Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-04-19 / 16. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA 1912. április 19. kezik ebből ? Nem más, mint az, hogy iparunk erősbödésével nem lesz szükségünk mezőgazdasági termelvényeinknek a külföldre való kivitelére és ott leendő értékesítésére. Az a többlet pedig, melyet tényleg külföldre, különösen Ausztriába szállítunk, — az önálló vámterület felálitásával itt belföldön, a nemzet testében és testén fog elhelyezést nyerni és találni. Miért? Mert az ipar megerősödése csak erős és uj fogyasztókat fog teremteni annak a többletnek, melyről most szó van. A mai iparos, munkás vagy napszámos ma nem áll oly viszonyok között, hogy megfelelő mennyiségű lisztre, húsra, zsírra és több efféle mezőgazdasági termékre elegendő pénze legyen. Ma alig keres annyit, a mennyiért egyszeri jóllakásra elegendő burgonyát vásárolhatna. Ha az ipar megerősödik, az iparos több munkájával több pénzt fog keresni, a mikor keresetének java részét bizonyosan lisztre, húsra stb.-re fogja költeni s többet fog fogyasztani, mint ma, a mikor az ország számos részén, liszt helyett kukorica máiéból él. Nem tulzunk, a mikor azt mondjuk, hogy ma mintegy öt millió magyar ember nem ismeri a buzakenyeret. Pedig az önálló vámterület ezt az öt millió magyar embert hasznos munkához juttatná, a kivándoroltakat haza vezérelné s kenyérkereső, dolgos milliók segítenének nyersterményeinktt feldolgozni és fogyasztani is. Ausztria nem bir annyi mezőgazdasági terméket előállitai, a mennyire szüksége van, mint a mennyit fogyasztása megkíván, miért is feltétlenül idegen országbeli nyerstermények bevitelére szorul, bárhonnét jöjjön is az. Az önálló vámterület eszméje és gyakorlati kivitele, ma már megérett. Érzi s tudja az ország, hogy ebben rejlik a jövendő Magyarország nagyságának, boldogulásának, dicsőségének forrása. Ha ez időszerint, fájdalom, nem léphetünk a gazdasági függetlenség terére, készítsük elő a talajt, egyre munkálkodjunk, hogy készületlenül ne legyünk, ha beköszönt a nagy fordulat. A nemzet már tisztán lát s nyugodt önérzettel, felfrissült erővel akar és fog is rálépni a gazdasági önállóság termő talajára. 4í I R E K. V&> ____ Vá llalkozási szellem. Nem újság, hogy nálunk rosszak a viszonyok, nehéz a megélhetés nagy a munkanélküliség és nincs pénz. Mert hát — mit csűrjük-csavarjuk — gyámoltalan nemzet vagyunk. Azt csináljuk, a mi vajmi keveset hoz a konyhára, sőt meg pénzünkbe is kerül, a külföldiek előtt mutatjuk, mennyire udvariasak és gavallérok vagyunk és szórjuk a pénzt nagyarányú bankettekre, fényes estélyekre, a mit egy- egy idegen vendégsereg tiszteletére adnak. De egyébből aztán nem is áll a tudományunk. A magyar ipart mi magunk nem támogatjuk, sőt elősegítjük az idegen inváziót, gyönyörű helyeinket önmagunk mellőzzük és külföldön verjük el az ezreseket, ahelyett, hogy az idegenek előtt megismertetnek szebbnél-szebb látványosságainkat, páratlan fürdőnket, fenséges természeti csodáinkat. Aztán pang a kereskedelem, tengődik az ipar, hanyatlik a mezőgazdaság, pusztul a föld, kivándorol a nép a nagy tőkések szoros zár alatt tartják százezreiket és a kisemberek, ha megakadnak sehogyse tudnak magukon segíteni, mert hát nagy ára van manapság pénz ő felségének. A civilizált államokban a nagy nemzeteknél: Angliában, Amerikában, Németországban és Franciaországban máskép állanak a viszonyok. E nemzetek fiai mindent önmagukért tesznek, országuk kincseivel dicsekednek és emelik az idegenforgalmukat is. A mi pedig a legfigyelemre méltóbb: mindenki buzgalommal dolgozik kivált Amerikában és Angliában nem szégyenük a tisztességes munkát; maguk a mágnások tekintélyes név és vagyon tulajdonosai, a fonemesség nem restel nagyipari vállalkozásokba