Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-02-02 / 5. szám
Iparosaink szellemi önképzése. 2. oldal. ___________________________MÁTÉSZALKA Az iparosok anyagi bajaival annyira foglalkozunk, hogy az szinte eltereli figyelmünket minden olyan más lényeges kérdésről, melyek éppen olyan fontosak s melyeket nemcsak általános, de sőt kettős figyelemmel kell kisérni. Az iparosok osztálya az, amely manapság a társadalom mostoha gyermeke, melynek jajszavai csakis a nyomorúság határáig hat, de tovább : a jólét küszöbéig nem bir jutni. Közéletünk hatalmas faktorai korszak- alkotó munkával foglalkoznak anélkül, hogy működésűk delejébe belevonnák «társadalmi élet páriáit, az iparosok elfeledt ügyét. Világos, hogy enélkül munkájuk meddő, akik pedig ezen fennakadnak, nem kutatják deduktive az indító okát és pedig azért, mert hiányzik hozzá a jóakarat. Kevesen vannak, kik az iparosok sanyarú helyzete javításán tépelődnének, de az a kevés egy egész hatalommal ér föl, mely valóban elszántsággal küzd az ügy igaz voltáért. És ha küzdelmük nem is terem egyebet mint szúró tövist, vegyék megnyugvással azt, hogy van még az iparosoknak egy hatalmas eszközük, mely a világteremtése óta uralkodik és ez nem más, mint a szellemi élet. Ez az egyetlen vagyon még, mely fölött senki sem rendelkezhetik, mely semmiféle néven nevezendő törvény által ki nem sajátítható, se meg nem szorítható. Az iparosok létjogosultsága, önállósági jogköre veszélyeztetve van, de szellemi birodalmuk megingatatlan, bevehetetlen. Ez adja meg a rugót azon eszmékhez, melyeket e cikkben óhajtunk vázolni s ez az ami arra indított bennünket, hogy cikkünk címét mindenkivel megértessük. A tételt akarjuk bizonyítani, hogy az iparosoknak feltétlenül szükségük van arra a szellemi alapra, mely minden tekintetben nélkülözhetlen. Az az iparos, ki a szellemi műveltség magaslatán áll, kezében tartja sorsának gyeplőit, mert oly tényezővel bir, melylyel leginkább képes nemcsak ideális, de valódi célokat is elérni. Mondjuk, a szellemi vagyon felülkerekedik a mindenségből és az iparosok elveinek megóvására képes. A szellemi önképzéshez nem szükségeltetik feltétlenül a szervezkedés, ez csak a formalitások kérdésének eldöntésére bírhat befolyással. A szervezkedés csakis ott kívántatik meg, hol azt a helyi viszonyok igénylik s hol meg van a bizalom egymásban. A szellemi önképzésnek közvetlenül kell megtörténnie, akképen, hogy ez minden megrázkódtatás nélkül tudjon lábra kapni. A szellemi érintkezés hiányát pótolja az olyan tényező, mely hivatva van törekvéseit, melyek keretében a szellemi életnek mozognia kell, pótolni. Nincs az a müveit nemzet, hol e/.iránt nem tétettek volna felsőbb helyről oly áldásos intézmények, melyeknek épen mi szenvedjük hiányát. Ezért nem kell tétlenül elébe nézni azon jövőnek, midőn fenti óhajainak teljesülését másoktól illetéktelenektől várjuk. Az iparosokban mindig meg volt és lesz is az az erő, melylyel szellemi tőkéjét megszerzendi, csak arrafelé kell iparkodniuk, hogy ne egy oldalú, hanem teljes sikert érjenek el. A szellemi önképzésnek sok mindenféle eszköze van. Lehet válogatni bennük tetszés szerint, de kellő elővigyázattal, nehogy a dőre haladásra a bénulás álljon be. Az eszközök nyújtásában persze fordulni kell azokhoz a testületekhez, amelyeknek szabályaiban és törvényeiben gyökeredző feladatuk felkarolni mindazon mozgalmakat, amelyek a helyes irányban haladnak. Nem megyünk mesz- sze. Itt vannak a hatalmas kultur-egyesü- letek, melyek oly sok nemes célt valósítanak meg. De annál dicsőbb eredményt fognak tudni felmutatni, ha az iparosok