Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-04-19 / 16. szám

3. oldal.

MÁTÉSZALKA

1912. április 19.

— A Mátészalkai és Vidéke megszűnéséről kerültek a múlt hét ielyamán hírek forgalomba. E városszerte kolportált híresztelésekre, melyek a valóságnak meg nem felelnek hatékonyan rácáfolt laptársunk, amennyiben — öt napi késéssel bár — f. hő 26.-án megjelent. A megszűnésről terjesztett hírek hátterében mindössze annyi állott, hogy a Msz. és V. és volt kiadója között — úgy látszik — differenciák merültek fel amelyeknek következtében a lapot most már Manyák Károly nyomdatulajdonos állítja elő Nagykárolyban. Maga a Msz. és V. késedelmességének okát abban adja, hogy volt kiadójának egész nyomdaszemélyzete kilépett alkalmazásából. »Nem keressük az okokat« — mondja laptársunk — az említett ok megjelölése után, amivel nyilvánvalóvá teszi a differenciák felmerültét, a melyeket talán jól ismerünk. Különben a lényeges a dologban az, hogy a Msz. és V. megnyugtatja olvasóit, hogy következő számai pontosan fognak megjelenni.

Itt említjük meg, hogy a Msz. és V. fent ismertetett balesete kellemetlen kihatással volt ránk is, amely abban nyilvánult, hogy előfizetőink egy része az uj negyedév alkalmából kézbesített előfizetési nyugtát nem merte beváltani és »hátha a »Mátészalka« is megszűnik ?!« — indokolással visszaadta kiadóhivatalunk alkalmazottjának. Úgy hisszük, hogy az ilyen alaptalan aggályoskodásokra legtalálóbban csak egy mosolylyal válaszolhatunk.

— 1163 kivándorló. Megy a nagy otromba, szomorú, fekete hajó és viszi a magyarokat, akik nem akarnak és nem tudnak jóllakni a népboldogitő politikai frázisokkal, viszi őket tengeren túlra, Amerikába. Hasztalan szavalunk itthon a népnek, hogy itthon halnod kell, hogy a haza mindenek előtt, viszi az éhes gyomra, a gyermekei éhes szája, viszi el ettől a földtől, amely eletet, pénzt, vért követel a fiaitő', de ahol a főpapi és mágnás több tizezerholdas hilbizotnányainak íerpeszkedesei miatt még annyi sem jut az agyondédeigetetteknek, ameny- nyi a csizmájuk sarkára ragad belőle. Ijesztő és megdöbbentő az a hatalmas számadatokkal beszélő statisztika, amelyet most közöl Szatmár vármegye alispáni hivatala a kivándorlásról. E szerint az 1912. év első negyedében: január, február és március hónapokban 1163 amerikai útlevelet adott ki as alispáni hivatal. 1/63 munkás ment ki az idei nyár elöl Szatmdrmegyéből. És erről nem emlékezik meg a vármegye éleiében semmi más, csak egy száras, kommentár nélküli statisztika. Mintha ez a szomorú tény nem is érdekelne mást, csak éppen a statisztikát.

— A Szatmárvármegyei Ált. Tanító-egyesület f. hó 3.-án ülést tartott Szatmáron. Ekkor állapították meg az egyes körök munkarendjét és a tanítói kongresszusra kiküldték Székely Árpád elnököt és Pábián István főjegyzőt.

A klasszikus irodalomból azt olvassuk, hogy lia cselekedeteink körében tüsszentést hallunk, vagy teszünk, ez dolgaink kimenetelét jóra irányítja. Midőn Penelope elküldi Erumaeust az ő kondását, hogy Ulyssest az ő férjét keresse fel, Talamachus nagyot tüsszentet, mit Penelope oda magyaráz, hogy az istenek helyeselték cselekedetét. Mint ahogy ma is azt mondja a nép, hogy ha beszéd közben tüsszent valaki: igaz amit a beszélő mond. A tüsszentés tehát bizonyítási eszköz — ha nem is a bíróságok előtt és ha nem is perrendszerü.

