Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-04-19 / 16. szám
Ilálészalka, 1912. IV. évf. 19. (159.) szára. április 19. TÁRSADALMI HETILAP. ^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. fii ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SZRRKhSZTÓSfiCl f.S KIADÓHIVATAL : Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre —. — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona.----Egy szám ára 20 fillér. ---------Fe lelős szerkesztő: Dr. VIZSOLYI MANÓ. WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. HÁROM KÖZKÉRDÉS. — Az egyenes ut. — A járásbíróság bérlete. — A járási közkórház. — Hl. A járási közkórház kérdése a »Mátészalka« révén került a képviselő-testület elé. Ismeretes ugyanis, hogy a »Mátészalka« határozati javaslatot nyújtott be a képviselő-testületnek. Mikor ezt a határozati javaslatot lapunk f. é. 4. száma ismertette, megírtuk, hogy e határozati javaslattal azt óhajtjuk elérni, hogy a község kezébe adjuk a kórházmozgalom gyeplőjét. Az is ismeretes, hogy a március hó 16,-án tartott képviseleti közgyűlés miként határozott indítványunk felett. Az előzményeket tehát megvilágítani nem szükséges. Nem is ez, hanem az e cikk célzata, hogy a képviselőtestületnek a »Mátészalka« indítványa felett hozott határozatát felülbírálja; másfelől pe- dig, hogy rámutasson arra, hogy a közkórház szekere immáron teljes negyed év óta egyetlen kerékfordulással se jutott előre, hanem egy helyben vesztegel. A képviselő-testület ismeretes határozatával mindössze annyit mondott ki, hogy szükségesnek tartja a közkórházat; annak idején áldozni is kész ezért; és két tagot delegálni fog a megalakult kórházbizottságba. Ennél semmitmondóbb és indolert- sebb határozatot nem egyhamar mutathat fel községi képviseletünk érdemes plénuma. Mert ez a határozat azt jelenti: csinálja meg más, a sajtó és pár agilis, pozícióban levő ember a közkórházat, akkor majd adunk valamit a község ládájából és majd két embert delegálunk a küzdő táborba. Noshát: község ilyen közkérdést, igy meg nem oldhat! A községnek az lett volna a kötelessége, hogy igenis azonnal ajánljon fel ingyen telket, ajánljon meg pár ezer koronát, alakítson egy kórházbizottságot, kérje fel ennek védnökéül özv. Tisza Kálmánnét, keresse meg a szükséges — és a határozati javaslatunkban kijelölt célok elérésének elősegítése végett — Wekerle Sándort, a főispánt, az alispánt, a kerületi országgyűlési képviselőt, a főszolgabírói, a járás összes tanítóit, jegyzőit, lelkészeit. Ezzel aktiv részt vett volna a község a közkórházmozgalomban, melynek egész irányítása igy az egyedül illetékes kézbe: az ő kezébe került volna. Es ebben a munkájában a társadalom minden oldalról támogatta volna is. Mindez pedig egy szóval élve: jelentette volna a sikert. A község azonban úgy viselkedett, mint bármely magán ember, akihez a kórház ügyében egy pár koronáért bekopognak s aki teljesen letudta szerény adományával minden kötelességét. Már pedig úgy véljük: van, kell, hogy legyen valami külörnbség, valami mennyiségi és minőségi fokozat azon kötelesség között, mely a községre és azon kötelesség között, mely valamelyik polgártársunkra hárul a járási közkórház létesítése tekintetében. Hiszen égető, nagyhorderejű, fontos közkérdésben a györteleki szövetkezetnek szabad e fajta határozatot hozni, de Mátészalka képviselő- testületének nem szabad s ha teszi,"eljárását más jelzővel, mint indolencia és cinizmus, jellemezni nem lehet. A községi képviselet lehetetlen hatá- tározatának következményei csak fokozódnak kártokozó hatásukban a kórházbizottság tétlensége folytán. A kórházbizottság 1912. január hó 23.-án alakult meg. Ma 1912. április 19-ikét Írunk már. Eszerint a kórházbizottság egy negyedéves múltra, egy negyedéves tétlenségre tekinthet vissza. Mióta a kórházbizottság megalakult: semmit se tett. Egy vonást sem húzott, egy kavicsdarabot el nem mozdított. »Megalakult« — ez minden amit ma, háromhónapos létezése után róla elmondhatunk. Ez a bizottság a másik lap kezdeményezésére született, de máig sehol se láttunk egyetlen sort se, amely ezt a bizottságot tétlenségéért kérdőre vonta, tétlenségéből kimozdítani, munkára ösztökélni próbálta volna. Ennek a bizottságnak minden tagja a községben lakik. Az összejövetelek semmi nehézségbe nem ütköznek. Nincs egy olyan tag se, aki a hétnek legalább egy estéjén egy-két órára szabad ne volna. Dacára annak : a kórház- bizottság még egyetlen ülést se tartott. A kórházbizottság elnöke igen helyesen konstatálta, hogy máról holnapra kórházat előteremteni, megépíteni, létesíteni nem lehet. Osztjuk nézetét, hogy ehez idő, hónapok, talán évek kellenek, mert a kórház létesítése munkát, mégpedig nagy és sok munkát igényel. De hát akkor mit gondol a bizottság tisztelt elnöke: hány évtized, sőt évszázadra lesz szükségünk a kórház létesítéséhez, ha három hónap, még arra se volt elég, hogy egyetlenegyszer összeüljön az a bizottság? És a községi képviselő-testület erre a bizottságra bízta és bízza az egész kórházügyet 1 Erre a bizottságra, amely úgy látszik, halva született. Erre a bizottságra, amelynek már rég munkában kellene állania, de negyedév után még odáig se jutott, hogy munkájának tervét megvitassa, meg- készitse. Erre a szalmaláng bizottságra, amely lobot vetett egy félórára, mig a Központban szónokoltak, de amelyből azonnal, kialudt a lelkesedés, amint otthagyta a vendéglő helyiséget. Ha ez a tekenősbéka bizottság fogja kezében tartani a kórházmozgalom gyeplőjét és ilyen csigaléptekkel fog »robogni«, akkor Matuzsálem lesz annak a bizottságnak minden egyes tagja, mire az első kanál malter a leendő kórház első téglasorai közé ömölhet. Idáig pedig nem óhajtunk várakozni. És talán ezt a »türelmetlenséget« nem is lehet rósz néven venni tőlünk ? 1 Gazdasági függetlenség. *) Annyi bizonyos, hogy megint várhatunk esztendőkig, mig gazdaságilag önállóak lehetünk, pedig az önálló vámterület csaknem valamennyiünk forró óhajtása, mert a mostani rettenetes viszonyok a mellett tanúskodnak, hogy Ausztria dirigál, vezet, ráncigái bennünket. A mesterségesen nagyra nevelt, erős alapokra fektetett osztrák ipar immár Magyarország legrejtetebb kis falujában is befészkelte magát. Valóban elszomorító állapot, ha meggondoljuk, hogy csaknem 600 millió értéket tesz ki az az összeg, a mit Ausztriának behozott ipartermékeiért éven- kint kifizetünk. Ugyan mi lesz Ausztriából, ha mi vissza nyerjük gazdasági munkálkodásunk önrendelkezési jogát: az önálló vámterületet?! Az első eredményez lenne, hogy a nemzet minél szélesebb rétegének ipari kereslete gyaporodni fog. Többen fognak az ipari pályára lépni. Erős kisiparos és munkásosztály fejlődik ki. Mi követLapunk mai száma 8 oldal.