Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-11-29 / 48. szám
A^ít^síalfca. 1912. M Á T É S Z A L K A november hó 29, 2, oldal. Az adóreform életbeléptetésére különben a mai adótehernek általánosságban meglehetős leszállítását jelenti. A tőkekamatadónak 10 % helyett általánosságban 5, a keresetadónak 10 százalék helyet 3 százalék lesz a kulcsa. A mai általános jövedelmi pótadó az említett adónak a 35 ü/o-a, vagyis magának a jövedelemnek 3 Va “/„ a volt, mig az uj jövedelmi adó csupán 15.000 korona jövedelemnél éri el a 3 százalékot. Az uj teher tehát a mai állami adótehernek körülbelül csak a fele. Nem téveszthetjük ugyan szem elöl, hogy a kereset és jövedelem bevallásara kényszer nem áll fenn és ennélfogva a mai, a papíron 10 %-os adóteher a valóságban ennek jóval kisebb részét jelenti. Az első kérdés ennélfogva az, vájjon az uj adóteher elegendóleg leszállott-e arra a színvonalra, a hol az adózó polgárok érdekeinek kockáztatása nélkül bátran eleget tehetnek a törvény rendelkezésének, a mely •a kereset és jövedelem bevallását szigorúan előírja, sőt elmulasztását büntetéssel is sújtja. Mi azt hisszük, hogy az egészben 6 — 7 százalékos adóteher, a mely nem ritkán ennél is kevesebb, elegendő alapot nyújt arra, hogy az adózó polgárok eleget tehessenek állampolgári kötelességeinek és nyugodtan bevallhassák jövedelmeiket. Ne feledjük el, hogy a jövedelmi adónak egész szerkezete azon épül fel, hogy az állampolgárok eleget tesznek és pedig lelkiismeretesen tesznek eleget a jövedelem bevallására vonatkozó kötelezettségüknek. Ennek a kötelességnek a pontos teljesítése megmenti az adózót az aüóhatóságok felesleges zaklatásától és teszi az adónak igazsctgos megállapítását. Éppen az adómorál az, a mire a jövedelemadó számit és amire számítania kell. A tanárok dotea. o Nem is olyan régen sztrájkot helyeztek kilátásba a középiskolai tanárok, meit munkájukat és fizetésüket nem tanálták arányosnak. A tanárok •az előtt is sürgettek dolgaik rendezését, de süket ■fülekre találtak. A radikális fenyegetőzés: a sztrájk azonban megtelte á maga haiását és kezdettek velük komolyan tárgyaiul. viz. Ez a szomjúság érzete a vérvesztésnek és a csata izgalmainak következménye. Ezért a kötöző- helyen ivóvíz lehetőleg kéznél van. Az egyes egészségügyi alakulásoknak tehát szállítható víztartókról mindig gondoskodniok kell. Az orvosoknak és egészségügyi katonáknak fontos feladata, hogy a megsebesült testrész mindig mozdulatlan helyzetben, nyugalmi állapotban legyen, lehelőJag a kezelés alatt Is. E tekintetben nagy segítségre szolgálnak a modern lábsinek, gipsz s egyéb célszerű felszerelések., Az egészségügyi szolgálatnak egyik fontc-s feladata az is, mikép gondoskodjék arról, hogy a sebesültnek mielőbb valami óvóíődel aiá kerüljenek. A sátorlapokból, melyeket a legénység magával hord, már az első vonalban megfelelő sátrakat lehet rögtönözni a sebesültek számára. Természetesen jobban megfelel a célnak egy rögtönözött félszer. Egyébként jó szolgáiaiot tesznek az e célra berendezett tnozgóápuldák és a szükséghez képest különböző nagyságra épített kórházi barakok. Nem kevésbbé fontos kötelessége az egészségügyi intézeteknek, hogy a betegeket aminő gyorsan csak lehet liálraszállitsák, hogy •ekként a hadműveleti körlet a betegektől megtisztulva az újonnan érkező betegek számára hely és A polgári iskolai tanárok konveotje hasonló tendenciával jött össze. Ugyanazok a panaszok, melyeket egy ízben hallottunk, de fellépésük elkeseredése még nem jutott arra a fokra, hogy illegnem hallgatásuk esetén ugyan olyan végleteket helyeznének kitatásba. Fölösleges különösen hangsúlyoznunk, hogy a velük történő