bocsátkozni, élére állanak hatalmas vállalatoknak, pénzüket ekként igen bölcsen gyümölcsöztetik, nagy iparvárosokat, telepeket létesítenek és ami a leglényegesebb ezer meg ezer embernek — honfi társuknak — adnak kenyeret, tisztességes megélhetést. Nálunk dehogy lehetne ilyesmiket látni, egy-egy mágnás restelené, ha. neve valamelyik iparvállalat élén díszeleg. Ezt nagy szégyennek, megbocsáthatatlan bűnnek tartaná, hogy még az ősei is megfordulnának sírjukban. Pedig a munka,' a tisztességes munka — régi igazság — nem szégyen, sőt erény. És csak hozzájárulna a nemzet boldogságának előrmozdilásához ama körülmény, ha dolgoznék széles e hazában gazdag, j szegény, főur és pór; most ha a nagytőkések is vállalkozó szellemmel bírnának, mindenki munkához jutna, tehát tisztességes megélhetéshez. Fekete tavasz. — A pénzpiac válsága. — Ez a tavasz, mely most bontogatja szárnyait, egy nagy veszedelemmel terhes: a nyomasztó pénzügyi válság, mely hónapok óta érezhető a gazdasági körökben s mely eddig is sok áldozatot szedett a magyar pénzpiacon, a legközelebbi hetekben fog teljes erejével kitörni. Beavatott pénzügyi körök április végére, májusra jósolják a nagy »krache kitörését és szerintünk a magyar piacon igen sok áldozata lesz. A nagy feszültség és a pénzpiac válsága mostanában egész Európán végigvonuló tünet. Kezdődött az olasz-török háborúval és a nyomában egész Közép- európában megmutatkozott háborús nyugtalansággal és betetőződött az angol szénbányászok sztrájkjával. Ezek az események sok milliárdot vontak el a pénzpiactól, még pedig nagyrészt olyan milliár- dokat, amelyek nem térülnek meg. Az állami bankok mindenütt megszorították a pénzt és a példát követték a nagybankok, aminek hatása a nagy pénzforrásokkal összekötött mindennemű közgazda- sági szervnél elmaradhatatlan volt. Esztendők óta nem volt olyan feszültség a nemzetközi pénzpiacon, mint az utóbbi hetekben. Természetes, hogy ezek a körülmények legelső sorban és legsúlyosabban a gazdasági életnek azokat a területeit érintik, amelyek konszolidáltsága nem állja meg az ilyenkor kettőzötten szigorú kritikát. Magyarországon pedig nemcsak, hogy a köz- gazdasági viszonyok nem eléggé megerösödöttek a szigorú, talán tulszigoru külföldi cenzúra számára, hanem politikai viszonyaink válságos és bizonytalan volta is nagyban hozzájárul, hogy a nemzetközi pénzforrások kettőzött fukarsággal bánnak el a felmerülő pénzügyi igényekkel. Az esztendős parlamenti krízis, a most lezajlott kormány- válság és a monarchia legfontosabb kérdéseiben is fölmerüli bizonytalanság, mind közrejátszott abban, hogy az európai pénzválságot talán éppen Magyarország érezte meg legjobban. A külföldről egyre nagyobb, az utolsó napokban már valósággal ijesztő mértékben özönlöttek vissza a magyar záloglevelek, amelyek feivevése már a legnagyobb bankjaink erejét is próbára tészi Mindjárt az európai feszültség kezdetén egy-két középbankunk bukott meg, nagy fizetéskeptelenségek álltak be — mind egy-egy ijesztő puskalövésként hatott a feszült csendben, most a mikor a külföld a közgazdaság berkeiben még a levélzörrenésre is idegesen figyel. Ezek a magyarázó körülményei annak, hogy a magyar pénzpiac ma a legégetőbb pénzszükség napjait éliv A már elhullott intézetek sorozata hamarosan újakkal fog szaporodni. Beavatottak nem is egy, hanem 3—4 tekintélyes magyar pénzintézet napjait számlálják. És ugyancsak beavatottak szerint már e hónap végén megindul a sorozata a magáncégek és társulatok bukásának, vagyis útban Magyarország fekete tavasza . . . jtfz élet útja. Ha szép lány vagy asszony kerül az utadba, Ne menj el mellette szótlan, észrevétlen S ha ajkát kínálja, rád mosolyg az arca: Ne maradjál veszteg, ne légy sohse tétlen! Mert ha te nem öleled, majd öleli