Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-08-09 / 32. szám
4. oldal. Mátészalka, 1912. MÁTÉSZALKA augusztus hó 9. 32. (175.) szám. — Az aszfaltblzottság ellenőrző eljtírtlsá- r<5! múlt számunk adott referádájára* vonatkozólag alkalmunk volt beszélgetést folytatni a vállalkozó cég egyik főiisztviselőjével, aki kijelentette, hogy a cég e téliesített manka korrektségét szakértő mérnök kiteles szakvéleményével óhajtja és fogja bebizonyítani, mert az aszfaltbizottság tagjai szakértéséhez szó fér. A bizottság ugyanis a keverésnél nem, a fajsuly (minőség), hanem a teljes súly (mennyiség) szerinti arányt állapította meg, ami téves és csak a kellő szakképzettség Hiányának bizonyítéka. Készünkről — első perctől fogva — pártatlan, szakképzett szakértő véleményét sürgettük s ha ezt végre kikéretik : csak helyeselni tudjuk, mert reméljük : az végleg eldönti a vitát a cég és a bizottság között arra nézve, vajon a bizottság szakértelme, vagy a cég munkájának krorektsége hagy-e kívánni valót. Annyi bizonyos, hogy akármelyik: vele szemben nem foguak a szakértői vélemény után kíméletet ismerni. — Mátészalka és vidéke vadász Társaság címmel vadásztársaság egyesület alakult városkánkban. Elnökül Budaházy Sándort, pénztárnok Veres Istvánt, vadászmesternek Nagy Zsigmon- dot, titkárul ifj. Budoházy Sándort választották meg. — Agyonlőtték, eddig még ismeretlen tettesek, Masku János, nyirvasvári-i lakost. A hetven éves öreg ember foglalkozásszerűen űzte az orvvadászatot. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy Nyírbátor közelében egy erdőben a kerülő megcsípte ép mikor lesben állott. Masku nem sósáig habozott, rásütötte fegyverét. Célt tévesztett. Az őr visszalött és az orvadás? összerogyott. A sörét szétzúzta egyik lábát. Maskut azonban ez nem akadályozta abban, hogy mesterségét tovább folytassa. Naponként kijárt az erdőre vadászgatni. így legutóbb is vállára vette fegyverét egy este és elindult megszokott útjára, melyről azonban többé nem tért vissza. Harmadnap keresésére indultak és átlőtt koponyával találták egy bokorban, valószínűleg egy másik orvvadász lőtte le. A nyomozás megindult. — Majdnem végzetes baleset áldozatává lett Veress Lajos albiró, két csendőr és Néma Bertalan, kik a gazdák szérűje felé tartottak. Nagy verekedés volt ugyanis a gazdák szérűjén. A cséplő munkások hajba kaptak, mire Néma Bertalan besietett Szálkára a csendőrökért. Velük tartott Veress Lajos albiró is. Amim elhagytak az Újvárost és a lovak már reáléptek a Csap-felé futó vasúti sínekre, az utolsó pillanatban hallják a vonat fütyülését. Néma vissza rántotta a lovakat, a vonat elrobogott és szerencsére csak a rúd végét súrolták a mozdony kiálló részei. Szükségesnek tartjuk, hogy felhívjuk a nyilvánosság és a Nagykároly—Csap h.é.v. társaság és a Máv. figyelmét ez esetre, mert ez nem az első volt és félő, hogy nem is az utolsó lesz. Hasonló baleset már többször fordult elő e helyen, hol a köz- elmulttban Molnár György és Csizmadia István sertéseit és Kézi Istvánnak egy tehenét gázolta el itt a vonat. Ennek oka az, hogy ez átjáró egy hirtelen kanyarulatnál van és a fák elfödik a pályatestet az azon áthaladni akarók szemei élőt. Ajánlatosnak tartanók, hogy a vasúttársaság óvintézkedésekét tegyen. illetve sorompót és őrházat állítson az újvárosi