igazságtalanságot a legtelje-ebb mértékben átérezzék, minal is inkább, mert nekik a középiskolai tanároknál hálátlanabb a szerepük, amennyiben kevesbbé intelligens tanulósággal lévén dolguk, nagyobb fáradsággal jár a tanításuk. Dicséretükre legyen mondva, hogy a tanítványokkal szembeni egyenlőség érzetének szempontja annyira ki van fejlődve beunük, hogy ezt a lényt egyáltalán nem hozták fel. Pedig a mi nézetünk szerint a tanítás legnagyobb technikai nehézsége az inteligencia-hiány a tanulók ifjúságban. A szülök úgyszólván teljesen a tanárok gondjaira bízzák a gyermeket es csak anyagilag jobban szituált osztályok fordítanak némi gondot a gyermek- nevelésére. Ez a tünet, amelyeknek okai tisziáu gazdaságiak, hatványozott mértekben megnehezítik a tanár szerepét, sót a mai tulzsufolási rendszer mellett egyszerűen illuzórikussá teszik a nevelést. Kiiüník ez abból a tényből, hogy a diákot kicsapják, ha valami oiyan deliktumot kővel ei, melyet neveltségének, műveltségének kelieti volna megakadályoznia. Vagyis az iskola, amely nemcsak tanítást, hanem a nevelést is magára vállalta (hiszen ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a magaviseletből is osztályoznák) a gyermek hiányos ncvekségét egyszerűen kikapcsolja a maga felelősségének köréből és minden tekinteiben a gyermekre hárítja. Ha azonban az iskolai nevelés illuzór'kus, azon meggyőződés alapján, hogy az iskolai nevelés még a tanításnál is fontosabb, rosznak találjuk az egész iskolai intézményt a mai formájában. Ezután azonban súlyos konzekvenciák következnek, nevezetesen: nem járulhatunk hozzá, hogy egy rósz intézmény még több pénzbe kerüljön s így bár a tanárokkal történő igazságtalanságot a maga teljes mértékében áiérezzük, elvileg elleneznünk kell kívánságaiknak teljesítését,, mert ezzel a ténnyel egy roszintézinényuek alapjait erősítené meg. Sőt az a kívánságunk, hogy ma létező iskolarendszer minden oldalról a legteljesebb mértékben mondja fel a szolgálatot, érkezzék el a maga leglcljesebb csődjéhez, mert akkor kényszerítve leszünk a huszadik századnak megfelelően reformálni az iskolát. Hogy a tanároknak jó fizetést adhassunk, ahhoz anyagi jóiét keli, már pedig anyagi jólétet teremteni rossz iskolarerdszer mellett nem lehet. Tehát mielőtt jobb fizetést adnánk a tanároknak jobb iskolát kérünk. megfalelőleg gondos gyógykezelés biztosítva legyen. Általánosságban a sebesültvivők száilitják, hátra a tüzvonalbói a sebesülteket és pedig akként, hogy lehetőleg fedve a födözékek mögött a századonként redszeresitett hordágyakon viszik azokat a szintén védett helyen feláilitott és a csapathoz legközelebb berendezett kötözőltclyre, ahol a betegeket a legszükségesebb kölésokkel és első orvosi segélylyel ellátva, hátrább a segélyhelyekre küidik- alaposabb és további szakszerű gyógykezelés végett. A segélyhelyekre már a sebesültszállító kocsik száilitják sebesültöket és ha az operáció elkerülhetetlen, itt s segélyhelyen történik az meg; hasonlóképpen itt újítják meg a kötéseket és osztályozzák a betegeket sebesülésük természete szerint. Á segélyhelyekről a tábori kórházban osztják szét a betegeket, ezek már rendszerint nem mozgó- ápoldák, mint a kötözőhely és segélyhely, hanem a háború tartama alatt állandó berendezésű kórházak. A tábori kórházak a súlyos betegeket — akiknek gyógyulása a lidboru tartume alalt előreláthatólag nem várhaló — az anyaországban levő állandó kórházakba szállítják háira, hogy ekként az újonnan érkező betegek számára hely mindig legyen. 