Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-08-09 / 32. szám
Gondoskodni kellene tehát olyan szervezetről, mely a helyi érdekből kifolyólag kizárólag a helyi gazdasági ügyekkel foglalkozzék, mely a gazdákat egy érdekcsoportba tömörítse és a gazdálkodás fejlesztésére épp^-n a tömörülésbén rejlő anyagi, értelmi erővel közremőkdjék. Ezen szervezetet a falusi gazdakörökben véljük megtalálni. Erre azt kaphatnék feleletül, hogy hiszen a falusi gazdakör vezetői a faluból kerülnek ki és igy hiányozni fog a szellemi képesség a vezetésre és az irányításra. Ez nem áll. Szervezzünk csak falusi gazdaköröket! Feladatuk ezeknek, hogy fokozzák a gazdák szakértelmét, gazdálkodásukat fejlesszék ! Mindenekelőtt igyekezzünk a kisgazdákat falusi gazdakörökbe csoportosítani, fejtsük ki előttük a tömörülésben rejlő erőt és győzzük meg őket, hogy anyagi boldogulásukat egymás kölcsönös támogatásával sikeresebben mozdíthatják elő. A mezei munka szünetelése alatt tartson fenn a gazdakör alkalmas helyiséget, jdrattasson földmive- seknek való szaklapokat, szerezzen be hasznos olvasnivalókat és nyújtson alkalmat arra, hogy a gazdák az olvasottak felett eszméiket kicserélhessék. Igyekezzék a gazdákat téli foglalkozásra buzdítani, keresse és jelölje meg irányzat es fejlessze azt. Ahol az Iparnak csirái vannak, ha meg oly jelentéktelennek is látszik azon háziipar, igyekezzék azt a gazdakör fejleszteni és a házi ipar termékeinek keressen helyben vagy vidéken elhelyezést. Foglalkozzék a vezetőség a lakosság gazdálkodási rendszerével, annak hátrányaival, jelölje meg a javitandokat, figyelje meg a szomszédos községek gazdálkodását. annak általános eredményeit, a jót igyekezzék a helyi viszonyokhoz képest meghonosítani, a rosszra, mint intő példára rámutatni, foglalkozzék a népnek anyagi boldogulását gátló szokásaival, mutasson rá általánosságban annak következményeire és igyekezzék a bajok tt egyesült erővel orvosolni. Szerezzen be baromfiakat, mozdítsa elő a baromfitenyésztést: fejlessze a marhatenyésztést és pedig első sorban kellő számú és megfelelő fajtájú apaállatok beszerzésére való buzdítással; igyekezzék a mai vegyes- állományú marhákat nemesebb fajunkkal pólóim és a buzdítsa gazdákat takarmány-termelésre, a marhaállomány szaporítására és a föld termőképességének fokozására. Vegye kezébe a tej szövetkezet szervezését. Fámogassa a gazdákat jó vetőmagvak és gazdasági eszközök beszerzésében. Ismertesse meg őket az okszerű gazdálkodáshoz szükséges, kisgazdáknak való gépekkel és egyébb eszközökkel, kisérje figyelemmel a gazdálkodás terén előforduló újításokat, azok eredményét, egyes gazdasági termények vetésével az e célra közösen bérelt kisebb területen tegyen kísérletet. Tavasszal kiküldöttjei által járja a határt és ha ezek ugyanazon minőségű földben a jobbak között rossz vetéseket találnak, mint a föld kizsarolásának, rossz vetőmagnak és rossz szántásnak bizonyítékait: az ilyen földek gazdáit jóakarólag figyelmeztessék és buzdítsák, hogy okszerűbb gazdálkodást folytasson, látogassa meg a mintagazdaságokat, a földmivesiskola gazdaságát és évi zárvizsgáit; a látottakat és hallottakat a kör tagjaival ismertesse, végül tömörítse a gazdákat a termények közös értékesítésére. M ÁT É S Z A L K A ?SARN 0 K. On revient toujours . . . öntk teltek el igy. A szerelme« éjszaka muzsikált tovább . . . Mintha valini csilingelést hallott tolna ? Mintha ezer csengettyű csilingelte tolna tele az éjszakát! Hirtelen magához