Mátészalka, 1912 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1912-04-07 / 14. szám

4. oldal. MÁTÉSZALKA a lépésre magát, — faggatja a főjegyző tovább. — Hát bizony kérem — feleli Q. — mióta a vezérigazgatóság az apai hatalomnál fogva az ő kezében van, azóta pang a barátság közöttünk .. * P ÁR nap előtt Amerikából érkezett haza egy benszülött, kit világjártában is annyira érde­keltek az itthoni események, hogy állandó és hűséges előfizetője volt éveken át a tengeren túlról is lapunknak. Hazaérkezte után egyik legelső dolga volt kiadónkat meglátogatni s megköszönni a lap pontos, lelkiismeretes expediálását. Ott találván a kiadóhivatalban egyik munkatársunkat, mind­járt érdeklődött a helyi és vidéki újdonságok iránt, melyeket munkatársunk a következőkben adott le neki: Csengerben az az újság, hogy Marosvásár­helyen egy 20 éves gimnázista vőlegény lett. Vásárosrtaménybart a legújabb, hogy Kuro- palkin Péter orosz nagyherceg egy világhírű, rend­kívüli érdekfeszitö könyvet irt, mely minden könyv- kereskedésben 1 korona 90 fillérért kapható. Jffáté szalmán pedig egy zseniális matematikus felfedezte, hogy egyik hét péntekjétől a másik hét péntekjéig sokkal hosszabb idő telik el, mint csü törtöktől csütörtökig. . . . ö. ő. jlz egyenes uf. Hogy görbéből miként lehet Uk-műk-fűk egyenes, Fejét ezen már rég töri Minden fiakkeres. A resekol, a nőegylet Ezért hévül csak itt, Mégis csak úgy érhetjük el, Ha — földrengés segít . . . Hazánk a külföld előtt. Pária, 1812. április hó 2. A mi szerencsétlen hazánk nyomorúságáról őszintén beszélni nagyon hálátlan dolog. Nemcsak azért, mert az igazság mindig keserű, hanem azért is, mert mindjárt túlzott honfiuskodásért nevetnek ki, vagy gyanúsítanak meg bennünket. De engem talán meg fognak ettől kímélni, ha megismerik az okot, mely indított. Már berlini tartózkodásom ideje alatt igen kel­lemetlenül érintett, mikor néha hallottam: »Ungarn in Oesterreich*. Itt azonban a té­nyek helyes és heves kifejezése után azzal nyug­tattam meg magamat, hogy az csak természetes, ha a német sovinizmus szívesen hiszi el, hogy a szintén német Ausztria tartományaként rendelke­zik Magyarországgal. S különben is hivatalos ügyekben nem lehetett panaszom. Mig jöttem azonban Párisba, már is kelle" metlenül kellett éreznem az osztrák sajtó munká­jának eredményét a külföldi véleményekben. Az egyetemi beiratkozásnál szükséges a rendőrség le­telepedési bizonylata. Megkérdi az eljáró tisztvi­selő a születési évet s helyet. Nationalité? Hong- rois ! Felelem hangosan. Látom amint írja : oszt­rák. De kérem, az tévedés, nem osztrák, hanem magyai! Magyarország. Erre aztán dühösen a szc mein közé vágja, hogy az nincs, nem létezik, az Ausztria. Ha a vér nem boritná lángba az arco­mat, neki volna igaza. És minden hiába. A saját konzulátusunk sem segít a dolgon. A párisi ren­dőrség nyilvántartási Osztályában bárki olvashat­ja : Valentin Tóth, Etudiant en drolts, nationlailé: autrichien. Ez aztán lelkesíthet minket magyar fiukat, a- kik külföldre jövünk tanulni, hogy lépést tartsunk és tapasztalatainkat hazánk javára fordítsuk. Ha­zánk? Van nekünk hazánk, van nekünk nemzetsé­günk? Tudd meg te szeg ény teremtés, aki reggel­től estig túrod a földet a fekete kenyérért, hogy legyen mi mellett éhezni és büszke vagy arra, hogy őseid a szabadságért haltak meg és végig verték az osztrák ármádiát, tudd meg, hogy ma­gyar nincs, te is osztrák vagy, honnélküli magyar, osztrák és Ausztriában élsz! Te iparos, aki gör­nyedsz és izzadsz, tudd