Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1912-04-07 / 14. szám
3. old. MÁTÉSZALKA 14 (157.) szám. ainkban, hogy megszűnt már a régi, igazi barátság és amit annak neveznek nem egyeb mint pajtáskodás, vagy cimboraskodás. Igaza van a klasszikus Írónak „migjó dolgod lesz, sok lesz az úgynevezett jó barátaidnak száma, de ha elmúlnak a jó napok, egyedül fogsz maradni“. Minden embertől, ki a társadalomban született elvárják, hogy kulturális, közjótékonysági intézményeiben reszt vegyen es azoknak előmozdításában ki-ki tehetségéhez mérten munkálkodjék. Hiszen a „Mátészalka" is ezt a feladatot tűzte ki magának, hogy szülőföldjét a haladás és fejlődés ösvényére vezesse, mert a hol megállapodás van, az immár biztos jele a hanyatlásnak. A viszonosság azt hozná magával, hogy azért az önzetlen fáradozásért bizonyos jó akaratú elösmerés és hála jár ki az illetőnek. De hát a jó cselekvést önmagáért a jóért kell végeznünk, mert a hála olyan ritka az emberek között mint a fehér holló ! Elmondhatjuk Mátészalkáról is „más idők, más emberek“. Tagadhatlan, hogy a város külső képe előnyösen megváltozott, mert uj utcák keletkeztek, csinos modern uj házak épültek, de hát a városnak szelleme, lelke, régi, messze földön hires kedélyes élete megszűnt majdnem teljesen. Olyanok itten az emberek, mint mikor a jó bor megecetesedik. Bizalmatlanok egymás iránt „csiga-biga“ életet élnek, visza- huzódik mindenki a maga hajlékába. Modern uj kávéházak nyíltak, csinos berendezéssel, barátságos külsővel; de mit ér az, ha az emberek nem tudnak barátkozni. Másképen volt az a régi Mátészalkán! Hej te öreg, vén kiszolgált „Feihágó“, ha a te falaid beszélni tudnának, de sokat regélhetnének egykori vigságos napokról, elmúlt idők szep.jemiékeiről. Nem állhatom már meg, hogy egy régi, kedves „felhágóbeli“ epizódot ne említsek meg, amely már azért is érdekes, mert egykori feledheíeílen emlékű főispánunkkal U . . . S ... -ral van összeköttetésben, a ki mindvégig hüseges fia volt városunknak és járásunknak és a ki itten kezdte meg szép pályafutását. Hát ő is sok jó napot töltött még a »Felhágó«-ban hűséges embereivel, jó ba- rátjaival; felöstnervén annak a mondásnak igaz jelentőségét, hogy »nemcsak az apróbb ajándékok, hanem a kedélyes, társas összejövetelek is fentartják a barátságot«. is kicsalja, ezt oly kedves naivitással teszi, hogy nem is lehet haragudni érte. Elcsépelt téma, de mindig uj marad, hogy mennyire ferdén ismerik külföldön közjogi helyzetünket. Mindjárt alkalmam volt erről tapasztalatot szerelni. Ugyanis az egyetemen megkívánják, hogy az idegenek a rendőrségtől igazolványt hozzanak arról, hogy Párisban laknak. Ezen igazolványon többek között kitüntetendő az illető nemzetisége is. A rendőrségen azután minket nemes egyszerűséggel osztrákoknak (*autrichien<) soroztak be. Sokat foglalkoztam törvényszéki orvostannal és a vele összefüggő orvosi tárgyakkal Alkalmam volt többször megfigyelni, hogyan viselik magukat az orvosok az elmebeteg fixaideájával szemben. Ez Jutott eszembe, midőn a rendőrhivatalnok eröskö- désemre, hogy én »hongrois« es nem »autrichien« vagyok, az én részemre kiállított példányba magyart irt, sőt naiv komolysággal hozátette: »Naturellement vous étes hongrois,« azonban a rendőrség hivatalos példányába »autrichient« jegyzett be. Később megtudtam, hogy ez a mi dicső külügyi képviseletünk megkeresésére történik igy ti t Tehát nem a külföld, hanem a külügyi képviselet a ludas. Ennek következménye azután, hogy a Larousse lefc- szikonban azt olvassuk, hogy »Ausztriának magyarok lakta vidékét iHongrie*-nak neve zik.