Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-08-16 / 33. szám
Mátészalka, 1912. 33 (I 76 ) szám. ronccsá Bochumban a bányalég. Negyvenötven súlyosan megsérült bányász fogja tnegszaporitani a halottak számát Mit használ a holtaknak, mit használ a hátramaradottaknak, hogy a német császár és miniszterei odasietnek a halálbánya színhelyére? A halottakat ezek a kiszámítással dolgozó emberek nem keltik többé életre. A német császár és a kapitalista világ részvéte önző alakoskodás, az ostobák érzékenységére számitó szineskedés, amely arra számit, hogy ezeknek a nagyuraknak személyes megjelenése leköti azt a bo- szu lágyat, amely minden munkást elfog ilyen tömegmészárlás alkalmával. A német bányászok évtizedek óta kö vetelnek jobb védelmet a bányamunkások részére. Azt kívánják, hogy szervezett bányamunkások, olyanok, akik nem függnek a mindenható bányatulajdonosoktól, őrizzék ellen a bányák biztonságát. Bebizonyított tény ugyanis, hogy a tömeges szerencsétlen ségek alig tiz százalékát képezik azoknak a szerencsétlenségeknek, amelyek halálos sérüléseket ejtenek a bányamunkásokon. A leomló széndarabok, a rossz deszkázás, az a nagy hajsza, amelylyel a bányamunkásokat nagyobb tevékenységre ösztönzik, minden esztendőben az áldozatok ezreit viszi a korai sírba. De igazi védőintézkedéseket a bányamunkások sohasem tudtak kicsikarni, önzőn, bitangul visszautasítottak minden jogos követelést és a tőke az államhatalom segélyével igyekszik mindenkor a legjogosabb sztrájkokat is leverni és a részvétet színlelő kapitalista világ még a legutóbbi időben is nyilt örömmel ünnepelte a bányamunkások jogos sztrájkjának leverését. A bochumi bányáról tudott dolog volt, hogy veszélyes. A hullák még el sincsenek takarítva és máris meg van állapítva, hogy a kapitalista lelkiismeretlenség vitte tüzes máglyára a bányászokat. A német, bányamunkások szövettsége megállapítja, hogy a bánya vezetősége és a mérnökök napok óta tudták, hogy abban a tárnában, amelyben a szerencsétlenség történt, bányalég van. A munkások figyelmeztették erre a iuális (nemi, kérdés nem nyomorgatja őket. A problémát visszavezették alapjához, a társadalmi faj- föntartás szükségességéhez s itt oldották meg a fajföntai tásnak a közösségre nézve oly szükséges munkáját az erre a célra rendelt egyedek : a királynők és az őket megtermékenyítő himállatkák látják el. Az utóbbiak rövid életűek, mihelyt kifejlődnek és elvégzik a megtermékenyítés munkáját, rövidesen elpusztulnak, egyéb munkára alkalmatlanok is, azért rövid életük alatt a nemi életből kierekesztett dolgozó hangyák tartják el őket. A királynékat, a kolóniák anyáit is“a dolgozók tartják el, fölmentvén őket minden munka alól, hogy az utódok világrahozása fontos munkájának szentelhessék maguk. A csecsemővédelem és a gyermeknevetés is teljesen a dolgozók föladata és kötelessége, akik azt közösen végzik. A csecsemövédelem és a gyermeknevelés problémáját teliát társadalmi utón, a közös ellátás és közös nevelés elve szerint oldották meg a hangyák. Ha a bolyt idegen rablók támadják meg, a dolgozók ezrei rohannak a tágas helyiségek felé, amelyekben bábjaikat őrzik, hogy az utódokat megmentesék a támadó ellenség körmei közül. A bábokat dajkáik szép, napos időben fölcipelik a földszintre, hogy nap- és levegőkurá- ban részesítsék őket. Mikor a bábu kikivánkozik ■burkából, a dajkák rágják át a gubót közös, fáradságos és nagy figyelmet igénylő munkával. (*gj MÁTÉSZALKA augusztus hó Í6; mérnököket, akik ismételten megígérték, hogy