Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-11-22 / 47. szám
3. oldal. Mátészalka, 1912. MÁTÉSZALKA november hó 22. Eddig a nőnevelés fontosságát nem értettük, nem éreztük, szükségtelennek tartottuk, vagy ha előle ki nem térhettünk, a nőnevelés külső máza megadásával beértük s azzal ámítottuk magunkat, hogy felületes neveléssel, egy kis zongora tanítással, társalgási ügyességgel, egy pár német, francia, vagy angol szó s ezen nyelvek til-tul tanításával leányaink nevelése tekintetében velük szemben kötelességeinket megteltük. Ma már azonban a nő társadalmi értéke, jelentősége a feladata emelkedett, önmaguk érzik, hirdetik hivatásuk fontosságát s e jelenségek előtérbe állítják a nőnevelés jelentőségét, úgyhogy amidőn Debrecenben megnyílik az egyetem, önként felmerül a kérdés: hát a mi leányainkkal mi lesz 1? Meg kell nyitni úgy azok előtt is a legfelső oktatás ajtajait, meg kell adni nekik is a módot s lehetőséget arra, hogy ők is meríthessenek a tudományok örök forrásából ép oly mértékben, mint legalább is a férfiak. Hiszen Isten előtt minden lélek egyforma s becsül S hogy a nők szellemi ereje még jobban megbirkózik a tudományokkal, mint a férfiaké, arról az oktatás minden fokán a tanulás eredménye statisztikájának összevetéséből a legeredményesebben meggyőződhetünk. A nőnevelés és kérdés tekintetében téves 11- lusiók nem vezetnek, tudjuk biológiai eltéréseket, melyek a nőt számos hivatás betöltésére képtelenné teszik,de azt is egész meggyőződéssel hirdethetjük, hogy számtalan élethivatásban, az élet igen sok vonatkozásaiban a nők értékesebb erők, mint a férfiak s egyes hivatáskörökben inkább megszoktuk a nőket s náluk nélkül el sem képzélhetjük azokat. Azt is egész meggyőződéssel hirdethetjük, hogy midőn a nőnevelés fontosságát hangoztatjuk s annak érdekében társadalmi mozgalmat indítunk, nem minél több konkurrenst akarunk támasztani a férfiaknak, nem a női proletariatusságot akarjuk nevelni, hanem igaz, ériékes tagokat a társadalomnak, hogy a családi s társadalmi élet ne félszeg, harmonikusan fejlődött, lehetőleg tökéletes & boldog legyen. Végtelen sokat tettünk, ha.,öntudatos s hivatásos komolyan érző családanyákat nevelhessünk. Hiszen annak a végtelen elszomorító, nagymérvű gyermekhalandóságnak egyik legfőbb okát nem abban az igen-igen sajnálatos körülményben kell-e keresnünk, hogy igen sok anya nem érti még legelemibb kötelességeit sem önmaga s kisgyermekével szemben s nem tudja az egészségtannak legelemibb szabályait sem I Végtelen sokat teszünk tehát, ha a nevelésnek, az oktatásnak bármely fokán, ha a legalacsonyabb fokán is, a növelést bármely csekély csak gyötrelmet hozhat nekem, köszönöm Mária, hogy utoljára eljöttél hozzám. Most már tudom biztosan : hogy Te voltál i Legyőzted a halált; és mégegyszer eljöttél, hogy megmutasd nekem : a te szereteted, milyen hatalmas, legyőzi a halált 1 ... Amióta eltemettek Mária, elfelejtettem mosolyogni. Azóta, csak egy néma árny vagyok. Nincs nyugalmam sehol! Ha álomra hajtom fejemet, mindjárt a fülembe cseng a te szomorú, fáradt hangod: — soká, nagyon soká vártam rád. Vártam eleinte reménységgel. Aztán láttam a szivem nem akar várni 1 . . . És mindig könyörögtem Istenhez, hogy még egy kicsit engedjen várni. De hiába volt minden. Már hetekig nem aludtam semmit. A szivein mint egy halálrasebzett madár már-már alig pihegett. Tudtam, hogy mi nem látjuk egymást, soha-soha. Te nem jöttél, — hiába vártalak 1 És én legyőztem a halált — eljöttem hozzád! Ilyenkor riadtan nyitom ki a szemem. Eljösz hozzám mindig Mária; letörlőd az érted hulló könyeimet és vigasztalsz. Én úgy érzem már nem fog *oká tartani. Látom, hogy már csak halvány romja vagyok magamnak . . . Elfogsz jönni értem, halványan csöndesen. Aranyhajad beragyogja ezt a gyötrelmekkel teli szobát . . . Átölelsz ... viszel magaddal . . . Én úgy érzem: mire az orgonák kinyílnak — mégis találkozunk. Jolán. ; mértékben fokról-fokra