Midőn Xenophon csatára kelt Antaxerxessel, a csatára lelkesítő szózat közben katonái közzül egy, nagyot tüsszentett. Ezt a hadvezér kedvező jelnek tekinté, hálát ad Zeusznak, csatára kél Ar- taxerxessel. Igaz ugyan, hogy elvesztő a csatát, de ez mit sem rontott a tüsszentésnek. Legfeljebb a tüsszentőnek, aki otthagyta a fogát a csatában.

Arisztoteles a görög bölcs azt tartotta, hogy ha tüszent az ember a napba nézzen, mert az tisztitő és hajtó hatással van az agyra. Azt ugyan elfeledte megmondani, hogy ha este vagy éjjal éri az embert ez életfolyamat, melyik napba nézzen. Ha halottról beszélve tüsszent valaki, akkor a babona szerint saját jól felfogott érdeke megköveteli, hogy a jobb kezével meghúzza a bal füle alsó végét.

Ezeket és ehez hasonló dolgokat olvasunk a régi népek történetében a tüsszentésről s ennél még furcsábbakat a kultúra alacsony fokán élő emberek tüsszentési szokásairól és sok évszázadnak kell elmúlni, mig a tüsszentés babonái eltűnnek az emberek szokásaiból és kiesnek hiszékenységéből.

(tht.)

— A járásbirósági bérlet kérdéséről

cikkeztünk múlt számunk vezető helyén; kifejtve, hogy az alázatos instanciózás nem fog segíteni. Sajnálattal konstatáljuk, hogy nagyon hamar igazat adott nekünk a miniszter, aki a napokban leiratban értesítette a községet, hogy a kért bért nem adja meg, hanem a bérletet 1913 évi június hó 1 -éré felmondja. A miniszter tervéről, hogy t. i. a helybeli járásbiróságot áthelyezze, vagy éppen feloszlassa : már irtunk hivatott cikkünkben, jó lesz és kell résen lennünk, de nem szabad elfelednünk, hogy az a revolver, melyet a miniszter nekünk szegez, amolyan csokoládépuska csak. Igenis: vegyük fel az eldobott keztyüt! Majd meglátjuk: ki bánja meg!! — Hanem rebesgetni halljuk — eféléről irtunk is már régebben — hogy a miniszter azért nem enged a 67-böl, mert egy megfelelő olcsóbb ajánlat fekszik előtte. Nem sikerült még e tekintetben pontosan és megbízhatóan értesülnünk. Annyit azonban már ez úttal is mondhatunk, hogy hűtlen, kiközösítésre mcltó fia az ennek a községnek, aki a község háta mögött és a miniszterrel folyó alkudozás végleges befelyezte előtt a község meg- kárositéval járó konkurenciával volt képes olcsóbb ajánlatot terjeszteni a miniszter elé.

— A Debrecen—Mátészalka—Bereg- száz áílami ut helyszíni bejárását járásunk területén f. hó 23.-án és 24.-én fogják megtartani. És pedig: 23.-án Mátészalka, Nyirmegyes, Derzs és Qebe, 24.-én Ópályi, Nagydobos, Olcsva és Vitka községekben. A bizottság összejövetelének helyéül a mátészalkai községháza jelöltetett ki. — Mint megírtuk: ugyanezen alkalommal lesz megtartva az egyenes ut közigazgatási bejárása is, amennyiben a »Mátészalka« indítványa értelmében az építendő állami ut az egyenes utat — az állomás felőli végétől 300—400 métert leszámítva — magába foglalja.

— Betörések — kicsinyben. Valami koca- betörők operáltak 15.-ről 16.-ára viradó éjjel városunkban, melyet a nyilvánosság elé vinni csupán azon ok késztet, hogy egy éjjel három helyen történlek kissebb betörések, melye azonban alig számbavehető kárral jártak. Weisz Kálmán forrásutcai üzletében a redőnyt feszítették fel, behatollak az üzletbe s legfeljebb tíz koronát kitevő kárt tettek elemelve egy kis aprópénzt, nehány rövidszivart no meg egy kis itókát. Azután betörtek a Cinevégen a Grüublatt Adolf szatócsboltjába. Tulajdonképen csak a nagyon lazán bezárt ajtót nyomták be, mely egy-kéttőre engedett a karhatalomnak. De itt a becsületes tolvajok semmit sem vittek el. Ugyanígy történt a Cinevégen Klein Herman üzletében, a hol az ablakon hatoltak be, de innen se vittek el semmit.

