Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-11-15 / 46. szám
Mátészalka. 1912. MÁTÉSZALKA 'november hó 15. 2. oldal. he!i és igy méltánytalan, sőt jogtalan, hogy tőlük e cimen még más oldalról is igényeket támasszanak. Az Ipartestületek Országos Szövetsége kérelemmel fordul a kereskedelmi miniszterhez, hogy hasson oda a belügyminiszternél, hogy az 1913. évi költségvetés indokolásában előterjesztett ez adóemelést ejtse el, sót az iparos osztályt mentse fel törvényhozás utján az eddigi 5 %-os betegápolási pótadó fizetése alól is. Átiratában arra hívja föl ipartestületünket, hogy mozgalmukat támogassák a kerület képviselője utján is. Ipartestületünk csalatkozik a megindított mozgalomhoz és az alanti kéréssel fordult képviselőnkhöz: »Mélyen Tisztelt Képviselő Url A Magyar kisiparosság egyetemes országos képviselete a múlt héten fel- terjesztést intézett a kereskedelemügyi miniszter ur önagyméltóságához annak érdekében, hogy a betegápolási pőtadó 100 #/o-os emelésének elejtését, illetve a pótadó teljes törlését a belügyminiszter urnái szorgalmazni méltóztassék. Ezt a kérvényt azzal a tiszteletteljes kéréssel van szerencsénk idecsatolva átnyújtani, hogy bennünket törekvéseinkben támogatni és vagy a belügyminiszter urnái, vagy pedig a képviselöházban való felszólalásával odahatni méltóztassék, hogy a törvényhozás súlyos teherrel ránk nehezedő munkásbiztositásnak a fejében bennünket a betegápolási pótadó fizetése alól felmentsen. Kelt, Mátészalka, 1912. október 30. Hálás nagyrabecsüléssel Suta Pál s. k. Doby Antal s. k. ipartest.jegyző. ipartest, elnök,« Az iparos osztálynak megindított mozgalma és kérése, mint azt már a fentebbiekben is kifejeztük jogosult és méltánylást érdemel. Mindazonáltal nem sokat bízunk annak méltányos elintézésében. E pessimistikus megítélésre az indít bennünket, hogy tisztában vagyunk a helyzettel és tudjuk, hogy jelen körülmények között a messziről idehangzó és most már minket is közelről érintő ágyudörgés és minden »Idáiról súlyosabb okokból felhangzó jajkiáltásokban az iparos osztálynak panaszos sóhajtása elvész. ♦ A vonatjáratok ügyével a közelmúltban több alkalommal foglalkoztunk már. Kifejtettük fontosságát annak a vonatnak, mely este 10 órakor érkezett Nagykárolyból és melyet a Nagykároly—csapi h. é. vasút r. t. igazgatósága beszüntetett, mert e vonatjáratnak fenntartására ráfizetett. E vonatjárat vissza állítása nagy fontossággal bir városunk és a Nagykárolytól Mátészalkáig a vasút mentén fekvő községek iparosaira és kereskedőire, nemkülönben a magánosokra nézve is. Budapestről ez állomásokra egyetlen alkalmas összeköttetés sincs. Ha elindul az utas Budapestről a reggeli vonattal, úgy egész napját kell elvesztegetnie, mert csak az esti vonattal érkezik haza, ha pedig az este 7-kor Budapestről induló vonattal jövünk el onnan, úgy éjszakai nyugalmunkat kell feláldoznunk. Már pedig mindkét áldozat igen fontos időveszteséget jeleni. A kereskedő, vagy iparos, kinek nappal dolgoznia és helyt állnia kell, nem utazhat éjjel, hacsak a következő napot is nem akarja feláldozni az utért. Nincs hát más választása, mint reggel 7-kor elindulni Budapestről és este érkezni haza. E vonatjárat, melynek visszaállítását mindenki hőn óhajtja, lehelövé tenné, hogy délután elindulva a fővárosból már este 10-kor hazaérkezhessünk. Sőt lehetővé tenné azt is, hogy Mátészalkáról a reggel 3 óra 30 perckor Nyíregyháza íeié induló vonattal elindulva délire Budapesten lehessünk és onnan — 1—1 V* órát igénybe vevő dolgunk elintézése után — még aznap haza is érkezzünk. A Nagykároly—csapi h. é. vasút r. t. igazgatóságának nem szabad olyan szűkmarkúnak lennie, hogy megtagadja e re- ánkjnézve fontos járat visszaállítását, mert mi sem voltunk szűkmarkúak, mikor e vasútnak nem valami fényes befektetést képező (1) törzsrészvényeit lejegyeztük. Egy helyiérdekű vasútnak különben sem az a hivatása, hogy mentői nagyobb jövedelmet produkáljon, hanem, hogy egy-egy vidéknek az érdekeit szolgálja. A debreceni kerületi kereskedelmi és iparkamara megkereste ipartestületünket, hogy a vonatjáratokat illető kívánalmainknak teljesítését forszírozhassa. Figyelmébe ajánljuk hát a kereskedelmi és iparkamarának fenti kérésünket. Igen üdvös szolgálatot teljesit ez intézmény, ha támogatásában részesíti és kifejezésre juttatja illetékes helyen a közóhajt, mely vissza állítani kéri a fönt említett vonatjáratot. Ez alkalomból felhívjuk a kereskereske- delmi és iparkamara elnökségének figyelmét azon körülményre, hogy városunkba a pesti posta naponként késve érkezik. Sok kellemetlenséget, sót