Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-08-02 / 31. szám
Mátészalka, 1912. ÍV. évi. 3l. (174.) szám. W1 J augusztus 2, mSADAUI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — —*- — — 8 korúim» Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek eeész évre 5 korona.----Kmm,* Ej/y szám ára 20 fillér. ---Fe lelés szerkesztő : L)r. VIZSOLYS MANÓ. SZtTKHSi’TŐSi'.a fis KIADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). Hogy iparunk nincs, vagy ha van, nem úgy megy sora, mint a hogy kéne, tudott dolog. Ismeretes .és szomorú valóság, hogy a magyar ipar nem tud talpra áilani. Ha önzetlenül, ha testestüi-lellsestül is nekidu- rálnák magukat a kormánykörök iparunk fejlesztése érdekében, akkor is csak féleredményt érnének el, mert ott van az osztrák ipar, ott van az idegen konkurencia, mely kerékkötője különben fejlődésképes, hala dást ígérő iparunknak. Hathatósabb eredményeket csak az önálló vámterület megalkotásával érhetünk el. Addig is dolgozzunk serényen, lelkiismerettel, fáradhatatlanul, hogy annak idején semmi se találjon készületlenül A kisipar tengödése természetesen sújtja a kisiparosokat, kik csak nagy kinna!- bajjal tudnak előre haladni. A mezőgazdasági munkás sorsa se rózsásabb és éppen közülök kerültek ki nagyobb részt a kivándorlók. Módotl eszeltek ki, hogy a mezőgazdasági munkásokat télen is foglalkoztassák. Akkor t. i., mikor azoknak semmi dolguk. És olyasmit találtak ki, aminél még a családtagok is segédkezhetnek Ez a háziipar, ami igen szépen bevált. A földmiyelési kormány évröl-évre némi gondot fordít a háziiparra, nieiy ezer és ezer embernek nyújt munkát, jövedelmet és megélhetést. Csupa oly iparágak kulti- váltatnak, melyek nem igen, vagy egyáltalán nem űzetnek nálunk, nehogy a kisiparosok kárt szenvedjenek. Maga az állam értékesítette mindenkor az elkészíted munkák-t Szóval a háziipar meghonosítása hozzájárult és még inkább hozzá fog járulni a kivándorlás csökkentéséhez. Az utóbbi időkben is lehet tapasztalni, hogy fejlődik a háziipar. Az ország megannyi részében egymásután alkuinak meg a háziipari szövetkezetek és működésiéi valóban áldásos. Így egyik legnagyobb megyénkben, a Bácskában, (honnan .ömegeser. vándorolnak az emberek) rövid időn belül 21 liázi- ipartermelő szövetkezet alakult, mely szövetkezetek már a télen is mintegy félmillió korona értékű tárgyat készítettek és értékesítettek. Az értékesítés akként vált lehetővé, hogy a központi hitelszövetkezet egy kizárólag háziipari tárgyakat értékesítő ügyosztályt szervezett. Az összes bácskai » hirdetési dijak előre fizetendők. háziipari szövetkezetek tagjai munkás emberek. A földmivelésügyi miniszter ezért elhatározta, hogy minden egyes szövetkezet berendezési költségeit tárcája terhére elvállalja és erre a célra minden egyes szövetkezeinek 1000—1000 korona államsegélyt a bácsmegyei akcióra összesen 30,000 korona államsegélyt engedélyezett, ezzel lehetővé tevén azt is, hogy a szövetkezeteknek 10,000 korona folyótőke álljon rendelkezésükre, melyből a munkálkodó háziiparosok készítményeire előleget kapnak, amig azt a szövetkezetek, központja nem értékesíti. Övképpen aztán sok szegény embernek, ki kenyér után áhítozik és a ki, dolgozni akar, ki a haza földén óhajt élni, biztosítva van az egzisztenciája A munka állandó, a kereset kielégítő, tehát nem kell kivándorolnia A háziipari szövetkezetek, mint látni való, meglehetősen beválnak, az ország megannyi vidékén a kormány támogatásával megalakulnak és ezen nemes akció hathatósan hozzájárul a nép elégedetlenségének eicsiutasához. Mert hát a sok munkanélküli, dolgos elem nem alamizsnát, hanem munkát akar és ha ezt megkapja, úgy szívesen dolgozik és idehaza marad. jflz éhes ember verse. A ruhám kopott, a