Móka volt biz ez csak. Hanem azért jó lesz a rend- és csendőreinknek utána nézegetni e koca betöréseknek és a becsületes gazembereket lefülelni még mielőtt nagyobbszabásu dolgot véghezvisznek Mert evés közben jön meg az étvágy.

— Eljegyzés. Schwartz Mór Hodászról eljegyezte Reichman Szerénát özv. Reichman Ignácné leányát. (Minden külön értesítés helyett.)

— A helybeli főszolgabírói hivatal ad felvilágosítást mindazoknak, akik a m. kir. honvédelmi miniszter által a soproni m. kir. honvéd főreáliskola és a Ludovika Akadémia ingyenes, alapitványvs és kedvezményes helyekre hirdetett pályázat közelebbi feltételei iránt érdeklődnek. — Ugyancsak ott nyernek felvilágosítást azok is, akik a m. kir. földmivelési miniszter által méhészeti tan- folamra meghirdetett pályázata iránt érdeklődni óhajtanak. A méhészeti tanfolyamot — mely f. év május, junius és julius hónapjaiban 18—18 napon át Gödöllőn fog megtartani — ajánljuk gazdaközönségünk figyelmébe. A tanfolyam ideje alatt a felvett gazdák ingyenes ellátásban részesülnek.

— Kibővítik a szatmári állomást, amely a megnövekedett forgalom folytán immár nagyon szűknek bizonyult. De mert a jelenlegi állomás területén nincs hely kiterjeszteni, Szatmár második pálya udvarát, Szátmár—Gőszfürészt nagyobbitják meg. A munkálatokhoz rövidesen hozzáfognak.

— Napfogyatkozás. A csillagászok jelzése szerint a • napfogyatkozás ritka tüneményében gyönyörködhettünk 17.-én a déli órákban mely— szó a mi szó — némi lázas érdeklődéssel, sőt a gyengébb lelküeknéi nemi félelemmel is járt. A köznép regi baDonás hit szerint a most folyó háborút ennek tulajdonítja, valamint a hosszú évtizedek óta nem tapasztalt abnormális időjárást. Hogy van-e ebben, főleg az utóbbiban valami, azt bírálják el az ilyenekhez értők. Mi egyszerűen regisztráljuk a napfogyatkozást, minden udvaron bekormozott üvegen keresztül vagy vízzel telt edényből lesték a ritka tüneményt, mely 12 óra után kezdődött. Az elsötétülés mindjobban terjedt a nap tányérján, 1 óra tájt kifli alakot mutatott s ekkor kulminált a fogyatkozás. Azontúl a hold árnyék mindinkább visszahúzódott s fél három tájt beállt a normális állapot.

— A Nyírbátor—Nagykároly h. é. v.

ügyében vármegyénk alispánja megbeszélésre hívta össze f. hó 21.-éré Nagykárolyba az érdekelteket.

— A létesítendő vasút minket annyiból érdekel, hogy az járásunk néhány községét, mint Gebét és Vasvárit érintem fogja, ami alighanem e két községnek Nyírbátor gazdasági érdekkörébe való bekapcsolódását jelenti, hacsak a megfelelő korrektivumokról nem gondoskodunk, melyek a vasutat paralizálják.

— A szatmárvármegyei nemzetiségi kérdésről a Pesti Hírlap f. hó 9.-iki számában »Görög katholikus magyarok« cimmel egy hosz- szabb értekezés jelent meg, amely arról szól ,hogy a román nemzetiségi izgatok mily intrikákkal igyekeznek megakadályozni a magyar nyelvű görög katholikus püspökség felállítását. A cikk irója kétségtelenül szatmármegyei ember, vagy legalább is nagyon jól ismeri a szatmármegyei viszonyokat, mert állításai igazolására kizárólag Szatmármegyé- ből vett példákat hoz fel; Így: »Szörnyen szomorú és lealázó példák vannak erre. Ott van Szatmár- vármegyében Szaniszló falu, itt a lakosság fele mamagyar, fele sváb, csak épen oláh nem volt közte még néhány évtized előtt. Mindannyija görög katholikus és az oláh papoknak sikerült beléjük nevelni azt, hogy ma már valamennyi oláhnak vallja magát és bár tud magyarul, nem hajlandó arra, hogy csak egy körlevelet is elolvasson magyarul.