háláját is kiérdemlik, mi jele volna annak, hogy az iparosok szellemi élete fellendittetett. Addig tehát, mig ezen remények teljesítései nem helyeztetnek kilátásba s nem lépnek a valóság stádiumába, építeni kell azt a bástyát, mely a fel-fel törő akadályokat visszaverni lesz hivatva s ez a bástya legyen az iparosok menhelye, hol biztonság ban fogják érezni magukat. Akkor lesz csak igazán öröm az iparosok szent ügyeivel foglalkozni, ha látni fogjuk, hogy az ige testet öltött. Ki-ki ragadja tehát meg az alkalmat, hogy egy-egy kővel hozzájáruljon ama épülethez, melyből az iparosok szellemi műveltségének temploma lesz majd és abban a hazafias érzület az oltár. Hiszen a kellőleg kiképzett iparos osztály az ország legerősebb és legmegbízhatóbb támasza és talpköve. visszásságok. Berlin, 1912. jen. 29. Szociálpolitikai szemponból nem kárhoztatható eléggé a jótékonyság gyakorlásának mai formája. Felszámithatlan az okozott erkölcsi kár, de kézenfekvő a társadalomra háromló materiális hátrány, a mennyiben mai jótékonyságunk rengeteg energiát korrumpál és csábit a tétlenségre az által, hogy hivatásos szegényeket nevel. Még krimi- nálpolitikai tekintetek is óvatosságot parancsolnak a jótékonyság terén, mert a dologtalanságot megkönnyíti, már pedig a munkakerülők és nap- lopók nem nagy távolságban cirkálnak a büntetőjogi terrénumtól. Kevésbé ildomos elemek, leginkább a hivatásos szegények köréből, szinte szociális jogként szeretnék tekinteni a mai jótékonyságnak minél teljesebb mértékben való gyakorlását, holott annak mai formája már szociális elvi szeinpoutbői sem helyeselhető és nem kissé hátráltatja a kom- munistikus fejlődést. A jótékonyság mai individuális és úgyszólván alkalmi gyakorlása visszaesést jelent a társadalmi fejlődésben és azon primitiv korra emlékeztet, midőn minden közszükséglet hasonló módon nyert kielégítést. Magyarországon nem is várható egyhamar e tekintetben változás, sőt hova-tovább visszafejlődésben vagyunk, a menyben eminens és kétségtelen állami szükségletek mind inkább a társadalomnak mint, olyannak vál- laira vétettek. Nálunk ez egyrészt az állam sajátságos közjogi helyzetéből folyik, melynek következ- ményeképen az állam finánciális tekintetéből nem tud eleget tenni tulajdonképeni kultur-feladatánakj másrészt pedig magával hozza a társadalom kon- zervatizmusa, jobban mondva kaszt-szelleme> A rendi társadalom (mert, hogy mai társadalmunk rendi társadalom, az tagadhatatlan, habár más alapon van is tagodózva, mint az előbbi nemesi társadalom) ugyanis érzi, hogy misem siet5. (148.) szám as örökké megnyeri a lelket. A nagyságot, a lángészt tehát az is jellemzi, hogy alkotásaiban van valami, ami örök. Ez talán már transzcendentális elem. Valami, ami mindig bámulatot kelt. Nagyságok Haeckel, Baudelaire, Arzubasev is. S ezeknél nem az a fő, hogy eszméiket mindenben elfogadjuk, de mindegyikben van valami uj, amiért e nagy írókat élvezzük. A talentumban van valami a vasszorgalomból, a kitartásból. A lángész ezt mellőzheti, de e he- helyett van valami a transzcendentálisból; valami, ami nem e világból való. A talentum nehézkesebb, de tartósabb jelenség, A lángész fellobban, nem állandó, hanem időközönként visszatérő. Nála gyakran önkivületi állapotban jelentkezik az alkotás. A lángész különbözöképen nyilváulhat meg. Pl. Aranynál kitűnő a versforma, emellett kép, hasonlat is van nála elég, különösen a Toldi-ban. Petőfi költészete ismét alkalmibb. Komjáthyé tartalomban gyakran elmosódó, de a nyelvezet fenséges. Vajda nyelve gyakran prózai, de nála nagy az érzés. Iblettség alkalmával — úgy mondanám —a