villamos szellöztető-készüléket fognak alkalmazni. A szellöztetök azonban elmaradtak és a hivatalos vizsgálat valószínűleg ismét azt fogja megállapítani, hogy olyan véletlen, elkerülhetetlen balesetről van szó, amelyet nem lehetett kikerülni. Ámde ez a tudatosan használt frázis még szörnyűbbé teszi a kapitalisták bűneit. Mert ha igaz az, hogy a bányamunkások százezreinek életét nem lelehet megvédelmezni, ha igaz az, hogy azok az emberek, akik leszállanák a mélységbe, a vágóhídra mennek: akkor menthetetlen bűn és embertelenség az, ha a hivatalos hatalom útjába áll azoknak a követeléseknek, amelyeket a bányászok életük biztosítására támasztanak. Magyarországon is rengeteg sok hamis részvétet mutattak az intéző körök, amikor Resicán és Ajkán tömeges mészárlás történt. De azért Magyarországon még ma sem sz ibad a bányászoknak szervezkedniök és a bányatelepeken még mindig a csendőr a legnagyobb ur. Éppen a napokban írták meg, hogy a brenbergi bányában félméteres | sikátorokon, hasoncsuszva mehetnek a bá- \ ngászok a munka színhelyére. Millió féreg teszi elviselhetetlenné a bányamunkát, rossz levegő és meleg, ihatatlan ivóvíz rövidíti meg a bányászok életét De ha követelik, hogy vizsgálják meg ezeket az állapotokat: bizonyos, hogy ez a követelés eredménytelen marad. A német bányamunkások százezrei legalább szervezkedhetnek. Magyarország nyolcvanezer bányamukása azonban meg van fosztva a szervezkedés lehetőségétől és menthellenül ki van szolgáltatva a bányavállalatok urainak. Németországban is lelkiismeretlen könnyelműséggel idézik elő a kalasztrófákat, de a sérülések száma Magyarországon még a német balesetek arányszámánál is magasabb. Aki tudja azt, hogy a részvétet színlelő Tőkések osztálya tudatos »gondatlansággal« okozza a bányaszerencsétlenségeket, azokat nem hatja meg sem a császár részvéte, sem a kapitalista lapok siránkozása. A szervezett munkásság nagyon jól tudja, hogy minden becsületes szociális reformot csakis a szervezetek erejével *bir kivívni és nagyon jó! tudja azt is, hogy mindazok, akik ma a hősiesen elhullott katonákról beszélnek, azok holnap nyugodtan várnák ismét százak halálát, ha arról volna szó, hogy a zsebükbe nyúljanak a munkások életbiztosságanak megőrzésére A szervezett munkásság igazi részvéttel gondol a kapitalista kapzsiság áldozataira. Igen, a bochumi áldozatok tényleg a munka bajnokai, mert haláluk ismét erősíti a bosz- szuvágyat a kapitalista lelkiismeretlenség ellen, fokozza az öntudatos szervezkedés után való törekvést és arra hajszolja a munkásokat, hogy minél előbb véget vessenek annak a rendszernek, amely ember- gyilkossággal: az emberek tömeges lemészárlásával tarható csak fönn. Né—va. Előfizetési felhívás. Ezúttal ismételten tisztelettel felkérjük t. olvasóinkat, hogy az előfizetési dijaikat, illetőleg hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek. A KIADÓHIVATAL. AZ ASZFALT maholnap állandó és külön rovatot követe! a >Md/é- szálka* hasábjain. Pedig: mondhatjuk, hogy ezt a rovatot nagyon nem szívesen nyitnánk meg. Nem szívesen, mert mindaddig mig az aszta!» te 1 - ' jesen készen nincsen, féltve-féitjük városiasodásunknak ezt az immár a megvalósítás stádiumában lévő legfőbb követelményét és dokumentumát, amelyért négy teljes éven át annyit küzdött a »Mátészalka^.. Csodálatos szinte, hogy ez a küzde- delem még nehezebb volt a végén, mint a kezde- detén. Az aszfaltépilés nagy kérdésének napirendre tűzését és szőnyegen tartását kevesebbünkbe ke- rültielérni, mint a szőnyegre