vagány-átjárónál, még mielőtt valamely súlyosabb eset láttatná be annak szükségességét. De addig is helyes lesz utasítani a vonalon járó mozdonyvezetőket, hogy ne — mint az elmondott esetben is — a legutolsó, pillanatban, hanem jóelőre vészjelet adjon a kérdéses helyhez közeledve. — Megnövekedett a személyforgalom a helyi pályaudvaron s annak folytán szükségessé vált a III. oszt. váróhelyiség egész területe. A Ili. osztályból Szúnyog József kénytelen kiköltöztetni az elárusító helyét. Hogy azonban az utasok rövidséget ne szenvedjenek, angedélyt kapott a kereskedelmi minisztériumtól arra, hogy a pályaudvaron . külön helyiséget étpitsen ételei és italai elárusitására. Vajha ez a helyiség a Szúnyog vasúti éttermének lehetne magva! Befőttes és ugorkás üvegeket olcsón kapni Pataki Jenő üveg és porcellán üzletében, Vasut-utca. Milyen hashajtót használjunk? Egy előkelő londoni orvos folyóirat erdekes összehasonlításokat tett, melyek alapján a Ferenc Józ f-kesrüvizről a következőket állapította meg: „A „Ferenc József“-vi* hajtó hatású sóttartalma messze felülmúlja a többi keserüvizeket, azért kétségtele n ü 1 a leghatásosabb. Nagy előnye, hogy belőle kis adag is elegendő. Az étvágyat egyáltalában nem rontja, hatássában biztos és fájdalmat nem okoz“ . A „Ferenc Jó- zsef-keserüviz források* igazgatósága Budapesten van. ___________________ Cas sino barna maláta sör a Központi kávéházban állandóan kapható. BELSŐ DOLGOZÓ-TÁRSAK : FÖLDES JENŐ ANONIMUSZ T ÖKMEbÉK. Kovalvezető: —kas. — A rébuszokban beszélő férj. — Minden csak szokás — Furcsa láz. — A mai pánzviszonyok. — Helyszín: a pssti Metrpole szálló étterme, ahol egy vidéki ifjú pár hallgatta egyik budapesti jóbarátjuk társaságában a Banda Marci hires, csudás muzsikáját. Meg kell jegyeznünk, hogy a jó vidékieket a férj gyöngélkedése hozta a fővárosba, hol egyik hires professzorral konzultált a ki lefekvés előtt végzendő mintegy jó félórás masszázst javait. Éjféltáján fészkelödni kezd emberünk és »fizetek U-et kiált, mire a szép és szellemes asz- szonyka társaságában sütkérező ifjú kérlelni kezdi: — Ne sies; még maradjunk egy kissé. — Nem lehet pajtás, nekünk le kell feküdni: még dolgom van; -ugy-e asszony? — felel borzasztó kétértelműséggel e jó vidéki, aki megszokta, hogy minden mondására az asszony mondja rá az áment. — Ugyan kérlek: nem unalmas és bántó dolog az a sok'leá íyné/T ut — kérdi egyik házasulandó a másik jelöltet, aki maholnap legalábbis negyedszázados leánynézője-jubilleumát ülheti. — Nem — felel a kérdezett — én már úgy megszoktam l . . . * A gondos háziasszony orvoshoz küldi gyengélkedő cselédjét. A cseléd haza jön a doktortól és jelenti asszonyának: — Naccsága, kézéi’ csókolom, nagyon beteg vagyok, S') centi lázam van. És sírva fakad, mint a kis gyerek, ki a kisujját elvágta. * Nem régiben, a közelmúlt kánikulai melegétől elgyötörve rosszul lett hivatalában egy szimpatikus bankfiu. Másnap találkozik vele egyik ismerőse, ki értesült a múló gyengélkedéséről és figyelmesen kérdezősködik: — Nos, hogy van? Hallottam, hogy rosszul lett a hivatalban. Mi baja volt? — Oh, semmi különös: Olyan magas kamatot számítottam, hogy elszédültem , . . Krix-krax. Közgazdaság. Gazdakörök szervezése. Mind nagyobb lesz azok száma, kika földre éhesek és ennek megszerzésében a