más, Sohasem mulaszd el a kínálkozó élvet, Itt csak hiba lehet a sok gondolkodás, Habozni nem kelll Hisz oly rövid az éleit A nehéz megfontolás sok időt emészt S az idő nem vár reád: Fut, rohan, röpült És egyszeresük érzed az ősz hideg szelét S int közeleg a tél is nagy kegyetlenül . . . Használd föl tehát a múltai, jelent, jövőt, Ajkad szürcsölje a jó édes mézet, Csókolj, ölelj, szeress, mig van hozzá erőd, Mit elmulasztói, vissza nem jő néked. S ha majd egykor élted bús alkonyát járod Görnyedt háttal lassan, csendesen, S kinevetnek fájón az asszonyok, lányok, Mert nemvagy már — mint régen — merész, [szemtelen. Majd meglásd, öreg korod nem lesz fád, üres, A szép napokra jő egy holdvilágos est, S a kalandos múltnak szép emlékezése Lesz öreg korodnak dicsősége, fénye l . . . Cyrano. A tüsszentés babonái. Hogy a tüsszentés egyidejű az emberiség szár- j mazásával, ezt minden iskolás gyermek tudja; hogy j a tüsszentés babonái az emberiség eredetével egyidejű — a régi írások tanúsága szerint kétségbe vonhatatlan. Nem tudjuk ugyan, hogy aztán Ádám apánk a földporából történt szerencsés furmalázásának örömére egyet, vagy kettőt tüsszentett-e, mert bizonyára ebből a babonás népek és emberek a mai kor drágaságát is kitudnák magyarázni. Azt sem tudjuk, hogy Éra ősanyánk az ő élete-párja tüsszentésére a magyaros »Kedves egészségére kívánom «-ot mondott-e, vagy a »Figti maschi- fiugyermekeket kívánok« olasz szólás módot használta-e, mert ez esetben Ádám apánk füle tövét megvakarta volna Éva anyánk ártatlansága fölött. A tudósok ugyan azt mondják, a tüsszentés valamely elnyomott idegnek újból való működése. Hogy mit tartozik az én rám meg az olvasóra akkor, mikor én az emberek ősi babonáiról akarok egyet-mást elmondani, mint vélekednek erről a tudósok — cikkem keretén kívül esik. Én csak a tüsszentés babonáiról akarok beszélni, mikről a régi népek történetéből olvashatunk. A magyarember egyet szerencsének, kettőt bosszúságnak tart és sok ember mérget merne rá venni, hogy úgy van. A görögöknél 2—4 szerencsét 1—3 szerencsétlenséget jelent. Ha két társalgó egyszerre tüsz- szent, ez szerencsét hoz a megbeszélt dologra. Jó, ha valaki éjféltől délig tüsszent; rossz, ha az déltől éjfélig tart. Mikor Athénbe nagy dögvész pusztított a gyógyuló beteg tüsszenteni kezdett. Az emberek lesve I lesték, hogy a haldokló ember nem tüsszenti-e el i magát. Történeti meséből azt is olvastuk, hogy mig Jákób világra nem jött, addig az emberek egy nagyot tüsszentve haltak el. Jákób aztán imádkozott a Jehovához e halálmód megváltoztatásáért. A Jehova beleegyezett azzal a feltétellel, hogy minden tüsszentésnél segítségül kell őt hívni. A társadalmi éiet egy naivabb fokán általános szokás volt ez. Sőt neveletlen embernek tartották azt, ki a tüsszentőnek jót nem kívánt a maga módja szerint. Ma jóformán észre sem vesszük e természeti folyamatot s a jókivánó dotációja: egy mosoly. Pedig minden népnek megvan erre a jókivá- nat szolástnódja. A magyar »Kedves egészségére kívánom«, az olasz: »fiú gyermeketc; az orosz: »jó egészséget«; a görög: »Isten tartson«; stb. A régi klasszikus irodalomból sokat olvashatunk a tüsszentésről, Ammiánus epigrammjából olvassuk, hogy volt egy Prochus nevű ember kinek olyan hosszú volt az orra, hogy nem hallotta saját tüsszentését. Hermes isten is mint csecsemő, Apolló karjaiban olyan nagyott tüsszentett, hogy Apolló ijjedtében a földre ejté a kis apró istenkét. Ha a hindut imádság közben tüsszentés éri, elől kell kezdeni az imát. A régi keleti népeknél szokás volt, hogy ha felkelés után valaki tüsszentett, ulánna ismét le kellett feküdni. Bizonyára akkor még nem volt divatos betegség az orosz nátha, mert az ilyen egyebet sem csinált volna, mint felkél, hogy Ismét lefeküdjék.