hozott s ott forgó ügyet a megvalósítás végállomásáig eljuttatni. És talán éppen ezért, mert nagyon a szánkban van még ennek a küzdelemnek keserű ize, igyekszünk a leglárgyiiagosabb körültekintéssel és szinte öreges higgadtsággal kerülni minden »kázus-beli« előidézését. Tisztán arra szorítkozunk tehát, hogy a történteket regisztráljuk időről-időre, nem kedvezve sem egyik, sem a másik félnek. És ha közelebb érezzük szivünkhöz a községet, a szubjek iv érzelmek nem lehetnek az objektív igazságok rovására. Elvégre a vállalkozó jogos üzleti érdeke épp olyan etikailag is kifogástalan álláspont, mint a községé. Emez szerződésszerű járdát, amaz szerződésszerű fizett- séget kivan. Ez rendén van, de csak addig, aniig mindénik féi azt nyújtja, aminek szolgáltatására magát kötelezte. Hogy azt nyújtja-e? Mi nem felelünk e kérdésre. A mi álláspontunk isme, eles. A >Mátészalka« szakképzett — mérnök — szakértő szakvéleményét kérte ki a kötött szerződésre. Szakértőnk, ha elfogult volt — I föltétlenül a váiiaikozó ellen volt elfogult és mégis (mint iitu-i is már) azt véleményezte, hogy a község érdekei feltiilenül túlsúlyban nyertek biztosítást a váltalkozóéi fölött. Ez a vállalkozó iránti bizalmunk előlegezésére joggal késztetett. Most aggályok, kifogások merültek és merülnek egy e fel. Ezzel szemben az asz- faltbizottság a fii merült aggályokat és kifogásokat alaposaknak konstatálta. A mérleg tehát egyensúlyba került. És a kérdést fajsulyát mostmár még inkább a szakértői vélemény képes eldönteni — egyedül. Mi teliát újból és ismételten hangsúlyozzuk, hogy az aszfaltbizottságnak ki kell kérnie egy olyan pártatlan egyén szakvéleményét, aki szakképzett és ki a szó igazi értelmében szakértő. Egyedül ez lesz képes azt a mérleget jobbra, vagy balra billenteni. Mert bár a legteljesebb elismerés illeti az aszfalibizott- ság önzetlenül és fáradtságot nemismerőn buzgól- kodó tagjait, a dolog mégis úgy áll, hogy — egyiküknek sines szaktudása az aszfalt és beton munkálatok terén. Másfelől pedig a vállalkozó is e tényt látja a kérdés méregfogának. Azt tehát ki kell huzni, mert közös, sőt köz-érdek. Addig pedig mig — tudóinkkal a vállalkozó állal is óhajtott — szakértői vélemény ki nem kéretett s azt meg nem ismertük, csak arra szorítkozunk, hogy az aszfalt ügyében felmerült vitába — nem vidikálvdn magunknak a hozzáértést — I pillanatra se avatkozunk. Sem pro, sem kontra. Helyi lap lévén és lévén szó a község egyik szőnyegen lévő nagy kérdéséről, természetesen nem mellőzhetjük az aszfalt ügyével való foglalkozást. Mi, önmagunk megtagadás nélkül, akik lapunk programújának gyupontjába a községi ügyek periraktálását állítottuk igazán nem lehetnők ezt. Ellenkezőleg: kötelességünk (és pedig nemcsak magunkkal, de a községgel és a vállalkozóval szemben is) ez után is, mint eddig a legprecízebben informálni a történtek felől a nagy közönséget. De — ismételjük — ezt a jelzett kérdésben és a jelzett feltétel bekövetkeztéig minden kommentár nélkül teendjük meg, egyformán publikálva mindent, tekintet nélkül arra, vajon az a vállalkozóra, vagy a községre kedvező, illetőleg kedvezőtlen. Egyben kijelentjük, hogy lapunk a kérdéses dologban úgy a vállalkozónak, mini a községnek, illetve a képviselő-testületnek, mint az aszfalt-bizottságnak és magánosoknak szóval mindenkinek rendelkezésére áll. Tessenek tetszésükszerint felhasználni és a >Málé- szalka< nagy nyilvánossága elölt tisztázni a kérdéseket, kifejteni véleményüketés a ellenvéleményeket! * (Vége köv.)
