Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-03-08 / 10. szám

2. old.

, MÁTÉSZALKA

akár országos akár helyi vonatkozásaiban. Nem lévén erősen kifejlett vidéki városaink, nem fejlődhetik erős alapú országos szellemű vidéki sajtó orgánum sem, mely irányitó befolyást gyakorolna a nemzet vérkeringésében. Pedig erős vidéki sajtóra számos tekintetben igen nagy szükség van, mert a fővárosi sajtó nem láthat el minden vidéki ügyet. Erre csak a vidéki sajtó képes, még pedig a nemzetállam követelménye szerint akként, hogy minden helyi ügyet egyszersmind országos oldaláról is vizsgáljon, mérlegeljen, amennyiben felel meg a nemzet akaratának?

Tagadhatatlan azonban, hogy elismerés illeti meg úgy a fővárosi, mint a vidéki sajtó harcosait, kik a nemzet millió ügyének eleven szószólói. Minden vérbeli sajtó-emberben a nemzetállam téstesül meg. És ideális állapot az volna, ha a nemzet minden tagja sajtó harcosa lenne s mint ilyen a hivatásos újságíró oldala mellé állana

A kínai forradalom.

n.

Már említettük, hogy a kínaiakban rendkívül kifejlődött a tanulás után való vágy. Különösen az utolsó esztendőkben emelkedett a modern tanintézetekben a tanulók száma. Japánban 1904-ben még csak 591 kínai tanuló volt. Ezzel szemben 1910-ben a kínai tanulók száma több mint tízezer. Az úgynevezett »pestis-értekezleten c német orvosok a következő kijelentést tették ; »Kina rövid három-négy esztentedő alatt intellektuális tekintetben olyan módon fejlődött, hogy más államokmk több évtizedre lett volna szükségük ehhez a fejlődéshez«.

A vidéken is gyorsan utat tört magának az iskoláztatás fontosságának fölismerése. A nagyobb kínai falukban már angolul is tanítanak és a tor- názás fontosságát is fölismerték. A gazdag kereskedők most már nem a templomokra adakoznak, hanem az iskolákra. így nemrégiben egy kereskedő másfélmillió koronát hagyományozott iskolákra.

Az alkotmányról a kínai sajtó csak 1905-ben irt először. Az első császári dekrétum csak 1906-ban Ígérte meg az alkotmány megalkotását. A nyugtalanság azonban napról-napra növekedett. A lakosság minden rétege elégedetlen volt a kormány félrenűszabályaival és erélyesen követelte,

dsnről az altisztek gondoskodnak, akik csapataink ban mindenkit ismernek, képességeit épp úgy, min hibáit. Miért nem emelkedhetik hát az altiszt is magasabbra? Miért zárják el az útját? Hát azért, mert osztályok vannak és osztályellentétek, különösen «gy monarchiában, ahol a hatalmi központ kiválasztott bizalmasai között osztja szét hatalmát, hogy hűségben tartsa a hűségesek egy csoportját.

Ez azonban nem célja és föladata az államnak, amelynek mindenki javát egyenlőképp kell gondolnia, mindenki jogát egyenlőképp érvényre juttatnia. Az újabb civilizált állam nem tud kasztokról és osztályokról.

Ugyanezeket tapasztaljuk a hivatalokban is. Vannak hivatalok, ahol a hivatalszolga a főnöknek a legjobb és leghasználhatóbb embere, aki a tulajdonképpeni munkát végzi, anélkül, hogy rangot vagy legalább jutalmat kapna érte. Itt is a legszigorúbb válaszfalat találjuk az urak és nemurak között.

Azután itt vannak a cselédek! Ha már a munka és bér szabad csereviszonyát elismerjük, a cselédnek a házban való helyzetét is másra kellene alapítani, mint az újságra és alárendeltségre. A cseléd munkaerejét adja a bérért és kenyérért szabad munkaszerződés mellett. Miért bánnak hát a cseléddel úgy, mint alattvalóval, amikor az uraság éppúgy függ a cselédtől, mint az őtőle ? Ha a cseléd elhagyja a szolgálatát, a ház fölfordul, nem tudnak tüzet rakni, megágyazni, takarítani és a legkevésbé főzni, ami igen nagy művészet. Ilyenkor tudják csak meg, hogy mennyi hálával tartoznak ennek a nélkülözhetetlennek, aki nélkül élni sem tudnak — a magasabb osztályok.

Hát a munkások ! Valami elromtik a házban. Csak egy zár. Magunk nem tudjuk megcsinálni, a

hogy azonnal proklamálják a kinai alkotmányt- Végre ez a mozgalom a déli tartományok nagyszerű fölkelésével végződött. Egyedül a Kuang- Tung tartományban egy hatvanezer főnyi hadsereg szállt szembe a császári hadsereggel. A fölkelést több véres harc után elnyomták, de a forradalmárok fegyvereiket és lőszereiket megmentették.

