Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-11-22 / 47. szám
4l old. Mátészalka, 1912. M A TESZALKÁ november hó 22. 47. (löO) szám. riőü emberezreket zár műhelyeibe és leőrli, lekoptatja róluk a szabad mező minden értékét. Emberek viszik el a faluból lelkünk frisseségét; a melyen végig tipor a város acélos lába és sorvasztja, szívja, elveszi ideáljait. És a mig rabió kezével fosztogat, nem ad helyére mást, szkep- sziszt; kételkedést és hitetlenséget. Ám azért szolgáljuk. Minden lelkűnkkel, erőnknek minden össze- markolásával. És éljük a város önző életét. A nagy lávölságbail, magasra szökő hegyes torüyocs- kák alatt, egymás mellé lapulnak a falvak, mintha féltenék egymást a város harácsoló polip-kezétől. Tiszta levegőjében nincs kőszénpor, nincs zaj, nincs tülekedés. Nem szakítják darabokra a szenzációk, tehát nem illik tudomásmi venni. Csak olykor, ha az események paripáján megindul valami erdekecske hir a város felé. De csak olyan, a melyen mulatni, mosolyogni lehet. Ezért nein tudjuk, hogy százszámra sorvadnak a Köleséhez hasonló szomorú falvak, valahol messze a szegénység földjén, a szegénység széles birodalmában . . . ★ ♦ * — Pornográfia az Iskolában. A porosz közoktatásügyi miniszter rendelsiel intézett az iskolák igazgatóihoz, akiket kemény, parancsoló szóval keresztes háborúra szólít a mérgek- mérge a pornográfia ellen. A' dolgon örvendeni illenők, ha nem volna benne — vallomás. Annak a megvnllása, hogy mitürés tagadás, a német iskola minden pápaszemes kerberosza sem tudta megőrizni az iskola kapuját, melyen besurrant a pornográffá és mérges- öleléss rontja-pusztitja az ifjú lelkeket. A parazita-növény minden szívóssága, minden ereje ott duzzad a pornográfia véredényeiben. A nuditásuknak érzékek húrján játszó művészete ezer változatban kering közkézen mindenütt. Gtt mosolyog a kirakatokban, csábitó szóval beszél égy-egy regényből, közkézen jár százféle alakban. Az érzékek kultuszán már nincs semmi stilus, semmi fék és ritkább, mind ritkább a megbotránkozás és mind ritkább a pirulás. A férfi arcról legkopott egészen, s az asszonyarcról fogy. Először az erkölcs nevében folyt ellene az ütközet, de diadalmasan fölül maradt a pouográfia. Majd a tudomány nevében szegezték neki a fegyvert, de hiába. Az egyetlen fék az Ízlés, a stilus elvesztette erejét, Valami dekadencia érzik ezeken a fogalmakon. Minden irányban élni akaró ember tágított egyet a maga keretein. És a mig a felnőttek néma megadással hajtják meg fejüket a pornográfia előtt, az lassan, észrevétlen, nem látott, nem tudott utón beférkőzőtt az iskolába is. K’ikoltó termékei olt húzódnak meg az iskolakönyv lapjai között és diadalmas háborút Viselnek a tudomány betűivel Itt riadót vert ugyan a társadalom ezer sajtó-dobja, azonban az eredmény nem valami nagy. Sápadt gyerekek bújnak a sarokba és ar- öiri'é rózsára gytülady, a mikor kezükbe teszik a pornográf-írásokat.' í%erékli agédiak születnek étéin-útfélen, s a gyökerük ott van a pornográfok j ban. A társadalom pedig, riadtan rázz« az öklét j es védő bástyákat akar torlaszig áííiiatii az iskola j lapujába. És szillelik az írj íörVénypfa'rografüs, pattogva szórja bombáját a miniszteri rendelet. Ám az eredmény kétséges nagyorr. Mert a miniszteri rendeleti nem szól a felnőttek!öl. A kik pedig a pornógtáfia- híveinek nagyobbik felét teszik. Jékey Mér temetése. Egy előkelő, nagy kiterjedésű, megyeszerts ismert és tisztelt c-sa áj iresfor.it helyezték e hó f6.