anyagi károsodást okoz ez városunk kereskedőinek, E posta pontosan való beérkezésének fontosságát nem szükséges bövebbenvázolnunk. Nagyon csekély áldozattal keresztül vihető az, hegy a póstának rendes időben való megérkezése biztosítva legyen. Csupán arról keil gondoskodni, hogy a pesti vonatnak késése esetén a postánk ne Károly felé érkezzen, hanem Debrecenben tegyék át azt a Nyíregyháza felé jövő vonatra. Kérjük hát a kereskedelmi és iparkamara tekintetes Elnökségét, hogy nagyfontonságu ügyünket magáévá lenni és illetékes helyen annak orvoslását forszírozni kegyeskedjék. A KÉPVISELŐ-TESTÜLET ÜLÉSE. Elodázták a községi iskola ügyét. ismét kisért a ménlovak fen- tartásának költségtöbblete. Mátészalka község kdpviselő-íestülete f. hó 12.-én a következő tárgysorozattal ülést tartott: 1.) Mátészalka község 1913. évi költségvetési előirányzata. 2.) Mátészalka község 1911 évi zár- számodásának tárgyalása. 3.) A községi iskola ügyében kiküldött bizottság jelentése. 4.) A tör- liatősági bizottság 137/912 számú határozata a ménlovak tartásánál felmerült költségtöbblet tárgyában. 5.) Szabó ‘János illetőségi ügye. 6 ) Mend- zsákJuliámifi iíi. ügy®. 7.) Mészáros Lázár telepedési 46. (180.) Szám. Vágy. Irta: germán jlnrtuska. I. Könnyes' hit az enyém; Mely esókos számon él, Az álmok koldus rongya : A vágyak meddő harca Az éjszaka zengő sóhajtása száll: feléd. II. Isten káromlás az én imám; Meri, Te vagy az én Istenem. Forró, szilaj dalt éneklek Zsoltárok helyeit. Fejem magasra emelem ; A vezeklést én nem ismerem: —- Csak btlnös, égő csókokat. III. Az én hitem, Te érted ég; Az én imám, Te hozzád száll. A vágyak országuíjdn indulok Feléd: A büvösálmok integernek — elérlek én ! Szúró tövis vérzi a lábam: Forró láz veri a számai És mégis megyek I . . . Btlnös kit tíz én hitem ; Mert, Te vagy az Istenem . . .. IxEYÉ Irta: Herman Anna. Má ria, előttem fekszik a leveled, minden szava könyekkel van áztatva, Köszönöm Mária. A te jóságod láttára az n rettenetes jégkéreg, amely a telkemen fekszik — kezd felolvadni. Sok, nehéz hónap óta nem mosolyogtam. Leveled végig olvasva, egy mosoly surrant át ajkamon: csak •gy pillanatig tartott. Olyan volt az én mosolyom, mint egy novemberi napsütés : egy pillanatig tart — aztán megfagy, nem ragyog többé. Sok, sötét, szomorú nappal fizet meg ezért a percnyi lángo- lésért, mosolyért. Arra kérsz: maradjak itt, tanuljak megalkudni. —JElmégy idegen országba, ahol nem ismer senki. Nem lesz, aki vigasztaljon. Elviszed, büszke, halálrasebzett lelkedet egy forrongó világba: ahol irtózatos élet-halál harc folyik a kenyérért. Ahol nem ismernek gyöngédséget. Ahol a te fájó lelked, még jobban fogják alázni. S a te könyeid nem lesz soha, senki, aki letörülje. És keserű zokogásodra nem lesz más válasz, csak a sápadt, néma csönd, amely lassan elrabolja fiatalságodat. Maradj itt nálunk; felejstd a múltat. Meglásd, sikerülni fog I És mi letörüljük a szemeidből pergő könytket. A mi, meleg, ölelő karjainkba hajtod, majd álomra gyötrött fejedet és ott fogsz felébredni. Próbálj meg élni tanulni: értünk: nálunk. Eddig a leveled! Kásőa kaptam meg Máriám .. . még az éjszaka elmegyek! Itt hagyok mindent, ami a múltra emlékeztethetne, csupán a hitet viszem magammal; ez fog ^megoltalmazni abban a rettenetes harcban, melybe én most indulok. Ideges, nyugtalan léptekkel mérem végig a szobát, most már talán századszor: de nem sokáig. Az órára tekintek nem sok idő van hátra: éjfélkor indul a vonatom. Igen hát menni keill A szobám bőröndökkel van tele, csupán annyi hely maradt, hogy azt a nyugtalan sétát, amely kimeríti a testet, csöndes zsibbadással tölti el: folytathassam. A félhomályban a bőröndöknek, csak a silhuetjei látszanak. Úgy néz ez ki, mint egy-egy sir. Talán az is I A boldogságom, temetik, viszik magokkal ezek a komoly, sötét bőröndök. Elvisznek egy uj világba, ahol megpróbálok élni tanulni. Az élet kálváriáját jártam végig, most az utolsó stációnál tartok: a vérző szivü szűz előtt, akinek a szive tőrrel van átdöfve : mint az enyém: mint az enyém I Össze roskadok. S egyszerre úgy érzem, hideg, viasz ujjak simítják végig a homlokom, s halkan, bánatos hang a fülembe suttogja: Az Ur Jézus is összeroskadt a kereszt súlya alatt és mindig fölkelt, tovább próbálta vinni a keresztet — amig meghalt alatta ... A szoba- leánjom hangja hirtelen magamhoz térit: — kisasszony a kocsi itt van, mehetünk 1 A szivemhez kapok . . . örült, fájó kalapálással ver ... A lelkem megszakadni készül . . . Mégegyszer végig tekintek a szobán — üresl még- csak az «.niéke sw marad, hogy itt éltem.