A császári udvar egyre halogatta a követelt reformakat. A korrupció egyre jobban terjedt, mert a tisztviselők az alkotmányos ígéreteket arra használták föl, hogy a népet megzsarolják. Nagyarányú mozgalmak indultak meg, amelyek küldöttséget küldtek a kormányhoz és kérvénybe követelték az ígért alkotmányt. A régensherceg ' azonban azt a kifogást használta, hogy a volt uralkodó végső akaratának megfelelőleg csak 9 év múlva adnak a népnek alkotmányt, hogy ezalatt az idő alatt a népet éretté tegyék annak használatára. Találóan jegyzi meg az egyik kérvény, hogy a nép éretlenségére való hivatkozás csak kifogás és az egész halogatás csak arra való, hogy a mandarinok még további kilenc évi nyugalomban fosztogathassanak.

Az »utolsó« kérvényt 1910 decemberében nyújtották át a régenshercegnek. A küldöttséget kétezer tanuló kisérte a fővárosba és rengeteg tömeg csatlakozott hozzájuk, amikor a császári palotába mentek. Ezt a kérvényt vérrel írták meg. Erre a célra egyik tanuló az ujját vágta le, egy másik pedig a tenyerét szúrta keresztül, hogy az alkotmányért és a nép ügyéért áldozatot hozzon. A császár ezúttal azt ígérte, hogy a kérvényt a szenátus elé terjeszti. Ez a szenátus az ország legkon- zervativebb hatalmasaiból állt és felét a régensherceg nevezte ki. A helyzet azonban olyan komoly volt, hogy még-a szenátus is a petició teljesítését javasolta. Így nyilvánvalóvá lett, hogy a kinai nemesség és a gazdag polgárság is félt a forradalomtól, hogy az abszolutizmus fontartását lehetetlennek tartotta. A növekvő nyugtalanság arra kényszeritette a régensherceget, hogy az alkotmány bevezetésének határidejét megrövidítse és azt három évre Ígérje.

Mindez azonban már nem használt. A kinái forradalmárok intenzív munkát végeztek és a helyzetet alkalmasnak találták a forradalmi mozgalom kitörésére. Az európai államok a forradalom kitörésének idején el voltak foglalva a saját dolgaikkal. A Marokkó-affér izgalomba tartotta egész Európát és az olasz-török bonyodalom is azt mutatta, hogy az európai államok nem avatkoznak be a kínaiak dolgába.

Múlt év október hó 9.-én Hankauban az orosz koncesszió-területen a forradalmároknak egyik gyülekező helyét és bombagyártó műhelyét fedezik föl.

mérnök sem, de a mechanika tanára sem. Senki sem tudja jobban, mint a lakatos: A lakatos tehát nélkülözhetetlen és rendkívül jól kellene, hogy magát megfizettesse. De nem teszi, pedig szaktársai val együtt monopóliuma van, anélkül, hogy tudná. Mi, akik modern gépezetekkel fölszerelt házakban lakunk, megérezzük, mennyire függünk a munkástól. Vendégeket várunk és a villany nem ég, a központi fűtés felmondja a szolgálatot. Tanácstalanul állunk és a munkástól koldulunk gyors segítséget. Talán megvárakoztat, hogy éreztesse velünk értékét .. .

De egyszer megígértem ennek a lapnak, hogy megírom emlékeimet két általános sztrájkról és azt, miképpen jöttem rá. mennyire tehetetlen, fölösleges lukszustárgyak vagyunk mi, nemmnnkások és hogy az egész társadalom az ő kultúrájával, virágzó művészetével, poezisével és meddő tudásádásával csak azok kegyelméből él, akik alatta állnak.

— Ha a munkát érdeme szerint kellene fizetni, tönkre menne az ipar — mondta valaki. Menjen hát tönkre az ipar, ha ilyen igazságtalan alapon épült, vagy csak egyes ember kényszer- helyzetével való visszaéléssel tud megélni.

És azok, akik az osztályharc ellen szónokolnak, inkább arra törekedjenek, hogy megszüntessék az osztályokat és az osztályellentéteket. Tegyék mindenkire egyenlővé az érvényesülés lehetőségét. Ez gyöngítené a gyűlöletet éz az életet elviselhetővé és reményteljessé tenné azok számára, akik odalenn reménytelenségben sínylődnek,"annak a reménye nélkül, hogy valaha embertársaikhoz fölemelkedjenek, azokhoz, akik azt képzelik, hogy fölötte állanak, hogy ők az elsők, bár, amint végül kiderül, ők az utolsók.