« Tehát Ausztriának csupán egy vidéke (»région«) vagyunk. Schreiber Ferenc. Történt egyszer, hogy főispán korában átutazván Mátészalkán, felpillant a »Felhágó «-ra és csodálkozva látja, hogy a fogadó homlokára ez a cégtábla van kifestve: »Vendéglő a Vasúthoz«, Megállította hintó- ját és kihivatván hajdújával a fogadóst keményen ráparancsolt, hogy azonnal vétesse le ezt az uj veretű vasúti-vendéglős táblát. A vendéglős szót fogadott és másnap visszatérőben megelégedett mosolygással so- doritott egyet gondosan ápolt, szép bajuszán! Hát bizony a »Feihágó« azért is nevezetes, hogy ennek csűrében állították fel a »Thespis kordáját« cipelő régi, jó színészek a világot jelentő deszkákat. Itten játszott egykor a neves fővárosi színész Sziklai Kornél ; itten lépett fel először városunk fia, a jeles aradi direktor Szendrey Mihály; megfordult itten a hires Qeröfi-pár. Nem derogált neki és sokszor bemutatta itten nagy művészetét hírneves íöldink, néhai ecsedi Kovács Gyula, a budapesti és később a ko lozsvári nemzeti színház tagja. Kirándult nyaranta, drága, nemeslelkü édes anyjához és ezt az alkalmat mindig felhasználta arra, hogy ragyogó művészetét bemutassa nekünk; szerény, szimpla helyen bár, ,de forró színházi estek voltak azok és mi nagy élvezettel néztük minden alakítását és gyönyörűséggel hallgattuk minden egyes szavát. Jól eső örömmel nézte Kovács Gyula őszinte lelkesedésünket és az irántunk való hála inspirálta őt, ki jeles költő is volt, annak a gyönyörű, halhatatlan népdalnak megírására: »Kétszer nyílik ar akácfa virága . . .« De nem folytatom tovább ezeket a ke- gyeletes visszaemlékezéseket, mert ezen számban másoknak is van mondani valójuk. Egyszóval volt itien egykor jobb világ is és ha a mostani viszonyokra gondolunk, elmondhatjuk a rákosi dallal: »Szalka. Szalka, hová lettél, szép híredből, de kiestél ...«?! Semper Idem. Előfizetési felhívás. Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel felkérjük t. olvasóinkat, hogy az az előfizetési dijat, illetőleg hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek. A SZERELÉS. Vígjáték 1 felvonásban. (Színpadoknak kéz- iratf. Személyek: Villanyszerelő. 1-ső, 2-odik segédmunkás, küldönc és egy szegény háztulajdonos, kinél a villanyt szerelik. (Színhely: Szalon. Óriási rendttlenség; fúrások a falon ; a parkett tele kőporral; a sarokban egy kis zsák gypsz kiömölve. Az egyik falfuratban beleszorulva maradt a falfuró, az áttört fal előtt feldöntött asztalka, mely mellett egy széttört virágváza hever. A falakon uj zsinőrhálózat. Idő: Reggel 9 óra.) Szerelő: Jó reggelt! Hit megjöttünk, hogy ne tessék már annyit küldözgetni utánunk. Még csak tegnapelőtt hagytuk félbe a szerelést és már vagy tízszer tetszett küldeni értünk a gyárba. No meg a nagyságos asszony is megszólított már vagy 4-szer az utcán, hogy fejezzem be a szerelést. Mintha nekem csak ezen az egy helyen volna dolgom. Mindenütt kell egy kicsit csinálni, mindenütt félbe van a munka s majd szétszedik az embert. (Félre) Ha nem tetszik menjen a másik villanytelephez. (Nevet) A hdziur. Jó reggelt, kedves szerelő Ur 1 Csakhogy már ismét itt van. Tessék rágyújtani. (Szivart ad át neki.) Hát bizony egy kissé kellemetlen volt két napig ily állapotban lenni. A petróleumlámpákat leszedték, bekapcsolva meg még nem vagyunk s az óra sincs feltéve. Azután meg ez a piszok, rendetlenség; két napon át úgy kellett hagyni min4-y R E K. MÁTÉSZALKAI BUBORÉKOK Rovatvezető : ANONYMUS. A