emeltük, javítottuk. Mert ha végig tekintünk az oktatás 8 nevelés különböző fokain, a legalacsonyabbtól a legmagasabbig, bizony elszomorító látvány tárul elénk, hogy mily alárendelt, elhanyagolt helyzetben volt, de van ma is a nőnevelés szemben a fiuknevelésével. Mintha abba a meggyőződésben élnénk, hogy a leányok maradhatnak tudatlanságban, lelki sötétségben, még az ismeretj s műveltség legelemeit sem adjuk meg úgy a leányoknak, mint a fiuknak. A vallás és közoktatásügyi miniszter legutóbbi jelentésében olvashatjuk, hogy a szorosabb értelemben vett (Horváth-Szlavon ország kivételével) Magyarországon az iskolába be nem iratkozott 6 —11 éves leányok száma 128,043, azaz egyszázhuszonnyolc ezer negyvenhárom. Azonban azok közül is nagyon sokan elhagyták az iskolát, akik beiratkoztak ugyan abba. 34—35 ezerre megy ezeknek száma, úgy hogy 162—163 ezer 6—11 éves leány sein nyer Magyarországon évente még elemi oktatást sem, nem tanul sem írni, sem olvasni. Hasonlítsuk csak össze az év végén vizsgát tett fiú s leány növendékek számát, az alábbi eredményre jutunk: vizsgát tett év végén 985-641 fiú s 937,269 leány, tehát 48,345 leánynyal kevesebb tanult, illetve tett vizsgát, mint fiú, holott a születési staíisz-tikából azt látjuk, hogy több leány születik, mint fiú. A pontos beiskoláztatás lelkiösmerctes s komoly végrehajtásával segíthetünk e nagy bajon. S amily tiszteletre s elismerésié méltó minden komoly s öntudatos törekvés a beiskolázás pontos végrehajtására, épemolyan elitélendő s szánalmas, minden könnyelműség s koinédiázás c fontos kérdés keresztül vitelénél. Nagyon természetes, hogy ha a nevelés és oktatás magassabb é3 magassabb fokán vizsgálódunk, ott ahol nincs kötelező iskoláztatás, még elszomorítóbb a kép, mely a nőnevelés tekintetében elébünk tárul. Csak a polgári iskoláknál látunk kedvezőbb képet. 166 fiú polgári iskolával szemben van 294 polgári leányiskola (128-aI több leány p. iskola) s ezekben 47.682 leány tanul, mig a fiukéban 34,446, tehát 13,236 polgári leány iskolai tanulóval több van, mint fiú. Mit mutat ezen körülmény? Azt, hogy az alsóbb s közép osztály is tanitatni akarja leány gyermekét és pedig gyakorlati, kenyérkereső pályára s azt, hogy leány növendékek előtt is mindinkább meg kell nyitni a közép s felső iskolai oktatást és módot kell nekik is nyújtani felsőbb ösmeretek elsajátítására s magasabb életpályákra való eljutáshoz. S épen a nevelés ezen fokán találunk igen-igen sok hiányt, mely nagy mértékben lerontja a polgári iskoláknál látott meglepő éredményt. 207 fiú gimnázium s reáliskolával szemben van mindössze három leánygimnáziumunk Budapesten s 35 felsőbb leányiskolánk. Ezen tanintézetekbe már tízszer annyi fiú jár, mint leány s tízszer annyi költségbe is kerül a fiuk középiskolai neveltetése, mint a leányoké. A felső tanintézetek (akadémiák, egyetem) 13,184 hallgatóiból nőhallgató volt 167 bölcsészeti, 72 orvoskari, 7 gyógyszerészeti hallgató. Számuk évről-évra folyton növekedik. Említettük s itt sem hallgathatjuk el azon körülményt, hogy a nőtanulók között az oktatás minden fokán sokkal nagyobb a jales és jó tanulók száma, mint a fiútanulóké s viszont sokkal több az elégtelen osztályzatú fiuk száma, mint a leányoké. A leányokon tehát nem múlik, hogy az ösmeretek, tudomány, műveltség fokán mentői előbbre s magasabbra emelkedjenek, csak a társadalom adja meg nekik a lehetőséget az előhaladásra, az igaz művelődésre. S az országos nőnevelő egyesület már e szempontból is hivatva lesz magasztos és fontos feladatát teljesíteni. Ez egyesület célja, mint dr. Mitrovics Qyula debreceni akadémiai tanár, az előkészítő bizottság előadója ösmerlette, a szükségletek s kulturális viszonyokhoz képest megfelelő leányintézetek létesítése (közbe vetve legyen mondva, úgy gondoljuk, hogy Mátészalkán pol- pári leányiskola felállítása volna óhajtandó, ami a polgári fiú iskolával kapcsolatban könnyen megvalósítható volna), az ország különböző részein megfelelő helyeken helyi bizottságok szervezése, 47. (190.) Szárig melyek a talajt előkészítik s kellő pillanatban a központtól támogattatva a megfelelő leánynevelő intézetet felállítják. Az egylet vagyont gyűjt, mely» nek jövedelméből a vidéki intézeteket gyámolitja. Az ezen célok megvalósításához Budapesten október 2.