Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-02-02 / 5. szám
Mátészalka, 1912. ÍV. évf. 5. (148.) szám. február hé 2. 9 TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----— Egy szám ára 20 fillér. —---Fe lelős szerkesztő: Dr. VIZSOLY! MANÓ. SZERKESZTŐSIG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. MÁTÉSZALKA 1911. ÉVI NÉPESEDÉSI MOZGALMA. HÓNAP Született Meghalt Házasságot kötött Január 20 7 3 Február 17 13 3 Március 21 9 3 Április 16 11 6 Május 12 7 10 Junius 16 10 6 Julius 23 8 1 Augusztus 21 16 4 Szeptember 25 15 4 Október 20 12 9 November 15 12 9 December 19 14 4 összesen : 225 134 52 űsti ui lóháton. * Este van már, este van már öreg a ló, rósz a kantár, Fáradt fejem égnek fordul, Sötét az ég, nincsen hold, uj. Este van • • • Este van . . . (Szegény Asszony, merre van?) Lovam nyaka most a párna, Jó az annak aki árva, Kinek a nap föl se kél már, Kit semmi se ösztökél már, Este van . . . Este van . . . (Most már ő is csendbe' van.) Mikor az ég csöndes, holdas, Esti ember abból olvas, Kezében a kantár csokra S révedez a csillagokra: Este van . . . Este van . . . (Mind e . . . nem ... a föld ... be' van.) Játék. Mikor a fehér ajtaján kopogok, Mint a ki bátor azt hiszem magamba, Ha egyszer igazán szólni fogok, Hát sírva szédül szegény a nyakamba, Mint a ki magában nagyon bízik, Valami pelyhes, serdüld kamasz, Kit hencegésre biztat a tavasz, Ki jó kedvében büszkén kuglizik, Az lehet üyen, mikor várni rest, S a játék alig, hogy pár perce áll még, Azt hiszi odacéloz egyenest És elsőre leveszi a királynéi. De nem talál. És sir. És újra kezdi. És mindenét elveszti. Don Kárlosz. AZ EREDETISÉGRŐL.*) Irta: Koller István. Nem akarok rendszeres tanulmányt irni, csupán-csak gondolatok közlése a célom e kérdésről s ennek kapcsán elmélkedni a vallásról, a magyar és német fajról, a kultúráról, haladásról a szociálizmusról, a nökérdéséről. Eredetiek azon egyéniségek, kik merész képzelőtehetséggel és nagy teremtő erővel bírnak. Nagy, eredeti lenni az érdem Nietzsche szerint is. A tömeg a nagyok érdekének van alávetve. A nagyság pedig: különbség másoktól mindenben. A nagy emberek csinálják a kultúrát és nem a többség, a Dosztojewszkik, Tolsztojok, a Darwinok, a Spence- rek. Molnár István dr. szavaival élve: Hogy valamely országban kevés az analfabéta, az csak azt mutatja, hogy megvolna az eszköz a művelődésre. De a hajlam nem tánulható; az egyéni sajátság, ha nem is bizonyos faj birtoka. Bár az intenció tömegnevelés — ha magasabb szempontokat is szem előtt tart — kedvezőbb miljőt s igy nagyobb *) E közlemény több elvével nem értünk egyet s a szerzőével ellentétes állásponton vagyunk. — K szerk. egyéniséget is létrehoz. Az igazi kultúra különben egyéni. A szellemi nagyság ugyanis általános nem lehet. Még ha az emberiség összesége a Lapla- ceok fokára emelkednék, akkor is egyesek kiválnának a többségből. Ami általános, az már kevesebb értékű. Csak a mi saját egyéni meggyőződésünk és morálunk értékes. Nietzsche fejti ki a »Jenseits von Gut és Böse«-ben, hogy a demokrácia éppen ezért nivellál, lehúz a tömeg közé. Ámde mondottuk, hogy tévedés is van ebben, mert a tömeg-nevelése még nagyobb nagyságot szülhet. Továbbá nem a nagyot fokozni, hanem a zömöt a nagyság felé emelni a cél. Egyesek szerint a turáni s igy a magyar fájj csak talentumokat szül s nem lángészt. A talentum újat nem teremt, csak kitünően utánoz. A lángész újat teremt az ihlettség pillanatában. A költészetben a lángész abban nyilvánul, hogy sok szép hasonlat, kép és gondolat magától jő az észbe, a lélekbe. Pl. Arany, Petőfi, Komjáthy, Hugo V. költészete. A rim és a jó ritmus is hozzátartozik, de ez csak másodrangu kérdés. Az igazi nagyság továbbá mindenben felfedezi az abban meglévő nagyot s azt felismeri. Komjáthy költészetben pl. egyformán foglal helyet az ind, a keresztény a középkori és a modern világnézet. Minden ben van nagyság s azért az emuit idők eszméinek, alkotásának egyszerű elitélése, lerombolása elvetendő, hanem ehelyett keressük meg bennük azt, ami nagy. Krisztus, Aquinói szt. Tamás, Giordanót Brúnó, Darwin, Nietzsche mind nagyságok s épppen úgy nagyok alkotásaik is.« S ami nagy bennünkLapunk mai száma 10 oldal.