KÖZPONTI szállodának immár asszonyok által is frekventált éttermében nagy társaság verődött össze a múltkoriban. Fiatal asszonyok mohón lélegzették be a kisvárosi éleiben nekik szokatlan »nyilvános« levegőt és jóízűen, csillogó szemekkel szürcsölgették a habzó, édes itókát. A meg nem tört, de alaposan megfogyolt zsönessz minden lehetőt elkövetett, hogy az asz- szonyok jól érezzék magukat, mintegy biztosítani akarván, hogy sivár kávéházi életüket néha napján felüditse a fiatal asszonyok lassankint tekintélyessé növekvő tábora. És ez sikerült is nekik, mert pezsgő jókedvben telt az idő. Gondtalan vidámsággal mulatott a társaság, csak az egyik szöszi asszonyka nézegette folyton, idegesen az órát, jelentőseket pisiantván férje urára, ki éppen a prímásnak magyarázott rendületlen nyugalommal egy »dalt« a régi jó időkből. — Talán a lelkiismerete ébredt fel nagyságos asszonyomnak — szólalt meg egy aranyifju, hogy oly türelmetlenül nézegeti az idő haladását. — Tudja — felelt az asszonyka — ha csak a lelkiismeretem ébredt volna fel, az még kicsi baj volna, de félek, hogy a kis fiam ébredt fel odahaza és éhesen sir a — száraz dada fülébe. * H OQY Jecu bácsi patvarista lett, arról diskurál néhány stammvendég a fehér asztalnál. És általános az öröm, hogy az exbirő, kit kissé megviselt a hivatalon kívüli állapot, kellemes és kényelmos hivatalhoz jutott. Íme — szól az élcember — Jecu bácsi hál’ Istennek Törököt fogott, aki nem ereszti el, Mátészalka nagyközség pedig helyette — Csizmadiát .... * M INÉL választékosabb, cikornyásabb beszéd: ez jellemzi a mi polgárságunkat. S hogy milyen hajmeresztő s amellett mulatságos választékosságai fejezi ki egynémelyik a gondolatát, álljon itt a következő megtörtént eset: Q. földmivelő polgártársunk, öss/ckiilönböz- vén vele lakó öreg apjával, beállít egy szép reggelen a községi jegyzőhöz. — Kérek tisztelt főjegyző uram egy tulvilági útlevelet. — Talán Amerikába szándékozik — kérdi kacagását visszafojtva a főjegyző — hogy útlevélre van szüksége ? — No igen, — felel a polgártárs. — Aztán ugyebár az öreg miatt szánta erre dent, mert most megint csak folytatják. No de nem baj, kedves szerelő ur, csak most már fejezzék be a dolgot. Remélem estére már bekapcsolnak s villany mellett vacsorázhatunk, ugyebár ? Szerelő'. Egész biztosan kérem. Estére rég kész leszünk. Most csak V4 10 még. Megleszünk, megleszünk, tessék egész nyugodt lenni. Háziúr: No jó. Isten vele! Dél felé benézek, meglátom mily sokra haladtak. (Elmegy.) Szerelő : (Fél cigarettáját odaadja egyik segédmunkásnak, ki azt tovább szívja, ö pedig a kapott szivarra gyújt. Leülnek a díványra és élvezettel pöfékelnek. Az óra 1/'a 10-et üt). Na lássunk a dologhoz fiuk, már V2 10 van, Tegyük fel még ezt a iu .ztert. (Feláll az asztalra, onnan egy kis székre, hogy a plafont elérhesse, majd odaszól az egyik fiú hoz :) Te Gyurka, add csak ide a nyeles fúrót, hadd fúrjam meg a csavar helyét ! I- sö segédmunkás: (Keresi szörnyen a fúrót a szerszám-ládában. Háromszor kiborítja a láda egész tartalmát és ismét visszarakja, de a fúró nincs sehol). Szerelő ur nem találok fúrót. A„t hi szem Krancnál hagytuk tegnap. Szerelő : Hát akkor szaladj érte. (A szalon nagy órája iO-et üt, a munkás pedig elrohan a fúróért. A szerelő leszál a magaslatról s a másik segéd munkáshoz fordul:) Menjünk Sanyi, kössük össze addig a külső vezetéket, hozd utánam a nagy létrát. II- ik segédmunkás : A létrát 1 ? Hisz tudja a szerelő ur, hogy a létra még Eimernél van, ott hagytuk a múltkor. Ä KIADÓHIVATAL.