-án általános részvét mellett a géberjéni családi sírboltba örök nyugalomra. Bulyi és .lékei Jékey Mór, Szatmármegyének sok évekig alispánja, 48-as honvéd, eg.y küzdelmes, de dicsőséges élet után 84 éves korában megtért őseihez. Ve'e nagy idők tanúja, történelmi esetek .közvetlen részessé költözött el az élők sorából, itt hagyva egy szélesen kiterjedt gyászoló családot és rokonságot. Az elhaltnak ifiu kora összeesett a magyar szabadságharccal, hol fegyverrel szo-gálta hazáját, majd a szabadságharc le ver elése után,, ó- is mint any- nyian, kik nem álltak az absolut kormány szolgálatába, visszavonult a közélettől ősi birtokára gaz dálkodni. Az alkotmány visszaállítása után a vármegyei közügyek társadalmi és politikai mozgalmaiban, mint vezető; ember-v-etf részt. Páratlan munkareje és tudása, közismert becsületessége előtt meghajolt az egész Szatmárvármegye közönsége, mikor őt nagytöbbséggel Űalgócy Sándorral szemben első alispánjának választotta. Mint a közbizalom letéteményesse, a vármegye első tisztviselője, előkelő pozíciójában megfelelt a várakozásnak híven és becsülettel szolgálta hazáját és vármegyéjét. Rang és cim kórság sohasem bántotta s meg maradt mindig az a mi volt — a puritán becsületesség és egyszerűség. Ajtaja sohasem volt bezárva a hozzá bizalommal fordulók előtt, szegény és bajba jutoítan szívesen segített. Mindenkihez volt egy pár jó szava, az élet forgataga, a hatalom sohasem kapta el. S ennek köszönhette páratlan népszerűségét is. Mikor a közszerepléstől visszalépett, az egész vármegye közbecsülése és szeretete kisérte a jól megérdemelt nyugalomba. A milyen puritán volt a közpályán, olyan volt szükebb családjában. Nemes gondolkodását és jellemvonásait örökölte fia Jékey Zsigmond géberjéni nagybirtokos kerületünk egyhangú bizalma folytán egy cikluson volt ország- gyűlési képviselője, ki édes apját gyászolja az elhunytban. De gyászolja őt nemcsak a szükebb család, hanem az egész vármegye. Mert csak nagy korban születnek nagy lérfiak. Temetésén megjelent a vármegye szine-java, töméntelen koszorú borította a koporsót. A vármegye képviseletében ott voltak: llosvay Aladár alispán, Pechy istván főjegyző, Jékey Sándor, Ké- pessy Árpád, Kováts Sándor, Qalgócy Árpád és Káliay Szabolcs fószolgabirák. A vármegye ország- gyűlési képviselői közül Szuhányi Ferenc, Jármy Béla és Szálkái Sándor, a vármegyei notabilitá- sok közül Kende Zsigmond, Domahidy. István és Német Elemér nagybirtokosok. Az egyházi szertartást Boron.issza megyés püspök akadályoztaüísa miatt Vanyek Ferenc szentszéki ülnök esperes plébános, Rónay István csauálosi, Koller Béla mátészalkai lelkészek segédletével végezte. A sírboltba tetelnél Domahidy István a kartársak nevében tartott nagyhatású beszédet, méltalva az elhunyt érdemeit »Ismerve szerénységedet, ismerve a család szerénységet — mondá — nem borítja semmi disz koporsódat. Hol van a kard koporsódról, mert fegyverrel is szolgáltad hazádat, hol a toll, melyet 15 évig a vármegye szolgálatában forgattál, koI van az eke szarva, melyhez mint Cinerinátus a közügyek végzése után vissza tértél.« Domahidy búcsúztatója után Juhász Lajos géberjéni ref. lelkész mint a géberjéni ref. egyház főgondnokát és mecénását méltatta. A gyászesetről a család a következő gyász- jelentést adta ki: Bulyi és jékei Jekey Zsigmond és neje szent- katolnai Cseh Anna, valamint Jékey Ilona,, úgy a a saját mint: özv. ujfalusi Ujfalussy Sándorné urai báró Uray Leona, az elhunytnak nevelt leánya, továbbá özv, nagyilosvai llosvay Lőrincué Jékey Terézia, özv. galgói Rác Miklósáé Jékey Anna, özv. marosnémelhi Balika Károlyné Jékey Klemen- tin nővérei, Jékey István- és neje Hnicky Gizella, Jekey Bella és férje komjáíhi Komjáthy Pál és gyermekeik Béla, Ella, Gyurka, Jékey László és neje abarai és bartóki Bartóky Magda, lázári Nagy Bella és férje ényi Dömötör Pál és gyermekeik Pista és Bella, Nagy Pinka és férje Hauer Pál s fiók László, Nagy Ilona és férjé mezöszegedi Sze- gedy Antal és gyermekeik Boriska, Honka, Antal, Nagy Mária és férje Kéül Elemér és leányok Mariska, Nagy Anna és férje kis- és nagyköröskényi Köröskényi Miklós és leányok Margit, Nagy Emi és férje Tóry Gergely és leányok Klára és Ilona, Nagy Ada, Nagy György, Nagy Erzsébet unokái és dédunokái, Valamint az egész nagy kiterjedt rokonság nevében, mélyen megszomorodott szívvel jelenük forrón szeretett jó apjok, a legjobb testvér, feledhetetlen jó nagyapa, dédapa és rokon bulyi es jékei Jékey Mór Szatmárvármegye volt alispánja és 48-as honvéd, folyó hó 13.