legelkeseredettebb versengés és licitálás folyik. Nem csoda tehát ha na pról-napra emelkedik a föld ára. Megnyilvánul ebben a törekvésben, ebben a versengésben a népnek a hazai földhöz való nagy ragaszkodása, buzdításul szolgál a kölcsönöknek normális körülmények közötti könnyebb megszerzése és a pénznek általános olcsóbbodása. Ha a föld gazdasági értékének helyes meghatározására az elérhetető haszonértékeket értékmérőül elfogadjuk és a forgalmi árakat a szokásos földhaszonbérekkel szembe állítjuk, az eredmény az, hogy figyelmen kívül hagyva a földtulajdonos által viselt közterheket — a haszonbér a forgalmi ár 4°/»-nál alig nagyobb, de 5%-ot nem halad meg — föld- miveseink panaszkodnak, hogy a föld jövedelme szűkén fizeti meg a munkát s ha a földekért mindemellett oly magas árakat fizetnek, oda vezetjük vissza, hogy népeink nem ismervén a helyes befektetés módját, a gazdaság jövedelmének okszerű gazdálkodás által elérhető fokozását, a könnyebb megélhetés feltételeit, az anyagi boldogulást egyedül a nagyobb területen való gazdálkodásban keresik. Nem lehet elvitatni, hogy egyes községekben,f különösen okszerűen fejlesztett gazdaságok közelében, keletkezett egyes kisgazdáknak gazdálkodási fejlődése értékben emelkedett, a gazdasági állatok minősége járult, de nagy általánosságban hiányos a gazdaságok felszerelése. Általában a kisgazda az emelkedő közterhek és igények aránytalan fokozása által nem is úgy gazdálkodik, mint apáitól látta. Már pedig megfelelő gazdasági eszközök nélkül, silány igavonókkal a földet jól megmunkálni nem lehet, a gondosan meg nem tisztított vetőmag gazt terem, csekély számú marhaállomány után a földekből kivont táperő nem pótolható. Nem vádként hozzuk fel ezeket a kisgazdák ellen, csupán rámutatunk ezen jelenségekre és hozzátesszük, miszerint természetesnek találjuk, hogy a kisbirtokon való gazdálkodás helyesebb irányban nem fejlődött. Természetesnek találjuk, mert a kisgazda nem olvas szaklapokat, szakkönyveket, melyekből a gazdálkodást illető számos dologról, de főleg a gazdálkodás fejlődéséről tudomást szerezhetne, nem látogat kiállításokat, nem hallgat felolvasásokat, melyekből ismereteit gyara- pithatná, nem tagja egyesületeknek, melyek a kisgazda gazdálkodásának fejlesztésével foglalkoznak és végül: nincs olyan szervezet, mely a kisgazda irányításával foglalkozik s a tökének a gazdaságban való jövedelmező befektetésért megtanítaná. Maga a földmivelési kormány sem sokat tett a kisgazda érdekében. Mindössze földmives iskolákat, baromfi-tenyésztési képző iskolákat állított fel, minta gazdaságokat szervez: és az állattenyésztési, tejgazdasági, szőlőszeti felügyelőségek olyan intézmények, melyeknek hivatása, rendeltetése a kisgazda gazdálkodásának fejlesztése lenne. De a földmives iskolából kikerülők nagy része a nagyobb gazdaságokban igyekszis szolgálatot keresni és ismereteit nem hasznosítja a saját gazdaságában a köz javára; az okszerű baromfi- tenyésztésre népünk nem helyez súlyt; a minta kisgazdaságok átalakító hatása az illető községre s legfeljebb a legközelebbi környék gazdáira terjed ki. A külömböző felügyelőségek munkálkodása minden iparkodásuk mellett sem mutat fel kellő eredményt, mert hiányzik a faluban az a mozgató erő, mely az ezektől vett hasznos Útmutatások megvalósítására törekednék.