lángész szellemi transzba esik. amelynek elmúltával az egyén ismét közönséges emberré válhatik. Érdekes megvizsgálni, hogy a jelenlegi világkultúrában melyik nép a legzseniálisabb, melyik vezet ? Az irodalomban a franciát s oroszt, a tudományban a németet tartják vezetőnek. A német kultúra tényleg nagy, sőt vezető, mindamellett az a szellem, amely jelenleg az európai kultúrát áthatja, »kább reális és praktikus irányú, ami a francia i és angol szellemet jellemzi. A szépirodalomban is az uj áramlat, szociólógiai és természettudományi eszmék bevitele, orosz és franciái vonás. Különösen Oroszországcól indul ki a mély lélektani elemzés pl. Dostojewszki »Bűn s bünhödése«, Arzibasev »Sanin«-ja, Andrejeff, novellái stb. A mennyiben a német irodalom újabb iránya is e szellembe indul, ez nem eredeti német szellem. A költészetben a modern irány a francia Baudelaire nyomán halad s hazánkban Ady Endre költészetében látjuk e nyomot. A styl szempontjából Nietzsche is az oroszt s franciát helyezte előtérbe. A németet s angolt nem szerette. A stil terén az impresszionista irány — és ez az igazi leírás — is francia eredetű : Flaubert, Gautier, Daudet. Nietzschénél is gyakran látjuk ezt az idegennyelvet. Itt említjük meg, hogy sokan pl. Bettex, tagadják, hogy az emberiség halad s szerintük a művészét a görögöknél nagyobb volt. Ez tévedés.'JA művészet fej- fődését éppen az említett impresszionista stil, továbbá ugyancsak az impresszionizmus a festészetben, a modern festészi technika és jellemzés mutatja. A szép fogalma pedig korok szerint változik, bár végeredményben lényege transscendentális. Miért szép valami ? Miért tetszik ez nekünk s amaz nem? Miben rejlik a gyönyörűség? Nem tudjuk. A filozófiában a pozitivizmus vezet és Spencer. A német szellem hegemóniája tehát letűnt. A német gondolkodásmód — e spekulativ filozofálás — Hegellel érte el a tetőpontot. Az ismét igaz, hogy a német mélyebb, filozófabb nemzett i az angolnál. A fejlődés elmélet éppen ezért itt is nagy és önálló bölcseleti hatást tett. Némethon filozófiáját pedig, pl. Kantot mélységben sehol sem érték utói. A fejlődés gondolatai is nem természettudományi, de filozófiai alapon német produktum. Hegel vezette be a filozófiába, bár az is tény, hogy e fogalom mai természettudományi értelmezése angol eredetű. A ném$t jellemvonása, hogy pedáns, érzésekben mérsékeltebb, nála a családias, kedélyes, otthonias domiuál. A szláv, francia, magyar ismét minden érzelem kelyhét a fenékig akarja üriteni. Nietzsche szellemében a legfontosabb: átérezni mindent: a but, örömet, szerelmet. Kejélegve esni »uj sírok s uj feltámadások« után. Ez az igazi élet s aki ezen átment, az élt. Nietzsche értelmében, ahogy Müller Izidor mondja: a bűn is még érdem; a teljes érzéstelcn- ség az, ami elvetendő. A szláv, magyar és francia fajt e szenvedélyes természet jellemzi. •) Fejtegetéseinket folytatva a szaktudományok terén a német vezet, a találmányok terén ismét Amerika. Általában mondható tehát, hogy az angol s francia reálisabb, a német spekulatívabb, rendszeresebb, Az előbbi gyakorlatibb s az uralkodó szellem jelenleg pedig ez a reálisabb, gyakorlatibb. A magyar szellem igaz európai általános hatású egyéneket még nem igen szült, de ennek oka a sok harcban rejlik, amely évszázadokon át a kultur*) Élvezni kell tudni az élet minden adományát. Nietzsche is — fájdalmai dacára szerette az életet. A boldogság a megelégedettségtől függ. Ne azt nézzük, kinek többje van, mint nekünk, de arra tekintsünk, kinek annyija sincs. Igényeinket fokozzak le. (L.t Or. Molnár István ; A kedély nevelést.) l