A »Hangya« kénytelen volt oláh nyelvre lefordit- tatni a cirkuláréil, mert a magyar nyelvüeket Sza- niszlóró! egyszerűen visszaküldték.« Majd felemlíti a királydaróci kereszthistóriát és a szamosdobi pópa magyar nyelv elleni izgatását is. Ideiktatjuk pedig mindezeket annak illusztrálására, hogy mennyire erősbödik Szatmármegyében napról-napra az oláhság. «

— A m. k. honvéd főreáliskolában és

a honvéd Ludvika-Akadéiniában az 1912/913. tanév kezdetén a következő helyekre hirdet pályázatott a) a soproni honvéd főreáliskola I. évfolyamára,

I 20 teljesen díjmentes államsegéllyes hely, 30 alapit- ványos hely; b) a budapesti honvéd Ludvika-Aka- démia 1. évfolyamára, 6 teljesen díjmentes államköltséges hely, 35 alapitványos hely és 24 részben féldijmentes, részben fizetéses hely. A pályázati tudnivalók a »Tájékoztató a in. kir. honvéd főreáliskolába való felvételre pályázók részére« cimü füzetben találhatók, a mit az illető intézet parancsnokságától díjtalanul lehet megszerezni.

— Pályázat ösztöndíjakra. A debreceni,

kereskedelmi es iparkamara pályázatot hirdet az, 1912/13. tanévre következő ösztöndijakra:

10 egyenként 200 koronás debreceni fémipari, szakiskolai

3 egyenként 150 K--ás szatmári faipariskolai.

2 egyenként 200 K--ás debreceni felső kér. iskolai.

1 egyenként 200 K-ás Löfkovics adományából ugyanott.

8 egyenként 150 K-ás bármely másszakisk. növendékek részére.

Pályázhatnak ezen ösztöndíjakra Hajdú, Bereg stb. Szatmárvármegyei illetőségű ifjak kereskedők és iparosok gyermekei.

Pályázati kérvények 1912. évi julius 15.-ig az iparkamarához nyújtandók be. A kérvényhez csatolandó születési, illetőségi, iskolai, valamint vagyontalansági bizonyítvány.

Ezeken kívül a kamara két 200 K--ás ösztöndíjra hirdet pályázatot Debrecenben felszabadult egészen szegény iparossegédnek önállósít Isi ösztöndíjul.

Felhívjuk iparosaink figyelmét ezen pályázatokra a tekintetben, hogy az iparos ifjak figyelmét irányítsák rá ezen ösztöndíjakra.

— A szatmármegyi árvízkárosultaknak

segítséget kér a belügyminiszter. Úgy látszik tehát a sajtó hangja eljutott és megszivlelésre talált a magas kormánynál. Ugyanis a belügyminiszter most valamennyi vármegye és törvényhatósági joggal fölruházott város közönségének köriratot küldött, amelyben gyűjtést kér az árvíz károsultjai számára.

— Megölte a pálinka. Egy Kuszkó András nevű napszámos az ököritói határban össszeesett s meghalt. A vizsgálat megállapította, hogy Kuszkó alkohol mérgezésben halt meg. Kuszkót, aki szenvedélyes alkoholista, az orvosok többször figyelmeztették, hogy hagyjon fel a pálinka-ivással Kuszkó azonban nem fogadta meg az orvosok tanácsát s ivott addig, amig az ital meg nem ölte.

— Újítás a leveiezű-Iapokea. A kereskedelmi

és iparkamarák előterjesztésére a kereskedelmi miniszter a levelező-lapok címoldalának oly módon való nyomtatása iránt intézkedett, hogy a címoldal kisebbik (bal) fele is írásbeli közleményekre felhasználható legyen. Az újfajta levelező-lapok csak a jelenlegi alakuakból meglevő készlet elfogyta, után kerülnek forgalomba.