajtói gazdaságilag és politikailag mily hatalmas országok félelmetes erejét rejtik magukban ! A britt sajtó az angol nemzeti államot, a német a harcias szellemóriást, az amerikai a munka apot- heozisát tárja elibénk. Mindegyik egy-egy életcél, melynek érdekében napról-napra újabb és újabb eszmékkel sarkalják nemzetüket. És hogyan állunk a magyar sajtóval ? örvendetesen kell tapasztalnunk, hogy e téren az utolsó évtized alatt rohamos fejlődés mutatkozott. Az ország fővárosában elegendő számmal vannak napi- heti- és szaksajtóink. A vidéki sajtó is figyelemreméltó módon fejlődött és fejlődik, csak az a baj, hogy nincsenek országos szellemű vidéki lapjaink, minek okát abban kell találnunk, hogy nincsenek valódi, középponti városaink, a honnét nem vicinális, hanem országos szellem sugározna ki a környékre. A nemzetállamban mindenütt a nemzet országos szellemének kell vezetni és uralkodni, mert itt a legkisebb község is maga a nemzet, illetve az állam partikuláris viszonyaiban. Habár helyiek legyenek az ügyek, de azoknak országos szellemtől kell áthatva lenni. Magyarországon nincs egyetlen vá- . ros, még Szeged városát sem véve ki, ahol igazán ilyen élet uralkodnék. Inkább szűkkeblű, vicinális, semmint országos érdek vezérli az itteni polgárságot. Ha egyszer- másszor mutatkozik is e vidéki helyeken országos mozgalom, e körülmény még nem jele annak, hogy itt máskép fordul már a város szekere. A nemzet életének szakadatlan egymásutánban kell lefolynia,. (gyötrődés. A szivem fáj, agyam nehéz, Fáj a látás, ébrenlevés. Fáj, hogy mindent hallok, látok S megutálom a világot . . . Fáj a tudás, fáj az élet! S gyötrőn gyarló félénkséget Ruház rám az élet árja: Mért is vagyok olyan gyáva ! ? . . . Tenni kéne érzem, látom S még sincs semmi bátorságom. Csaló, csalfa, szép remények: Ifjúságom, Isten véled 11 . . . Cyrano. EMBERI JOGOK.' Irta: August Strindbeorg.*) Ha valamely civilizált társadalomban egy gyermek születik, vele együtt jogok születnek, a társadalom pedig kötelességek teljesítését várja az újszülöttől, amikor annak ideje elérkezik. A gyermeknek joga van a táplálkozásra és az elemi nevelésre. A társadalomnak pedig kötelessége, hogy táplálja és fölnevelje azt a gyermeket, amelynek szülei nyomoruk vagy hanyagságuk miatt nem tudják ezt megtenni; mert nem szabad a gyermeket büntetni azért, mert a szülei gazemberek. De mivel az élet versenypálya, amelyen versenyezni kell, az indulásnál mindenkit egyformán *) Strindberg a stokholmi Socialdemokraten-nek irta ezt a cikket 83-ik születésnapja alkalmából. kellene fölszerelni. Ezt legjobban megtehetik az elemi iskolában, amelyek egységesek és valameny. nyíre kötelezők, ahol ingyen adják az elemi oktatást. Az olvasás, irás és számolás minden tudásnak kutcsa, mert ezek segítségével később megszerezhetjük magunknak mindazt a tudást, amit a könyvesboltban meg lehet venni. Aki teheti és kedve van hozzá, hogy több tudást szerezzen, tegye meg de ne kössék ezt össze rangkülönbségekkel vagy egyéb kiváltságokkal. Csak azt az egy kiváltságot adják meg, hogy mindenki helyet kapjon. És az, akinek kedve van a tanulás utján haladni, ne követelhesse az államtól, hogy helyet teremtsen neki, ott, ahol nincsen hely, hanem tartsa szerencsás körülménynek, hogy egyik másik területen többet tud, mint mások. Ha mindenki természetes képességeit és hajlamait követve választja pályáját, úgy akadály nélkül nyissák meg számára és érdemei szerint támogassák, amennyiben azt képességei megérdemlik. A mai elavult kaszt-társadalomban korlátokat állítanak föl: az iskolai (érettségi) vizsga magában véve esztelen, mert senkisem tudja fél nap alatt megmutatni, hogy mit tud, de igen könnyen elbukhatik olyan csekélységen, amit pillanatnyira elfelejtett a tudásnak abból a tömkelegéből, ami tulajdonképpen a lexikonba való. A vizsga, ami az illetőnek egész ifjúságába került, még nem ad kenyeret, hanem csak bevezetője valamely szakoktatásnak. Mégis a vizsga korlát az útban és olyasvalami, ami rangot ad. Tehát meg kell szüntetni. A tapasztalat bizonyította, hogy valaki érettségi vizsga nélkül is egészén jól tudja akár az áilam ügyeit is intézni. (Amerika elnöke.) Egy népállaraban (Svájcban) a közigazgatás igen egyszerű, az állami hivatalokkal nem mindig jár fizetés, hanem tiszteletbeli állásoknak tekintik azokat bizalmi állásoknak, amelyeket nem fizetnek meg közvetve» sem közvetlen cifra ruhákkal vagy rendjelekkel. Állami közigazgatásunk polgári osztályaiban mint postánál, távírdánál és a vasutaknál az előmenetelnek korlátlannak kellene lennie. így egy levélhordót, aki tulajdonképpen irni-olvasni tud és- nagy pénzösszegeket bíznak rá, szépen elhelyezhetnének magasabb hivatalban is. A vasúti altiszt állomásfőnökké lehetne. Ma ezt a hivatalt gyakran idegenek töltik be, akiknek sejtelmük sincs a forgalom szervezéséről és igy tulajdonképen a szakértő altisztek azok, akikkel ezt az állást bí kellene tölteni. A magasabb fokozatokban általában olyan kevés szakismeretre van szükség, hogy napról-napra a legmegfoghatatlanabb előléptetéseket érjük meg. Most ez az ember geológus, egyszerre csak kereskedelmi tanácsos lesz, azután mint vasutigazgatd kerül fölszinre, végül pedig kormányzónak nevezik ki valamely kerületbe. Itt nyilvánvalóan kitűnik, hogy nem a szakértelem az emelkedés alapja és mindenki tudja, hogy a közigazgatás munkáját az alantasabb hivatalnokok végzik. Másik korlát a katonatiszti vizsga.l A tisztne. nincsen szüksége erre a sok tanulmányra, hogy jd katona lehessen; az altisztből jobb harcos lett, mint a tanult tisztből. Azt mondják, hogy a háború tudomány. Ez egyáltalán nem igaz. A lőport, az ágyukat, a hadihajókat nem a tisztek csinálják, hanem a mérnökök és a munkások. Ma egyszerűbb dolog csapatot vezetni, mint azelőtt. A legénység kiképzését az altisztekre bízzák. A kaszárnyában mint Lapunk mai száma 8 oldal.