meg, hogy nem Magyaror­szágért hozod vér- és pénzáldozatodat, hanem Ausztriáért! És tudjátok meg mindnyájan, akik addig azt hittétek, hogy magyarok vagytok ! Vájjon tudják-e azok az urak, akik a nemzet megbízá­sából az ország sorsát tárgyalják, intézik, hogy a külföld nem ismer független Magyarországot? És mindezt az osztrák lapok rosszakaratú híresztelései csinálják. Magyarul a külföldi nem tud, ő rólunk csak a bécsi harsonák utján hall valamit. Tessék most elképzelni, mennyit árt az hazánknak, nemzetünknek, ha a külföldi köztu- dat szerint Magyarország Ausztria alárendelt provinciája! Erről fájdalom-és törvénysértés,nél­kül nem lehet beszélni. Magyarország nincs, ha­nem volt. Most husvét van. Hisztek ti a »feltámadás«- ban ? Én kételkedem benne, mint Tamás . . . Tóth Bálint. — Ingatlan forgalom. Néhai Ilosvay Endre forrás-utcai lakóházát telekkel együtt megvette Berger Elemér nyircsaholyi lakos 17000 koronáért. Az Elek Alajos-féle nagyvég-uícai telket pe­dig Fogarasy Dezső debreceni lakos, május 1-áre ide áthelyezett vasúti alkalmazott vette meg 20000 koronáért. 14 (157). szám. PANYOLA NYOMORBAN. 458,223 kor. kár — 8000 kor. segély. — Sziget a sártengerben. — A gavallér állam és a bölcs kormány. — A szatmármegyei közutak. — 1. Az árvíz sújtotta szomszédos Panyola község borzalmas nyomorúságát tárja fel az Új Szatmár. A színes megkapó riportot csak részleteiben kö­zölhetjük, de ebből is fogalmat alkothat magának az olvasó Panyola rémséges helyzetéről és a men­tésre hivatott körök, különösen pedig az állam in­dolenciájáról. A panyolai nyomort csak fokozza az a sze­rencsétlen állapot, amelyben Szatmármegyében a köz­utak leledzenek s amelynek következtében hónapo­kon keresztül eltemetve fekszenek egész környékek az át nem gázolható sdrtengerben. Nem Panyola az egyedüli. Ez nincs is sem­miféle összefüggésben az árvizzd. Régi, sokat pa­naszolt nyomorúsága ez a szatmármegyei közsé­geknek, hogy kora ősztől késő tavaszig szünetel út­jainkon mindenfajta közlekedés. Bármilyen felhábo­rító állapot is ez, bármennyire elkeseredetten pa­naszkodjék is emiatt a lakosság, segíteni nem si­kerül rajta. Ha valaha valamire raillett ez a ko­pott frázis, hogy ázsiai állapot, akkor a szatmár­megyei községek útjára ezt, mint legenyhébb kife­jezést rá lehet huzni. Panyola 12 kilométernyire van Fehérgyarmat­tó!. Itt az utolsó vasúti állomás. Innen azonban lehetetlenség számba megy Panyolára jutni. Sem­mi pénzért sem kapni fuvart. 20—30 koronáért ad egy-egy megszorult ember felnyergelt lovat. 12 km. ut, 20—30 kor.-ért, lóháton ! És van rá oka. Em­bernek — aki ezt az utat nem járta még — fo­galma nem lehat arról a sárteugerről, amit Fehér- gyarmattól Nábrád, K«ér, Semjén községeken át­haladva Panyoláig meg kell úsznia. A ló szügyig gázolja a pocsolyát, de néhol annyira belesüpped a sárba, hogy a nyeregben ülő csizmaszárába foly a pocsolyalé. Keservesen, na­gyokat nyögve dagaszt a pihent erejű csikó a ret­tenetes habarékban, szemet, szájat lelecsapkod sár­ral, de a gróf Károlyi uradalom mentén könnyí­teni tud magán. »Kereken négy óra hosszat tartott, amíg a 12 kilométeres utat megtettük.€ — írja az Uj Szatmár riportja, »őszintén kívánom a panyolaiaknak, hogy egy kiküldendő miniszteri biztos minél sürgősebben szálljon ki a helyszínére és felejtse el fuvarosának Bleriot-t megfogadni. Lehet, hogy egy ilyen nagy úr személyes tapasztalataiból fakadó felháborodás többet fog használni az útjaiknak, mint ezernyi szegény ember minden panasza.