-án a nemzeti muzeum dísztermében ösz- szesereglett kongressus, melyen a nőnevelés számos előkelő úttörői s az eszmeharcosai megjelentek, dr. Baltazár Dezső püspököt választotta meg nagy lelkesedéssel ügyvezető elnökké s aztán megalakította a tisztikart. A kongreszusnak kiemelkedő pontjai voltak különösen dr. Böszörményi Qézáné s Koncz Au- rélné, Karácsony Ottilia úrasszony, a debreceni tanitónőképző intézet igazgatójának felolvasásai a nőnevelés céljáról, illetve a leány internátusok fontosságáról. A kongreszust ímtgával ragadta a két előadás s a két úrnőt lelkesen ünnepelte s Barabás Samu kolozsvári lelkész egyben meg is hivta őket Erdélybe a nőnevelés ügyében agilaci- onális körútra, hogy szavukkal olt is, külünösen Kolozsváron is lelkesítsenek s buzdítsanak, miként a lefolyt kongreszuson tették. Szép feladat, nagy jővő várakozik tehát: az orsz. nőnevelő egyesületre, melynek első kongresszusa arról tesz bizonyságot, hogy ha sok keserű volt a nőnevelés múltjában, de jövőjében van remény ! Adja isten, hogy úgy legyen 1 Diszelnökül elnökség utján fülkéiéinek gróf Dégenfeld József, gróf Tisza István, dr. Darányi Ignác, Dókus Ernő, Antal Gábor püspök, Kenes- sey Béla, dr. Beöthy Zsolt, gróf Khuen-Hóder- váry Károlyné, herceg Odescalchy (Jyuláné, gróf Tisza Istvánná, gróf Bethlen Pálné, gróf Bethlen Istvánná, gróf Teleky Józsefné, Baltazár Dezsőné, Szilassy Aladárné. Igazgatósági tagoknak megvá- lasztaítak : Meczner Béla, dr. Kenézy Qyula, Márk Endre, gróf Pejácsevich Katinka, baji Patay Oytt- láné és Láncy Léoné. Mind oly nevek, melyek biztosítják a nőne- velő egyesület sikeres és áldásos működését. Juhász László ref lelkes*JEGYZÉSE K. A kölesei patikárius. A patikák boldog tulajdonosairól meg van min» denkinek a maga képzete. Ha egy gyógyszerészről esik szó, kit személyesen nem ismerünk, mindjárt kirajzolódik agyukban a városi jól berendezett patikába ülő, keresett eleganciával öltözködő, gondosan fésült, anyagi jólétben élő patikárius alakja. Az élet azonban sokszor könyörtelen s alaposan elbánik az illúziókkal. Most is Köleséből jelentenek egy ilyen szomorú hirt. Olyan, mintha Szegónyországból jönne. Fojtó, penészes levegőt hoz Kölese falvából, a hol olyan szegény a nép, hogy a falu gyógyszerészét a vármegyének kellett megmenteni a nyomorúságtól. Kétszáz koronát szavazott meg neki a vármegye gyűlése, mert a falu népe még a halálos betegének sem vásárol orvosságot. A pénzét, munkáját, fáradságát elvitte az árviz, sárba gyömöszölte a haragos ég jéggel verő ökle. Ehhez nem kell komenlár. A faluból érkező hirek vagy szomorúak vagy mulatságosak. A mulatságosokat megfűszerezve nyeldessük s ki- nálgatjuk vele egymást. A szomorúakat egy bo- szus mozdulattal eldobjuk, elhessegetjük, mint a kellemetlen dongót. Pedig egyike-másika nem hiába röpköd a fülünk környékén. Meg kell hallgatni, mert befészkeli magát a fejünkbe és szomorúan sötét gondolatsort fakaszt onnan. Lelkünket megfogta a város patinája, a város levegője és nem törődünk a faluval. A falu nyugodtan éli a maga vegetativ életét, levegőjében nem terein semmi, a mi közel esnék hozzánk. Olt -áll mindenütt a száztornyu város ezer palotája, a melybe összefut, torlódik, préselődik az élet, a hol halomra halmozódik a kincs, vagyon, boldogulás. A város izzó-égő korszakát éljük és minden idegszálunkkal szolgáljuk beteg kultuszát. A város millió irányba jutó csápja, szivószerve magába issza telhetetlen, molokszerü mohósággal a falu minden erejét. Emberek viszik oda izzadó munkájuk minden gyümölcsét, s a város nyerészkedve forgatja azt. Ekétől elszakadt, szabad levegőben