tér, figyeli a leányt. Akinek a kacaja muzsikálta tele a szerelmes éjszakát. A fiú lelke izzott a vágytól s a megalázástól I ... A leány is megelégelte a mulatságot, hátra fordult: — Nos, ha akar, megengedem, hogy jöjjön. Tudia biztosan : oda fog rohanni és megint kezdi a könyörgést. A fiú küzdött magával . . . Gyönyörű kék szemei szikrákat szórtak; szive szere.mes lángolással volt tele; az ajkán ott vo- naglott megalázott szerelmének búcsúja. Fájdalmas, nehéz ziháló lélegzéssel ment a leány felé 1 A szemébe nézett gúnyosan, megvetéssel és biztos léptekkel ment bele a szerelmes forró, kábító nyári éjszakába . . . Az éjszaka teljesen kihalt. Nem jár senki, csak két gyönyörű kék szem bámul az éjszakába, melyet minduntalan elönt a köny. Csak az el- csukló erős férfizokogás veri fel az éjszaka csöndjét . . . Hogy tele zokogja az éjszakát, elveszett, soha vissza nem térő szerelmével. * A szívtelen leány járta tovább a világot. Mindenütt mulatva, mindenütt kacagva. Ahol járt, néha-néha egy fegyverdörreués hallatszott. Ilyenkor egy fiatal ember arcára borította rá a halál ólom színű fátyolát. Ilyenkor két férfi-szem zárult le örökre s egy vergődő szerelmes, megalázott szív szűnt meg verni. Ilyenkor a szívtelen leány összerezzent egy pillanatra és a lelkében keserű vádak támadtak. A másik percben fölhangzolt a kacagása trillázva. És már ott volt más, aki könyörögjön neki . . . • Egy szerelmes szőke gyerek reménykedve néz rá: — Ugy-e nem üz el, megengedi, hogy szeressem ? Az orgona kábító illata töltötte be a levegőt, elkábitotta, megrészegítette a fiút. Halvány arcát a leány felé fordította: — Ha elűz : én meghalok . . . A leány meggyötörtén fordította felé a fejét: hát ez Is, hisz még gyerek ? . . . Rózsás arcáról a halál szedje a rózsákat, hogy beborítsa nehéz merev sápadsággal ? Ki akarta nyújtani felé a kezét, megsimogatni azt a szőke fejét. A másik percben fölkacagott: ajh, menjen ; maga gyerek ! A fiú elsápadt és síró szemekkel, ment . . . ment . . . * A azivtelen leány elment, menekült a rázúduló önvádak elől. Nem akarta bevárni a fegyver-dörrenést, nem akarta látni a sápadt ólom- szinü arcot ... De egyszerre nem tudta, mi van vele, semmi se érdekelte többé. A kacagása se volt trillázó-csillingelő, hanem fáradt, unott kacaj volt ez már. Valami űzte, hajtotta, nem volt nyugta sehol. Mikor fáradtan álomra hajtotta fejét, megjelent előtte az a szőke gyerek. Pipacsok kötött feküdt. A szivén volt egy kis perzselt szélű seb és abból lassú csöppenéssel csepergett, szivárgott a vér. Lángoló piros szinti volt a szoba a pipacstól, a melylyel tele volt. Piros volt a szemfedél a folyton rá csöppenő vértől. Ilyenkor irtózva ébredt fel. Nem volt nyugalma sehol . . . Inkább végig bűnhödi megalázva a rázúduló átkok özönét, de vissza fog menni. És visszatért. Fáradtan lehajtott fejjel ment az utcán. Egyszerre megtántorodott ... a szőke gyerek állt mellette! A szive felujongott: —hisz még nem késő 1 — A fiú beszélni kezdett egy barna kis leányról, akit nagyon szeret. — Bocsásson meg nekem. Mi nem egymáshoz valók voltunk. Maga nem akarta észre venni az én esdő tekintetemet, csak kacagott rajta. A szívtelen leány halk, fátyolos hangon szólt: — Én vagyok hibás, aki nem vettem észre szerelmet s amikor észrevettem, kacagtam rajta. Aztán jött egy barna kis leány ... aki fiatal volt és szerette magát! ... A nekem szánt dal félbenmaradt . . . Aztán elváltak. A szívtelen leány remegd szájjal, megrogyó