nadrág rojtos, A zsebemben egy rósz pénz sincsen. Szemközt vetem, a sarki boltos Kevélyen ill az ételkincsen. Én éhezem, oh szent poézis, Boldog kedvvel virrasztók mégis. Száz őseim mind vígan voltak, Mind koplaltak és mind daloltak S mint hajótörött a csolnakot: Várták a holnapot. A nagy Jövőkért én is vétkezem, Szent nekem is a holnapi túzok, Gőgösen emelem fel két kezem : Száz biztos verebet összezúzok. Napsugár csókkal füröszti lelkem, Dalolva igy hordom a keresztem. Remény és Álom — ez a vacsorám, Melegszem titkos Jövendők borán, S mintha minden vágy partja volna ott: Várom a Holnapot. Tudom, hogy eljön, eljön csak késik, Mint zápor forró nyári heteken, Leszek megcsodált férfi még itt, Rózsák közt visz az életem. De jaj, hátha közel a célhoz Engem, kit most Nyomor acéloz, Sok szenvedésem lefűzd a sírba, Jaj, jelek félek, meg van írva, Hogy amiért testem szentként sorvadod: Nem érem meg a Holnapot! Lengyel István. A RIPORTRÓL. — A hirlapirás műhelyéből. — Van-e valaki, aki kiváncsi nem lett volna arra, hogyan, honnan készítette az újság ezt vagy amazt a hirt. Hogy szerezte be oly pontossággal rövid idő alatt azokat az adatokat híradásához, melyekre nagy aparátushoz vadászik a rendőrség gyakran hetekig, nem is szólva a törvényszéki vizsgálatokról, melyek hónapokra nyúlnak ki. Csak a céhbeliek tudják, hogy az íráson kívül mennyi minden egyéb szükséges ahhoz, hogy valaki jó riportot csináljon. Mennyi szem és fül, főleg pedig mennyi józan Ítélet keli akhoz, hogy valaki egy alapos és jó tudósítást teremtsen. Hogy az újságírás egy csomó irodalmi műfajt megölt és újakat, sokkal felületesebbeket, ve- gyülékét a művészetnek és tudománynak teremtett meg, azt nem lehet elvitatni, de viszont azt sem, hogy az újak között olyanok is vannak, amelyek a művészi formát ha nélkülözik is, de a szépnek oly^n kellékeivel rendelkeznek, amely kellékek talán kárpótolják az elvesztett formákat. A riport lényegében angol irodalmi forma. Tárgya a politikai eseménytől a színházi referá- dáig minden olyan esemény, amely, hogy egy magyar újságíró szójárásával éljek, az embernél többet is érdekel. Fő azonban a rendőrségi riport. Ahogy megszólal a telefon (mert nem mindenütt nincs telefon) csengője és a rendőrségtől (és nem mindenütt nincs rendőrség) jelentést tesznek, vagy egy szerencsétlenségről, vagy egy halálesetről, vagy nagyobb csalásról, a riporter nem telik bele egy negyedóra, már a tett színhelyén van. És kérdez legalább 5 — 6 embert. Jegyzi a feleleteket. Otthon pedig leül és megrostálja azt, amit öt vallomásból tud. És ez is egyike ama művészi kvalitások, nak, amelyek fölött rendelkeznie kell a riporternek. Akárcsak a historikus, aki a sokféle adatból szépen lehámozza azt a részt, amelyet minden egyes adat tartalmaz és ebből alkotja meg a múllak képét, akként dolgozik a riporter is a rendelkezésére álló anyaggal. Hogy gyakran az elevenség és színes leírás valóságos példáit látja az ember a riportban, azon nincs mit csodálni. Az iró a telt színhelyén van. Leggyakrabbban a megkapó tragédiának még látja utolsó jeleneteit, azért a közvetettségnek suggalta szemlélet olyan mély és tartós, hogy szinte lehetetlen neki szárazon irni. Ezen írások pedig leggyakrabban irodalmi színvonalra emelkednek éppen ezen tulajdonságok miatt. * * * Az angoloknak köszönhetjük a riportnak egy újabb fajtáját: az interjút. Az újságíró rendszerint szorosabb ismerettségben van mindazokkal, akik a nyilványosság előtt szerepelnek. A politikai élet kiválósa'gai, a községi potentátok, nagy tudósok és művészek megannyian egy-egy újságírót is számítanak barátaik közé. A jó barátok azonban majdnem mindig egyazon politikai pártállást vállal-. Lapunk mai száma 8 oldal. Háziipari szövetkezetek.
