Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-11-29 / 48. szám

Mátészalka. 1912. MÁTÉSZALKA november hó 29. 48. (191.) s?ár& , k oldal. leéljük mint ezt tévesen sokan hiszik, hanem akar­nak intelligens, a maguk lábán járó s a maguk észével gondolkozó, a középosztályhoz tartozó nő­ket nevelni. Ápolni szükséges ezt a utü.^ .gye.1.-- evet 1 Mennyivel emberibb volna, ha e szépen vi­rágzásnak indult mozgalmat támogatásban része­sítenék. mi szükség, hogy részletekben nyitják meg a tudomány kapuit? Mikor erre való termeiségü- ket is már bebizonyították a nők. — Aki e példákkal szemben is látatlanná teszi magát, azon nem se­gít az ujidök modern áramlata, az marad a régi felfogásban a »főző kanál« elméleténél. Ne feledje aki még igy gondolkozik : egy tudományosan kép­zett nő sohasem fogja a főzést szégyenleni, míg egy til-tul müveit nő ezt, az intelligenciájával nem tartja összeférhetőnek; s a legnagyobb zavarban van, ha a szakácsnője kereket old. — Igenis ne­velői kell a nőket egyéniségüknek megfelelő mó­don, nem kell, hogy feltétlen elvegyék eredeti ren­deltetésétől; de ne legyen ez egyedül érvényesül­hető joga a társadalomban. A nőkiiék kijáró tisz­teletet nem csak hivatalból, vagy amint a nagy- tiszteletü Juhász László ur is megjegyezni mél- tóztatott; állovagiasságból adják meg, hanem benső énjükből megnyilvánuló tisztelettel adózzanak a női munkának! Alig lehet újat elmondani, amit a lelkes propragálók már ki ne merhettek volna; bár csak ez ne volna pusztába elhangzott beszéd s a magyar társadalomban visszhangra találna s megszívlelnék a Juhász László ref. lelkész ur ál­tal helyesen és pontosan ismertetett női helyzettel foglalkozó cikkét. Sarkady Erzsi. HE Ne szólj nekem! Ne szólj nekem, ne szólj nekem Szerelmünk szép óráirul, Mikor szerettelek híven; Merengünk ez emlékeken, Mig csak lelkünk el nem borul, S pihen szived, pihen szivem. Feledhetem — feledheted? Forró szivedbe gyűlt a vér, Mig fürteid közt járt kezem. Lelkemre! ó látlak: szemed Epedve néz, kebled fehér, S a néma ajk szól: szerelem . . . Fejednek keblem nyugtot ad Szelid szemed reám tekint, És kéjre hiv akaratlanul, Arcom már érzi arcodat. És ajkam csókot csókra hint, S lelkünk is izzó csókba fül. Szemed lehunyod, álmatag, S a két szemhéj hogy összeér, Elrejtik azt a kék szemet; Pillád arányi úgy látszanak Az arcod, mely ragyog, fehér, Mint hollótollak hó felett. Múlt éjjel rólad álmodám, És hidd el, hidd el kedvesem, Az édes álom többet ért, Mint hogyha más lény nézne rám, Mert szem nem néz oly tüzesen, Hogy elcserélném szemedért. Oh hát ne szólj, ne szólj nekem E szép korról, mert bár letűnt, De én még visszaálmodom, Mig bolygunk itt e téreken, Mig érzéketlen nem leszünk, Mint málló kő sirhalmon. György Oszkár. — Szemétdomb éktelenkedik városunk­nak azon a részén, melyet az érkező idegen leg­először vesz szemügyre. E mellett elhaladva ha­mar megszerzi az impressziókat, melyeknek alap­ján megalkotja magának véleményét városunkról, még minelőtt azt látta volna. Az ezután következő dolgokat aztán ebben a piszkos tükörben nézi. így természetesen ha valahol véleményt mond városunk­ról, az egy cseppet sem kedvező reánk, mert az itteni állapotokat nem ismerő idegen csak azt mond­hatja el, amit látott és e piszkos szemétdombot városunknak és nem pedig az ezzel mitsem törődő elöljáróságnak rójja föl hibául. Nem értjük elöl­járóságunk gondolkodás módját, hogy nem tudja magát egyszer már rá szánni egy a homokdomb környékén eszközleudő nagytakarittaíásra ? Egy gondos házi asszony szigorúan ellenőrzi a lusta cseiedet, hogy az asztai, vagy ágy alá ne seperje a szemetet. A mi elöljáróságunk azonban — úgy látszik — helyén valónak tartja