léptekkel megalázva, ment . . . ment . . . * Ismét ott volt kis szobájában, molyét nem régen olyan hirtelen elhagyott. A szoba tele volt szerelmes, buja, pipacs virággal. És mind ö felé hajolt, úgy kérdezte: ha boldog-e? Egyszerre fölzokogott, a pirosruhácskájának a mása feküdt az egyik széken. Úgy érezte : ami vele történt, mindezt, csak álmodta . . . ó otthol van ... A mező tele pipacscsal; piros ruhácskájának a fodrai meglibbenuek . . . az utána törtető fiúnak szemébe kacag . . . Ránéz a szobát elborító virágra, ránéz kis ruhácskájára . . . akkor . . . eszébe jut minden . . . Egy kis üveget vesz elő, fölhajtja tartalmát . .. Leül a virággal elborított zongora mellé. Az ujjai végig futnak a billentyűkön s lassan, halkan, mint egy bucsuzokogás . . . egy dal hangjai töltik be a szobát: »on revient toujours . . „ á ses premiers . . . amoursa . . . Aztán ethallgat a dal és nem hallatszik más csak egy-egy elhervadt pipacsnak nesztelen koppanása, amint lehull, leesik a földre . . . Herman Annuska. 4124 szám 1912. tkv. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT. A mátészalkai kir. járásbíróság közhírré teszi, hogy Szilágyi Péter végrehajtatónak Madár István és neje Kozma Gizella végrehajtást szenvedők elleni 278 kor. tőke s jár. iránti végrehajtási ügyében a szatmárnémeti kir. törvényszék (a mátészalkai kir. járásbíróság) területén levő, ópályi-í község határában fekvő az ópályi 146- sz. betétben A. 1 511/1, 610/1—a, 512/1—a hrsz. Madtór István és neje Kozma Gizella tulajdonául felvett ingatlanra az árverést 810 kor. kikiáltási árban elrendelte, s hogy fenti ingatlanok közzül a házbéradó alá esők kikiáltási Vi-ad részén alul eladatni nem fognak. Az ingatlanok nyilvános árverésére határ- időülópályi községházához 1912. évi október hó JO1 napján d. e. 8 óráját tűzetik ki. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 15%-át készpénzben, vagy az. 1881 : 60. tcz. 42 §-ában és a 3333/881 I. M. r. 8 §-ában jelzett árfolyammal számított óvadékképes értékpapírokban a kiküldött kezéhez letenni,, vagy annak az 1881 : 60: t. c. 170 §.-ánan megfelölt módon a bíróságnál történtelhelyezéséről kiállított elismervényt átadni s a mennyiben a vételár a kikiáltási árat meghaladná, a vevő tartozik a bánatpénzt a vételár 10o/o-ára kiegészíteni. Mátészalkai kir. jbság mint tlevi hatósága 1912. julius hó 25.-én. DEME sk. kir. jbiró A kiadmány hiteléül: REfCHMAN kir, j. b. iroda v. 605/1912. sz. v. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a nagykárolyi kir. járásbíróság 1909 évi V. 754/5 számú végzése következtében Hancsis Illés javára 280 K. s jár erejéig 1912. évi junius hó 21-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 1810 kor.-ra becsült következő ingóságok, u. m.: butrok, lovak, kocsi nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a mszalkai kir. járásbíróság 1912. évi V. 409/2 sz. végzése folytán 115 k. 97 fill. hátr. tőkekövetelés, ennek 1912. évi julius hó 1 napjától járó 5®/o kamatai és eddig összesen SOfillérben biróilag már megállatott költségek erejéig Olcsvához tartoző Tibor telepi zsilipen leendő megtartására 1912. évi augusztus hó 14.-ik napjának délután 4 óráfa határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881 évi XL. t.-c. 107. 108. §-ai értelmében készpénz- fizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LXI. t.-c. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. S Kelt Mátészalkán, 1912. julius hó 24. PÉNER. kir. b. vhajtó