Nemsokára rá, amikor négy forradalmárt kivégeznek, a városban nagy csoportulások képződnek. A nyugtalanság át terjed más területekre is és a forradalmi hadsereg, amely kezdetben csak néhány ezer tanulóból, munkásból és katonából állt, rohamos gyorsasággal szaporodik. Mindjárt a forradalom kitörése elején huszonöt ezer vasúti munkás is csatlakozott a mozgalomhoz. -Fegyverekben nincs hiány. Hau-Yangban a forradalmárok elfoglalják a birodalom legnagyobb arzenálját és amikor ezzel egyidejűleg ezredek csatlakoztak a forradalomhoz, akkor a kormány már tisztában volt azzal, hogy ezúttal nem a megszokott és könnyen elnyomható mozgalmakhoz hasonlóról van szó. hanem olyan fölkelésről, amelyet elnyomni lehetetlen.

A további események ismertek. A kormány teljesen elvesztette a fejét és amikor nemcsak a a hadsereg nagyrésze, hanem a flotta is cserbenhagyta a reakció embereit, akkor az 5 éves császári gyermek nevében egy lealázó kiáltványt adtak ki, amelyben a császár bocsánatot kér eddig elkövetett bűneiért és Ígéri, hogy a jövőben teljesen a nép jólétének szenteli életét.

Tudjuk azonban, hogy a forradalom vezetőit ezúttal nem tudták becsapni. Az európai államok kapzsiságát nagyon is jól ismerő forradalmárok tudták azt, hogy ha Kína önállóságát meg akarják tartani, akkor mindenekelőtt ,azzal a dinasztiával és kormányzattal kell leszámolniok, amely az ország gazdasági, politikai és katonai megreformálásának útjában áll. Csak ezen az utón érhető el azf hogy Kína megmenekül az idegen hatalmak befolyásától és saját maga intézheti ujjá- alkotásának teendőit.

Már említettük, hogy rögtön a mozgalom megindulása alkalmával 25 ezer vasúti munkás csatlakozott a mozgalomhoz. A munkások szerepe döntő fontosságú volt a forradalom kitörésében, inert az a két tartomány, amelyben a forradalom kitört, a kínai kapitalizmus központja. Az a három város Hankau, Hau-yang és Wucsang, amelyet a forradalmárok már első nap kezeikbe kerítettek, nagyarányú ipari és kereskedelmi telepekkel bir. Hau-Yang város például a vas- és acélipar központja és egyetlen részvénytársaság 32 ezer proletárt foglalkoztat, akik között hétezer tanult munkás van. Hankau egyik legnagyobb kereskedelmi városa Kínának 820.000 lakossal. Külkereskedelmi forgalma a legutolsó esztendőben ötszáz millió korona. Tudnunk kell továbbá azt is, hogy az az egész kerület, amely a forradalom első napjaiban a mozgalomhoz csatlakozott, a nagybirtok fosztogatásának nyomorúságát nyögte és ezért nemcsak az ipari munkások, hanem földművelők is lelkesen csatlakoztak a mozgalomhoz.

A kapitalizmus különben is óriási mértékben fejlődik Kínában. A külkereskedelmi forgalom emelkedése a következő számokból tűnik ki: a bevite- 1896-ban 622,640.000 korona ; a kivitel 599,720.000 korona. 1909-ben a bevitel 1.334,760.000 korona: a kivitel 1.092,040.000 korona. Az összforgalom 1896-ban 1.300,360.000 korona, 1909-ben

2.414,800.000 korona. Látható tehát, hogy a külkereskedelmi forgalom tizenhárom év alatt kétszeresére emelkedett.

Ha a kínai forradalom befejezi munkáját, akkor az ország kihasználása a tőkések részéről sokkalta gyorsabb ütemű lesz. Kínában ma még alig vannaK vasutak és igy csupán a vasútépítés munkája rengeteg módon hozzájárul majd ahhoz, hogy K>na természeti kincseit kihasználják. Bizonyos az is, hogy az európai államok tőkései is rávetik magukat az országra és hozzájárulnak ahhoz, hogy a kinai munkások millióit a nagyüzemekben foglalkoztassák. Ez azonban magával hozza azt is, hogy a kinai mnrikások a szociáldemokrata mozgalom harcosai legyenek, ami már azért is nagy jelentőségű, mert a kinai nép ismerői egybehangzóan azt állítják, hogy a kínaiakban a szoliddritás érzete nagyon ki van fejlődve. Ez pedig a legfőbb biztositéka annak, hogy az internacionále a »sárga veszdelemchelyet egy erős segélycsapatot nyerjen a kinai birodalomban.

A kinai forradalom azért is beláthatatlan jelentőségű, mert a fejlődő kinai kapitalizmus idővel erős versenytársa lesz az európai tőkének és igy fokozódnak azok a zavarok, amelyek a jelenlegi világrend alapjait már most is8megingatják és amelyek végül is oda fognak vezetni, hogy a dolgozó munkások milliói lerázzák magukról a kizsákmányolok kicsiny csoportját.