48. (191.) síátíV. —— ____i A mai iskolarendszer megtaníthat az irás- olvasásra, de a 70—80 létszámú osztályokban nem lehet megtanítani a jövő embereit egymás megbecsülésére, a jog megszerelésére, lehetetlen, hogy a mai iskolája a kis embereknek ethikai alapot adjon, jellemet fejlesszen, már pedig olyan embernek kezében, akiknek nincs ethikai alapjuk az irás-oivasás és tudás veszedelmes szerszám, a mely minden bizonnyal fegyvere lesz embertársai ellen. i Modern iskolákat kérünk, a hol tizen jutnak egy osztályba és akkor nem fog szalmát csspiiln a tanár és a jó intézményért szívesen hozunk áldozatot is. Nyilvánvaló, hogy oz a helyzet csak a nagyon távoli jövő zenéje, amely egy kedvezőbb anyagi helyzetet tételez fel. És itt kerülünk a circulus vitio- sus rettenetes örvényébe : a jobb iskola egy jobb jövőt fog teremteni, de mi azt a jobb iskolát csak egy gazdasági jövő mellett epithejuk fel. Mégis, ha e jobb iskola számára pénzt akarunk eivonui. valahonnan, a józan ész azt diktálja, hogy a rossz intézményektől vonjuk ei. Ilyen rossz intézmény a mai iskola. Szóval csináljunk minden liz mai rendszerű ros’z iskola helyett egy in»deni szellemű jó iskolái. Akkor nem fognak minden vonalon túlzsúfolt pályákról panaszkodni, másrészt a jó iskola egy jobb gazdasági jövőnek lesz alapköve. Mert az iskolának nem leitet az a célja, hogy minél több fiskális, doktor, mérnök, hivatalnok, »müveit keieskedo* angyagot dobjon az ember a piacra, a kik egymással való viasko- dásbau keresik az élet célját, hanem, hogy megértő polgárokat neveljen, akik harmonikusan tudnak egymás melleti élni. Ez lesz a jövő iskola föladata, sz lesz a jövő tanárok dolga. A nőkérdéshez. Hivatva érzem magam Juhász László ref, lelkész ur a »Mátészalka* legutóbbi számában megjelent »Országos Nőnevelő Egyesület* c. cinkéhez hozzászóltam. Azok a nők kik megértik le'jesegészébcsn általam nagyrabecsüit Juhász László ref. lelkész ur propagandáját, a nőkérdés helyes megvilágításáról megirt cikkeiben, — őszinte köszönettel tartoznak. Nagyon helyesen megérteti, hogy a nők előre- íörktése miden határon komoly célltsdaíos munka. Életcélja ma már a felvilágosodott nőnek, hogy lehetőleg egyéniségének megfelelő munkát végezhessen, nemde sokkal okosabb, ha a szegény leány biztosítja magát, ha biztosítva van jövőjét illetőleg, (mert ki biztosítja, hogy ideje korán férjhez megy) nem azért megy férjhez, hogy legyen aki dolgozzék érte; hanem azért mert érzi, hogy szereti azt akit éleítársul választ. Mennyivel tisztább érzések kapcsán köthetnek igy házasságot, minél tanultabbak, tehát intelligensek : embertársaikkal, körülményeikkel köte- lességludóbbak lesznek. És mégis oly sok ellensége* van a nők előrehaladásának. Az ismeretek bővítésével Elismerik a hivalkodó öltözködés ízléstelenségét, ami épen manapság oly nagy szeget üt a házasuló fiatal ember fejébe. Ez a jövőbe vetett reményünk, azt hiszem nem fogunk csalódni. — Most nézzük íseg hogyan viselkedik »a magyar társadalom* az önállóan mtiködő nőkkel szemben? Gondolják meg uraim, ha szép, mennyi kisértésnek van kitéve; s e munkájukban meg a társadalmi morál sem állja Útjukat. Nem is szóllva arról, hogy nőink is (tisztelet a kivételnek) mily megalázó módon bánnak a kényért kereső nőkkel szemben. Sok sok előítélet és bizalmatlanság osztály részük, ha mernek egyedül élni, nem gondolják meg, hogy először belehajtotta őket a kényszerűség és most már ambicionálják is maguknak *az önnálló kenyérkeresetet. Sokkal kevesebb igy a boldogtalan asszonyok száma, akik nem kénytelenek holmi fajankóval végig élni az életet. Akik a nők kérdésével behatóan foglalkoznak, azok jól tudják, hogy nem a politikai szereplés a Karácsonyra legalkalmasabb ajándék tárgyak kaphatók 3— ————HBäHKMI Árjegyzék kívánatra ingyen és brémentve. Csáthy Ferenc Debrecen, piac-utca 8 sz.