« Ha a szegény panyolaiaknak meg is engedné a módjuk, hogy felépítsék rombadőlt hajlékaikat, most, mikor a mezei munka felől foglalkozhatnának ezzel, semmiféleképpen se tudnák beszállítani a faluba az építkezéshez szükséges anyagot. A panyolai fogyasztási szövetkezetnek kilenc métermázsa portékája van a fehérgyarmati vasúti állomáson. Kilenc métermázsát rendes utón egy ló játszva visz el. Most két szekeret kellett érte küldeni. És a két fuvar 48 koronába kerül. Milyen arányban drágítja meg ez a portékát, amelyhez amúgy is nehezen tudnak hozzájutni a keserves anyagi helyzetben levő panyolaiak ! Szerelő: Az lehet. No eredj érte tüstént. De ha már nem volna ott, kérjél valahonnan kölcsön egyet. Visszaadjuk, mihelyt megleszünk. Il-ik segédmunkás'. (Elrohan létráért.) Szerelő: (Visszamegy a szalonba, leül a dí­ványra, rágyújt kialudt fél szivarjára és vár nyu­godtan, mig jönnek az emberei). I-ső és Il-ik segédmunkás: (Megérkeznek. A fúró nem Krancnál volt, hanem a Tulipánosnál, létrát pedig csak nagy nehezen a 3-ik utcában le­hetett kölcsön kapni.) Itt vagyunk szerelő ur. Van már minden. Szerelő : Na csakhogy már előkerültetek, Alig bírtalak már várni benneteket. Hisz már 11 óra s még nem csináltunk semmit. (Munkához fog. Meg­fúrja a plafont s felteszi a lámpát.) I-ső segédmunkás: Szerelő ur, nem megyünk még ebédelni? 1/z 12. Szerelő: De igen, Hagyjatok itt mindent, dél­után visszajövünk. (Mind elmennek.) Házi ur: (Déli 12 órakor hazajön és elké­pedve látja, hogy alig csináltak valamit egész dél­előtt.) Kénytelen leszek Szatinárról vagy Nyíregy­házáról hozatni szerelőt. Borzasztó, hogy mit kell elszenvedni az embernek a pénzéért ezeknél az itthoni szereléseknél. (Mérgesen elhagyja a költői rendetlenségben díszelgő szalont.) I-ső és Ilikisegédmunkás: (Délután J/a 3-kor álmos szemekkel megjelennek a szalonban. Leül­nek a díványra és nyugodtan várják mig a szerelő megérkezik.) Szerelő: (Gyorsan belép, munkások felugra­nak.) No már 3 óra, jó lesz hozzáfogni. Kössük össze a külső vezetéket. (Kimennek az utcára. A nagy létrát a falnak támasztják, az egyik munkás tartja, hogy el ne dűljön, a szerelő felmászik és elvégzi a bekapcsolást.) Szerelő: Na most még az órát kell fel tenni. Adjátok ide az órát. I-ső segédmunkás: (Kiveszi az órát a doboz­ból s oda akarja adni a szerelőnek, mikor besza­lad egy gépész inas.) Küldönc. Szerelő ur! Szerelő ur! Azonnal tessék hazajönni. Az irodából kiüzentek, hogy az igazgató ur mondani akar valamit a szerelő urnák. Szerelő: Megyek! Megyek! (Mindent otthagy és elrohan.) A segédmunkások: (Várnak, várnak, de az idő nem vár. 4 óra, majd öt óra lesz s a szerelő még mindég nem jött vissza. Egy darabig még szundi­kálnak, majd szépen lassan összeszedik a cókmók- jukat és az esteli félhomályban észrevétlen elillan­nak ők is. A rendetlenségben hagyott gipszes, sá­ros szalonra pedig a villanyfény nélküli est sötét árnyai borulnak . . .) (Függöny.) E... re. Értesítés i V ­■■r^i------------------— ........................ ■r r—-rti—w—«miwfi ui Tww—nif Van szerencsém értesíteni a n. é. hölgyközönséget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól «ríj [jmpj- 1/Q]oVkAl/ készítését vezettem be és azok a iegujabb divat sze­kezdve nUl UiVdL uUidpiliV rinta legizlésesebb kivitelben lesznek készítve.- -... Állandó raktár valódi modell női-, lányka-, gyermek- és gyászka'apokban. ■— A nagyérdemű hölgyközönség b. pártfogását kérve tisztelettel Schwartz Jenő féí jsa!afKSrÍfa Mátészalkán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom