Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-11-15 / 46. szám
Mátészalka, 1912. november hó i5 IV. évi. 4é. (189.) szám. TÁRSADALMI HETILAP. >1 MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre •*— — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----Egy szám ára 20 fillér. —---------Fe lelős szerkesztő : Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasut-utca). Távbeszélő-számunk: 13. A HIRDETÉSI DIJAK ELŐRE FIZETENDŐK. A Mátészalkán felállítandó betegsegélyzőpénztár ügye. Á beíegspoíási póíadóaak 100 °j0-os emelése. — Á vonaíjáralok ügye. Hosszú idő óta forszírozza már a mátészalkai ipartestület egy betegsegélyző pénztárnak városunkban való felállítását. Igen fontos okok és érdekek késztetik erre ipartestületünkot. A betegsegélyzöpénztárak mai rendszere, illetőleg rendszertelensége ugyanis sok kellemetlenséget okoz úgy az iparosoknak, mint a kereskedőknek. Ez intézmény, mely eredetileg üdvös és hutná- niánus célt szolgálni volt hivatva, súlyos teherré vált a kereskedőkre és iparosokra nézve. Minden betegsegélyzőpénztár területén akad néhány protekciós ember, aki úgy találja, hogy ez az intézmény leginkább megfelel az ö kívánalmainak, mert csekély ellenszolgáltatásért ennek révén kielégítheti fürdőzési igényeit és különböző címen még jövedelmet is húzhat báiőle. Ezzel szemben van aztán egy hatalmas tárbora a súlyos terheket nyögő kereskedőknek és kisiparosoknak és a szegény munkásoknak, akik semmi hasznát sem vehetik az ő vérükön élősködő korrupt rendszernek, mert ók szegények és igy nincs protekciójuk és mert amit ez a rendszertelen rendszer föl nőm emészt rezsi címén azt feléli az a pár ember, aki hangosabban tud jajgatni mert egészséges, akiknek jaj szava jobban meghallatszik, mert közelebb állanak azokhoz, kiktől egyedül függ a betegsegélyző jövedelmének hovaforditása. Nem egy, de számos esetről van tudomásunk, mikor a nagykárolyi betegsegélyzőpénztár hallgatással tért napirendre] szegény munkás embereknek jogos és méltánylást érdemlő kérésük fölött. Hogy egy példát említsünk: egy munkás embernek városunkban egy azon héten halt meg felesége és gyermeke. A kevésbbé tanult ember 9 év óta fizette a betegsegélyzőt anélkül, hogy azt.csak egyszer is igénybe vette volna. Azt sem tudta eddig, hogy miért fizeti a reá rólt összeget. Inteligens jóakarói figyelmeztették, hogy őt a beteg- segélyzőpénztártól temetési segély illeti meg. Kérésére eztán meg is csinálták eziránti folyamodványát, melyre azonban a mai napig sem jött válasz. Tudomásunk van ezzel szemben olyan esetről is, mikor intelligens embert intelligens betegséggel: az urhatnámság nyavalyájával éveken át küldött és küld a betegsegélyzőpénztár divatos fürdőkre. Ezek emésztik fel a jövedelmet és ezek okozzák a deficittet, amivel az egyes beteg- segélyzők dolgoznak. D« egy betegsegély- zőnuk nem szabad deíiciltel dolgoznia. Segíteni kell hát a dolgon. De hogyan, mi módon ? E tekintetben a legbiztosabb módszert alkalmazzák: a tévedések napirenden vannak és csodálatos, mindig a fizető felek terhére. Az ügyeket elhanyagolják és a vitás dolgokat hagyják komplikálódni, egyszóval mesterségesen kérziíenek zavarost. A kijelentéseket nem veszik tudomásul, illetőleg hallgatnak egy ideig, majd pedig törvényes ülőn rontanak neki a tudatlan és e zavarosban kiigazodni nem tudó kisiparosnak é* könyörtelenül végrehajtják jogtalan követelésüket. Ha erélyes és nyitt- fejü emberrel akadnak össze, akkor bocsánatot kérnek és megtalálják a kijelentést, mely előzőleg elveszett. Van azonkívül egy másik, szintén kitünően bevált módszerük is: a már egyszer befizetett dijakat ismételten kérik és ha az áldozat nem hajlandó másodszor is fizetni, megkísérlik törvényes ulon behajtani. A legtöbb iparos az ilyen dolgoknak aztán úgy veti végét, hogy ki fizeti a jogtalanul kért összeget, hogy a sok huza-vonátói megkímélje magát. Ezek és még sok más okok szükségessé teszikt hogy városunk kisiparosai folytonosan utazgassanak Károlyba ügyes-bajos dolgaikat a beíegsegélyzönél elintézni. Sajnos, de ez igy van az országban; mindenütt kivéve talán az egy Budapestet- E bajoktól és kellemetlenségektől nagyob- bára megvolnának kiméivé városunk kereskedői és iparosai, ha a betegsegélyző- nek itt külőnpénztára volna. ipartestületünk már régebben kéréssel fordult a nagykárolyi ipartestülethez, hogy városunkban állítsanak fel egy pénztárt, mely a Mátészalka város és a mátészalkai járásból befolyó dijakat inkasszálja, végezze a ki- és bejelentéseket. Kérésüket elutasították. Erre ipartestületünk az Ipartestületek országos Szövetségéhez fordult jogos kérésével. A kérelem elkésve érkezett, már csak a következő naggyülésen lesz tárgyalható. Addig is Lapunk mai száma 6 ofdal. azonban kifejezték abbeli véleményüket, hogy kérésük jogos és hogy annak megadása valószínű, átiratot intéztek ez ügyben Szatmár- vármegye törvényhatóságához. Szatmár- vármegye alispánja arról értesíti ipartes- tületűnket, hogy kérésüket a vármegye törvényhatósági bizottsága 1912. szeptember 5.-én tartott rendkívüli közgyűlésén teljes egészében magáévá tette és pártolólag terjesztette fel teljesítésre a Magyar Országgyűlés képviselőházához Egyidejűleg a nagykárolyi ipartestület arról értesíti ipartestületünket, hogy a Szövetséghez felterjesztett kérésünknek annyiban ad helyt, hogy megengedi, hogy a ki- és bejelentések itt történhessenek. Ipartestületünk Doby Antalt, Suta Pált és Tóth Bálintot azzal bízta meg, hogy utazzanak át Nagykárolyba és az ottani ipartestülettel próbáljanak megegyezésre jutni ez ügyben, hogy igy ne kelljen bevárni a felsőbb fórumok döntését. Ipartestületünk a régebbben tett ajánlatában a befolyó összegnek 10 %-át kérte a felállítandó pénztár fentartásáért. Reméljük, hogy törekvésüket siker fogja koronázni és igy sok kellemetlenségtől óvják majd meg városunknak számottevő osztályát, az iparos és kereskedő osztályt. * A betegápolási pótadónak 5 %-ról 10 %-ra való felelmelése ellen indított mozgalom tárgyában átirat érkezett ipartestületünkhöz az Ipartestületek Országos Szövetségétől. Ez átiratban a Szövetség kifejti a kormánynak méltánytalan eljárását, mikor oly módon emeli az adót, hogy az ismét sulyosbbitsa a kisiparosokra rótt, úgyis súlyos közterheket. E mozgalmat mi csak helyeselhetjük mert, a társadalomnak ez az osztálya van leginkább megterhelve és terheit évröl-évre szaporítják, holott könnyíteni kellene azt, mert tudott dolog, hogy a kisipar mindinkább háttérbe szorul, kiszorítja azt minden téren a gyáripar. Különben az iparosok és kereskedők betegápolás és más közegészségügyi címeken oly óriási terheket viselnek, amit nem találunk meg más foglalkozási ágaknál. A munkásbiztositás, illetőleg a betegsegélyző egyedül őket tér-