-án éjjel 12 órakor, életének 84.-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt eüiunytát. A felejthetetlen szeretett halott földi maradványai folyó hó 16.-án d. e. fél 12 órakor fognak Géberlénben az ottani családi sírboltban a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat folyó hó5 f8.-án d. ét 10 órakor fog a szatmári Székesegyházban az Egek Urának bemutattatni. Géberjén, 1912. november hó 14. Áldás emlékére és béke poraira ! +U HK K. €lsö szerelem. Ül a diák könyve mellett Tanulja a történelmet Hej, de nehéz ez a lecke Nincs hozzá semmi kedve. Átellenben az ablaknál Szőke kis leány „kézimunkái*' De biz mindig eltéveszti Megint újra kell kezdeni. A diákunk odabámul Szive tele boldogságtól, Nézi a lány arany haját Sötét szeméi, fehér arcát. Átmosolyog a szép leány Az a mosoly hő napsugár, És a diák nótába kap, Énekelni már csak szabad. Ez a tavasz ébredése, Boldog idők szép emléke, Szerelemnek a varázsa, Az ifjúság tündérálma . . . Simonyi Zoltán — Erzsébet emlékünnepély. Szépen sikerült ünnepély volt f. hó 19.-én az állami polgári fiúiskolában Erzsébet királyné emlékezetére. Az ünnepi beszédet Simonyi Zoltán tanár tartotta,. ki igen tartaunas előadásban Erzsébet királynét,, mint idegenből igaz magyarrá lett honleányt mulatta be. Az ifj. énekkar Medzi/iradsz/y Peter tanár szokott gondos vezetése mellett alkalmi éneket adott elő. Az énnepély Kothona Géza igazgató- tanulságos, eszméltben gazdag záróbeszédével ért véget. Sajnálattal láttuk, hogy a közönség részéről ismét csekély volt az érdeklődés, pedig. — mi úgy gondoljuk — az ilyen ünnepélyek nevelő hatását csak fokozná a szülők és mások részéről valő érdeklődés és a minden jőért és szé- pért lelkesedő tanári kart is buzdítaná a »nagyobb« érdeklődés. — Szándékos emberölés büntetésért vonta felelőségre a szatmári kir. törvényszék Molnár György helybeli lakost f. hó 19.-én. Ez ügy annak idején nagy port vert föl városunkban, mert annak szereplői (Molnár György és Nyilrai László) helybeli lakosok voltak és mert a szeni zációs esemény itt játszódott le, A vádat Szabó- Zoltán királyi ügyész képviselte, a védelmet pedig dr. Fuchs Jenő helybeli ügyvéd látta el. A Szatmári királyi törvényszék esküdtbiró- ! sága Molnár Györgyöt erős felindulásban elkö- j veietl szándékos emboröles bünlettebeu mondotta ki bünLsnek, mire a bíróság l évi böitőnre és 3 évi hivatalvesztésre ítélt». A büntetésbe beszá-- mitolták a vizsgálati fogságban ellökő l egy hónapot is-. Az iiéietben- a vádlott, úgyszintén az ügyész is megnyugodott. — Nagy verekedés volt f. hó első napjában városunkban. Vaiga Dezső, Ma to lesi József ! és Disznós Gusztáv helybeli cigányok kapiak hajba egymással. A helybeli járásbíróság f. hó 20.-án tárgyalta ügyöket. Varga Dezsőt 34 napi, Mntolcsi- Józsefet és Disznós Gusztávot pedig egyenként 9- napi elzárásra ítélték. — Egy Nagykároly? rendőr csinált alapos rendet f. hó 8. án Györteleken. Ifj. Csizmadia Józnef helybeli lakos 2 szekerével ment Tunycgra I felé. A szekereken rajt.' kívül még- két kocsis ÜIU- ' Györteleken P. Menyhért vasvillával támadta meg őket ismeretlen okbók Az éppen arra menő A. András védelmeié l eli Csizmadiának azonban vesztére, mert egy íéiedenüi arra vetődött nagy károlyi rendőr,-