a rósz cselédnek ezt a gondolkozásmódját, söl ő még ezen is túl megy, mert a szemetet nem valamely rejtett zugba, hanem egyenesen a városnak arra a ré­szére seperted, melynek legtisztábbnak kellene len­nie. Más városokban egy-cgy szép tisztára sepert tér, egy rendesen szabályozott utca, vagy valamely csinosabb épület kelti fel az érkező idegen figyel­mét. Nálunk azonban a vasúttól érkezőnek első intrádára egy hatalmas homokdomb ötlik szemei elé, ha közelebb jön, akkor aztán látja, hogy domb­nak a fél oldala barlangokat és a vályogvető göd­rökhöz hasonló mélyedéseket alkotva el van hordva. A városba vezető utat semmi esetre sem téveszt­heti el, mintegy irángyanánt szép sorjába felhal­mozott szemétdombok következnek. E szemétdom­bok számáról még a városunkban megtartott vá­sárok és hetivásárok számát is megállapíthatná (mert a nagy vásároknak egy-egy nagyobb terje- jedelmü, — a hetivásároknak pedig egy-egy "kisebb — szemétdombocska őrzi feledhetetlen emlékét), ha a jó példán felbuzdulva e környéken lakók is nem szaporítanák saját szemetükkel a hivatalos pisz­kot. A kellemetlen szagot azonban rendszerint nem érzi az erre jövő, mert elüli azt egyrészt az ez­után következő bó'dék között leraktározott inás- másnemü dolgok illata, másrészt pedig a boldog­talan halandó megszédülve és szemét, száját be­hunyva és befogva siet túl e rubiconon. Ugyanis az iskola kerülő, tehenet és libát őrző gyerekek­nek kedves és gyakori szórakozása, hogy a már kiszáradt szemetet felgyújtják. Már régóta figyelemmel kisérjük azt a kö­zönyös hanyagságot, amit elöljáróságunk ez ab­szurdállapotokkal szemben tanusit és csak arra va­gyunk kiváncsiak, hogy meddig fog ez még igy tartani. — Zsebtolvajok kilopták Klein Ignácz bonyhádi marhakereskedő zsebéből 4060 koronát tartalmazó pénztárcáját. Klein Ignác, ki a szálkái vásárra jött f. hó 18.-án e nagykárolyi vonattal csak a vonatba vette észre, hogy pénztárcája hi­ányzik. Itt jelentést tett erről a csendőrségnek, elmondta, hogy véleménye szerint a károlyi állo­máson lopták ki tárcáját. A csendőrség nyomban táviratozott a nagykárolyi rendőrségnek és a nyo­mozást — mely eddig még nem vezetett ered­ményre — széles mederben folytatják. — Számlák sürgős kifizetése. A kereskedelmi és iparkamara, tekintettel az általános pénz- és hitelhiányra felterjesztést tett a kereskedelemügyi miniszterhez az iránt, hogy a vezetése alatt álló összes hivatalokat és közintézményeket sürgősen Utasítsa az állam részére teljesített szállítások és munkálatok ellenértékének soron kjvcl történő kiutalására. Ugyanily értelemben irt át a vár­megyékhez és várvsosokhoz is, továbbá a MÁV. igazgatóságához. — A vármegyei közigazgatási bizottság decem­ber hó 13.-án tartja rendes havi ülését. — Gazdasági előadás. Ifj. Széli Mihály a mű­trágyázás népszerűsítésének országos nevű apos­tola december 1.-én vasárnap délután 4 órakor a városháza nagytermében előadást fog tartani. »A többtermelés nemzetgazdasági fontosságáról és ez­zel kapcsolatban a műtrágyázás jelentőségéről.« E fontos tárgyú és gyakorlati szempontból is fe­lette érdekes előadásra ezúton is felhívjuk olvasó­ink figyelmét. Az előadásra vendégeket is szívesen lát a Seatmármegyel Gazdasági Egyesület, — A régi rablóhistóriákhoz hasonló esemény játszódott le f. hó 21.-én a nyíregyházai országúton. A nagyvásárról jövő szekerek, gyalo­gosok és marhát hajlók csapatostól lepték el az utat. Többek között Simon Ferenc mátészalkai gazda is haza felé tartott a vásárrról, hol szarvai marhát adott el. A vásáron alacsony ára volt ugyan a jószágnak, de Simonnak szüksége volt a pénzre túladott hát rajta és különféle bevásárlások után be­tért egy csapszékbe falatozni. Itt összcszámláta a pénzét. Az ivóban sokan voltak és bárki is lát­hatta a gazda kezében levő bankókat. Ez okozta bajái, mert mikor haza felé tartott szekerén, egy lovaslegény, ki valószínűleg szintén látta Simon­nál a bankókat és azóta figyelemmel kísérte és követte ót, oda üggetett szekere mellé és arra kérte, hogy váhson fel neki 2 darab 100-ás ban­kót, mert marhákat kell átvennie és nincs aprópén­ze. Ki vette zsebéből a 2 darab 100-ast és oda­tartotta Simonnak, ki mit sem sejtve leszámlalta a pénzt a legény markába, Ekkor a szegény le­gény se szó ss beszed megsarkantyuzza lovát és ill’ a berek nád a kerek odébb áll a pénzzel. A gazda az első pillanatban annyira magánkivül volt, hogy szótlanul bámult utánna a tova tűnő­nek és csak mikor magához tért, próbálta meg a többi vásárosok segítségévei együtt üldözőbe venni a merész rablót. Az üldözés azonban eredménytelen maradt, mert a jó lovu legényt nem tudták elérni. Simon Ferenc kétségbe esve tért haza. A fel­jelentést megtette, de a megindított vizsgálat *z- ideig még nem vezetett eredményre. — Csőd. Lőwy Adolf helybeli kereskedő el­len a szatmári királyi törvényszék elredelte a cső­döt. Tömeggondnokul dr. Szepessy Károly hely­beli ügyvédet rendelték ki. — Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósága december hó 12.-ik napján rend­kívüli közgyűlést fog tartani. — Föikivás a Szatmármegye területén lakd alkalmazás nélküli okleveles tanitók és tanítónők­höz. Minthogy az áll. elemi népiskolánál előfor­duló s rövidebb hosszabb ideig tarló tanítói (tanító­női) szabadságolások eseteiben havi 80 kor. díj­jal okleveles tanerők helyettesi alkalmazásának szüksége gyakran áll elő s ilyenkor a helyettesí­tésre vállalkozni hajlandó állásnélküli tanerők tar­tózkodási helyének ismeretlen volta miatt tetemes idő telik el mig a kiszemelt helyetteshez a meg­bízó levél eljut, — ogyanezért szükségesnek lát­szik, hogy jelzett célból a vármegye területén lakd ily tanerők a kir. tanfelügyelöségnél állandóan nyilvántartassanak. Ugyanezért ez utón hivom fel az érdekelt oki. tanítókat és tanítónőket, hogy akik alkalomadtán e vármegyénél állami elemi iskolá­nál helyettesítést vállalni hajlandók, erre nézve legkésőbb folyó évi december hó 10.-ig a kir. tan- felügyelőségnél levélben nyilatkozzanak, csatolván tanképesitő oklevelüknek, valamint egyéb képesí­tettségüket igazoló okmányaiknak eredeti példá­nyát, vagy kir. közjegyző által hitelesített másola­tát és közöljék pontos lakóhelyüket (városban la­kók az utca és házszám megjelölésével), ahol a megbízás őket megtalálja. Az okmányok előjegy­zése után innen az illetőknek nyomban visszafog­nak küldetni. Szatmárnémeti, 1912. november hd 1.-én. Bodnár, kir. tanfelügyelő. — BrszágOS állatvásárok. December 3.-án Nagy- ecseden; 9.-én Nagykárolyban; 16.-án Fehérgyar­maton ; 20.-án Csengerben. — Állatorvosok kongresszusa Szatmáraa. Nov­ember 30.-án és dec. elsején Szatmáron tartják as állatorvosok kerületi nagygyűlésüket, amely alka­lommal az ország különböző vidékéről mintegy 150 állatorvos érkezik oda. — A szinielőadásokat Sajó Vilmos szín­igazgató társulata e hó 30.-án kezdi meg a Már- kus-féle vendéglő nagytermében. — -Baromfit lopott állandóan Rózenfeld Mórnétól Jónás Sándornó helybeli cigány asszony. P. hd 23.-án megcsípték, mikor éppen elvinni akaria a már kosárban lévő libát. — Tűz ütőét ki f. hó 24.-én Kocsordon a grófi uradalomban. F. hó 26-án még nem sikerűit elfojtani a tüzet. Kin volt a mátészalkai csendőr- ség és mindent elkövettek, hogy gátat vessenek a szűnni nem akaró tűznek. A tűz keletkezésének oka eddig még ismeretlen, 3 hatalmas szalma asztag lett a tűz martalékává.

Next

/
Oldalképek
Tartalom